Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

24. fejezet - 23. Különleges mérsékelt égövi gyümölcsök

24. fejezet - 23. Különleges mérsékelt égövi gyümölcsök

23.1. Áfonya

A Ericaceae (hangafélék) családba tartozó áfonya botanikai neve Vaccinium, ami mintegy kétszáz fajt foglal magában. Európában kizárólag törpecserje-változatai élnek. A magas bokrú fajok Észak-Amerikában és Ausztráliában őshonosak. Ezekből szelektálással illetve keresztezéses nemesítéssel állították elő az új fajtákat. Legismertebb faja az Észak-Amerikában élő magas bokrú áfonya, a Vaccinium corinbosum L.

A jelenleg termesztett áfonyafajták bokrai két méter magasra nőnek, ritkák, feltörekvő bokor, esetenként gömb alakúak (23.1. ábra).

23-1. ábra - Az áfonya jellemző bokortípusai (Porpáczy, 1987) 1 = Berkeley; 2 = Bluette; 3 =Herma III.; 4 = Weimouth

Az áfonya jellemző bokortípusai (Porpáczy, 1987) 1 = Berkeley; 2 = Bluette; 3 =Herma III.; 4 = Weimouth


Levelei tojásdadok, szórt állásúak, pálha nélküliek, ép élűek, tompa csúcsban végződnek. Hosszméretük meghaladhatja a 100 mm-t, szélességük a 60 mm-t. A levéllemez mindkét oldalon csupasz, felülete az erek mentén a színen besüllyedő, a fonákon kiemelkedő.

Virágaik kétivarúak, zigomorfok, öttagúak. Porzóik száma tíz, ezek két körben szabadon állnak, a portokon szarvacskához hasonló képződménnyel. A termő ötrekeszű, egybibéjű, termése bogyó. Az egy bogyóban található apró magok száma meghaladhatja az ötvenet. Virágzási ideje május első dekádjára esik.

Az áfonya gyümölcse frissen és fagyasztva is keresett a piacokon. Kellemes ízű, desszertminőségű bogyóit egyre több országban fogyasztják. A friss áfonyát cukrozva édességnek valamint a cukrásziparban süteménytölteléknek használják. A közelmúltban került forgalomba az USA-ban az áfonyaszörp, –dzsem és a savanykás áfonyabor, de legkedveltebb a gyorsfagyasztott áfonya reggelire felszolgált pelyhekhez. Mivel az áfonya jól fagyasztható, a termés mintegy 60%-át így tartósítják. Európában a dzsemet vadhúsok mellé szolgálják fel.

Legjelentősebb termelője Észak-Amerika (Galletta és Himelrick, 1990), Észak- és Nyugat-Európában az 1920-as években kezdődött el a termesztése. Különösen Németország tűnt ki e tekintetben, ahol több új fajtát is nemesítettek. A hatvanas években új telepítési hullám indult meg. Ekkor már Közép-Európában is létesítettek kísérleti ültetvényeket. Hazánkban Barabits Elemér kezdte el a honosítási kísérleteket a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen.

Az áfonyagyümölcs gazdag festékanyagokban, vitaminokban és ásványi sókban. Beltartalmi összetevőit László és Porpáczy (1985) elemezte hazai körülmények között. Szárazanyagból 13,75%-ot, cukorból 6,97%-ot, savból 0,71%-ot, cserzőanyagból 0,17%-ot tartalmaz. Vitamin-összetétele: C-vitamin 16 mg%, B1-vitamin 0,02%, B2-vitamin 0,02%, PP-faktor 0,3 mg%. Ásványisó-összetétele: kalciumból 16 mg-ot, foszforból 13 mg-ot, vasból 0,8 mg-ot tartalmaz. Antocianin-komponensei a következők: malvidin-3-monoglükozid, delfinidin-monoglükozid, delfinidin-monogalaktozid, 2-cianidin-monozid, malvidin-monizid, pellargonidin-3-glükozid és petunidin-monozid.

Az áfonya lassan fordul termőre. Az egészségesen fejlődő bokorról a harmadik évben 0,15 kg termés szedhető. Ez a mennyiség hat-tíz éves korig folyamatosan emelkedik. Egy termő bokor 5,5 kg gyümölcsöt is adhat, de átlagosan 2-2,5 kg hozamra számíthatunk, ami 5-6 t/ha termésnek felel meg.

Főbb fajtái. Bluetta. Bokra középerős, zömök. A gyümölcs középnagy, halványkék, kemény és kellemes zamatú. Kiemelkedő tulajdonsága korai érése, valamint rendszeres terméshozama.

Bluecrop. Bokra erőteljes növésű, feltörő bokor alkatú, túltermésre hajlamos. Fürtjei nagyok, lazán állóak. Bogyói igen nagyok, halványkékek, kellemes savanykás ízűek, kemények.

Berkeley. Bokra erőteljes növésű, terebélyes, szétágazó, nagyon termékeny. Nagy fürtjei közepesen lazák. E fajtának a bogyói a legnagyobbak, halványkékek, középkemények, enyhén édes ízűek, mutatósak.

Coville. Bokra erőteljes fejlődésű, felfelé törő bokor alkatú. Fürtjei nagyok, kissé lazák. Bogyói igen nagyok, nagyon késői érésűek, kitűnő zamatúak (23.2. ábra).

23-2. ábra - A Coville áfonyafajta termése (Fotó: Porpáczy Aladár)

A Coville áfonyafajta termése (Fotó: Porpáczy Aladár)


Herma III. Bokra nagyon erőteljes növésű, feltörő bokor alkatú, nagyon termékeny. Fürtjei nagyok, tömöttek. Bogyói középnagyok, kemények, kellemes zamatúak, középkésői érésűek. Különleges erénye, hogy az 5,5 pH-s talajon is jól fejlődik. A fajták főbb jellemzőit kétéves ültetvényben a 23.1. táblázat tartalmazza.

23-1. táblázat - Az áfonyafajták főbb jellemzői (Porpáczy és mtsai, 1987)

Fajta

Átlagos bogyótömeg

(s)

Átlagos bogyóátmérő (mm)

Termés (dkg/bokor)

Bokor mérete (cm)

Virágzási idő

(hónap, nap)

Érés

(hónap, nap)

magasság

szélesség

Bluetta

2,1

15,4

184

84

90

V. 2.–8.

VI. 30-VII. 21.

Bluecrop

1,9

15,6

216

102

120

V. 2.–10.

VI. 21.-VII. 15.

Berkeley

2,8

17,8

187

86

84

IV. 28.-V. 6.

VII. 3.-VII. 26.

Collins

1,8

15,6

169

80

90

V. 2.-V. 10.

VII. 7.-VII. 31.

Coville

2,3

16,5

167

90

94

V. 2.-V. 10.

VII. 19.-VII. 31.

Weimouth

2,0

15,8

121

83

66

V. 2.-V. 12.

VII.13.-VII. 31.

Jersey

1,9

15,2

148

77

74

V. l.-V. 10.

VII. 1. -VII. 25.

Herbert

1,5

13,2

62

86

68

V. l.-V. 10.

VII. 4.-VII. 31.


Művelési rendszer. Az áfonya a mérsékelt égövön termeszthető eredményesen. Északon terjedésének határt szab korlátozott fagytűrése. –30 °C-on vagy az alatti hőmérsékleten fás részei erős fagykárt szenvednek. Déli termesztési övezete Észak-Olaszországig terjed.

Termeszthetőségének legfontosabb meghatározója a 4,2-4,8 pH-értékű, laza talaj és a lágy öntözővíz. 4,8 pH felett a növények klorotikussá válnak. Telepítésére legalkalmasabb a tőzeg- vagy homoktalaj. Nálunk az ilyen talajokon öntözéssel mindenhol sikeresen termeszthető. Legjobb termőhelyeit a gesztenyés övezetben kell keresnünk. Csak erőteljes szervesanyag-feltöltés után termeszthető.

Termesztésének lehetőségei hazánkban korlátozottak. Hőmérsékletigénye 5-15 °C évi középhőmérséklet. Csapadékigénye 600 mm feletti, ezért tenyészfeltételei elsősorban a Dunántúlon találhatók. A termesztésére alkalmas termőtájak a Dunántúl nyugati és déli, magasabb fekvésű, dombos vidékeinek savanyú talajain vannak. Kisebb területek a Dunakanyarban és a Zempléni-hegység egyes részein is megfelelőek. Öntözve a nyírségi homoktalajok is számításba jöhetnek (Porpáczy és munkatársai, 1987; Porpáczy és Porpáczyné, 1987, 1988) (23.3. ábra).

23-3. ábra - Az áfonya és a fekete berkenye termesztésére alkalmas területek

Az áfonya és a fekete berkenye termesztésére alkalmas területek


A 4,2-4,8 pH-értékű, jó vízgazdálkodású, laza talajú területek közül mindazok alkalmasak telepítésére, amelyek öntözhetők, felszíni vízelvezetésük biztosított. Az áfonya finom bojtgyökérzete mikorrhiza-kapcsolatban él több gombával, amelyek segítik tápanyagfelvételét. Ezek a gombák erdei fákhoz kötöttek, ezért az erdőirtás után telepített áfonyaültetvény mindig gyorsabban fejlődik, mint egyéb elővetemény után.

A pH emelkedésével a gyökéren élő gombák mennyisége rohamosan csökken, így a növényen éhezéses tünetek jelennek meg. A tömött, levegőtlen talaj ugyancsak kedvezőtlen a mikorrhiza-kapcsolatra. A társgomba már 48 órás összefüggő vízborítás alatt is elpusztulhat, ami gyökérrothadást okoz. Erősen kötött talaj ezért nem alkalmas telepítésére. Amilyen veszélyes a vízborítás, olyan káros lehet a gyökerek kiszáradása is. A nagy szervesanyag-tartalmú talajok megőrzik a vizet, megakadályozzák a kiszáradást. Semleges kémhatású házikertekben néhány bokor áfonya részére készíthetünk savanyú talajú ágyást úgy, hogy 60 × 60 × 50 cm-es gödröt ásunk. A gödörbe agrofóliát fektetünk, az alján néhány helyen kilyukasztva, hogy a fölösleges öntözővíz kifolyhasson. Ezt Novobalt vagy Osli savanyú tőzeggel feltöltjük, amelyhez előzetesen köbméterenként 2 kg Volldüngert vagy Plantozánt kevertünk. Ebbe ültetjük az áfonyát.

Ültetés előtt gondos talaj-előkészítést igényel. Szervestrágyát, tőzeget, fűrészport, forgácsot vagy fakérget kell a talajba dolgozni. A faipari hulladékot egy-két évvel korábban kell a talajba keverni, mert ezek bomlása nitrogénelvonással jár, ami visszavetheti a fiatal növények fejlődését. Telepítés előtt savanyú kémhatású, hidrolizáló nűtrágyákat, kénsavas kálit, szuperfoszfátot és kisebb mennyiségű ammónium-szulfátot vagy karbamidot is be kell dolgozni a talajba 35 cm-es mélyítő szántással. A tápanyag mennyiségét talajelemzéssel célszerű meghatározni.

Néhány tizedes pH-csökkenést ventilált kénpor kiszórásával és talajba dolgozásával is elérhetünk. Ennek legnagyobb mennyisége 1,5 t/ha lehet.

Szükség esetén a területet egyengetni kell, és a szabad vízelfolyáshoz árkot ásni. Vízállásos területre nem tanácsolható a telepítése.

Kora tavasszal ültetjük, a konténeres szaporítóanyag ugyanis jobban telel forgácstakarás alatt, mint ha ősszel késve ültetnénk ki, rosszul előkészített táblába. A jól előkészített talajba valamivel nagyobb gödröt ássunk, mint amekkora a konténer. A gödörbe helyezés előtt a konténert vegyük le a szaporítóanyagról, majd ezután a gödörbe helyezve tömörítsük a talajt a gyökérzet körül. Ezután tövenként 5 liter vízzel beöntözzük, és felcsirkézzük. Az elültetett növényt nem szabad visszametszeni. A fekete fóliás takarás vagy a faipari hulladékból képzett mulcs jobb eredést, gyorsabb fejlődést eredményez.

A tőtávolság 1,2-1,5 méter, a sortávolság 2,3-3 méter.

Áfonya-tenyészterületek

Sortávolság

Tőtávolság, m

Tőszám, db/ha

2,4

2,4

3,0

3,0

1,2

1,5

1,2

1,5

3472

2777

2777

2222

Az áfonya öntermékeny növény. A közelmúltban végzett megporzási kísérletek mégis egyértelműen rámutattak arra, hogy két-három fajta váltott pásztás telepítése több termést ad, mint az egyetlen áfonyafajtából létesített ültetvény. Ezért legalább két fajtát kell együtt telepíteni (Galletta és Hilmerick, 1990). Ez úgy is megoldható, hogy a három sor főfajta után egy sor pollenadó fajtát ültetünk.

Az üzemi ültetvényekben a fekete fóliás takarás a legmegfelelőbb. Lengyelországban 40%-kal több termést kaptak a fóliával takart területekről.

A fűrészpor, a szalma, a faforgács vagy az avar főleg házikertekben javasolható, száraz években ugyanis a mezei pockok elszaporodhatnak benne, és lerághatják a fiatal bokrok kérgét és gyökerét.

Az áfonya az előző tenyészidőszakban kifejlődött vesszőin hozza termését. Jó körülmények között a növény hajlamos a túlzott növekedésre, ezért ezt szabályozni kell.

A telepítést követő első kétévben nem javasolt a metszése. Ekkor a bimbókat kell eltávolítani a bokrokról, mivel azok visszafogják a vegetatív fejlődést. A harmadik és negyedik év után az elhalt sérült, valamint a földhöz közel növő ágakat, a túl vékony vesszőket és az elöregedett ágakat kell eltávolítani. Nyugalmi időben bármikor metszhetjük, ha szükséges, még a virágzást megelőzően is.

Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás. A magas bokrú áfonya gyökérrendszere sekély, a talajművelésnek ehhez kell igazodnia. Talaját csak akkor bolygassuk, ha a gyomosodás indokolja. Inkább rendszeres kaszálást alkalmazzunk.

Az áfonyának árt a sok só. Ennek elsődleges forrásai a különböző nitrogéntartalmú műtrágyák. Ezért ezeket körültekintően használjuk. Minden évben igényli a nitrogén-műtrágyát, de a foszfort és a káliumot nem. Az ültetés utáni első két évben nem igényel tápanyag-utánpótlást. Ekkor az öntözővíz pontos adagolása a legfontosabb. A tápanyag-utánpótlást lombelemzés alapján lehet biztonságosan meghatározni. Nitrát formájában soha ne juttassunk ki nitrogént. Az ammónium-szulfát és a karbamid a megfelelő nitrogénforrás.

Öntözés. Áfonyát biztonságosan termelni csak öntözéssel lehet. A mi csapadékviszonyaink mellett a növénynek heti 25 mm csapadékkal egyenértékű vízmennyiségre van szükséges, terméskötődéstől a szüretig. Csepegtető öntözéssel is jól fejlődik.

Betakarítás. A magas bokrú áfonya fürtje 5-15 bogyóból álló mellékfürtökből tevődik össze. A fürtben lévő bogyók egymást követve érnek be. (Ez a különbség elérheti a négy hetet is.)

Betakarításánál az a leggyakoribb hiba, hogy nem várják meg a bogyók teljes beérését. Azok a bogyók, amelyek ránézésre érettnek látszanak, a kocsány felőli oldalon sötétpirosak lehetnek és a fajtára jellemző zamatanyagaik még nem fejlődtek ki. Az éretlen bogyóknak szedés után már jelentéktelen az utóérése. A teljesen színeződött gyümölcsöknek is még három-hét napra van szükségük ahhoz, hogy kialakuljon az a jellegzetesen kellemes ízük, amit a vásárlók keresnek. A túl korai betakarításból származó ízszegénység miatt a magas bokrú áfonya gyümölcsét sokan ízetlenebbnek tartják, mint az alacsony bokrúét.

A bogyókat hetente egyszer kell szedni, úgy, hogy a mutató- és hüvelykujj közé fogva, szorítás nélkül lecsavarjuk.

Amerikában üzemszerűen megoldott az áfonya gépi betakarítása. E célra nagy teljesítményű, önjáró gépeket és elektromos kézi vibrátorokat egyaránt használnak.

Friss fogyasztásra az áfonyát 300 grammos dobozokba csomagolják és celofánnal fedik be.

A gyorsfagyasztásra szedett gyümölcsöt sem lehet 5 cm-nél vastagabb rétegben szállítani, mert zúzódhat és levet ereszthet.