Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

22.2. Művelési rendszer

22.2. Művelési rendszer

Művelési rendszerei nagymértékben eltérnek a többi gyümölcsfajétól. A szamócanövény mérete, élettartama, növekedési és termésfejlődési folyamatainak szabályozhatósága lehetővé teszi az alkalmazható művelési rendszerek széles választékát. Művelési rendszerének elemei a következők: a fajta, a termesztés helye, az ültetvény sor- és tőtávolsága, az ültetés ideje, takarásos vagy takarás nélküli termesztés és az ültetvény időtartama. Művelési rendszereinek egyik fontos eleme a termesztett fajta, amelynek értékmérő tulajdonságai a művelési rendszer minden más elemének alkalmazhatóságát meghatározzák. Az ökológiai adottságoknak és a felhasználási célnak megfelelő fajták kiválasztására kell törekedni.

Szabadföldi körülmények között és zárt térben egyaránt termeszthető. A mérsékelt égöv alatti termesztésnél a szamócahajtatásnak csak kiegészítő szerepe van, de a mediterrán országokban részaránya nő.

Természetes előfordulási helyein a különböző korú növények egymáshoz közel, csoportosan találhatók. Ez arra utal, hogy a szamócától nem idegen a növények sűrűbb elhelyezése. Az ültetvényekben alkalmazható sor- és tőtávolságokat elsősorban a fajta növekedési és indaképzési erélye, a termesztés helye, az ültetvény időtartama és a termesztés célja határozza meg.

Ezek sűrűsége az ápolhatóságot, a kórokozók és kártevők fellépésének lehetőségét és a gyümölcs minőségét is befolyásolja.

A szamóca termeszthető keskeny és széles sorban, művelőutakkal elválasztva, ikersorosan, többsorosan, pásztákban vagy ágyásokban. Az ültetési sor- és tőtávolság változtatásával valamint az indák eltávolításával vagy az indanövények meggyökereztetésével eltérő sűrűségű ültetvények létesülhetnek. A növények sűrűsége nemcsak a terméshozam nagyságára, hanem a gyümölcsök koraiságára és minőségére is hatással van.

A soros művelés a szamóca legáltalánosabban elterjedt művelési formája. Megkönnyíti a gépi és kézi művelést, különösen a talajápolást, a növényvédelmet és a szüretet. Hazánkban az egysoros ültetvényekben a 70-80 cm-es sortávolság terjedt el (22.4. ábra). Az ilyen sortávolság mellett a növények megvilágítása és a növényi részek légjárhatósága kedvező. A tőtávolság meghatározásakor a fajta növekedési erélyéből és az ültetvény élettartamából kell kiindulni. Bár a területegységre elhelyezhető növényszám és a terméshozam összefüggései a tőszám növelését indokolják, a szaporítóanyag-szükséglet nagyon megnövelheti az ültetvénybekerülési költségét. Hazai körülmények között 5-8 tő szükséges négyzet- méterenként, és többéves termesztés esetén 25-30 cm-es tőtávolság javasolható.

22-4. ábra - Egysoros szamócaültetvény (Fotó: Papp János)

Egysoros szamócaültetvény (Fotó: Papp János)


Az USA-ban elterjedt egysoros művelés speciális változata az úgynevezett sűrített soros termesztés. A 90-100 cm-es sor- és 40-50 cm-es tőtávolságra tavasszal telepített növényeken a fejlődő indákat 40-50 cm széles sávban hagyják legyökeresedni. A telepítés utáni években a meggyökeresedett indanövények növelik a terméshozamot. Az 50-60 cm-es művelőutakat szabadon hagyják. A kétéves letermett töveket e művelési formánál el kell távolítani, amelyeket minden évben pótolnak az új, legyökeresedett indanövények. Ezzel a módszerrel az ültetvény 4-6 évig is termő állapotban tartható, mert a termőfelület évente folyamatosan megújul.

Az ikersoros termesztésnél az ikersorok közötti távolság 30-40 cm, amit 70-80 cm-es művelőút követ. A gyümölcsminőség növelése és a rothadás mértékének csökkentése érdekében világszerte terjed a bakhátas ikersoros művelés. A két ikersor 10-15 cm magasan kiképzett, 60-70 cm-es széles bakhátra kerül, amit fekete fóliával takarnak (22.5. ábra). A bakhátkészítés, a fóliaterítés és -rögzítés valamint a fóliapalást kilyuggatása gépesített. A 60-80 cm széles művelőutat vegyszerekkel tartjuk gyommentesen.

22-5. ábra - Fekete fóliával takart, bakhátas és ikersoros szamócaültetvény (Fotó: Papp János)

Fekete fóliával takart, bakhátas és ikersoros szamócaültetvény (Fotó: Papp János)


A háromsoros, pásztás ültetvényben a sorok közötti távolság 40-50 cm. E művelési formánál a szüret bizonyos nehézségekkel jár (22.6. ábra).

22-6. ábra - Háromsoros elrendezésű szamócaültetvény Nagyrédén (Fotó: Papp János)

Háromsoros elrendezésű szamócaültetvény Nagyrédén (Fotó: Papp János)


A négy- vagy annál többsoros ágyásos ültetvények nehezen kezelhetők, és csapadékos időben nagy a gyümölcsrothadás veszélye. Az első évi termés viszont a nagy tőszám miatt 30-40%-kal növelhető.

Hazánkban házikertekben, de a Dunakanyarban árutermelő ültetvényekben is elterjedt a szamóca szőnyegszerű termesztése (Szilágyi, 1975). Ebben az esetben a 70-80 cm sortávolságra telepített növényeket az első, de gyakrabban a második évben hagyják az indanövények legyökeresedésével elsűrűsödni. Erre a célra csak az indák első, esetleg második növényei alkalmasak, a többiek eltávolítása indokolt. A szőnyegszerű termesztésnél a termés jelentős része az újonnan képződött indanövényekből származik, ezért a gyümölcsök átlagtömege kevésbé csökken. E módszernél is indokolt a kétéves tövek eltávolítása, és 90-100 cm-enként legalább 40-60 cm-es művelőutat meghagyni.

A szamóca művelési rendszerében az ültetvények élettartama többéves és egyéves lehet. A mérsékelt égöv alatt, így hazánkban is a többéves termesztési mód terjedt el, de friss fogyasztásra még ebben az esetben is terjed az egyéves termesztés. Az egyéves termesztés előfeltétele a július végéig–augusztus elejéig végzett ültetés. Erre az időre új indanövény még nem áll nagy mennyiségben rendelkezésre, ezért külföldön hűtőházban tárolt, úgynevezett frigópalántát használnak. Az egyéves termesztésnél az ikersoros vagy az ágyásos művelési formát alkalmazzák fekete fóliás talajtakarással. A sikeres termesztés alapja az I. osztályú, vírusmentes szaporítóanyag, és az optimális termőhelyi adottság. Az egyéves termesztés előnyei a következők: kedvező gyümölcsminőség, korábbi érés, kevesebb ápolási költség, kisebb a kártevők és kórokozók fellépésének és elterjedésének veszélye, a gyomirtás egyszerűbb. Az említett előnyökkel magyarázható, hogy a nagyobb telepítési költségek ellenére nő az egyéves termesztés részaránya.

Értékesítési ára nagymértékben függ a gyümölcs koraiságától. A szamóca sajátosságainál fogva zárt termesztőberendezésekben viszonylag könnyen és eredményesen termeszthető. Világszerte a fűtés nélküli fólialagútban történő szamócahajtatás terjedt el. A mediterrán térségekben a fólia alatt hajtatott szamóca már március elején piacra kerül. Hazánkban a szamóca átlagosan 2-3 héttel érik korábban a fólia alatti hajtatásnál. A fóliasátrakban 30-35 cm magas bakhátakon helyezik el a szamócát egy vagy két sorban. A bakhátakat és a művelőutakat is fekete fóliával takarják a gyümölcs védelme és a talajpárolgás megakadályozása céljából. A szellőzésre, a tápoldatos öntözésre és a növényvédelemre kell különös figyelmet fordítani. Virágzás idején a méhjárás hiányában mesterséges megporzást kell alkalmazni. A fóliahajtatás az egyéves termesztési módszerhez hasonlít.

A friss szamóca iránti igény növekedésével párhuzamosan a piac minőségi követelményei is fokozódnak. A szamócaültetvények fekete fóliás takarásával a szamóca növelhető piacképessége. A talajtakarás az egyéves termesztésnél és a hajtatásnál is egyértelmű követelmény, előnyei a következők:

  • kedvező feltételeket biztosít a gyökerek fejlődéséhez és tevékenységéhez,

  • minimálisra csökken a talajművelés, a művelőutak vegyszeresen biztonsággal gyomirthatók,

  • a vegetációs időszak korábban kezdődik és hosszabb ideig tart,

  • a gyümölcsök 2-3 nappal korábban érnek és tiszták maradnak,

  • a gyümölcsrothadás mértéke csökken, mert a hajtásrendszer és a gyümölcsök – eső és öntözés után – gyorsan felszáradnak.

Hazánkban szabadföldi ültetvényekben a fóliatakarás még nem terjedt el. Árutermelő ültetvényekben részleges talajtakarást alkalmaznak szalmával.

Telepítés. A szamócaültetvény élettartama Magyarországon 2-3 termőév. Ilyen időtartamra a többi gyümölcsfajhoz viszonyítva könnyebb a talaj előkészítése és tápanyag-szolgáltatásának javítása. A veszélyes, főleg évelő gyomoktól még az elővetemény előtt meg kell tisztítani a területet.

A sűrű növényállomány és a sekélyen elhelyezkedő gyökérzet miatt szervestrágyázás és a nehezen mozgó foszfor-, és kötöttebb talajon a káliumtrágyázás is csak telepítés előtt végezhető biztonságosan. Telepítés előtt a szerves trágya és a foszforműtrágya minden talajon a gyökérzet által hasznosított talajrétegbe dolgozható. Telepítésnél a nagy adagú szervestrágyázás elengedhetetlen, amelynek mennyisége átlagosan 60-100 t/ha. Minél kötöttebb vagy lazább a leendő ültetvény talaja, annál indokoltabb a nagyobb adagú szervestrágyázás. A tápanyagfeltöltéshez a műtrágyamennyiséget 30-40 cm-es talajrétegre számíthatjuk. Szükség szerint meszezésre és a talajban lévő kártevők valamint a talajgombák ellen talajfertőtlenítésre is sor kerülhet.

A talajelőkészítés ideje az ültetés időpontjától függ. Nyári ültetésnél a trágyát tavasszal dolgozzuk be. Tavaszi ültetésnél ősszel végezzük el a szükséges trágyázást és a talajmunkákat. A talaj-előkészítés és az ültetés között legalább 4-6 hét teljen el.

A telepítés időpontja a szaporítóanyag beszerezhetőségétől, a termesztés céljától és a talaj előkészítésének állapotától függ. A termőföld gazdaságos kihasználása indokolja a nem termő időszak lerövidítését. A szamóca fejlődési ciklusa alapján legkedvezőbb a korai ültetés. Magyarországon a gyakorlatban az ültetés két időszaka terjedt el. Egyik a tavaszi, március végétől május végéig, a másik a július végétől szeptember elejéig tartó nyár végi telepítési időszak.

A telepítéshez hagyományos, leveles és hűtőházi, úgynevezett frigópalántákat használhatunk. A hagyományos palántának legalább 3 kifej- lett lomblevéllel kell bírnia (22.7. ábra). Világszerte és hazánkban is egyre népszerűbb a hidegen tárolt, frigópalánták felhasználása. E módszerrel nagy mennyiségű, jól fejlett, egészséges szaporítóanyagot lehet előállítani. Alkalmazásának legnagyobb előnye, hogy az igényelt mennyiségben és minőségben valamint időpontban rendelkezésre állhat. A frigópalánták előállításához az indanövényeket a nyugalmi időszak kezdetekor, november–december elején szedik fel géppel vagy kézzel. Az indanövényekről a leveleket eltávolítják, kötegelik (25 db) és fertőtlenítik (22.8. ábra). A fertőtlenített palántákat rövid ideig szikkasztják, majd fóliazsákokba (200-500 db) helyezik. A fóliazsákokat nagyméretű tartályládába teszik, és a hűtőházban –1–2 °C közötti hőmérsékleten tartják a felhasználásig. A tárolás alatt a palánták élettevékenysége minimálisra csökken. A hőmérséklet ingadozása az említett tartományban ± 0,5 °C lehet, mert 0 °C körüli hőmérsékleten a hajtáscsúcs fejlődése megindulhat, – 2 °C alatt pedig fagykárosodás léphet fel.

22-7. ábra - Lombleveles, hagyományos szamócapalánta (Fotó: Papp János)

Lombleveles, hagyományos szamócapalánta (Fotó: Papp János)


22-8. ábra - Kötegelt, lomblevél nélküli frigószamócapalánták (Fotó: Papp János)

Kötegelt, lomblevél nélküli frigószamócapalánták (Fotó: Papp János)


A nyugalmi állapotban felszedett indanövények lomblevelek nélkül, megfelelő hőmérséklet és páratartalom mellett a következő év júliusáig–augusztus elejéig használhatók fel telepítésre.

Szilágyi (1975) kísérletei szerint hazánkban a szamóca telepítését legkésőbb augusztus 20-áig el kell végezni, hogy a következő évben számottevő termést kapjunk. Ezt bizonyítják a 22.4. táblázatban közölt kísérleti adatok is. A frigópalántákat Magyarországon rendszerint tavasszal ültetik. Ennek az a magyarázata, hogy a rendszeres öntözés hiányában csak a tavaszi ültetés biztonságos. Amennyiben a palánták tárolási feltételei nem felelnek meg egyértelműen az ismertetett követelményeknek, szintén nem tárolhatók a nyár közepéig. A frigópalánták tavaszi ültetését indokolja a sűrített soros művelés is, mert a sorok besűrítéséhez az egész vegetációs időszak szükséges.

22-4. táblázat - Az ültetés időpontjának hatása a terméshozamra az első ültetés időpontjához viszonyítva (%) (Szilágyi, 1975)

Az ültetés ideje (hó, nap)

Az első termőév terméshozama

(%)

Az első és második év terméshozama

(%)

07. 19.

100

100

07. 29.

90

90

08. 09.

65

80

08. 17.

60

75

08. 27.

55

70

09. 06.

30

55

09. 16.

15

50


A szaporítóanyag kezdeti fejlődésére a gyökérzet fejlettsége van a legnagyobb hatással, mivel a gyökerekben található a rendelkezésre álló tápanyag- és víztartalék nagyobb hányada. Arra kell törekedni, hogy a gyökérzet az eredeti nedvességtartalmát megőrizze. Ültetés előtt az indanövények gyökérzetét ne vágjuk vissza. A sötét színű és kiszáradt gyökerű növények nem alkalmasak ültetésre.

Az ültetés történhet kézzel és palántázógéppel. A traktor vontatta, tárcsás rendszerű ültetőgépekkel 2-4 sort ültetnek egyszerre. A levél nélküli frigópalánták géppel nehezebben ültethetők.

A növényeket olyan mélyre ültessük, amilyen mélyen eredetileg a talajban voltak. Mély ültetésnél a tőrózsa szívlevelei a talajba kerülnek és a tenyészőcsúccsal együtt elhalnak. Sekély ültetésnél a gyökérzet egy része a levegőbe kerül és kiszárad. Kisméretű ültetőlyuk készítése esetén a visszahajlott és a szűk helyen összezsúfolódott gyökerek egy része elpusztul. A laza ültetés mellett a gyökerek kevésbé érintkeznek a talajjal, ezért a növények vontatottan fejlődnek.

A szamóca ültetését közvetlenül kövesse az öntözés. Legkedvezőbb a kis intenzitású esőztető öntözés 20-30 mm-es vízadaggal. Ezt szükség szerint ismételni kell. A meggyökeresedéshez 3-4 hét szükséges. Augusztusi ültetésnél nő az öntözés szükségessége.

A márciusban és áprilisban ültetett frigópalántákról a fejlődő virágzatot nem kell eltávolítani, mert a szerény termés csökkentheti az erőteljes vegetatív növekedést. A május elseje után ültetett frigópalántákról azonban a fejlődő virágzatot el kell távolítani, hogy a növények jobban felkészülhessenek a következő évi terméshozásra.