Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

23. fejezet - 22. Szamóca

23. fejezet - 22. Szamóca

A szamóca a bogyós gyümölcsűek közül a világon a legismertebb és a legnagyobb mennyiségben termesztett. Tetszetős külleme miatt is méltán népszerű a fogyasztók körében. Kiváló zamata és harmonikus íze páratlan a gyümölcsök között. Sokan a szamócát a „gyümölcsök királynőjének” tartják.

A gyümölcs 88-91% vizet, 6-8% cukrot, 1,5-1,8% szerves savat, 1,2-1,5% cellulózt, 0,5-1,0% fehérjét, 40-100 mg C-vitamint és jelentős mennyiségű ásványi sót, főleg káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot és vasat tartalmaz. Fogyasztása táplálkozásélettani szempontból is előnyös. Az alacsony energiatartalommal, magas sav-, cellulóz- és vitamintartalommal rendelkező szamócagyümölcs étrendi hatása kiváló. Anyagcsere-élénkítő és étvágyfokozó hatása is van.

A szamóca érési időszakát tekintve kiemelkedik a hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül, mert az egyik legkorábban érő gyümölcsünk. Koraisága még további 2-3 héttel növelhető. Előnye még, hogy könnyen szaporítható, és az ültetés után gyorsan termőre fordul. Megfelelő telepítési időpont megválasztása esetén az ültetéstől számítva egy éven belül teljes termést ad. Az ültetvény időtartama mindössze 1-3 esztendő, beruházási költsége rövid időn belül megtérül. A szamócaültetvény rövid időtartama lehetővé teszi a gyors fajtaváltást is.

A szüret ma már részben gépesíthető, de a legjövedelmezőbb a friss fogyasztásra és a gyorsfagyasztásra kézzel betakarított szamóca. A termesztés munkaerő-szükséglete a betakarítás idején igen nagy. Ezért is honosodott meg a század elején Nagy-Britanniában és az USA-ban a szamócatermesztésben a „szedd magad” értékesítési forma.

A kiváló beltartalmi értékekkel rendelkező szamóca a friss fogyasztás mellett a sokoldalú feldolgozás lehetőségét is biztosítja. A gyorsfagyasztott gyümölcs a konzerv- és édesipari termékek felhasználhatóságát és fogyaszthatóságát is tovább szélesíti.

A világ bogyósgyümölcs-termesztésében vezető szerepet tölt be. Míg a többi bogyós gyümölcs termesztésének lehetősége földrajzilag korlátozott, addig a szamóca a sarkkörtől, a 66-68 szélességi foktól a szubtrópusi övezetig eredményesen termeszthető. A világ szamócatermesztését az elmúlt négy évtizedben jelentős mennyiségi és minőségi fejlődés jellemezte (22.1. táblázat). A folyamatos fejlődés alapja a termesztés kielégítő jövedelmezősége.

22-1. táblázat - A világ szamócatermésének fontosabb adatai 1000 t-ban (FAO-adatok)

Földrészek és főbb termesztő országok

1948-–1952

1961-–1965

1971-–1975

–1976 –1980

–1981 1985

1986-–1990

1991-–1995

Világ összesen

404

770

1166

1638

1886

2291

2363

Észak-Amerika

193

286

351

412

508

623

756

USA

173

229

219

294

380

516

652

Mexikó

2

43

116

94

67

76

70

Ázsia

22

74

1189

269

301

343

411

Japán

22

66

167

190

198

209

213

Dél-Korea

60

77

110

Törökország

25

44

56

Európa

185

403

612

884

941

1115

1025

Olaszország

20

53

122

208

171

189

190

Lengyelország

31

67

126

185

198

272

202

Franciaország

17

55

68

78

86

92

81

Nagy-Britannia

35

36

54

52

55

44

54

NSZK

8

19

25

34

42

53

54*

NDK

3

15

18

33

37

30

-

Jugoszlávia

4

11

28

41

40

44

43**

Spanyolország

3

7

15

71

116

201

212

Hollandia

22

31

28

20

22

26

26

Belgium-Luxemburg

15

21

33

24

23

24

31

Bulgária

5

31

16

19

17

16

11

Csehszlovákia

4

18

17

19

22

27

28***

Magyarország

1

7

15

19

16

15

13

Románia

29

32

15

Szovjetunió

139

193

114

110

126

12****


*= Németország

**= Jugoszláv utódállamok (1991–1992)

***= Csehszlovák utódállamok

****= FÁK-országok (1991–1992)

A világ legjelentősebb szamócatermesztő országa az Amerikai Egyesült Államok. Kalirforniából származik az USA szamócatermésének közel kétharmada, ahol a világ legmagasabb színvonalú termesztése folyik. Az ázsiai országok közül említést érdemel Japán és Dél-Korea.

Az európai országok többségében eredményesen lehet szamócát termeszteni, de különösen Lengyelország, Olaszország és Spanyolország termesztése és exportja emelkedik ki. Látványos a termesztés fejlődése Spanyolországban az Európai Közösségbe történt belépése óta.

Hazánkban – a legtöbb bogyósgyümölcs-termesztő országtól eltérően – a termésmennyiséget tekintve nem a szamóca foglalja el a vezető helyet. Termesztésének a Dunakanyarban van múltja, mennyiségileg mégis csak az 1960-as években fejlődött dinamikusan. 1967-ben termett a legtöbb szamóca (23 ezer tonna), ezt követően napjainkig a szamóca termésmennyiségét csökkenő tendencia jellemzi (22.2. táblázat). A szamóca hagyományos és legnagyobb termesztési körzete Pest megye. A Dunántúlon Zala, Somogy és Veszprém megye, a Tiszántúlon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, az északi megyék közül Nógrád megye termesztése érdemel figyelmet.

22-2. táblázat - Magyarország szamócatermelésének megoszlása megyénként (tonna)

Megye

1976–1980

1981–1985

1986–1990

1991

1992

Baranya

430

527

380

440

390

Fejér

472

367

199

130

70

Győr-Sopron

721

488

489

480

510

Komárom-Esztergom

469

443

297

206

290

Somogy

1390

714

936

808

780

Tolna

426

358

272

120

90

Vas

370

226

143

168

137

Veszprém

1216

834

722

692

600

Zala

737

912

1118

1285

899

Dunántúl összesen

6231

4870

4560

4329

3766

Bász-Kiskun

1130

807

633

432

371

Békés

522

285

156

155

150

Csongrád

782

657

649

420

475

Hajdú-Bihar

360

453

301

150

140

Jász-Nagykun-Szolnok

313

184

118

90

70

Pest-Budapest

6227

6364

5660

6423

6710

Szabolcs-Szatmár-Bereg

1330

1157

1042

1476

1154

Alföld összesen

10664

9908

8559

9146

9070

Borsod-Abaúj-Zemplén

944

533

456

392

365

Heves

321

245

217

295

327

Nógrád

956

844

787

744

410

Észak összesen

2221

1622

1462

1431

1102

Mindösszesen

19116

16400

14580

14906

13938


Hazánk egész területén eredményesen termeszthető. Termesztésében a talajviszonyok, az öntözhetőség és az értékesítés lehetősége a meghatározó tényezők. Magyarország termesztése mennyiségi és korszerűségi szempontból egyaránt fejlesztésre szorul.

Morfológiai felépítése és fejlődési sajátosságai. A szamóca a Fragaria nemzetségbe tartozó, alacsony, évelő tőrózsás növény. A földön mintegy 50 faja található, amelyek többsége az északi félteke mérsékelt égövi területein fordul elő. Morfológiai felépítését a 22.1. ábra szemlélteti.

22-1. ábra - A szamócanövény részei (Papp in Gyuró, 1990)

A szamócanövény részei (Papp in Gyuró, 1990)


A növény központi, a talaj felszínéhez közel elhelyezkedő része a gyökértörzs. A szamóca hajtásrendszerének legfontosabb összetevői ezen elhelyezkedve fejlődnek. A gyökértörzs növekedése közvetlenül a talajfelszín felett fejeződik be. A gyökértörzs e csúcsi része a tőrózsában álló levelekkel borított. A gyökértörzs mindössze 1,8-3,0 cm hosszúságú, megduzzadt tengelyképlet, amelyet barna pikkelyszerű allevelek fednek.

A termesztett szamócának járulékos gyökérrendszere van, mert a hajtás eredetű indanövények meggyökeresedéséből alakul ki. Az indanövényeknek gyökérképződésükhöz érintkezniük kell a nedves és jól levegőzött talajjal. Az elsődleges gyökerek száma átlagosan 20-35, de kedvező körülmények között ennek többszöröse is lehet (Malcolm, 1980).

Az idősebb növényeken az új oldalelágazások alapjainak a talajjal érintkező felületein szintén képződnek járulékos gyökerek. Minél idősebb a szamócatő, annál közelebb kerülnek az újonnan képződött járulékos gyökerek a talaj felszínéhez.

A gyökérnövekedés az egész vegetációs ciklus alatt tart, de ezen belül van egy tavaszi és egy nyár végi gyökérnövekedési csúcs. Tavasszal a levelek képződése előtt megindul a gyökérfejlődés, amely az augusztus elejétől szeptember végéig, október elejéig tartó időszakban a legintenzívebb. A gyökerek tavaszi fejlődése akkor kezdődik, amikor az általuk átszőtt talajréteg átlaghőmérséklete eléri az 5-6 °C-ot. A gyökérfejlődés optimuma a 15-20 °C-os talajhőmérséklet.

Az újonnan képződött járulékos gyökerek fehér vagy világosbarna színűek, majd öregedésükkel párhuzamosan sötétbarnává válnak. A gyökérzet tápanyag- és vízfelvevő képességére a világos színű fiatalabb és a sötét színű idősebb gyökerek arányából lehet következtetni.

A kifejlett szamócatő gyökérzetének szélességi kiterjedése zavartalan körülmények között 80-100 cm, de a gyökerek zöme 40-50 cm átmérőjű körben helyezkedik el. A mélységi elhelyezkedést tekintve a gyökerek 70-90%-a a felső 15-20 cm-es rétegben található. Néhány gyökér a 90-100 cm-es mélységet is eléri (Kiss, 1984; Galetta és Bringhurst, 1990).

Gyökértörzsének tőrózsában álló, levelekkel borított föld feletti része a talajfelszín közelében az oldalrügyekből elágazódásokat és rajtuk új tőrózsákat képez. Az ültetéskor egy gyökértörzzsel és egy tőrózsával bíró növény az életkor előrehaladtával több elágazódással, s rajtuk tőrózsával rendelkezik (22.2. ábra). Az oldalelágazódások szintén korlátolt növekedésűek, átla-gos éves növekményük 1-2 cm. 2-3 termőévnél tovább az elágazódott szamócatöveket nem érdemes megtartani, mert a tőrózsa termőképessége csökken, a rajtuk fejlődő gyümölcsök aprók maradnak. A gyökértörzs megújulására, az oldalelágazódások képződésére általában a szüret után, a nyár második felében kerül sor. Minél idősebb a szamócatő, annál távolabb kerülnek a talajtól az új elágazások, aminek az lesz a következménye, hogy egyre gyérebb járulékos gyökérzetet tudnak fejleszteni,és ez az életképesség csökkenéséhez vezet.

22-2. ábra - Nagyszámú oldalelágazódással rendelkező idős szamócatő elöregedett gyökérzettel (Fotó: Papp János)

Nagyszámú oldalelágazódással rendelkező idős szamócatő elöregedett gyökérzettel (Fotó: Papp János)


Tőrózsája alsó leveleinek hónaljában lévő rügyekből hosszú ízközű, kúszó jellegű hajtásokat, úgynevezett ostorindákat fejleszt. A talajon elterülő indákon, azok nóduszain fejlődnek az indanövények, amelyekkel a fajták többségét szaporítjuk. A termő töveken az indaképződés már a virágzás idején megkezdődik. Az indaképződés ütemét a hosszabbodó nappalok és az emelkedő hőmérséklet növelik. Minél jobb kondíciójú az ültetvény, annál több inda fejlődik. Egy-egy tövön 5-15, egy-egy indán 3-5 indanövény is képződhet (22.3. ábra). A virágzat eltávolítása az indaképzés erélyét fokozza. Az indacsomón 2-3 levélkezdemény megjelenése után kezdődik a járulékos gyökérkezdemények kialakulása. Az indanövények néhány levelük kifejlesztése után újabb indákat képezhetnek. Ez a folyamat hazánkban a vegetációs időszak alatt 3-5 alkalommal ismétlődhet.

22-3. ábra - Fejlődő szamócaindák (Fotó: Papp János)

Fejlődő szamócaindák (Fotó: Papp János)


A szamócanövényen háromféle levél különböztethető meg: a lomblevelek, a gyökértörzset borító allevelek valamint a tőkocsány és a virágzatban elhelyezkedő fellevelek. A szamóca lomblevelei a tőlevelek, hármasan összetettek és tőrózsában állnak.

A gyökértörzs csúcsi részéhez közeli legfejlettebb végálló vegetatív rügy 5-10 levélkezdeményt tartalmaz. Tavasszal, kedvező időjárás mellett 8-12 naponként jelennek meg a folyamatosan fejlődő levélkezdemények. Egy-egy levél teljes kifejlődéséhez 21-30 nap szükséges. A levelek a teljes kifejlődéstől számítva 1-3 hónapig élnek (Galletta és Bringhurst, 1990).

A tavasszal fejlődött levelek hosszú levélnyelűek, nagy levélfelülettel, sok légzőnyílással és nagyméretű sejt közötti járatokkal bírnak (Darrow, 1966). Ezek a levelek sok vizet fogyasztanak, és igen szárazságérzékenyek.

Szüret után megkezdődik a tavaszi levelek tömeges elhalása és a nyári levelek képződése. E levelek kisebb levélfelületűek és rövidebb levélnyelűek. Méretük a napszak rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan egyre kisebb lesz, végül az őszi hűvös idő leállítja a levélképződést. A nyáron és ősszel képződött levelek áttelelnek, egy részük a fagy hatására elpusztul. A szamócatő téli fagyvédelmében a tőrózsában álló levelek jelentősége kiemelkedő. Az asszimiláció az áttelelt levelekkel kezdődik, tehát az idős leveleknek a tavaszi fejlődés megindításában nagy szerepük van. Az idős levelek elhalása és az újak képződése a szüreti időszak kivételével folyamatos.

A föld feletti, levelekkel borított gyökértörzs részeinek csúcsi rügye, ritkábban az alatta elhelyezkedő 1-2 oldalrügy is virágrüggyé differenciálódik. Erre természetesen az új tőrózsák kifejlődése után kerül sor. A virágrügy kialakulásának feltétele az egyszer termő fajtáknál a rövid nappalos megvilágítottság. A folyton termő fajták napszakközömbösek, ezért virágzatuk folyamatosan kialakulhat és folyamatosan virágozhatnak.

Differenciált csúcs- és oldalrügyeiből április közepén fejlődik a virágzatot tartó tőkocsány. Ez a levelek magasságát elérő vagy azt meghaladó hosszú szártagból álló hengeres szárképlet. A virágok a tőkocsányon bogernyőben helyezkednek el. A virágok a bogernyőben nem azonos fejlettségűek. Legfejlettebb az elsőként kialakult virág, amelyből a legnagyobb méretű gyümölcs fejlődik. A fehér vagy enyhén rózsaszín virágok 20-35 porzót és nagyszámú – 60-600 darab – termőt tartalmaznak. A csészelevelek két körben a gyümölcsön maradnak.

A hazánkban termesztett szamócafajták virágai hímnősek, és gyakorlatilag öntermékenynek tekinthetők. Megporzásukban a méhek mellett más rovaroknak és a szélnek is szerepe lehet. A szép formájú és kedvező méretű gyümölcs kialakulásának feltétele, hogy a termők túlnyomó többsége megtermékenyüljön. A magkezdeményeknek a vacok gyümölccsé alakulásában van szerepük.

Az aszmagtermések a gyümölcs felületén vagy különböző mélységben besüllyedve helyezkednek el. A gyümölcs élvezhető része a vacokból fejlődik. Kifejlődéséhez a megtermékenyítéstől számítva átlagosan 20-30 napra van szükség.

Ökológiai igénye. Az erdei szamóca nevének megfelelően erdők és vízfolyá- sok kísérőnövényeként díszlik. E termőhelyek párásabb, túlzottan fel nem melegedő klímája, a felső talajréteg gazdag szervesanyag-tartalma és a korhadó avartakaró nedvességet megőrző hatása jelentik a szamóca optimális környezeti feltételeit.

Alakgazdagságának és fajtaválasztékának köszönhető, hogy igen eltérő klíma- és talajviszonyok mellett is termeszthető. A fajták klímaadaptációs képessége azonban örökletes tulajdonságaiknak megfelelően változatos. Éghajlati övezetenként, sőt azon belül termőhelyenként ezek használhatósága nagymértékben eltérhet, ezért az adaptációs vizsgálatokra a külföldi fajták esetében feltétlenül szükség van.

Éghajlati igény. A klímaelemek közül elsősorban a hőmérséklet és a fényviszonyok szabályozzák alapvetően az életműködést, a vegetatív és generatív tevékenységet, a szamócahajtatás lehetőségét (Szilágyi, 1975).

Tavasszal a hőmérséklet és a nappalhosszúság növekedésével a vegetatív tevékenység kerül előtérbe. Hosszú nyelű, nagy felületű levelek fejlődnek, az ostorindák képződése és gyors növekedése jellemző erre az időszakra. A nappalok rövidülésével a levelek és az ostorindák képződésének üteme, a levélnyelek hossza és felülete is csökken. A nyár második felétől kezdődően a szamóca vegetatív tevékenysége csökken, az oldalrügyekből a gyökértörzs elágazódik. Nyár végén és ősszel a nappalhossz rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan a generatív tevékenység, a virágrügyek differenciálódása kerül előtérbe. A mérsékelt égövi rövid nappalos, nagy gyümölcsű szamócafajtáknál 12-13 órával rövidebb megvilágítottság szükséges a rügyek differenciálódásához. A virág-rügy kialakulásához 4-6 hét rövid nappalos időtartam szükséges (Guttride, 1985).

Minden szamócafajtának sajátságos a napszakigénye. A folyton termő fajták napszakközömbösek. Egy részük fakultatív rövid napszakos.

A mérsékelt égövi fajták télen, a mélynyugalmi időszakban vagy a hótakaró alatt a –20 és –25 °C-ot is elviselnek a levelek védelmében. A levelek védőhatása hótakaró nélkül még –10-15 °C-ig is érvényesül. A szamóca téli fagyérzékenysége nagymértékben függ az őszi felkészülési időszak hosszától, a kedvező fény- és hőmérsékleti viszonyoktól. Fagyérzékenysége a tél második felében a felmelegedéseket követően megnő.

Hazánkban öntözés nélküli termesztésénél a csapadék mennyiségének meghatározó szerepe van a terméshozam nagyságában és a gyümölcsminőség alakulásában. Éghajlati övezetünknek megfelelő klimatikus adottságok mellett 800 mm körülire tehető a szamóca csapadékigénye. A természetes csapadék mennyisége egyetlen szamócatermesztő körzetünkben sem elégséges, de különösen nem a vízigényes időszakban. Legtöbbször a csapadék hiánya a legkorlátozóbb tényező, mégis a május végi–júniusi gyakori esőzések nagy kárt tesznek a gyümölcsökben.

Termesztésére a széltől védett, napos, korán felmelegedő termőhelyek a legalkalmasabbak. Az erős szelek csökkentik a növekedést, és a virágok hiányos termékenyülését okozhatják. Szeles területen növekszik a téli fagykárok veszélye, mert a védelmet nyújtó hótakarót a szél elhordja.

Talajigény. A szamóca igen változatos talajadottságok mellett is eredményesen termeszthető, de legkedvezőbb a jó víz- és levegőgazdálkodású, gyengén savanyú, humuszos, barna színű homokos vályog- és öntéstalajok. Annak ellenére, hogy gyökérzetének többsége sekélyen helyezkedik el, mégis a mély rétegű talajok a legalkalmasabbak. A termőréteg vastagsága legalább 60-90 cm legyen. Az ennél sekélyebb termőrétegű talajok rendszerint kedvezőtlen vízgazdálkodásúak. A kavicsos, a sülevényes homok-, az erodált, a szikes, a nehéz kötött és vizenyős talajok alkalmatlanok a termesztésre.

A talaj kémhatásával szemben toleráns. Termeszthető 4,5-8,5 (vízben mért) pH-értékű talajokon, de legkedvezőbb az 5,0–7,0 pH-érték közötti tartomány. 8,0 pH-érték és 10-15% CaCO3-tartalom felett a klorózisra érzékeny. Ugyanez mondható el a 0,15%-nál magasabb vízoldható összes sótartalom esetén is.

A szerves anyagban gazdag talajt meghálálja. Az abban szegény talajokon jobban károsítják a gyökérgombák és a talajlakó élősködők.

A jó levegőzöttség az ültetvény talajának egyik alapvető követelménye, mert a gyökérzet életképessége és élettartama, az oxigénszegény rizoszféra nagymértékben csökken. A gyökerek oxigénigénye magas. Különösen a víz- és tápanyagfelvevő hajszálgyökerek érzékenyek a talaj levegőtlenségével szemben. A felvevőgyökerek még pár napos vízborítottságot sem bírnak ki károsodás nélkül. A talajvíz a felszíntől számítva 80-100 cm-nél magasabbra nem emelkedhet. A talaj természetes levegőgazdálkodása azért is fontos, mert az ültetvény létesítése után már mély talajművelés nem végezhető. Külföldön kötöttebb és nedvesebb talajokon a talajszintből kiemelkedő, különböző magasságú bakhátakon történő termesztés terjedt el.

Az ültetvények létesítésére a védett, könnyen felmelegedő talajú déli, délkeleti és délnyugati, enyhe domboldalak a legkedvezőbbek. Mély fekvésű, fagyzugos területekre ne telepítsük. A leendő ültetvény talaja évelő gyomoktól, káros talajgombáktól és gyökérkártevőktől mentes legyen.

22.1. Fajták

A vad fajok és az azokból keletkezett spontán fajhibridek nagy alakgazdagságot mutatnak, ennek megfelelően a termesztett szamócafajták genetikai tulajdonságaikat és ökológiai alkalmazkodóképességüket tekintve igen változatosak. A nemesítők évente tucatszámra állítják elő az újabb fajtákat. A föld különböző részein és eltérő magasságú övezeteiben található vadszamóca-fajok gazdag géntartalékai biztosítják a nemesítési célkitűzések megvalósulását. Erre alapozva a termesztett szamóca fajtaválasztéka bővülni fog, és a gyors fajtaváltás lehetősége a jövőben is adott lesz.

Fogyasztásában és kezdeti termesztésében évszázadokon át az erdei szamóca (Fragaria vesca L.), a csattanó szamóca (F. viridis Duch.) és a mosuszszamóca (F. moschata Duch.) játszott szerepet. Amerika felfedezésével új korszak kezdődött a szamócatermesztésben. Az Észak-Amerikában őshonos virginiai vagy skarlátszamóca (F. virginiana Duch.) és a chilei vagy nagy gyümölcsű szamóca (F. chiloensis Duch.) spontán kereszteződéséből jött létre a XVIII. században az öntermékeny Fragaria × ananassa Duch. természetes fajhibrid, amely a ma termesztett nagy gyümölcsű szamócafajták ősének tekinthető.

A szamóca nagyfokú alakgazdagságával magyarázható, hogy a fajtaválasztékból szinte minden éghajlati övezetnek és minden felhasználási célra alkalmas, speciális fajta választható ki. Ennek köszönhető, hogy a gyümölcstermesztés területén a szamócánál leggyorsabb és legeredményesebb a fajtaváltás. A világ vezető fajtái hozzávetőlegesen évtizedenként kicserélődnek. A külföldi fajták termesztésbe vonása során azok klímaadaptációs képességét az adott termőhelyen előzetesen feltétlenül meg kell vizsgálni. Hazánkban a hasonló éghajlati övezetben előállított és kipróbált fajták termeszthetők eredményesen. Ennek megfelelően leginkább a Nyugat- és Közép-Európában vagy Észak-Amerika hasonló éghajlati övezetében előállított és termesztett fajták válnak be.

A Magyarországon termesztett fajtáknál követelmény a télállóság, a relatív szárazság- és hőségtűrés. A nyugat- és közép-európai fajták 0 és +7 °C alatti hidegszükséglete 700-800 órára tehető, míg a kaliforniai fajtáknál ez csak 450-600 óra (Naumann és Seipp, 1989).

A termesztett fajták elsődleges csoportosítása a vegetációs időszak alatti szüretelhetőség számával is történhet. Ezek alapján megkülönböztethetők az egyszer termő, nagy gyümölcsű, a kétszer termő nagy gyümölcsű és a folyton termő szamócafajták. Az árutermesztésben csak az első csoportba tartozó fajták játszanak meghatározó szerepet.

Az egyszer termő, nagy gyümölcsű fajtáknál a klímaadaptációs képesség mellett a legfontosabb értékmérő tulajdonságok a következők: növekedési és indaképzési erély; termőképesség; a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség; a gyümölcs nagysága, alakja, színe, húsállománya, hússzíne, íze, aromája, illata, zamata; az aszmagok színe, nagysága, száma és elhelyezkedése; a csészelevelek száma és elhelyezkedése; a kocsány hosszúsága; a gyümölcs romlékonysága és szállíthatósága.

A fajtákat a felhasználási cél figyelembevételével választjuk meg. Többségük rendszerint több célra is felhasználható, ezeket részesítsük előnyben, de a felhasználási igényeknek megfelelően indokolt lehet speciális célra alkalmas fajták termesztése is.

Friss fogyasztásra azok a fajták alkalmasak, amelyek bő termők; a gyümölcs tetszetős, nagy vagy középnagy, színe fénylő vörös felszínű, egyenletes, szabályos kúp, tompa kúp alakú; az aszmagok színe sárga és csak kissé besüllyesztettek; a gyümölcshús kemény és lehetőleg üregmentes, íze kellemes, édes-savas kiváló zamattal; bírja a szállítást, szállítás közben levet ne eresszen; könnyű csészeleválaszthatóság; ne legyen érzékeny a gyümölcsrothadásra.

A gyorsfagyasztásra való alkalmasság általános feltételei megegyeznek a friss fogyasztásra szánt gyümölcsével, de a gyümölcshús keménysége, üregmentessége, szabályos alakja, a csészelevelek könnyű eltávolíthatósága még fontosabb követelmény. A gyümölcsök kisebbek, 20-30 mm átmérőjűek, de kiegyenlített méretűek legyenek. Fontos követelmény, hogy a felengedés után minél tökéletesebben őrizzék meg eredeti színüket, alakjukat, húsállományukat, illatukat és zamatukat.

Konzervipari felhasználásra termesztett fajtáknál a gyümölcsméret kevésbé fontos, de a vörös hússzín, az intenzív illat és zamat, a magas szárazanyag- és savtartalom, a kocsány és a csésze könnyű eltávolíthatósága és a feldolgozás során a színtartás alapvető követelmény.

A hazánkban termesztett egyszer termő, nagy gyümölcsű fajták fontosabb termesztési és áruértékét a 22.3. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban nem szerepelnek a következő termesztett vagy fajtakísérletben vizsgált fajták: Senga Sengana, Korona, Honeoye, Tenira, Polka, Gea, Dana, Tago. A kétszer termő fajták közül az Ostara, a folyton termő fajták közül a Fern, Hummi (Kletter Star), Brighton, Fort Laramie termesztése javasolható.

22-3. táblázat - A Magyarországon termesztett egyszer termő fontosabb szamócafajták jellemzői

Fajta neve

Érési idő

Gyümölcs

Húsjellemzők

íz, zamat, felhasználás

Termőképesség, ellenállóság

Növekedési és indaképzési erély

nagyság

alak

GORELLA

május végejúnius eleje

nagy vagy középnagy

tompa kúp, változatos

világospiros, középkemény,

enyhén édes, kissé zamatos,

bő termő, Botrytisre kissé érzékeny

közepes

POCAHONTAS

június eleje

nagy

tompa kúp

vörös, kemény

édes-savanykás, kellemes, mély-, hűtés, feldolgozás

bő termő, nem nagyon igényes

közepes vagy erős

HAKRAS ROMATA

május végejúnius eleje

nagy

tompa kúp, változatos

világospiros, kemény húsú

édes, kiemelkedően jóízű,

szárazságtűrő, közepes termőképesség

erős növekedésű, közepes indaképzés

KORTES

június eleje

középnagy, tetszetős

kúp

sötétebb vörös, kemény

jóízű, kissé savas, jól csumázható, főleg ipari felhasználásra

bő termő, szárazság tűrő, betegségekre kevésbé fogékony

ELSANTA

június eleje

középnagy

kúp

vörös, fénylő, kemény húsú

édes-savas, kiváló ízű, minden célra felhasználható, mélyhűtésre kiváló

bő termő, talajgombákra érzékeny

közepes

FERTŐDI 5

június eleje

nagy

tompa kúp

sötétvörös, kemény

kellemes aromájú, többhasznosítású, főleg ipari felhasználásra

nagyon bő termő, szárazságtűrő, elég jó

növekedése közepes, indaképzése jó

CAMBRIDGE RIVAL

június eleje

középnagy

kúpos vagy ék

világospiros, kemény, lédús

édes-savas, ízletes friss fogyasztásra, főleg mélyhűtésre

igen bő termő, betegségre kevésbé fogékony, szárazságtűrő

közepes

SENGA LITESSA

június közepe

középnagy

kúp

világospiros, középkemény

kissé savas, friss fogyasztásra

bő termő, Botrytisre érzékeny

erős növekedésű, bokra sűrű

BOGOTÁ

június közepe

nagy vagy igen nagy

szabálytalan, kissé bordázott

vörös, kemény

édes-savas, kellemes ízű, főleg friss fogyasztásra

bő termő, betegségekre kevésbé fogékony

erős növekedésű, tömött bokrú, közepes indaképzés