Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

21.2. Művelési rendszer és fitotechnika

21.2. Művelési rendszer és fitotechnika

A köszméte jelentősebb termőfelülete az északi szélesség 50-55 foka közötti területen alakult ki. (A Skandináv-félszigeten a 63. szélességi fokig is megtalálható.) Ez bizonyítja, hogy a hűvösebb, párásabb, csapadékosabb területeket kedveli. A délebben fekvő országokban, így hazánkban is csak gondosan megválasztott környezetben, sajátos termesztési eljárásokkal, a környezeti feltételekhez jól alkalmazkodó fajtákkal lehet eredményes a termesztése.

Melegebb klímánk miatt legveszedelmesebb kórokozója, az amerikai köszmételisztharmat erősen károsítja. Feltehetően ezzel magyarázható a bokorművelés hanyatlása és a törzses művelés terjedése hazánkban. A talaj közelében a forró nyári napokon kialakuló magas hőmérséklet részben gyengíti a növény ellenálló képességét, részben a bokorban keletkező párás, meleg mikroklíma oly mértékben kedvező az amerikai köszmételisztharmatnak (és más kórokozóknak), hogy nagyon nehéz ellene védekezni. A törzses művelés megkönnyíti az ápolási munkákat (talajművelés, metszés, növényvédelem) és a szüretet, növeli a területegységenkénti hozamot, mivel a korona kedvezőbb, hűvösebb légrétegbe kerül.

Művelési módok. A köszméte természetes körülmények között alapi elágazódású cserje, gyümölcstermesztési szóhasználattal élve bokor. A természetben formálódott bokor azonban nem mindenben hasonlít a kertész nevelte bokorhoz, mivel csak néhány vastagabb ágból és az azokon fejlődött elágazódásokból áll. Magból fejlődik ki, ágai a cserjetörzsből indulnak. A talajban csak gyökere van (szárrész nincs), ezért tősarjakat sem fejleszt. A cserjetörzsön keletkező hajtásokból újul fel.

Termesztése során több művelési mód is kialakult.

A bokorművelés (füzér, szárnyas stb.) kialakítása, ápolása, fenntartása megegyezik a ribiszkénél leírtakkal. A köszméte bokorművelésének a már említett növény-egészségügyi gondokon túl más hátránya is van. A nagy termések terhe alatt leívelődő vesszői elfekszenek a talajon, így a gyümölcs szennyeződik, esős időjárás esetén rothad. A lehajló vesszők legyökeresednek, körülményessé válik a talajművelés és a gyomirtás. Ha mindezek ellenére gazdag a termés, a sok vesszőn lévő igen sok tüske miatt lassú (és nagyon kellemetlen) a szedés, alacsony a szedési teljesítmény. Ezek a hátrányok rendszeres metszéssel csökkenthetők. A levegősebb bokor egészségesebb, könnyebben szedhető, nagyobb gyümölcsöt terem. Évente el kell távolítani az elöregedett gallyakat, helyettük ugyanannyi (nem több!) vesszőt kell nevelni. A legtöbb köszmétefajta szétterülő koronát nevel, ezért elsősorban a kifelé hajló ágakat célszerű eltávolítani és a felfelé törőket meghagyni.

A törzses művelés csökkenti a kórokozók fertőzésének lehetőségét, de más előnyöket is biztosít. A magasabban kialakított korona kevésbé szenved a késő tavaszi fagyoktól. A kissé lejtős területeken a korona alatti szabad térben a talaj feletti hideg levegő akadálytalanul lefolyhat. Könnyebb a talaj művelése mechanikai eszközökkel, kezelése vegyszerekkel. A fák fajlagos termőképessége, az egységnyi koronatérfogatban elérhető termés mennyisége valamint a szedési teljesítmény is nagyobb. Nő a területegységenkénti termés, jobb a gyümölcs minősége.

Hátrányai is vannak. Drágább az ültetvény létesítése, amit a feltétlenül szükséges támasz építésének költségei még tovább növelnek. Gondosabb ápolásra, nagyobb hozzáértésre van szükség a jó eredmények eléréséhez. Folyamatosan el kell távolítani az alanyon fejlődő tősarjakat. Nincs meg a talajból történő felújulás lehetősége. Az oltványok egy hányada (átlagosan évi 3-5%-a) folyamatosan pusztul, ezért az ültetvény rendszeres pótlása elkerülhetetlen. A piros és a fekete ribiszke törzses művelése azonos a köszmétére vonatkozó, itt tárgyalt eljárásokkal.

Oltványnevelés. A köszmétefajták alanyául az aranyribiszkét (Ribes aureum Pursh.) és típusait használjuk. A sok alanytípus közül a Brecht és a Pallagi 2 felel meg legjobban a követelményeknek. A Ribes aureum Brecht alanyt Németországban állították elő, import útján került hazánkba. A behozott anyag nem volt egységes, a legjobb változatait klónozták. A klónok összehasonlító vizsgálata után a Ribes aureum Pallagi 2 bizonyult a legjobbnak, 1972-ben állami elismerést kapott. Az alapfajtától erősebb növekedésével, vesszőinek világosabb színével, a bokronkénti több oltható hajtásával, kevesebb másodrendű hajtás képzésével különbözik. Mindkét alany igen jól gyökeresedik, sok gyökeret fejleszt. Ezek ritkán hatolnak a talaj mélyebb rétegeibe, ezért rossz vízgazdálkodású talajra lehetőleg egyiket se telepítsük.

A Ribes aureum Pursh alanyok szaporításának leggyorsabb és legeredményesebb módja az anyatelepen történő feltöltéses bujtás. Anyatelepet jól előkészített, tápanyagban gazdag, öntözhető talajon létesíthetünk. A gyökeres vesszőket 120 cm sor- és 30-50 cm tőtávolságra ültessük. Keskenyebb sorokban nehéz az oltás és az ápolás, szélesebb sorköz esetén pedig a hajtások egy része – igyekezvén kihasználni a sorköz nyújtotta kedvezőbb lehetőséget – görbén növekszik, oltásra alkalmatlan lesz.

Az anyatelepen elültetett vesszők feltöltés nélkül telelnek legjobban. Rügypattanás előtt a talajszint felett egy-két ép rügyet meghagyva metszszük azokat vissza. A fejlődő hajtásokat, amint lehet, fokozatosan feltöltjük. A 20-30 cm magas töltés tetejét vályúszerűen képezzük ki, hogy a csapadék a bakhátakat jól átnedvesíthesse.

A két-három éves anyatelepen a hajtások őszre 120-150 cm magasra nőnek, és a feltöltés alatt meggyökeresednek. Miután a hajtások a szabvány előírásainak megfelelő törzsmagasságot elérik, július hónapban még az anyatelepen zölden beoltják. Ősszel a meggyökeresedett és beoltott vesszőket termelik le úgy, hogy alapjukat (ággyűrűjüket) az anyanövényen hagyják, így a következő évben is elegendő hajtás fejlődik. A beoltott vesszőket oltványiskolába telepítik, ahol egyévi ápolás után fejlődnek értékesíthető oltványokká.

A köszméte zöldoltása. Az alanyhajtás csúcsát az oltás előtt 3-5 nappal egy szem felett ferde metszlappal visszavágjuk. Ugyanakkor két-három levelet és a fentről számított második szemet eltávolítjuk. A hajtáscsúcsra ráhúzunk egy 4-5 mm átmérőjű, 15-20 mm hosszú pvc-csövet, szabadon hagyva a visszavágott hajtás körülbelül 20 mm hosszú csúcsát. Amikor a seb beszárad és a csúcson lévő „szívórügy” duzzadni kezd (később növekedésnek indul), kezdődhet az oltás (21.1. ábra).

21-1. ábra - A köszméte zöldoltása. A) Az alanyhajtás visszavágása, a második rügy eltávolítása; B) A PVC-cső felhúzása; C) Az oltás elkészítése

A köszméte zöldoltása. A) Az alanyhajtás visszavágása, a második rügy eltávolítása; B) A PVC-cső felhúzása; C) Az oltás elkészítése


Az 5-10 cm hosszú nemes oltóhajtásokat legjobb a törzsfák koronájának felső, napsütötte részéről szedni. Az alsó leveleket, tüskéket eltávolítjuk, esetleg a megmaradó leveleket is bekurtítjuk a vízveszteség csökkentése céljából. Az előkészített oltóhajtások fóliazacskóban, hűtött térben néhány óráig, legfeljebb egy napig tarthatók el.

Az előkészített alanyvessző csúcsán a szívórüggyel párhuzamosan körülbelül 10-15 mm hosszú, függőleges hasítékot készítünk. Az oltóhajtáson (egy szemet közrefogva) körülbelül 10 mm hosszú éket vágunk, majd az alanyon készített hasítékba toljuk, lehetőleg annak aljáig. Az oltást a pvc-hüvely felhúzásával rögzítjük.

A köszmétét sok más eljárással is lehet oltani (szemzés, vesszős szemzés, zöldbe fás oltás stb.).

Oltványiskolába az ősszel letermelt, beoltott gyökeres vesszőket telepítjük 120 + 20 cm sortávolságú ikersorokba, 5-10 cm-es tőtávolságra. Tavasszal, amikor az alanyhajtások 1-2 cm hosszúak, fentről lefelé haladva eltávolítjuk azokat. Fontos a szakaszosság betartása, különben gyengén fejlődik a gyökérzet, szélsőséges esetben a vízkór is megtizedelheti az oltványokat. A szívórügyből fejlődő hajtást 5-10 cm hosszúságban visszacsípjük, és csak akkor távolítjuk el azokat, miután a nemes hajtások növekedésnek indultak. Az oltványiskolát feltétlenül öntözni kell, és indokolt tápanyagokkal is jól ellátni. Kitermelés után a szabványnak megfelelő oltványokat értékesíteni lehet, a gyengén fejletteket még egy évre iskolába kell ültetni.

Művelési rendszer. A tenyészterületet úgy kell megválasztani, hogy a növények teljes kifejlődése után is legyen elegendő szabad tér az ültetvényben, hogy a levegő és a napfény akadálytalanul juthasson a korona belső részeibe is. Ennek hiányában csökken az asszimiláció, azaz növényeink teljesítőképessége. A maximális terméshozamokat biztosító termőegyensúly kialakulásának is ez a legfontosabb előfeltétele. A törzses köszméte koronájának átlagos átmérője 80-100 cm, lehetőleg ezzel egyenlő legyen a tőtávolság is. A sortávolságot úgy határozhatjuk meg, hogy a korona átmérőjéhez hozzáadjuk az alkalmazandó gépek részére szükséges művelőút szélességét.

Az ültetvények a következők lehetnek.

Széles soros, amikor minden sorközben közlekednek a gépek. A sortávolság az alkalmazott gépek méreteitől függően változik. Ez a legjobb megoldás (21.2. ábra).

21-2. ábra - Motoros kapával művelt „szélessoros” köszméteültetvény (Fotó: Harmat L.)

Motoros kapával művelt „szélessoros” köszméteültetvény (Fotó: Harmat L.)


Művelőutas, amikor 4-6 sor után egy szélesebb (körülbelül 300 cm) művelőutat biztosítunk a gépek közelekedésére, amelyek speciális munkagépekkel végzik az ápolási munkákat.

Az ültetvény sorai legfeljebb 100 m hosszúak lehetnek, különben nehéz a támasz megépítése. A hosszabb sorokból kézi szedés esetén csak nagy időveszteséggel lehet a gyümölcsöt kiszállítani.

A támrendszer a 80-100 cm-es törzsmagasságú köszméteültetvény létesítésénél elmaradhatatlan. A lehetséges megoldások közül a korona feletti huzalos támasz a legmegfelelőbb. A körülbelül 3 mm átmérőjű horganyzott huzalt az oltványok koronája felett feszítjük ki, és erre 10-15 cm hosszú kötésekkel aggatjuk fel a koronákat. A körülbelül 100 m hosszú sor két végére és a közepére 10 × 10 cm keresztmetszetű, a talajba kerülő részükön feltétlenül impregnált faoszlopok szükségesek. 8-10 oltványonként egy-egy szőlőkaróval is megerősíthetjük a támaszt. Az oszlopok és a szőlőkarók ne legyenek magasabbak, mint a huzal, különben akadályozhatják a művelést. Az oltványokat az első év nyarán (júniusban) célszerű felkötni, miután a hajtások alapja megfásodott. Korábbi felkötés illetve a korona korábbi rögzítése esetén az erős szelek sok hajtást alapjukkal együtt kitörhetnek a koronából. Az első felkötéshez műanyag zsinórt vagy 3-5 mm átmérőjű műanyag csövet használhatunk. Az oltványok koronája alatt lazán, a huzalon szorosan kell kötni, lehetőleg úgy, hogy az oltványok törzse függőleges helyzetbe kerüljön. Az így megvastagodó törzs később önmaga viseli a korona terheit, a támasznak csupán az a szerepe marad, hogy ne engedje az oltványokat függőleges helyzetükből kibillenteni.

Metszés. Az optimálisnál erősebb növekedéssel nem jár együtt nagyobb termőképesség. A maximális terméshozamhoz a törzses fácskák mindenkori termőegyensúlyi állapotát kell kialakítanunk és fenntartanunk, ami a hosszú és rövid hajtások, a vegetatív (növekedést biztosító) és a generatív (termést hozó) hajtások egyensúlyi állapotát jelenti. Ez azonban csak az adott környezettel is egyensúlyban lévő, attól erősen függő koronaméretek mellett alakulhat ki. (Mostohább környezetben kisebb, jobb környezetben nagyobb korona kerülhet egyensúlyi állapotba.) A hajtásnövekedés erőssége az időjárástól és a termés mennyiségétől függően is változik, ezért nem lehet a metszés mértéke sem mindekkor jó vagy rossz, hanem attól függ, milyen mértékben veszi figyelembe az adott helyzetet, milyen mértékben segít az egyensúlyi állapot kialakításában és fenntartásában.

A metszés időpontja. A köszmétét lehet nyáron vagy lombhullás után télen (fagymentes időben) a rügypattanásig metszeni. A nyári metszés gyengíti, a téli erősíti a fácskát. Mivel a gyümölcsét általában júniusban (érett állapotban legkésőbb júliusban) leszedjük, a nyári (augusztusi) metszésnek nincs akadálya. A nyári metszést különösen indokolja, hogy egy újabb növekedési aktivitást válthat ki, ami kedvező a rügydifferenciálódásra, a következő évi nagyobb termésre. A téli metszés általánosabb. Végezhető ősszel vagy rügypattanás előtt, tavasszal. A növény szempontjából megfelelőbb a tavaszi (nincs fagysérülés), de figyelembe kell venni, hogy rügypattanásig nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre.

A metszés módjának helyes megválasztása (visszametszés vagy ritkítás) eredményezheti fáink optimális termőfelületének illetve termőegyensúlyi állapotának kialakulását. A ritkítással mind a korona kialakítása, mind annak termőben tartása eredményesen megoldható.

A metszés mértéke azt fejezi ki, hogy egy adott évben milyen mennyiségű vesszőt, gallyat távolítunk el a koronából. Ha erős a növekedés, gyengén; ha gyenge, akkor erősen kell metszeni. A köszméte nem szereti az erős metszést. Groven (1961) kísérletében a legerősebben metszett kezelésben a terméseredmény mindössze 50%-a volt csak a leggyengébben metszett növények termésének. Ebből is következik, hogy csak a folyamatos metszés célravezető.

Fiatal fácskák metszése. A köszméteoltványokat célszerű a telepítés előtt megmetszeni. A koronát alkotó vesszők leggyakrabban csaknem egy pontból erednek. Ha alapjuk közel van egymáshoz, vastagodásuk után nem lesz elegendő helyük, egymást feszítve szétrepesztik a korona alapját. Ennek elkerülésére legfeljebb három vesszőt érdemes meghagyni, egy függőleges irányba fejlődőt és további kettőt, melyek egymással ellentétes irányba indulnak. A többit tőből el kell távolítani. A meghagyott vesszőket nem kell feltétlenül visszametszeni, kivéve az átlagosnál hosszabbakat, a görbéket, amelyek metszés nélkül féloldalassá tennék a koronát. A vessző visszavágás után se legyen 15-20 cm-nél rövidebb. A második-harmadik évben is csak a koronát sűrűsítő, befelé növő, egymást keresztező, konkurens vesszőket távolítjuk el. Így fordulnak a tövek legkorábban termőre, amint azt a 21.2. táblázat adatai is bizonyítják.

21-2. táblázat - A metszés erősségének hatása a törzses köszméte terméshozamára (Harmat, 1975)

Kezelések

Termés (kg/fácska)

%

Visszametszés a vesszők 1/4-ée

5,74

110,7

Visszametszés a vesszők 1/2-ére

6,29

121,3

Visszametszés a vesszők 3/4-ére

6,23

120,1

Ritkítás gyenge visszametszéssel

6,82

131,6

Metszetlen

5,19

100,0


Termőkori metszés. A legtöbb gyümölcsöt a termőegyensúlyban levő fácskáknál szedhetjük (21.3. ábra). Bármelyik irányba tolódik el a növekedés erőssége, kevesebb lesz a termés. Az erősebb növekedést nagyobb terheléssel (a vesszők ritkításával), a gyenge növekedést a termőrészek ritkításával korrigálhatjuk.

21-3. ábra - Termőegyensúlyban lévő törzses köszméte (Fotó: Harmat László)

Termőegyensúlyban lévő törzses köszméte (Fotó: Harmat László)


A tősarjak eltávolítása is része a törzses köszméte metszésének. A tősarjak csökkentik az oltványok termőképességét, mint azt a 21.3. táblázat adatai bizonyítják, ezért azok eltávolítása állandó feladat. Ahol a sorok alatt kapával gyomtalanítjuk a talajt, ott folyamatosan eltávolítjuk a tősarjak föld feletti részét, fékezve ezáltal fejlődésüket, megerősödésüket. Nagyobb ültetvényekben 2-3 gramoxone-os permetezéssel, három évnél idősebb ültetvényben Glialkával történő leperzseléssel akadályozhatjuk meg a tősarjak fejlődését. A gyomirtó szerek nem kerülhetnek a köszméte lombjára, és a törzseket is csak a lehető legkisebb mértékben érhetik.

21-3. táblázat - A sarjtalanítási kezelések hatása a Pallagi óriás terméshozamára és a keletkezett sarjak mennyiségére (Harmat, 1985)

Az alany kezelése

Terméshozam

Összes sarj (db)

kg/fa

%

Kivakított dugvány

Kivakított sarj

Vegyszerezett

Metszett

2,985

2,753

2,553

2,463

121,2

111,8

103,7

100,0

7,9

14,3

80,1

87,0