Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

20.5. Betakarítás

20.5. Betakarítás

A szüret az apró gyümölcsű ribiszkénél munkaigényes folyamat. A kézi betakarítás elérheti az évi összes kézimunka-ráfordítás 60-80%-át is. Az 1970-es évektől a fejlettebb ribiszketermesztéssel rendelkező országokban már általánossá vált a gépi betakarítás. Ettől kezdődően Magyarországon is széleskörűen alkalmazzák a szüretelőgépeket.

A ribiszkék a korán érő gyümölcsfajok csoportjába tartoznak. A hazánkban termesztett piros- és feketeribiszke-fajták szüreti időszaka június közepétől július közepéig tart. Az érettséget a gyümölcs színe alapján állapítjuk meg.

A pirosribiszke-fajták fürtjeinek bogyói jól összeérnek és teljesen érett állapotban szedhetők. A feketeribiszke-fürtök bogyói együttérési foka fajtától függően eltérő. Ennek ellenére ma már egyetlen fajtát sem szüretelnek több menetben. Több fajtánál a nagyobb hullási veszteségek elkerülése érdekében a betakarítást már akkor kell kezdeni, amikor a fürtök csúcsán lévő 1-2 bogyó még szedésre nem érett.

Kézi szedésnél a fürtöket kocsánnyal együtt kell leválasztani a termőrészről, és közvetlenül göngyölegbe helyezni. Óránként a szedési teljesítmény fekete ribiszkénél 4-6 kg, piros ribiszkénél 8-12 kg. A leszedett gyümölcsöket nem válogatják.

Gépi betakarításnál sűrített levegővel vagy villanymotorral üzemeltetett kézi irányítású vibrátorokat használnak (Horváth, 1983, 1987). Az ágakon külön-külön végigvezetve a vibrátort, rázzák le a gyümölcsöt a bokrok alatt elhelyezett gyűjtőedénybe. Egy-egy kézi vibrátorral 3-5 szedő munkáját lehet helyettesíteni.

Árutermesztés a jövőben egyértelműen csak gépi betakarítás mellett folytatható. Ennek feltétele műszakilag biztosított, mert az 1960-as évek végére Angliában már kifejlesztették és üzemileg is jó hatásfokkal alkalmazták a ribiszkekombájnokat. A betakarított termés túlnyomó része a jövőben is feldolgozásra kerül, ez is a gépi szüret arányának növelését jelenti.

A gépi betakarításnak számos feltétele van. Ezek közül a legfontosabbaknak a kielégítő (legalább 5-7 t/ha) terméshozam és a széles sorközű, zárt termőfalú ültetvény kialakítása tekinthető.

A gépi betakarításra alkalmas ribiszke legfontosabb tulajdonságai a következők: rendszeres és bő termőképesség, nagy bogyóméret, sokoldalú feldolgozhatóság, alkalmasság egymenetes szüretre, könnyű leválaszthatóság, felfelé törő bokoralkat, vékony vagy közepes vastagságú, rugalmas hajtásrendszer és jó felújulókészség, amely tűri a sövényművelést.

A szüretelőgépek működéséhez a 2,5, 3,0, 3,2 m sortávolságra és 0,6-0,7 m tőtávolságra telepített sövényművelésű ültetvények alkalmasak. A sorok hosszúsága ne haladja meg a 200-300 métert, és a sorok végén 6-8 m fordulóút álljon a gépek rendelkezésére (Horváth, 1987). Gépi betakarításnál a négyévesnél idősebb, a talajra és a szomszéd bokorba hajló, egymást keresztező részek eltávolítása szükséges. A négyévesnél idősebb részek, elveszítve rugalmasságukat, könynyen törnek.

A gépi betakarítású ültetvényben egyenletes talajfelszínt kell kialakítani a bokrok közelében is a talajfelszínhez közel elhelyezkedő gyűjtőszalagok miatt. A gyommentesség a szüret gépesíthetőségének fontos követelménye. A folyondárszulák a legveszélyesebb gyom, amely a termőgallyakat összefonja, csökkenti vagy megakadályozza a rázóhatást. A gyomnövények rácsavarodhatnak a betakarítógép részegységeire, gátolva munkájukat. Magvaik eltávolítása is nehéz a ribiszkebogyók közül.

A ribiszkebetakarító gépek önjárók és hidas megoldásúak (20.7. ábra). A sövénysorok felett haladva egy V alakú középső terelővel a termőgallyazatot kettéválasztják, és a két szélső terelővel együttesen rázópálcás hengerekhez vezetik. A gördülő és rezgő mozgást egyaránt végző rázószerkezet lerázza a bogyókat. A lerázott termés összegyűjtését és ventilátorhoz, majd a gyűjtőedénybe juttatását szállítószalagok végzik. A hazánkban jól bevált Joonas finn gyártmányú ribiszkebetakarító gép számára 0,9-1,3 km/ó haladási sebesség a legkedvezőbb. Nagyobb sebességnél a termőgallyazat károsodhat, s a leválasztási és földre hullási veszteség is növekszik. A jelenlegi piros- és feketeribiszke-fajtasorozattal a gépi betakarítás időszaka öt hétre is széthúzható (Porpáczy, 1987). Tizenkét órás üzemidő és 0,20-0,28 ha/óra teljesítmény mellett 50-70 ha lehet az egy gép által betakarítható terület. A betakarítógépek teljesítménye és munkájának minősége nagymértékben függ az üzemeltetés körülményeitől, a gép jó beállításától és a kedvező betakarítási időponttól. A gyümölcsök érését és leválasztását elősegítő vegyszerek használatával a rázás haté- konysága növelhető, de alkalmazásuk az integrált termesztésben nem kívánatos.

20-7. ábra - Joonas finn gyártmányú ribiszkebetakarító gép munka közben (Fotó: Papp János)

Joonas finn gyártmányú ribiszkebetakarító gép munka közben (Fotó: Papp János)


A megfelelő állapotban rázott ribiszke konzervipari feldolgozásra alkalmas. A könnyen és szárazon leváló fekete ribiszke még hűtőipari célra is alkalmas lehet. A konzervipar számára rázott ribiszke különböző űrtartalmú, kézzel vagy géppel üríthető göngyölegekbe illetve konténerekbe gyűjthető.

A kézzel szüretelt ribiszke 0 °C-on és 90%-os relatív páratartalom mellett átmenetileg mintegy három hétig tárolható.