Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

20.4. Agrotechnika

20.4. Agrotechnika

Talajművelés, tápanyaggazdálkodás. A ribiszke gyökérrendszere laza és középkötött talajokon 0-40 cm-es rétegben helyezkedik el, de a gyökérzet túlnyomó része (75-80%-a) a felső 20-25 cm-es rétegben található (Kolesznyikov, 1966; Csorbai, 1986). A gyökérzet sűrűsége a bokrok csurgója alatt a legnagyobb. Ezen a területen az alegkedvezőbb, ha művelést egyáltalán nem végzünk, vagy ha a gyomirtás miatt az mégis szükséges, akkor is csak néhány cm mélységben. Ezért a növénysorok vegyszeres gyomirtása vagy talajtakarása a legkedvezőbb talajművelési forma. A ribiszkesorok talajtakarását szerves trágyával, komposzttal, szalmával, szénával, fakéreggel, faforgáccsal és fekete fóliával végezhetjük. A szálas takaróanyagokat 5-10 cm vastagságban kell a bokor alatt kiteríteni, és ezt a takaróréteget folyamatosan fenntartani. A talajtakarás hatására kedvezőbb lesz a felsőbb talajrétegek víztartalma, ennek következtében a gyökérrendszer még közelebb fog elhelyezkedni a talajfelszínhez. Állandó takarás mellett ez nem hátrány, mert a felső talajrétegek rendszerint levegősebbek, szerves anyagban és ásványi tápelemekben gazdagabbak. A takaróanyagok alatt a nyári talajfelmelegedés a szigetelőhatás következtében kisebb lesz, ami a ribiszke termeszthetőségének déli határa közelében kedvező a gyökérzet fejlődése szempontjából. A takart ribiszkeültetvényekben javul a nitrogén-, a foszfor- és a káliumellátottság, illetve csökken a vasklorózis veszélye is.

A fekete fóliás takarás a fiatal árutermelő ültetvényekben is elterjedt. Használata az integrált ribiszketermesztésben különösen előnyös, mert lehetővé teszi a mechanikai és herbicides talajművelés elhagyását, és rendelkezik a természetes talajtakaró anyagok használatának számos előnyével. A takarásra 120-150 cm-es szélességű, 0,05-0,10 mm falvastagságú fénystabilizáló anyagot tartalmazó feketefólia-palástot használjunk, mert ezzel 3-5 évig biztosítható a talaj fedettsége. Elégséges a sorok középvonalától mindkét oldalon 30-40 cm, összesen 60-80 cm széles terület takarása. A ribiszkesor talaját tavasszal a visszametszés után kell takarni (Sipos és Riczkó, 1979). A fóliatakarás előtt a cserjetörzset 2-5 cm-es talajréteggel kell fedni. Ezután a sorok mellett a talajt homorúan kell előkészíteni, majd a tövek két oldalán, tőlük 30-40 cm távolságban 20-25 cm mély árkot készítünk. A fóliapalást szélét a két árokban legalább 12-15 cm mélyen talajjal lazán rögzítsük. A kiterítésnél vigyázni kell, hogy a rögzítés ne legyen feszes, mert a téli hidegben a fólia károsodhat. A tövek fölött a fóliát oly mértékben kell kerek vagy keresztirányú vágással megnyitni, hogy a ribiszke visszametszett vesszői sérülésmentesen átférjenek rajtuk. A telepítés utáni második és harmadik esztendő tavaszán a bevágást nagyobbítani kell, hogy az ne akadályozza a tősarjképződést.

A sekély talajművelés alapfeltétele, hogy a terület évelő gyomoktól mentes legyen.

A széles sorú sövényültetvény sorközeit csak a telepítés utáni első két évben szabad mélyebben művelni, de a harmadik évtől kezdődően még ősszel sem lehet 12-15 cm-nél mélyebb talajművelést végezni. Kötött talajú ültetvényekben a sorköz közepén késő ősszel 35-40 cm mélyen végezzünk mélylazítást. A vegetációs időben a sorközök talajművelésére 8-10 cm mélyen járó kultivátorokat használjunk. A talajmarókkal ugyan sekély művelés biztosítható, de ezek a talaj szerkezetét rontják. A sorközök mechanikai talajművelésére 5-8 alkalommal lehet szükség.

A bogyósok közül a ribiszke a legkevésbé érzékeny a herbicidekre. Fekete fóliás talajtakarás esetén ezeket csak termőkorban kell használni. A sorok takarása nélkül az integrált ribiszketermesztésnél is szükség van a környezetbarát gyomirtó szerek használatára. A tarackbúza (Agropyron repens), a tyúkhúr (Stellaria media) és a folyondárszulák (Convulvulus arvensis) elleni védekezés áll a ribiszkeültetvények vegyszeres gyomirtásának középpontjában.

Amennyiben mechanikai talajművelést végeznek a bokrok körüli sávban is, nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a cserjetörzsek állandóan talajjal fedettek legyenek. A mechanikai talajművelés gyakori hibája a ribiszke cserjetörzsének kinyitása, amely a bokrok korai elöregedését és a termés csökkenését okozza.

A ribiszke terméshozamát és a bokrok megújulókészségét valamint az ültetvények élettartamát kondíciójuk alapvetően befolyásolja. A gyökérrendszeri sajátosságok miatt a telepítés előtti tartalékoló trágyázással kell az ültetvény szervesanyag-, foszfor- és kálium-ellátottságát megalapozni. Ugyanez vonatkozik a talaj kémhatásának esetleges javítására.

A fekete és a piros ribiszke tápanyag-ellátottsággal szembeni igénye határozottan eltér, amit a trágyázásnál figyelembe kell venni. A fekete ribiszke nitro- gén-, a piros ribiszke pedig káliumigényes gyümölcsfaj. A fekete ribiszke erőteljesebb vegetatív tevékenysége a termőrészképződést a fekete ribiszkéhez viszonyítva kevésbé határozza meg, de nagyon érzékeny a hiányos káliumellátottságra. Nyár végi lombhullásának egyik oka a hiányos káliumellátott- ság.

A tápanyagfelvétel szüretig a legerőteljesebb, majd a nyár végétől késő őszig második tápanyagigényes időszak következik, amelyben a tartalékolás a fő feladat. A következő évi tápanyag-ellátottságot és teljesítményt az ősszel képzett tápanyagtartalékok alapvetően meghatározzák.

A trágyázást talaj- és levélvizsgálatra kell alapozni. Az ültetvények kedvező tápelem-ellátottságára vonatkozó levélanalízis-értékeket a 20.7. táblázat tartalmazza. A fenntartó trágyázást kedvező talaj- és levél-tápelemellátottság mellett a 20.8. táblázatban közölt, az elérendő termésszinteket is figyelembe vevő javaslat alapján végezhetjük.

20-7. táblázat - A ribiszkelevelek kedvező tápelemtartalma szárazanyag-%-ban

Gyümölcs-faj

Tápe1em

N

P

K

Ca

Mg

N/ K arány

Fekete ribiszke

2,6–3,0

0,25–0,30

1,5–1,7

1,5–2,5

0,25–0,30

1,7–2,0

Piros ribiszke

2,4–2,7

0,2–0,3

2,0–2,6

1,5–2,0

0,3–0,4

1,0–1,2


Megjegyzés: a levélmintát a szüret időszakában kell begyűjteni. A közölt értékek a teljes levél tápelemtartalmára vonatkoznak.

20-8. táblázat - A ribiszkeültetvények fenntartó trágyázásához javasolt tápanyagmennyiségek kedvező talaj- és levéltápanyag-ellátottság esetén, kg/ha-ban

Terméshozam t/ha

N

P2O5

K2O

l4,0

4,0–8,0

8,0 l

Fekete ribiszke

50–70

70–90

90–150

30

30–40

40–80

80

80–120

120–160

l5,0

5,0–10,0

10,0 l

Piros ribiszke

40–60

60–80

80–120

30

30–50

50–80

80–100

100–160

160–200


Amennyiben tartalékoló trágyázást végeztünk, és azzal egy időben nagy adagú szerves trágyát juttattunk ki a talaj-előkészítés során, a telepítést követő 3-4. évben, gyakorlatilag a termőre fordulásig, minimális a ribiszkeültetvények trágyaszükséglete. Nitrogéntrágyázásra rendszerint a harmadik évtől káliumtrágyázásra tartalékoló trágyázás esetén a negyedik évben van szükség. A levélanalízist elegendő a harmadik évtől, talajvizsgálatokat pedig a negyedik évtől végezni.

A korán fakadó és virágzó ribiszke tavaszi fejlődéséhez az ősszel felvett nitrogént hasznosítja. Ennek figyelembevételével a termő ültetvények nitrogén-műtrágyaszükségletének 30-50%-át szeptember folyamán juttassuk ki, és dolgozzuk sekélyen a talajba. A nitrogéntrágya másik részét kora tavasszal egyszerre szórjuk ki. A ribiszke a virágzás végétől a szüret kezdetéig kedvezően hasznosítja a nitrogéntartalmú lombtrágyázást is. Ezt azonban csak az ültetvény kondícióját rontó, különleges okok miatt célszerű alkalmazni. Erre a célra a karbamid 0,5%-os oldatát használják.

A termőkorú ültetvények fenntartó foszfor- és káliumtrágyázását a talaj- és levélanalízis-vizsgálatokra alapozzuk. A pirosribiszke-ültetvények tápanyag-gazdálkodásában a káliumellátottság a legfontosabb. A 20.7. táblázatban közölt levélanalízis-értékeknél a piros ribiszkénél figyelembe kell venni a N:K arányt is. Az erősen káliumigényes piros ribiszkénél a levelek N:K aránya a 0,9–1,2 közötti tartományban a legkedvezőbb. Az ültetvények fenntartó foszfor- és káliumtrágyázását október végén és novemberben végezzük. E tápelemek ellátottsága a talajban lévő tartalékoktól függ, ezért középkötött talajokon a trágyázást célszerű összevontan 2-3 évente végezni, gazdagítani ezekkel az ültetvény talaját.

Mindkét fajnál előnyösebb az alacsony klórtartalmú káliumműtrágyák használata, de a pirosribiszke-ültetvényekben feltétlenül legyünk tekintettel a klórérzékenységre, ahol az elégtelen káliumellátottság és a nagy adagú klórtartalmú káliumműtrágya használata egyaránt lombhullást okozhat.

A ribiszke kedvezően reagál a szerves trágya használatára. Erre a célra csak érett istállótrágya alkalmas 2-3 évenkénti adagolással.

A vasklorózis megszüntetésére a vaskelátok a készítmény típusától függően talaj- vagy permetezőtrágyázással egyaránt eredményesen alkalmazhatók. A Sequestren 138 Fe vaskelát talajba juttatása például 2-3 éves időtartamon át megakadályozza a vasklorózis fellépését.

Öntözés. A két ribiszkefaj öntözési igényében jelentős különbségek vannak. A fekete ribiszke örökletes tulajdonságai és nagyobb lombozata alapján is vízigényesebb, mint a piros ribiszke, de e vízigényt a származási helyétől eltérő alacsonyabb páratartalom és magasabb hőmérséklet jelentősen fokozza. Ezért a fekete ribiszke termesztésbiztonságának Magyarországon egyik fontos összetevője az öntözhetőség.

A piros ribiszke a közepes vízigényű gyümölcsfajok közé sorolható. Jobb klímaadaptációs képessége révén jól tűri a szárazságot, az alacsonyabb páratartalmat és a bőséget.

A ribiszke éves fejlődési ciklusában – követve a tápanyagfelvételt – két jelentős vízigényes szakasz különböztethető meg. Ezek közül az első szakasz a vízigényesebb. Az intenzív hajtásnövekedés és az azt követő erőteljes gyümölcsnövekedés, majd a magvak kifejlődését magában foglaló, május közepétől június végéig tartó időszak vízellátottsága döntő mértékben meghatározza a vegetatív teljesítményt és a terméshozamot. Átlagos téli csapadék és a májusi esőzések mellett az ültetvények természetes vízellátottsága május végéig rendszerint biztosított. A bogyók intenzív növekedése és zsendülése május végétől június közepéig tart, ami a legkritikusabb öntözési időszak. A bogyók méretére és a terméshozam nagyságára e viszonylag rövid, 2-3 hetes időszak vízellátottsága van a legnagyobb hatással. Tapasztalatok szerint a szüretig tartó időszakban a pirosribiszke-ültetvényekben 1-2, a feketeribiszke-ültetvényekben 1-3 öntözésre lehet szükség. Amennyiben a zsendülés és az érés időszakában csapadékhiány mellett nem tudunk öntözni, úgy a bogyóméret- és terméscsökkenés mellett a fekete ribiszke nagyarányú gyümölcshullása következhet be.

A ribiszke második vízigényes időszaka a csapadékban szegény július és augusztus, ami a virágrügyek kialakulásának és kezdeti fejlődésének időszaka. A vegetációnak ebben a szakaszában a virágrügyek differenciálódását és fejlettségét a vízhiány közvetlenül is akadályozhatja. A vízstressz és a hőstressz hatására bekövetkező lombvesztés közvetve ugyanezt eredményezheti. Ezért szüret után is 1-2 öntözéssel számolhatunk.

Hazánkban az árutermelő ültetvényeket eddig ritkán öntözték. Az alacsony terméshozamok jelentős részben ezzel is magyarázhatók. Az öntözési módok közül a mobil vezetékrendszerű esőszerű öntözés a legelterjedtebb. A víztakarékos csepegtető és szivárogtató öntözésnek kevesebb ugyan a vízszükséglete, de a felszínen elhelyezett vezetékek a talajmunkát, a metszést és a gépi szüretet jelentősen akadályozzák. Kiskertekben és kézi szüret esetén a csepegtető öntözéssel leggazdaságosabban és legjobban szabályozható módon biztosítható a ribiszkeültetvény vízellátottsága.