Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

21. fejezet - 20. Ribiszke

21. fejezet - 20. Ribiszke

A bogyósgyümölcsűek termesztésében a világon a második helyet foglalja el. A ribiszke összefoglalóan két gyümölcsfaj elnevezését tartalmazza, úgymint a fekete és a piros ribiszkéét.

Kerti gyümölcsként viszonylag későn, a XV. században Európa északi-északnyugati országaiban (Hollandia, Dánia, Észak-Németország) és a Balti-tenger mellékén kezdték termeszteni (Porpáczy, 1987). Gyümölcsének táplálkozási értékét korán felismerték, és a népi gyógyászatban régóta széleskörűen alkalmazzák.

A nagy biológiai értékű, ásványi sókban és vitaminokban gazdag ribiszkegyümölcs kiváló beltartalmi összetevőivel magyarázható kiemelkedő étrendi hatása. A piros és fekete ribiszke gyümölcs fontosabb beltartalmi mutatóit a 20.1. táblázat tartalmazza. Az adatok azt bizonyítják, hogy a ribiszkék közül a beltartalmi értékeket és a feldolgozhatóságot tekintve a fekete ribiszke sokkal értékesebb, mint a szerényebb mutatókkal rendelkező piros ribiszke. A hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül a fekete ribiszke az egyik legnagyobb C-vita- min-tartalmú gyümölcs. A C-vitamin-tartalom azonban az évjárattól és a fajtától nagymértékben függ. Moszlova és Volodina (1970) szerint a fekete ribiszke gyümölcse fajtától és évjárattól függően átlagosan 96-241 mg-% C-vitamint tartalmaz, míg a piros ribiszkéé csak 36-69 mg-%-ot. A fekete ribiszke magas C-vitamin-tartalma korszerű tartósítási technológiával túlnyomórészt megőrizhető. A fekete ribiszke gyümölcsében a P-vitamin, a karotin, a B1-, B2- és B6-vitaminok is számottevő mennyiségben megtalálhatók. A ribiszkék összes savtartalma a gyümölcsök közül kiemelkedő, főleg citromsavból áll. Jelentős a cellulóz-, a pektin- és a fehérjetartalmuk is. Ásványi sókban is gazdagok, különösen kalciumban, foszforban és magnéziumban.

20-1. táblázat - A piros és fekete ribiszke kémiai összetétele 100 g friss gyümölcsre vonatkoztatva (Souci, 1977 nyomán)

Alkotóelemek

Mértékegység

Piros ribiszke

Fekete ribiszke

Víz

g

84,7

81,3

Szénhidrát

g

9,7

12,4

Fehérje

g

1,1

1,3

Zsír

g

0,2

0,2

Nyersrost

g

3,7

4,0

Fűtőérték

Joule

189,0

239

kalória

45,0

57

Nátrium

mg

1,4

1,5

Kálium

mg

238,0

310,0

Magnézium

mg

13,0

17,0

Kalcium

mg

29,0

46,0

Vas

mg

0,9

1,3

Foszfor

mg

27,0

40,0

Karotin

mg

0,04

0,14

Bj-vitamin

mg

0,04

0,05

B2-vitamin

mg

0,03

0,04

B6-vitamin

mg

0,05

0,08

Niacin

mg

0,23

0,28

C-vitamin

mg

36,00

177,00

Szőlőcukor

g

2,27

2,69

Gyümölcscukor

g

2,67

3,57

Szaharóz

g

0,67

0,73

Almasav

g

0,29

0,41

Citromsav

g

2,07

2,88

Összes sav citromsavban és borkősavban kifejezve

g

2,38

3,29


Beltartalmi összetevőivel magyarázható kiváló étrendi hatása, magas biotikus és tápértéke. Rendszeres fogyasztása az emberi szervezet ellenálló képességét is növeli. A fekete ribiszke frissítő és gyógyító hatása széleskörűen ismert (Topcsijszki és Tasev, 1968; Porpáczy, 1972, 1987). Fogyasztása élénkíti az anyagcserét, a belső elválasztású mirigyek és szervek működését. A fekete ribiszke levele is hasznosítható teának és feldolgozott termékekhez adaléknak.

A fekete és piros ribiszkét főleg feldolgozott állapotban, elsősorban konzerv- és hűtőipari termékként értékesítik, ezért fogyasztásuk nincs időszakhoz kötve. A feldolgozás során egymással és egyéb gyümölcstermékekkel is jó házasíthatók. Magas savtartalma, íze és aromája miatt a piros ribiszke a gyümölcslevek és a gyümölcs alapanyagú üdítőitalok fontos alkotórésze.

Könnyen szaporítható, és a törzses gyümölcsfajokhoz viszonyítva gyorsan termőre fordul. Az ültetvények élettartama 12-15 év.

A világ ribiszketermésére vonatkozó adatokat a 20.2. táblázatban közöljük.

20-2. táblázat - A világ ribiszketermésének alakulása 1000 t-ban (FAO-adatok)

Régió

1948-–1952

1961-–1963

1971-–1975

1976-–1980

1981-–1985

1986-–1990

1991-–1995

Világ összesen

510

305

338

425

527

549

569

Európa

395

303

336

365

448

449

482

Lengyelország

31

37

64

123

152

143

187

NSZK

107

113

117

115

124

132

159*

NDK

33

35

35

24

23

33

-

Nagy-Britannia

23

27

24

19

22

20

28

Magyarország

0,5

2

7

12

22

18

16

Csehszlovákia

11

14

16

18

30

35

32**

Ausztria

-

21

31

23

29

27

21

Norvégia

13

19

16

17

19

18

18

Szovjetunió (FÁK)

-

88

125

58

81

99

97***


Jelmagyarázat:

* = Németország;

** = Csehszlovák utódállamok;

*** FÁK országok 1991–1992

Az elmúlt négy évtizedben a világ ribiszketermesztése óriási átalakuláson ment keresztül. Az 1950-es évektől kezdődően a termesztés volumene csaknem három évtizeden át csökkent. Az 1948–1952. közötti termésmennyiséget csak a ’80-as években érték el újra, s azóta lassú növekedés tapasztalható.

Az 1950-es évektől bekövetkező terméscsökkenés a szüret nagyfokú munkaerőigényével és a munkaerő magas árával magyarázható. A ’60-as évek végétől alkalmazták a betakarítógépeket, amelynek hatására a termesztés az iparilag fejlett országokban növekedett.

A világ termesztésében Európa szerepe meghatározó. A termesztésben és az exportban a ’80-as évektől Lengyelország játszik döntő szerepet. Második helyen Németország áll, amelyet sorrendben Oroszország követ. Kiemelkedő Nagy-Britannia, Ausztria, Csehország és Norvégia ribiszketermesztése is.

Hazánk ribiszketermesztése az 1960-as évek közepéig nem volt jelentős. Azt követően a kiterjedt gyümölcstelepítések hatására ugrásszerű növekedés következett be. A ’70-es években kezdtük alkalmazni a betakarítógépeket, amelyek tovább növelték a ribiszketermesztés népszerűségét. A hazai ribiszketermesztés a ’80-as évek közepén érte el csúcspontját, azóta csökkenő tendenciát mutat.

Nálunk kedvezőtlen a piros és fekete ribiszke megoszlása. A piros ribiszke részaránya megközelíti a kétharmadot, ami a nagyobb termésbiztonságával magyarázható. Ez sajnos nem tükröződik az árutermelő ültetvények terméshozamában.

Ribiszketermesztésünkben a Pest, Nógrád és Heves megye egyes részeit magában foglaló Északi-középhegység a meghatározó termesztési körzet. Jelentős még Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Sopron, Zala megye ribiszketermesztése.

Ökológiai igény. A két termesztett ribiszkefaj között jelentős különbségek vannak. A fekete ribiszke sokkal igényesebb. A piros ribiszke klímaadaptációs készsége a mérsékelt égöv egész területén kielégítő.

Éghajlati igény. Hidegtűrő növény, inkább a hűvösebb klímát szereti. A 30 °C feletti nyári forró periódusokat kevésbé tűri. Nem szereti a túl erős napsugárzást, a tűző nap által okozott felmelegedéseket. Amennyiben a hosszan tartó aszályos időszak hőséggel is párosul, a ribiszke levelei károsodnak, s gyakran idő előtti lombhullás következik be. A rögyfakadáshoz 5 °C feletti napi átlaghőmérséklet mellett 20-40 nap szükséges (Harmat és munkatársai, 1990).

Téli hidegigénye hazánkban kielégített. A fekete ribiszke sokkal korábban fejezi be mélynyugalmi időszakát, mint a piros ribiszke. Ennek ellenére a téli fagyok csak ritkán okoznak kárt. A fekete ribiszke rövidebb mélynyugalmi időszakát viszonylag korai virágzás követi, ezért a kora tavaszi fagyok gyakran károsíthatják.

A piros ribiszke éghajlati igénye Magyarországon mindenütt kielégített, mert ökológiai optimuma hazánk déli határának közelében helyezkedik el. A fekete ribiszkének éghajlati adottságaink nem kedveznek. Ezért az ültetvény helyének megválasztásánál a könnyen felmelegedő fekvéseket és a fagyzugos területeket kerülni kell.

Éghajlati igényének kielégítéséhez a művelési rendszer megválasztása is hozzájárulhat. A sövényszerű művelés a talaj beárnyékolásával és az összefüggő növényfal kialakulásával kedvező mikroklímát teremthet. A sövényfal az erős szelek káros hatását is csökkenti.

A fekete ribiszke vízigényes gyümölcsfaj. Csapadékigénye meghaladja az évi 600 mm-t. Különösen szüretig érzékeny a szárazságra. A vízhiány hozzájárulhat a levelek idő előtti hullásához.

Talajigény. A ribiszke középkötött, vízáteresztő, gyengén savanyú, szerves anyagban és káliumban gazdag erdei talajokon díszlik a legjobban. A talaj minőségére a fekete ribiszke igényesebb. A piros ribiszke e tekintetben toleránsabb.

Az eredményes termesztéshez legalább 60 cm-es termőréteg szükséges. A talaj humusztartalma haladja meg az 1%-ot. Az optimális pH-érték 5,5–7,0 között (Harmat és munkatársai, 1990). A ribiszke érzékeny a talaj magas mésztartalmára. 10% feletti CaCO3-tartalmú talajok nem alkalmasak a ribiszke telepítésére, mert a mészklorózis következtében az ültetvények keveset teremnek. Ugyanez vonatkozik az összes sótartalomra is, ami nem haladhatja meg a 0,1%-os értéket.

Biológiai és morfológiai sajátosságai. A ribiszkefajták többsége Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi területein található vad fajokból származik. A Ribes nemzetség mintegy 140-160 fajból áll.

A gyakorlati termesztésben vegetatív úton szaporítják, mert sekélyen elhelyezkedő gyökérzete van. Ennek zöme a 0–30 cm-es talajrétegben található. Középkötött és tápanyagban gazdag talajon szélességi kiterjedése a bokor átmérőjével megközelítően azonos. Gyökérzete sérülés esetén jól regenerálódik (Csorbai, 1979).

Föld feletti hajtásrendszere 1-2 m magas, többnyire sima kérgű ágrendszerrel. Ennek meghatározó része közvetlenül a talaj felszíne alatt elhelyezkedő cserjetörzs, amelyből sűrű elágazódással képződik a hajtásrendszer. A cserjetörzsből a ribiszkebokor fajtájától, életkorától és kondíciójától függően új, úgynevezett tőhajtások képződnek, amelyek biztosítják a bokor évenkénti megújulását. E rendszeres megújulás eredményeként a ribiszkebokor különböző életkorú részből áll (20.1. ábra). A cserjetörzsből képződő hajtások a bokor életkorától és kondíciójától függően 50-120 cm hosszúságúak, elágazás nélküliek.

20-1. ábra - A piros ribiszke cserjetörzséből képződött eltérő korú bokorrészek (Fotó: Papp János)

A piros ribiszke cserjetörzséből képződött eltérő korú bokorrészek (Fotó: Papp János)


Tővesszői általában terméketlenek. Rajtuk a második évben alakulnak a rövid nyársak vagy a hosszú termővesszők. A kétéves termőgally a harmadik év nyarán már teljes termést adhat (20.2. és 20.3. ábra). A termő gallyakon a termőrészek még több éven át újraképződhetnek, de mind az egyes termőrészek, mind a teljes termőgally termőképessége az életkor előrehaladásával csökken.

20-2. ábra - Kétéves feketeribiszke-termőgally hosszú termővesszőkkel (Fotó: Papp János)

Kétéves feketeribiszke-termőgally hosszú termővesszőkkel (Fotó: Papp János)


20-3. ábra - Kétéves pirosribiszke-termőgally részlete különböző méretű termőnyársakkal (Fotó: Papp János)

Kétéves pirosribiszke-termőgally részlete különböző méretű termőnyársakkal (Fotó: Papp János)


A fekete ribiszke erősebb növekedésű, mint a piros ribiszke. Termőgallyazatának megújulóképessége viszont gyengébb. A piros ribiszke termőnyársai hosz-szabb ideig megtartják termőképességüket. A fekete ribiszke vastagabb, törékenyebb ágrendszert nevel.

A gyökérzet fejlődésében egy kora tavaszi és egy nyár végi, őszi fejlődési csúcs figyelhető meg. A hajtásnövekedés tavasszal gyors, és május végére befejeződik. Gyakori – különösen a fekete ribiszkénél – az úgynevezett János-napi második hajtásnövekedés, ami június végétől július közepéig tart. Téli nyugalmi ideje fajspecifikus. A fekete ribiszke már január elején átesik a mélynyugalmi állapotán, ugyanez a piros ribiszkénél február második feléig is eltarthat (Porpáczy, 1987).

Fürtvirágzata egyszerű. Egy fürtön belül 8-30 darab kicsi, jellegtelen zöldessárga vagy vörös szirmú virág fejlődik. A virágok nyílása a fürt alapjainál kezdődik, és a csúcs felé haladva az időjárástól függően 8-14 napon át tart.

Gyümölcse álbogyó, amely a vacokból fejlődik. Sok magot tartalmaz, a legtöbb mag a legidősebb és a legnagyobb alapi bogyókban található. A fekete ribiszke gyümölcse több, de apróbb magot tartalmaz, mint a piros ribiszkéé. A bogyók a virágzás sorrendjében érnek be a fürtön. A piros ribiszke fürtjeinek bogyói a szüret idejére összeérnek, bepirosodnak és erősen kötődnek a fürthöz. A fekete ribiszke fürtjeiben szüret idején a bogyók egy része még gyakran éretlen, de a legérettebbek már peregnek.

20.1. Fajták

A fajtahasználatban az elmúlt két évtizedben jelentős változások következtek be. A fajták megválasztásánál hazai ökológiai adottságaink mellett a termésbiztonság a legfontosabb szempont. Különösen vonatkozik ez a feketeribiszke-fajtákra.

Árutermelő ültetvényekben a kielégítő hozam mellett a gépi betakarításra való alkalmasság is a fajtahasználat kritériumának tekinthető. További fontos szempont a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni tolerancia vagy rezisztencia valamint a sokoldalú felhasználhatóság.

A feketeribiszke-fajták klímaadaptációs képessége kedvezőtlen, különösen vonatkozik ez a külföldön, más klimatikus adottságok között előállított fajtákra. Ezek a fajták, bár hazájuk éghajlati viszonyai mellett lehetnek öntermékenyek és biztonságosan termők, de a termeszthetőség déli határán a környezeti stresszhatások miatt növekedési és termékenyülési zavarokkal küzdenek, és alacsony hozamúak. Feketeribiszke-termesztésünkben a korábban jelentős arányt képviselő nyugat-európai fajták gyenge termőképességűnek bizonyultak (Porpáczy és munkatársai, 1993). A skandináv és orosz fajták sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért a hazai termőhelyi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó magyarországi fajtáknak kiemelkedő jelentőségük van a termesztésben.

A hazánkban termesztésre ajánlott fajták többségének nem kielégítő az öntermékenyülése, ezért a biztonságos megporzás érdekében 2-4 fajta együttes telepítése javasolható. Tekintettel arra, hogy egy-egy fajta virágzási időtartamában (hőmérséklettől és a fürt hosszától függően) 8-14 nap eltérés is lehet, a fajták megfelelő társítása szükséges (Porpáczy, 1987).

A feketeribiszke-fajták származására, termesztési és áruértékére, valamint termésösszetevőire vonatkozó összefoglaló információkat a 20.3. és 20.4. táblázat tartalmazza. A feketeribiszke-fajták részletesebb leírását Porpáczy (1987) közli. A jelenleg termesztett fajtákkal a szüret 14-21 napra széthúzható.

20-3. táblázat - A feketeribiszke-fajták jellemző adatai (Porpáczy, 1987)

Sorszám

Fajta

Átlagos

fürt

Fürtönkénti

bogyószám

Átlagos

bogyó

Hozam (kg/bokor)

hossz

(mm)

tömeg

(g)

(db)

átlag

átmérő

(mm)

tömeg

(g)

1.

Altajszkaja deszertnaja

56

4,2

4–7

4,6

10,1

0,89

2,27

2.

Fertődi 1

48

5,8

5–9

6,0

10,7

0,96

2,37

3.

Hidasi bőtermő

61

4,9

5–10

6,0

10,1

0,82

2,32

4.

Neoszüpajuscsajaszja

42

3,1

5–9

7,2

7,6

0,43

2,48

5.

Silvergieter F–59

65

5,2

5–11

7,0

9,9

0,74

1,52

6.

Wellington xxx

49

4,1

4–7

5,0

10,1

0,81

1,76

7.

Brödtorp

47

5,0

5–12

6,2

10,2

0,81

1,72

8.

Ben More

48

4,7

5–8

5,1

10,7

0,93

2,43

9.

Junnat

51

5,1

5–9

5,6

10,0

0,91

2,11

10.

Ben Sarek

46

4,8

4–8

5,1

10,8

0,94

2,85*

11.

Ónix

52

4,9

5–12

6,5

9,9

0,75

2,35*

12.

Titania

76

7,1

5–14

6,8

11,2

1,04

2,95*


Megjegyzés: * = külföldi fajtakísérletek alapján

20-4. táblázat - A feketeribiszke termesztési- és áruértékének összefoglaló táblázata (Papp, 1990)

Fajta

Származása

Érési idő

Termékenyülés

Termőképesség, termésbiztonsag

Áruérték

Növekedési erély, bokorjellemzők

Termesztési érték

Fertődi 1

Ribes nigrum tax. conc. scandinavicum (Magyarország, 1976)

korai, június első fele, a Silvergieter F–59 fajtát 4–6 nappal megelőzi

jól önterméke-nyül, porzófajtával célszerű telepíteni

bőtermő, kiegyenfltett, megbízható hozamú fajta

nagy, fényes fekete bogyójú, hosszú fürtnyelű, kellemes ízű, friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas

erős növekedésű, kissé szétterülő bokrú, elsűrűsö-désre nem hajlamos

a hazai ökológiai adottságokhoz jól alkalmakodik, jó termésbiztonságú fajta, metszéssel a gépi betakarításra alkalmas sövénynek nevelhető

Hidasi bőtermő

Ribes nigrum tax. conc. europeum

(Magyarország, 1982)

korai, június első fele, a Silvergieter F–59 fajtát 2 nappal előzi meg

közepesen--gyengén öntermékenyül, csak porzófajtával telepíthető

bőtermő, kielégítő termésbiztonságú fajta

nagyon hosszú, szép fürtű, közép-nagy bogyójú, kellemes ízű, feldolgozásra alkalmas fajta

közepes növekedésű, fölfelé törő hajtásrendszerű, elsűrűsödésre nem hajlamos

felálló vázágai és bogyói csekély szaki tóerő-igénye miatt gépi betakarításra kiváló, ígéretes fajtává válhat

Altajszkaja deszertnaja

Ribes nigrum tax. conc. sibiricum (Szovjetunió, 1938)

legkorábbi, június eleje, a Silvergieter F–59 fajtát 6–8 nappal megelőzi

gyengén öntermékenyül, csak porzófajtával ültethető

nagyon jó, de időjárástól függően ingadozó

középhosszú fürtű, vékony héjú bogyókkal, kellemes édes ízű, puha gyümölcse miatt csak konzervipari felhasználásra alkalmas

nagyon erős növekedésű, erős vázágrendszerű, bokra gömb alakú

korán fakad, a tavaszi fagyok gyakran károsítják, géppel is jól betakarítható, túléretten kissé pereg, lisztharmatra érzékeny

Neoszüpajus-csajaszja

Ribes nigrum tax. conc. europeum (Szovjetunió)

kései érésű fajta, a Silvergiter F–59 után 4–6 nappal érik

közepesen öntermékenyül, csak porzófajtával együtt termeszthető

nagyon jó, kiegyenlítetten terem

rövid fürtű, apró, fényes, fekete kemény bogyójú, túléretten sem puhul, nem pereg, elsősorban kozerv-ipari célra, de mélyhűtésre is alkalmas

erős növekedésű, felfelé törő vázágrendszerű, nagy bokrú, jó felújuló képességű és elsűrűsödésre hajlamos fajta

későn virágzik, ezért ritkán szenved fagykárt, géppel kiválóan betakarítható, a szűrei idény széthúzására alkalmas

Wellington

XXX

Ribes nigrum tax. conc europeum (Anglia, 1913)

kései érésű, a Silvergieter F–59 után 6–8 nappal érik

gyengén öntermékenyül, csak porzófajtával együtt telepíthető

közepesen terem,

közepes termésbiztonságú fajta

hosszú fürtű, nagy, fényes fekete, kemény bogyójú, nem puhul, minden

felhasználási célra alkalmas

középerős növekedésű, felfelé törő termőgallyazatú, vesszői rövid ízközűek, bokra kedvező sűrűségű

kézzel és géppel egyaránt jól betakarítható, a szüreti idény széthúzására alkalmas, levélbetegségekre kissé érzékeny

Silvergieter F–59

Ribes nigrum tax. conc. europeum

középérésű, június eleje, közepe

közepesen öntermékenyül, csak porzó-fajtával telepíthető

közepes

hosszúó fürtű, középnagy, kemény bogyójú, kellemes ízű, minden célú felhasználásra alkalmas

középerős növekedésű, ritka többfelé törő bokrú, közepes felújuló képességgel

kiváló porzófajta, kézzel és géppel egyaránt jól betakarítható, a lisztharmatra kissé fogékony

Brödtorp

Ribes nigrum tax. conc. scandinavicum

korai, június első fele, a Silvergieter F–59 előtt érik 1–2 nappal

jól öntermékenyül, porzófajta nélkül is közepesen terem

bőtermő, kiegyenlített termésű fajta, termőképessége porzófajtával növelhető

hosszú fürtnyelű, középnagy, fényes fekete, kemény, gömbölyű bogyójú fajta, minden célú felhasználásra alkalmas

középerős vagy gyenge növekedésű, elfekvő bokrú, rövid ízközű

terülő bokoralkata miatt géppel nem szüretelhető,

a lisztharmatnak ellenáll, de a ribiszkerügy-gubacsatkára fogékony


A pirosribiszke-fajták klímaadaptációs képessége hazánk ökológiai viszonyai között kedvező. A külföldi fajták jelentős része éghajlati adottságainkhoz jól alkalmazkodik, amit termesztési arányuk is tükröz. A termesztett pirosribiszke-fajták termőképessége és termésbiztonsága megfelelő termesztéstechnológia mellett kielégítő. A pirosribiszke-fajták jó megválasztásával a szüreti idény azonos termőhelyen 2-4 hétig széthúzható. Termőképességük szoros kapcsolatban van a bokrok növekedési erélyével, a termőgallyazat felületével, ezért előnyben kell részesíteni az erős növekedésű, felfelé törő bokrú fajtákat. Friss fogyasztásra a hosszú fürtű, élénkpiros, fénylő, nagy bogyójú, kemény húsállományú, apró magvú, kellemes ízű fajták a legalkalmasabbak. Feldolgozásnál a cukor- és savtartalom, valamint az íz- és aromaanyagok mennyisége a döntő.

A jelentősebb pirosribiszke-fajták származására, termesztési és áruértékére, valamint fontosabb termesztési értékére vonatkozó ismeretek a 20.5. és 20.6. táblázatban találhatók.

20-5. táblázat - A pirosribiszke-fajták termését jellemző adatok (Porpáczy, 1987)

Fajta

Átlagos fürt

Fürtönkénti bogyószám

Átlagos bogyó

Hozam (kg/bokor)

hossz (mm)

tömeg (g)

(db)

(átlag)

átmérő (mm)

tömeg (g)

Fertődi hosszú fürtű

92

12,4

9–31

13,5

9,6

0,52

3,57

Jonkheer van Tets

78

9,1

5–14

8,2

11,2

0,82

3,12

Rondom

64

12,6

9–17

11,9

10,6

0,76

3,74

Red Lake

82

9,9

6–16

9,4

10,5

0,77

2,76

Heinemanns Rote Spätlese

90

8,7

16–22

18,4

7,3

0,42

3,15


20-6. táblázat - A pirosribiszke-fajták termesztési és áruértéke (Papp, 1990)

Fajta

Származása

Érési idő

Termékenyülés

Termőképesség, termésbiztonság

Áruérték

Növekedési erély, bokorjellemzők

Termesztési érték

Jonkheer van Tets

Ribes vulgare (Hollandia, 1941)

június közepe, második fele

közepesen öntermékenyülő, a fürt hiányosan termékenyul

kiváló, egyenletesen bőven terem

hosszú fürtkocsány, apró magok jellemzik, kellemes, csemege minőségű, minden felhasználási célra alkalmas

erős növekedésű, felfelé törő ág-rendszerű, felkopaszodásra nem hajlamos

kiváló termésbiztonságújói alkalmazkodó fajta, tépi betakarításra özepesen alkalmas

Fertődi hosszú fürtű

Ribes petraeum Magyarország (1976)

június vége, július eleje

jól öntermékenyül

bőtermő, kissé ingadozó

hosszú fürtű, középnagy bogyójú, konzervipari célra kiváló

felfelé törő, erős vázágrendszerű, elsűrűsödésre nem hajlamos

bokoralkata és a bogyók kis sza-kítóerő-igénye miatt gépi betaka rításra alkalmas; meszes talajokon klorózisra érzékeny

Rondom

Ribes multiflorum (Hollandia, 1934)

július eleje, közepe

kiválóan öntermékenyül

bőtermő, kiváló termésbiztonságú

tömött fürtű, azonos méretű, világospiros bogyójú, magjai nagyok, savas ízű, főleg mélyhűtésre és konzervipari felhasználásra alkalmas

erős növekedésű, felfelé törő, ritka ágrendszerű

késői érésű, késői virágzása miatt a tavaszi fagyok alig veszélyeztetik, bogyói erősen tapadnak a kocsány-hoz, ezért géppel nehezen rázható, kézzel jobban szüretelhető

Red Laké

(USA, 1933)

június második fele, a Jonkheer v. Tets után egy héttel

közepesen öntermékenyül

közepes

kiváló minőségű, zamatos gyümölcsű

közepes növekedési erélyű, bokra kissé terülő gömb alakú

igényes fajta, érzékeny a depra-noprezizás levélfoltosságra, az árutermesztésből kiszorulóban van

Heinemanns Rőté Spátlese

R. raeum × R. multiflorum

(Németország, 1938)

július közepe, vége

jól öntermékenyül

bőtermő

hosszú fürtű, kicsi és halványpiros bogyójú, erősen savas, nagy magvú,i csak konzervipari felhasználásra alkalmas

igen erős növekedésű, sok tőhajtást nevel, erős vázág endszerű

betegségekkel szemben kevésbé érzékeny, géppel jól szüretelhető, fás dugványozással nem szaporítható


A fehérribiszke-fajták termesztésének az utóbbi évekig csak hézikerti jelentősége volt. Termésbiztonságuk a pirosribiszke-fajtákéhoz hasonló. A bébikonzervek előállításában szerepük növekvő tendenciájú. A házikertekben elterjedt Hollandi fehér és Versailles-i fehér fajták mellett árutermelő ültetvények és házikertek számára egyaránt ígéretesek termésmennyiségük és minőségük alapján a következő szlovák fehérribiszke-fajták: Blanka, Viktória, Primus és Meridián.