Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

19.6. Növényvédelem

19.6. Növényvédelem

Betegségek. A tüske nélküli szeder vesszőbetegsége több betegségre vezethető vissza. A botrioszfériás betegség (kórokozó: Botryosphaeria obtusa) a hajtások és vesszők rügyei körül megnyúlt, barna foltokat okoz, a szeptocitás betegség (kórokozó: Septocyta ruborum) vörösbarna közepű, világosbarna udvarú és vörösbarna szegélyű foltjai szembetűnőek.

A leptoszfériás betegség (kórokozó: Leptosphaeria coniothyrium) sötétbarna foltjait a vessző belső szövetének elhalása is kíséri.

A szeder mikoszerellás levélfoltossága (kórokozó: Mycosphaerella rubi) jelentős levélpusztulást eredményez. Szögletes, kis foltjai a levéllemezen gyakoriak.

A szár- és levélrozsda (kórokozó: Kuehneola albida) citromsárga uredo- és sárgásfehér teleutotelepei rendszeresen megtalálhatók. A narancsrozsda (kórokozó: Gymnoconia nitens) az elsöprűsödött hajtásokon képezi narancssárga ecídiumait.

A szeder botrítiszes gyümölcsrothadása (kórokozó: Botrytis cinerea) jelentős terméskiesést okoz. A rothadó gyümölcsöket borító szürke bevonat (konídiumtartó gyep) szembetűnő. A kórokozó fertőzési feltételei a málna botrítiszes gyümölcsrothadásánál leírtakkal azonosak.

Kártevők. Kártevőiről kevés hazai adattal rendelkezünk. A lombkártevők zömmel a sok tápnövényű fajok közül kerülnek ki. Kártételük esetleges, és néhány kivételtől eltekintve alig jelentős.

Az alföldi ültetvényekben a zöld cserebogár (Anomala vitis), a tarka kisszövő (Orgyia gonastigma) alkalmi kártétele jelentkezett. Az utóbbi faj lárvái a rügyfakadást követő időszakban szinte tarra rághatják a hajtásokat.

A levéltetvek közül a kis szederlevéltetű (Aphis ruborum) és a nagy szederlevéltetű (Vectarosiphon rubi) károsíthat. Előfordulásuk ritkán igényel növényvédelmi beavatkozást.

A szamócaszelény (Coenorrhynchus germanicus) a szeder fiatal hajtásain, főleg a talajból előtörő új hajtásokon, a szamócánál közismert kártételhez hasonló kártételt okoz. Az imágók tojásrakási helye felett a hajtásrész fonnyad, elszárad, majd gyakran megfeketedve letörik. Ez a kártétel a szamócatáblákhoz közeli területre telepített szederültetvényekben gyakori.

A szedergubacsatka (Acalitus essigi) a szeder egyik legjelentősebb kártevője. Kártétele nyomán a egyenetlenül színeződnek és érnek a résztermések. Jelenléte és változó mértékű kártétele az ország legtöbb szederültetvényében ismert. A kártevő a szaporítóanyaggal terjed.

Gyomnövények. A szeder gyomnövényei, gyomviszonyai megegyeznek a málnánál leírtakkal.

Védekezés. A vesszőbetegségek elleni védekezés hatékony módja a letermett vesszők eltávolítása. A súlyosan károsodott, tüneteket mutató hajtásokat, a narancsrozsdától károsodott, elsöprűsödött hajtásokat is el kell távolítani. A további vegyi védekezést a málna vesszőbetegségei ellen ajánlottak szerint kell végrehajtani. E védekezések a szeder mikoszferellás levélfoltossága továbbá a szár- és levélrozsda ellen is eredményesek.

A botrítiszes gyümölcsrothadást a málnánál közöltek szerint kell megakadályozni.

A szederkártevők elleni védelem kevés beavatkozással megoldható.

A rügyfakadást követően jelentkező alkalmi kártevők (például a szamócaszelény, a tarka kis szövő vagy a sodrómolyok) észlelésekor foszalon (Zolone 35 EC) hatóanyagú szerrel védekezhetünk.

A rügyekben áttelelt szedergubacsatka ellen a rügyfakadás és a virágzás közötti időszakban endoszulfán (Thiodan 35 EC) hatóanyagú készítmény ismételt kijuttatásával védekezhetünk.

A gyomirtás megegyezik a málnánál leírtakkal.