Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

20. fejezet - 19. Szeder

20. fejezet - 19. Szeder

A mérsékelt égöv ligetes, erdős vidékeinek és a folyóvölgyeknek az egyik legelterjedtebb és legrégebben gyűjtött gyümölcse. Kerti termesztése csak a múlt század közepén kezdődött. Az erős tüskékkel borított szederfajták termesztése Észak-Amerikában és Németországban volt jelentős, de napjainkra teljesen visszaszorult. Termesztése kezdetben vad fajokból szelektált változatokkal, majd a múlt század közepétől nemesített fajtákkal történt.

A Rubus nemzetségbe és az Eubalus alnemzetségbe tartozó szedernek több száz faja ismert. A szeder alakkörébe tartozó fajok morfológiai és genetikai tulajdonságaikat tekintve egyaránt változatosak. Igen nagy a fajok közötti keresztezésből származó fajhibridek száma is. Rendszertani besorolásuk nehéz. A sivatagi területek kivételével a világ minden részén megtalálhatók, de legelterjedtebbek az északi félteke mérsékelt égövi területein Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában (Moore és Skirvin, 1990). A szederfajok összefoglaló neve Rubus fructicosus L.

A szederfajták lehetnek kúszók és részben kúszók valamint merev szárúak. Az előbbiek rendszerint a hajtáscsúcsok meggyökeresedésével, az utóbbiak sarjakkal szaporodnak. A könnyű fajhibridizáció lehetősége folytán a szederfajták köztes tulajdonságokkal is rendelkezhetnek.

Amíg csak az erős tüskével borított fajták álltak rendelkezésre, a szedertermesztés korlátozott jelentőségű maradt. A Rubus rusticanus var. inermis alakkörébe tartozó tüskementes fajták nemesítése az 1920-as években kezdődött. Angliában, 1938-ban állították elő az első tüske nélküli, termesztésre alkalmas fajtát, a Merton Thornlesst (Jennings, 1986). Erre a tüske nélküli fajtára alapozva indult meg az USA-ban egy eredményes nemesítő tevékenység. A Merton Thornless tüske nélküli fajtát keresztezték az észak-amerikai merev szárú, tüskével borított, sarjakkal rendelkező fajtákkal, és ebből állították elő a következő világszerte terjedő tüske nélküli szederfajtákat: Thornfree (1966), Smoothstem (1966), Dirksen Thornless (1974), Black Satin (1974), Hull Thornless (1981) és Chester Thornless (1985) (Moore és Skirvin, 1990).

Világszerte, de hazánkban is a nagy gyümölcsű, tüskementes szederfajták megjelenését követően a tüskével borított hajtásrendszerű fajták szinte teljesen kiszorultak a termesztésből, ezért a továbbiakban csak a tüskementes fajták termesztésére vonatkozó ismeretekkel foglalkozunk.

A tüskementes fajták a kiskertekben Magyarországon is kedveltek. Jelentősebb árutermelő szederültetvények létesítésére az 1980-as években került sor. 1991-ben a KSH adatai szerint 316 hektár volt az áruszedergyümölcsösök területe Magyarországon. Ezek többsége csökkenő sorrendben Pest, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében található.

Beltartalmi értéke és felhasználhatósága sok vonatkozásban közel áll a málnáéhoz. Szárazanyag-, szénhidrát- és pektintartalma magasabb. C-vitamin és összessav-tartalma alacsonyabb, mint a málnáé. Íz-, aroma- és színanyagai jelentős mértékben különböznek a málnáétól.

A gyümölcs a málnához hasonlóan sokoldalúan felhasználható. A friss fogyasztás mellett konzervipari feldolgozásra és gyorfagyasztásra is alkalmas. A gyorsfagyasztott szeder desszertnek sokféleképpen felhasználható. A dzsem, a zselé, a lé, a szörp és a fagylalt a legfontosabb konzervipari termék, amely a szederből előállítható. Cukrászatban tölteléknek, joghurtkészítésnél ízesítő- és színezőanyagnak használják. Az USA-ban bort és likőrt is készítenek belőle.

Biológiai sajátosságai. A szeder és a málna hajtásrendszere morfológiai felépítésében és fejlődési sajátosságaiban eltér egymástól.

A termesztett szederfajták – a málnához hasonlóan – kétéves föld feletti hajtásrendszert fejlesztenek. Egyes, tüskékkel erősen borított vesszejű fajok hajtásrendszere több évig is élhet, de ezeknek termesztési jelentőségük nincs. A merev szárú fajták hajtásrendszere megtartja önmagát, de a kúszó és a félig kúszó fajták támaszrendszert igényelnek.

A tüskementes fajták félig kúszó típusúak, tehát önmagukat nem képesek megtartani. Többségük a gyökértörzs járulékos rügyeiből fejlődő tősarjakkal újul meg. A tősarjak erőteljes növekedésűek, alapjuknál 15-25 mm átmérőjűek, és elérhetik a 3-5 m hosszúságot. Bizonyos hosszúság elérése után rendszerint bőségesen fejlődnek rajtuk másodrendű hajtások is. Ezek a kondíciótól függően 2-3 m hosszúságúak is lehetnek. A ceruzavastagságnál erősebb másodrendű hajtások a szedertő termésének jelentős részét adhatják a következő évben.

A tősarjak illetve az azokon fejlődő másodrendű hajtások leveleinek mérete a nyár végén csökken, bronzos árnyalatú lesz. Ezek a hajtáscsúcsok a talaj felé hajlanak és azt elérve, megfelelő nedvesség esetén járulékos gyökereket fejlesztenek. A gyökérsarjakat nem nevelő szederfajtáknak, így a tüske nélkülieknek is ez a természetes szaporodásmódjuk (19.1. ábra). A tüskementes szederfajták zölddugványozással és szövettenyésztéssel is szaporíthatók.

19-1. ábra - Járulékos gyökérzetet fejlesztő hajtáscsúcs az ún. fejbujtvány. (Fotó: Papp János)

Járulékos gyökérzetet fejlesztő hajtáscsúcs az ún. fejbujtvány. (Fotó: Papp János)


A tüskementes fajták rügydifferenciálódása a mérsékelt égöv alatt a málnához hasonlóan ősszel történik, rövid nappalos körülmények között és csökkenő átlaghőmérséklet mellett. A szeder a málnához viszonyítva rövidebb mélynyugalmi időszakot igényel, amely hozzávetőlegesen 700-1100 óra (Himelrick és Galletta, 1990).

A termővesszők hosszúságban nem, vastagságban elenyésző mértékben növekednek. A fejlett, differenciálódott rügyeikből a málnáénál hosszabb termő hajtások fejlődnek. Egy-egy termőhajtás átlagosan 20-40 virágból áll és 15-30 gyümölcsöt fejleszt (19.2. ábra). A virágok nagyok, fehér vagy halvány rózsaszínű szirmúak, illatosak és bőségesen termelnek nektárt. A rovarok előszeretettel látogatják azokat. A megporzásban a háziméh mellett más rovarok és száraz időben a szél is szerepet játszik.

19-2. ábra - Szedertermőhajtás nagyszámú fejlődő gyümölccsel. (Fotó: Papp János)

Szedertermőhajtás nagyszámú fejlődő gyümölccsel. (Fotó: Papp János)


A termesztett tüskementes fajták öntermékenyek, de a fajták kölcsönös megtermékenyítése esetén a gyümölcsök nagyobbak és szabályosabb alakúak lesznek.

A tüskétlen szeder a későn virágzó gyümölcsfajokhoz tartozik. A megtermékenyítéstől a gyümölcséréséig átlagosan 40-60 nap telik el. A szedergyümölcs a málnához hasonlóan csonthéjas terméscsoportba tartozik, de attól eltérően a vacokkúpról nem választható el, azzal együtt szedhető és fogyasztható. A gyümölcs átlagtömege 5-8 g.

Gyökérzete a málnáénál erőteljesebb, de kevesebb oldalelágazást nevel. Valamivel mélyebben, zömében a talaj felszínétől 10-40 cm talajrétegben helyezkedik el.

Ökológiai igénye. A tüskével borított vesszejű, régebbi fajták a mérsékelt égöv középső részén eredményesen termeszthetők. Botár és Székely (1985) szerint, ha az évi átlaghőmérséklet 11,5 °C körüli, és a téli hőmérséklet nem süllyed –15 °C alá, a szedertermesztés hőmérsékleti feltételei adottak. A tüske nélküli fajták fagyérzékenyebbek. Olyan helyeken, ahol –20 °C alatti hőmérséklet gyakran előfordul, a tüskementes szeder árutermelésével nem ajánlatos foglalkozni (Bogárdi, 1983). Erősen károsodhatnak a –23 °C-ot elérő téli fagyoknál (Moore és Skirvin 1990).

Hazánkban az eddig termesztésbe vont tüskementes fajták hő- és fényigénye hozzávetőlegesen megegyezik a szőlő igényével. Legbiztonságosabban a kiegyenlítettebb klímájú hegy- és dombvidéken termeszthető. A déli, délkeleti és délnyugati domboldalak a legkedvezőbbek, ezek a hazánkban uralkodó széljárástól részben védettek. Az erős szelek a nagy tömegű hajtásrendszert és a virágokat károsíthatják, ezért ezek ellen szélvédő fasorokkal célszerű védeni. A sarjakat és a termővesszőket az uralkodó széljárásnak megfelelően kell a támasz- rendszeren elhelyezni és megkötni.

A málnához képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben, de alapkövetelmény a jó levegő- és vízgazdálkodás. A legkedvezőbbek a középkötött, levegős és humuszban gazdag talajok. Ennek a követelménynek leginkább a homokos vályog- és vályogtalajok felelnek meg. A talajvíz még átmenetileg sem emelkedhet a gyökérzóna közelébe. Vizes, túl nedves talajokon a szederültetvény a gyökérkárosodás miatt rövidebb életű lesz és a Phytophtora-fertőzés veszélye is megnő. Érzékeny a talajuntságra is.

Kevésbé érzékeny viszont a talaj kémhatásával szemben; 4,5 és 7,5 pH-tartomány közötti talajokon is eredményesen termeszthető, de optimálisnak a 6,0- 6,5 pH (vízben mért) tekinthető (Moore és Skirvin 1990). Növényvédelmi szempontok miatt a burgonya, a paradicsom és a paprika nem alkalmas előveteménynek.

Szárazságtűrőbb, mint a málna, mégis nagyon vízigényes. Biztonságosan csak 700-800 mm-t meghaladó csapadékmennyiség mellett termeszthető. Különösen fontos a június–július és az augusztusi csapadék. Hazánkban árutermelő szederültetvényt csak öntözési lehetőség esetén ajánlatos telepíteni.

19.1. Fajták

Magyarországra 1974-ben hozták be a Thornfree és a Thornless Evergreen tüskementes szederfajtákat. Közülük csak a Thornfree terjedt el. Napjainkban zömmel e fajtát termesztik árutermelő ültetvényekben és kiskertekben egyaránt. Az elmúlt évtizedben a –20 °C alatti fagyok többször okoztak komoly károkat (Benedek, 1984).

A Thornfree fajta viszonylag későn érik, ezért a korábbi érésű és a fagytűrőbb fajták kipróbálása és termesztésbe vonása szükséges. Az ismertebb és ígéretes tüskementes szederfajtákra vonatkozó információk a 19.1. táblázatban találhatók.

19-1. táblázat - A tüskementes szederfajták fontosabb jellemzői

Sorszám

A fajta neve Előállítás éve

Származása

Érési idő (hónap)

Fontosabb jellemzői

1.

Thornfree (1966)

Maryland (USA)

VIII. első fele-IX. második fele

– közepes-nagy gyümölcsméret, kemény húsállomány, kiváló íz és zamat

– közepes növekedési erély, nagy termőképesség

– közepes fagytűrő képesség

2.

Dirksen Thornless (1974)

Illinois (USA)

VII. vége-IX. eleje

– nagy gyümölcsméret, kemény húsállomány, a Thornfree-nél alacsonyabb savtartalommal

– erős növekedési erély, nagy termőképesség

– közepes fagytűrőképesség

3.

Black Satin (1974)

Illinois (USA)

VIII. eleje-IX: közepe

– nagy gyümölcsméret, közepesen kemény húsállomány – erős növekedési erély, sok másodrendű hajtást fejleszt

– nagy termőképesség, közepes fagytűrőképesség, de a Thornfree-nél valamivel fagytűrőbb

4.

Hull Thornless (1981)

Maryland (USA)

VIII. eleje-IX. közepe

– nagy gyümölcsméret, kemény húsállomány, a Thornfree-nél alacsonyabb savtartalommal

– erős növekedési erély, közepes termőképesség

– közepes fagytűrő képesség, a Thornfree-nél kissé fagytűrőbb

5.

Chester Thornless (1985)

Illinois (USA)

VIII. közepe-IX. vége

– nagy gyümölcsméret, kemény húsállomány, édeskés, a Thornfree-nél alacsonyabb savtartalommal

– erős növekedési erély, nagy termőképesség,

– közepes fagytűrő képesség, a Thornfree-nél fagytűrőbb