Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

18.2. Művelési rendszer

18.2. Művelési rendszer

A művelési rendszer legfontosabb eleme az alkalmazott sor- és tőtávolság. Elsősorban ettől függ az ültetvény termőfelületének nagysága. Fertődi kísérletek szerint a négyzetes telepítés adta a legmagasabb hozamot (18.6. táblázat), de az 1,0 m körüli sűrű sortávolságnál a gépesítés nem alkalmazható.

18-6. táblázat - A telepítési rendszerek és művelésmódok hatása a termésmennyiségre (Kollányi, 1968)

Telepítési rendszer és művelésmód

Sor- és tőtávolság (m)

1961–1963. évi terméseredmény

t/ha

%

Telepítési rendszer

1,0–1,0

1,5–0,7

2,0×0,5

(2,4 + 0,6) × 0,7

18,6

14,9

11,8

9,4

100,0

80,4

63,6

50,8

Művelésmód

gyalogművelés támrendszeres

12,4

14,9

100,0

120,8


Hazai viszonyok között árutermelő ültetvényekben a málna 1,0-1,4 m2 tenyészterületet igényel, s ezt figyelembe véve 1,5×0,7; 1,8×0,6; 2,0×0,5 és 2,4×0,4 m-es sor- és tőtávolság javasolható. A málnaültetvények gépi betakarításában az alkalmazott sortávolság 2,5-3,0 m (Kollányi, 1990). A 2,0 m-nél szélesebbre nyitott soroknál már számottevően csökkenhet a terméshozam, mert a szükséges termővessző-szám miatt zsúfoltak lesznek a sorok, a sorközök talaja túlzottan felmelegszik és kiszárad. Minél nagyobb a sortávolság, annál nehezebb meghagyni a négyzetméterenkénti 5-6 termő vesszőt anélkül, hogy a sorok túlzottan szélessé és sűrűvé váljanak.

A tőtávolság elsősorban a művelési rendszertől, másodsorban a fajták sarjadzóképességétől függ. A telepítés utáni 2. és 3. év terméshozama a területegységenként ültetett sarjak számával arányos.

A málnaültetvények művelési rendszerében két alapvető művelési formát különböztetünk meg, úgymint a töves és a sövényművelést.

Hazánkban a töves művelés legrégebben alkalmazott művelésmód. A Nagymarosi tájfajtát hosszú évtizedeken át 1,0×1,0 sor- és tőtávolságra ültették. Ilyen ültetési távolság mellett a tövek egyedi kezelése könnyen végezhető. Töves művelés esetén az ültetés tőtávolsága nem lehet 0,5×0,6 m-nél kisebb, mert kisebb tőtávolság mellett a tövek egyedileg nem gondozhatók. Az ültetvény első és második évében a sarjak, illetve a termővesszők még a sövényművelésnél is tövenként helyezkednek el. A töves művelésnél az elültetett sarj körül képződő tő- és gyökérsarjakból a talaj felszínén 30-35 cm-es átmérőjű körben alakul ki a málnatő.

A töves művelést csak állandó beavatkozással lehet fenntartani. A tövek között nőtt sarjakat el kell távolítani. Ez a többször ismétlődő művelet nagyon munkaigényes. A töves művelést leggyakrabban a támrendszer nélküli, úgynevezett gyalogművelésnél vagy karós támaszrendszer mellett alkalmazzák.

A sövényművelést a gépekkel művelt széles sorú árutermelő málnaültetvényben alkalmazzák. A tőtávolságtól függően a második vagy harmadik évtől alakul ki a sorokban az összefüggő sövényfal. A sövényfal szélessége a sarjak kiindulási helyén mérve ne legyen 30-40 cm-nél szélesebb. Az ültetvény első és második évében a sövényfal 20-30 cm szélességben tartható. Az említett sávon kívül nőtt sarjakat a gépi talajművelés során távolítjuk el. Az idősebb sövény művelésű ültetvényekben se hagyjunk 40 cm-nél szélesebb sövénysávokat, mert az azokban fejlődött sarjak fejletlenek maradnak, a sorok elgyomosodhatnak, nehezebb lesz az ápolás és a szüret (18.5. ábra). A málnaültetvények keskeny falú sövényművelése könnyebb és gazdaságosabb. Idősebb ültetvényben további előnye, hogy a sorban képződött gyökérsarjakkal könnyebben felújul az ültetvény.

18-5. ábra - Korszerű sövényművelésű málnaültetvény (Fotó: Papp János)

Korszerű sövényművelésű málnaültetvény (Fotó: Papp János)


Különleges művelési forma az úgynevezett váltóművelés. Az ültetvényben az egyik évben csak termővesszők, a másik évben csak sarjak vannak, ezért kétéves vagy szakaszos termesztési módnak is nevezik (Kollányi, 1990). Váltóműveléskor az ültetvények csak minden második évben teremnek. A termés évében a sarjakat el kell távolítani, így könnyebb az egyéb ápolási és szüreti munka. A váltóművelés – bár sok előnnyel rendelkezik – az ültetvény egész élettartamára szóló gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt még nem terjedt el széleskörűen.

Napjainkban terjed a sarjakon történő málnatermesztés, amit egyéves művelésnek is neveznek (Kollányi, 1990). Az egyéves művelés során termés minden évben csak az új sarjakon fejlődik, ezért ősszel vagy télen a letermett sarjakat tőből eltávolítják. Ez a művelési forma egyszerűbbé teszi a termesztést, könnyebb a metszés, a növényvédelem és a szüret. Támaszrendszerigénye minimális. Merev szárú fajtáknál egyáltalán nem alkalmaznak támaszt. A sarjakon és a termővesszőkön való termesztés kombinálásával üzemen belül növelhető a málna szüreti, feldolgozási és értékesítési időszaka. E művelési forma terjedése elsősorban a nagyobb termőképességű fajták bevezetésétől függ.

A málna támaszrendszer mellett és anélkül is termeszthető. A támaszrendszer nélküli termesztésnek vagy gyalogművelésnek hazánkban régi hagyományai vannak, de csak merev szárú fajtáknál alkalmazható eredményesen. A hagyományos gyalogművelésben a termővesszők 40-50 cm-es sávban szabadon állnak, a termés tömege alatt lehajlanak és akadályozzák a művelést. A termő vesszők 60-100 cm-es magasságban történő visszametszésével a gondozás könynyebb.

A támaszrendszer nélküli termesztés sajátos változata a sátoros gyalogművelés (18.6. ábra). A tövesen művelt, merev szárú málnafajták 5-6 ter- mővesszőjét több helyen összekötik, majd 100-120 cm magasan visszavágják. A két szomszédos málnatő vesszői sorirányban ívesen lehajlítva – öntámaszt képezve – össze is köthetők.

18-6. ábra - A málna sátoros gyalogművelése (Fotó: Papp János)

A málna sátoros gyalogművelése (Fotó: Papp János)


A málnaültetvények támaszrendszere lehet karós vagy huzalos. Karós támaszrendszer töves és sövényművelésnél egyaránt alkalmazható, de elsősorban a keskeny sortávolságú, töves művelésű kiskerti ültetvényekben terjedt el (18.7. ábra). Legjobban az akácfából készült 180-200 cm hosszúságú szőlőkaró vált be, de a műanyag csőből készült karó is alkalmas támasztékul. A karót a kialakuló tő közepéhez helyezzük az ültetetés után. Az új sarjakat csak a letermett vesszők eltávolítása után kötözzük lazán a karóhoz.

18-7. ábra - Karós művelésű málnaültetvény (Fotó: Papp János)

Karós művelésű málnaültetvény (Fotó: Papp János)


A széles soros málnaültetvényekben korszerűnek a huzalos vagy kordonos támaszrendszer tekinthető. A támaszrendszer csak minimális igénybevételnek van kitéve, és élettartamát is csak 7-8 évre szükséges méretezni. Ezért nem célszerű költséges, erős támaszrendszert építeni. Legelterjedtebb a faoszlopos és horganyzott huzalos támaszrendszer. A huzalos támberendezéshez az akácfa tartóoszlopokat egymástól 8-10 m-re helyezik el a sorban. Ezek 12-18 cm átmérőjűek és legalább 2,2 m hosszúságúak. Kérgüktől meg kell tisztítani és korhadás ellen kezelni. A tartóoszlopok legalább 50-60 cm-re kerüljenek a talajba. A végoszlopok hosszabbak és 50-60 fokos szögben kifelé dőlnek, azokat betontuskóval vagy bonimitcsigával rögzítik. Az oszlopokon egymás felett feszítik ki egyesével vagy leggyakrabban párosával a huzalokat. Az alsó huzalt vagy huzalpárt 70-80 cm-es, míg a másikat 120-140 cm-es magasságban feszítik ki. Erős növésű ültetvényben gyakran még harmadik huzalt is alkalmaznak 150-160 cm-es magasságban, s a fejlett termővesszőket visszametszés után ahhoz rögzítik. Huzalozáshoz javasolt a 2,0-2,5 mm átmérőjű horganyzott huzal, mert a rozsdásodó huzal károsíthatja a termővesszőket. Használható a megfelelő szakítószilárdságú műanyag huzal is. A kéthuzalos és a kettős ikerhuzalos támaszrendszer a legelterjedtebb. A kéthuzalos támaszrendszernél a termő vesszőket mind a két magányos huzalhoz egyenként vagy csoportosan kötik. A kettős ikerhuzalos támaszrendszernél a letermett vesszők eltávolítása után a sarjakat a huzalpárok közé bújtatják és a huzalpárokat drótkapcsokkal összefogják. A termővesszők visszametszésekor célszerű azokat a felső huzalpár valamelyikéhez egyesével vagy csoportosan hozzákötni.

Telepítés. A telepítés helyének megválasztásánál elsősorban a talajvizsgálati adatokra támaszkodnak. Amennyiben ezek szerint a terület málnatelepítésre alkalmas, vizsgálni szükséges az évelő gyomokkal és a talajlakó kártevőkkel való fertőzöttség mértékét is. Ha szükséges, az évelő gyomokat még telepítés előtt semmisítsük meg vegyszeres gyomirtással. Talajfertőtlenítésre csak indokolt esetben – vizsgálat alapján – kerüljön sor. A telepítés évében korán lekerülő kalászos vagy zöldségnövényt termeljünk.

Talaj-előkészítésre legkedvezőbb a nyár vége–ősz eleje. A talaj-előkészítés alkalmával végezzük a laboratóriumi vizsgálatok szerint szükséges foszfor- és káliumfeltöltést, összekötve 50-100 t/ha mennyiségű szerves trágya kijuttatásával és a savanyú talajok meszezésével.

A málnatelepítésre kijelölt terület talaját elégséges 35-40 cm mélyen megforgatni. Az alatta lévő kötött talajréteget célszerű a forgatóekére szerelt altalajlazítóval könnyen vízáteresztővé tenni.

A talajforgatás és az ültetés között, különösen műtrágyázás és meszezés esetén, legalább 6-8 hét teljen el. A telepítés legkedvezőbb időszaka az ősz, az október második fele és november első fele közötti időszak. Ekkor a talaj még elég meleg ahhoz, hogy a begyökeresedés és a járulékos rügyek fejlődése meginduljon. Tavaszi ültetés esetén, különösen, ha a vegetáció korán megindul, a gyökértörzsön lévő rügyek gondos kezelés mellett is nagyon sérülékenyek lesznek. Minél korábban ültetünk, annál fejlettebbek lesznek az első évben fejlődött sarjak.

A vermelőből kiszedett kötegeket ültetés előtt áztassuk vízbe, majd a gyökérsarjakról a túl hosszú gyökérrészeket távolítsuk el, de a gyökerek többségét hagyjuk érintetlenül. Az ültetést végezhetjük kihúzott barázdába, 20 cm mélységű fúrt lyukakba és ásóval kiemelt ültetőgödörbe. Tavaszi ültetésnél a tövek beöntözése szükséges. Az őszi és tavaszi ültetést is kövesse néhány cm-es felkupacolás, amely védelmet nyújt a kiszáradás ellen. Az elültetett gyökérsarjakat a talaj felszíne felett 10-15 cm-re vissza kell vágni.

Tavasszal a kupacokat óvatosan lazítani és vékonyítani kell. Az első év ápolási munkáinak legfontosabb feladata annak elősegítése, hogy minden elültetett sarj 1-2 darab tősarjat fejlesszen. Ha ezek az új sarjak elérik a 1,5-2,0 m-es hosszúságot, akkor már a második évben közel 50%-os termés várható.

A támaszrendszert ültetés után legkésőbb nyár elejéig kell elkészíteni, hogy a fejlődő új sarjak támaszt kapjanak.