Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

16.3. Agrotechnika

16.3. Agrotechnika

A talajművelés alapelvei és tisztázásra váró problémái hasonlóak a meggyéhez. A cseresznyénél elsősorban abban van eltérés, hogy az intenzív ültetvényekben a sorközök füvesítése illetve a sorok alatti talaj takarása feltétlenül indokolt és azt a telepítéstől kezdődően el kell végezni. A füvesített sáv szélessége a kézi betakarítású ültetvényben kisebb lehet, mert nem kell tekintettel lenni a rázógépek biztonságos haladására.

A cseresznye tápanyagigényes gyümölcsfaj. Melinkov et al. (1977) szerint nagyobb a tápanyagigénye, mint az almáé, a körtéé és az őszibaracké. A levélanalízisnél nitrogénből Compton (1959) 2,3%-t, Ross (1974) 2-3%-ot, Beautel (1970) 2,4-3%-ot tart optimálisnak, Götz (1970) hektáronként 140 kg N-hatóanyagot javasol kijuttatni. Ezt reálisnak és szükségesnek tartjuk az integrált ültetvényekben.

Hasonlóan nagy a cseresznye K-igénye is. Delmas (1977) a levél 2%-os kálium-szintjét tartja optimálisnak. Childers (1966) szerint a cseresznyefa jól tartalékolja a foszfort, ezért nem reagál a foszfortrágyázásra vagy elmaradására egyértelműen. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell a fák foszforellátását nyomon követnünk. Frizsche et al. (1964) szerint a túlzott foszforadagolás a fák mézgásodásához és a termésmennyiség csökkenéséhez vezetett. A túladagolás káros hatására Pór (1982) is felfigyelt, s Zn-hiányt állapított meg. A levelekben Beyers és Terblanche (1971) a cinket 10-15 ppm, Childers (1969) 20-50 ppm koncentrációban találta. A hiány pótlására a cink-szulfát csak savanyú talajon hoz eredményt, ezért jobb a cinkkelát használata. Pór (1982) szerint a Zn- és a Mn-hiány gyakran jelentkezik együtt, célszerűbb, ha a cink- és mangánkelátot egyszerre juttatjuk ki.

Bargioni (1982) egy közepes termékenységű talajon fánként a következő műtrágya-(hatóanyag-)mennyiség kijuttatását javasolja:

Az ültetvény kora

N

P2O5

K2O

1. év

3. év

70 g

100–200 g

25 g

50 g

50 g

70–80 g

A későbbiekben minden 100 kg gyümölcsre 250-300 g N-t, 50-80 g P2O5-ot és 270-300 g K2O-ot kell számolni.

A cseresznye nagyon érzékeny a talaj mésztartalmára. A savanyú talaj elősegíti a cseresznye-boszorkányseprő fellépését. A túl magas mésztartalom viszont akadályozza a vas, a cink és a mangán felvételét. Meszes talajon a három tápelem rendszeres kijuttatása szükséges kelátos formában.

Tölcsérkoronájú ültetvényben az évi vízigényt Pór (1982) 700-750 mm-ben határozta meg. Füvesített sorközű intenzív ültetvényben legalább 800 mm csapadékra van szükség, megfelelő eloszlásban. A cseresznye viszonylag szárazságtűrő gyümölcsfaj, de bő terméshozamot és kiváló gyümölcsminőséget csak megfelelő vízellátás mellett képes adni. A vízigény kielégítésének módját is segíti Csider (cit. Pór, 1982) megfigyelése: előnyösebb a fák növekedésére és terméshozására, ha folyamatos a vízellátás (a talajban a DV állandóan 60–80% között legyen), s nem időnként juttatunk ki nagyobb vízmennyiséget. A megkésett, nagyobb vízadagú, szüret előtti öntözés a gyümölcsök repedését is fokozhatja. A fák a szüret után is folyamatos vízellátást igényelnek.