Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

13.3. Agrotechnika, talajművelés, tápanyag-gazdálkodás

13.3. Agrotechnika, talajművelés, tápanyag-gazdálkodás

A talajművelés során fenn kell tartani a talaj fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait, vagyis a termékenységét.

A telepítést követő néhány évben az ugarművelés biztosítja a fák leggyorsabb fejlődését. A későbbiekben a sorközökben a természetes gyomflóra meghagyásával vagy mesterséges füvesítéssel felelhetünk meg az integrált termesztés előírásainak. A sorok gyommentesen tartásának környezetkímélő módja a mechanikai gyomirtás, legpraktikusabban azonban vegyszerrel tarthatók tisztán.

A telepítést megelőzően a talaj tápanyagszintjét elsősorban szerves trágya kijuttatásával emeljük a kívánt szintre. Nitrogéntrágyázást a telepítés előtt ne végezzünk.

A fák tápanyagellátását a levélanalízis értékeire alapozzuk. A kajszilevelek kedvező ellátottságát a következő adatok jelzik. N:I, 8-2,8%; P2O5: 0,25-1,46%; K2O: 2,4-4,3%; CaO: 1,5-2,5%; MgO: 0,4-1,2%; Fe: 100-200 ppm; Mn: 30-100 ppm; Zn: 30 ppm; Cu: 2,5-20 ppm. A N és a K kedvező aránya: 0,8–0,9.

A kivont tápanyagot háromévente szervestrágyázással illetve évenkénti műtrágyázással pótoljuk. A trágyát a növények gyökérzetéhez közel helyezzük el.

Az évente kijuttatott műtrágya mennyisége nem lehet több mint 130 kg/ha N; 150 kg/ha K2O; 50 kg/ha P2O5. Szüret után a gyökerek aktív állapotában legfeljebb 40 kg/ha N-hatóanyagot juttassunk ki (Erso, 1993). A növényzet és a környezet számára is kedvezőbb a többszöri, kis adagú trágyázás.

Az öntözőberendezésen keresztül adott tápoldattal és a tartós hatású műtrágyákkal (például Osmocote) folyamatosan fenntartható az optimális tápanyagszint.

Öntözés. Szárazságtűrő faj, de öntözéssel fokozható a termés mennyisége és a gyümölcs mérete, illetve a rendszertelen terméshozást mérsékelhetjük.

Az esőztető öntözőberendezések hátrányai (perzselés, kórokozók terjedésének elősegítése, talajszerkezet-rombolás) miatt a mikroszórófejes vagy a csepegtető öntözés javasolható.

Az öntözések gyakoriságát és a kijuttatandó vízmennyiséget a talaj szerkezete, a talajművelés módja, a természetes csapadék mennyisége és a párologtatás mértéke alapján kell meghatározni. Fontos a jó vízellátás a terméskötődés után a csonthéjkeményedés idején és az érést megelőzően. Növelhető a következő évi terméshozam, ha a szüretet követően is öntözünk.