Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

11.2. Művelési rendszer és fitotechnika

11.2. Művelési rendszer és fitotechnika

Termesztett birsfajtáink jól gyökeresednek, saját gyökerükön is jól teremnek. Faiskolákban vadbirsalanyra oltva szaporítják. A legáltalánosabban használt klónalanyok az A-birs és az EMA klónalany. A birs klónalanyon korábban termőre forduló, de kisebb méretű fát nevel.

A birs természetes alakja 3-6 méter magas, 3-4 méter átmérőjű, legtöbbször félgömb alakú, ágas bokor, ritkábban fa. Hajtásai a csúcsi részük felé vékonyodnak. Rügyei hajtás- és vegyesrügyek. A vegyes rügyek többnyire az egy- vagy többéves vesszők, gallyak hajtásainak csúcsán helyezkednek el. Ezekből 6-8 leveles hajtás fejlődik, melyek csúcsán hozza a virágot és a termést.

A birset, miután természeténél fogva inkább bokor, mint fa, célszerű bokor alakúra vagy alacsony törzsű bokorfának nevelni. A bokorforma könnyen elérhető, ha a talaj felett 20-40 cm magasságban elágaztatjuk, vagyis visszametsszük a suhángot. A 60-70 cm törzsmagasságú bokorfa kialakítása nehézkes a birs kusza, szabálytalan növekedése miatt.

A tenyészterület leginkább a fajták növekedési erélyétől és a talaj minőségétől függ. Számításba kell venni, hogy a kifejlett birsbokor 3–6 méter magas, és 3–4 méter széles. Ezért számára 20–25 m2 tenyészterület javasolható (5–6 × 3–4 m).

A birs metszés nélkül is laza bokor alakú koronát nevel. Az alakító metszést később meghálálja, de szabályos koronaformát az ágas-bogas növekedés miatt nem tudunk kinevelni, ezért a korona szélességének növelésére kell törekednünk. Mivel a legtöbb termést a korona jól megvilágított külső részein hozza, a koronába metszést követően 3-4 vázágat hagyunk meg, melyek a törzzsel 30-40 fokos szöget zárnak be. Ezeket a vázágakat az első 2-3 évben a fajta növekedési erélyétől függően felére vagy kétharmadára vágjuk vissza az elágazódás fokozása érdekében. Később már nem szabad visszametszeni, mert a virágok jelentős része a hosszú vesszők felső részén található. A termő korú fák, bokrok esetében csak a háromévesnél idősebb gallyak ritkítására, a beteg, sérült részek, a befelé növő vesszők eltávolítására, úgynevezett fattyúhajtások levágására szorítkozunk. A birsnek igen jó a megújulóképessége, ezért körülbelül háromévenként erősebben is megmetszhetjük, biztosítva ezzel a folyamatos növekedést.

Rendszeresen gondoskodni kell a gyökér- és tősarjak eltávolításáról is.