Integrált gyümölcstermesztés
Soltész Miklós
Mezőgazda Kiadó
11. fejezet - 10. Körte

11. fejezet - 10. Körte

A körte az emberiség régóta kedvelt gyümölcse. Termesztésének Kínában és a Földközi-tenger mellékének afrikai részén több mint 3000 éves múltja van. Évszázadokon át a legkeresettebb, a leginkább elterjedt és a legnagyobb fajtaszortimentű mérsékelt égövi gyümölcs volt. Termesztésének színvonala fokmérő volt az országok gyümölcstermesztésének megítélésénél.

A 19. századtól a nagyobb ökológiai és piaci rugalmasságú alma fokozatosan átvette a vezető helyet, s más gyümölcsök (őszibarack, szilva, kajszi) jelentősége is hasonló lett a körtééhez. Ez a változás a körte gazdasági súlyát, termesztésének és értékesítésének fejlesztését is jelentősen befolyásolja.

Az őszi és téli érésű körtefajtáknak a termőhely megválasztásánál, a tárolókapacitás hasznosításánál és a piacon egyaránt az alma jelenti a legnagyobb konkurenciát. A két gyümölcs versenyében a körtére vonatkozóan hátrányként jelenik meg

  • a későbbi termőre fordulás és beruházásmegtérülés, a lassabb ültetvényrotáció és fajtacsere;

  • a nagyobb termőhelyi igény;

  • a több metszési és növényvédelmi munka illetve a nagyobb megporzási igény növeli a fajlagos termelési költségeket;

  • a jó áruminőség eléréséhez a fajták nagyobb részénél szükséges hűtőtárolás, az utóérlelés, amely megnehezíti a gyümölcsök kereskedelmét, ugyanakkor tervszerűbb értékesítést igényel;

  • a két gyümölcsfaj között a piacon nem vagylagosan választanak, a fogyasztók döntésében a körte delikátesz jellege meghatározó;

  • a gyümölcsből készített termékek speciálisabbak, ebből következően helyettesítő szerepük is sokkal kisebb.

Az alma piaci túlsúlyából és a két faj együttes termesztéséből néhány előny is származhat:

  • a körtéből ritkábban van túltermelés, nagyobb az összhang a kereslet és kínálat között,

  • azonos géppark és hasonló szakismeret szükséges,

  • a hűtőtárolók kihasználását a körte akkor is lehetővé teszi, ha az almát közvetlenül a szüret után értékesítik.

Ezek az előnyök csak részben ellensúlyozhatják az együttes termesztés hátrányait. Ezért tapasztalható világszerte, hogy a termesztők üzemi szinten csak az egyik fajt választják. Mivel a körtét választják kevesebben, az arány mindjobban az alma javára tolódik el (az utóbbi évtizedekben a világ gyümölcstermesztésében az alma és a körte aránya 3 : 1 körüli volt).

A föld évi körtetermése 6-7 millió tonna között van. Olaszország szerepe a termesztésben és az értékesítésben is meghatározó (évente 1-1,5 millió tonna körtét termesztenek). Az egy főre jutó fogyasztásuk 15-18 kg, a termésmennyiség nagyobb részét exportálják. Az európai körtepiacot befolyásoló további országok a szeptember–március közötti időszakban Franciaország, Hollandia, Belgium és Spanyolország. Dél-Afrika, Argentína, Chile és Ausztrália körtetermesztése nem volumene miatt jelent konkurenciát. Az érési idő féléves eltolódásából adódóan olcsóbb friss gyümölccsel jelennek meg az európai piacon, veszélyeztetve az itt termett és márciustól hosszabb ideig tárolt körte jövedelmezőségét. Az összes termésből Ázsia (Kína, Japán, Törökország) 30%-kal, Közép- és Észak-Amerika (főként az USA, Kanada) pedig 10%-kal részesedik. Az ázsaiai országokban termett körte elsődlegesen a helyi ellátást szolgálja. Az USA-ban és Kanadában nemesített fajták pedig erősebb hatást gyakorolnak Európa körtetermesztésére és piaci helyzetére, mint az azon a kontinensen termett körte.

Hazánkban körülbelül 4500 hektár körtetermesztésre alkalmas terület található, ahol megfelelő fajtákkal és művelési rendszerrel legalább 95-100 ezer tonna gyümölcsöt lehetne termeszteni. Körtetermesztési kapacitásunk kihasználása jelenleg 55-60%-os. Ez még tovább romolhat (ha újabbakat nem telepítünk) az elöregedett ültetvények nagy aránya miatt. Lehetőségeink teljes kihasználásával reális cél az egy főre eső körtefogyasztásnál az évi 8 kg elérése. A megtermelhető körtéből 20 ezer tonna kerülhetne exportra és ipari felhasználásra, közel fele-fele arányban.

10.1. Fajták

A körte genetikai sajátosságai és termesztési hagyományai az évszázadok során csak lassú fajtaváltást tettek lehetővé. Fajtaszortimentjére és annak változására a statikusság jellemző. A világ körteellátásának nagyobb hányadát jelenleg is a 100-200 éves fajták termesztése alapozza meg. A 17–19. században Nyugat-Európában nemesített fajták jelentős részének fogyasztási értéke ma is felülmúlhatatlan. Leváltásukra végül is a fokozott termőhelyi igény kielégítésének nehézségei, a termesztés, a növényvédelem, a szállítás, a tárolás és áruvá készítés gazdaságossági és piaci követelményei kényszerítenek bennünket. A több száz éves fajták helyettesítésével a nemesítők a 20. század elejétől próbálkoztak. Ebből a szempontból azonban századunk első 5-6 évtizede szinte semmilyen eredményt nem hozott. Születtek ugyan új fajták, amelyekkel választékosabb lett a szortiment gyümölcsmorfológiai szempontból, de a körtetermesztés továbbfejlődését nem tették lehetővé. A nemesítés új alapokra helyezése a legfejlettebb körtetermesztő országokban is csak az 1950-es évektől kezdődött meg. Különösen az utóbbi 25 évben vett erősebb lendületet az áru- és termesztési érték nagyobb összhangjára törekvő fajta-előállítás. Ennek hatására a következő 1-2 évtizedben várhatóan néhány százalékra csökken a termesztett történelmi fajták aránya, miközben az integrált termesztést hatékonyan szolgáló, rezisztens, jó minőségű, friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas fajták száma is növekedni fog az ültetvényekben.

A föld körtetermesztésében külön helyet képviselnek az ázsiai (nashi) fajták, amelyek más körtefajokhoz (P. serotina, P. assuriensis, P. bretschneideri) tartoznak. Az ide tartozó fajták számát 3500-ra becsüljük. Néhány új fajta más kontinensek körtetermesztőinek figyelmét is felkeltette, de még nagyobb lehet a szerepük a nemzetségen belüli fajtakeresztezésben.

A piacon meghatározó súllyal jelen lévő körtefajták száma az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent, ami a kereskedelem – minden gyümölcsfajra érvényes – törekvésén kívül elsősorban annak tudható be, hogy egyre több fajtáról derült ki a széles körű termesztés gátját jelentő ökológiai rugalmatlanság, az intenzív termesztésre való alkalmatlanság. A gazdaságilag jelentős fajták szinte kizárólag őszi érésűek, és legfeljebb 3-5 hónapos tárolásra alkalmasak (például Bosc kobak, Fétel apát, Conference, Général Leclerc, Packham’s Triumph). A nyári érésű, régi körtefajták (a Vilmos körte kivételével) nem bírják a versenyt a többi nyári gyümölccsel. A téli érésű, könnyen tárolható fajták egy része (például Diel vajkörte, Papkörte) igen rossz minőségű gyümölcsöket terem. A kiváló áruértékű téli fajtáknak (Nemes Krasszán, Serres Olivér, Téli esperes stb.) a fogyasztási idényben főként márciustól lenne szerepük, de nehezen veszik fel a versenyt a déli féltekéről tavasszal érkező friss körtével. Versenyhelyzetüket más ténye- zők (magas fajlagos termesztési költség, különleges termőhelyi igény, a szüret, tárolás és utóérlelés nehézségei, az erősebb kősejtképződés) is rontják. Ez tartós tendenciának mutatkozik, amelynek megváltoztatása igen nehéz és összetett feladat.

Hazánkban jelenleg 46 államilag minősített illetve nyilvántartott, kísérletre ajánlott körtefajta található (Harsányiné és Mádyné, 1995–96), amelynek megoszlása a következő:

  1. fő árufajták 6

  2. választékbővítő fajták 20

  3. próbatermesztésre ajánlott fajták 3

  4. különleges igényeket kielégítő fajták 6

  5. nyilvántartott kísérletre ajánlott fajták 11

Ezek közül több fajta (Arabitka, Árpával érő, Diel vajkörte, Erdei vajkörte, Esperes bergamottja, Hardy vajkörte, Nyári Kálmán, Nagy szegfűkörte, Papkörte, Zöld Magdolna, Piros Clapp, Piros Vilmos) jelentősége mára a minimálisra csökkent, néhány fajta (Bella di Giugno, Bohusné vajkörtéje, Drouard elnök, Favrené körtéje, Ilonka, Kornélia, Pringall) pedig eddig sem játszott nagyobb szerepet a hazai termesztésben, ebben változás alig várható, s legfeljebb a piaci hatás alatt nem lévő házikertekben maradnak meg. Az e) csoportból néhány esetben (Général Leclerc, Devoe) már vannak a fajtaválasztást segítő hazai tapasztalatok, de többségüknél (Bronzovaja, Deszertnaja, El Dorado, Highland, Junsko Zlato, Nojabrszkaja, Santa Maria, Otyecsesztvennaja, Star) elsősorban külföldi információkra szorítkozunk.

A hazai termesztésben jelenleg szerepet játszó fajták száma 16 (10.1. táblázat), s átfogják a teljes szüreti, fogyasztási idényt, elfogadható áruértéket képviselnek, és megfelelő tapasztalatokkal rendelkezünk termesztésükkel kapcsolatban. Várható azonban – a hazai termőhelyi adottságokkal is számolva –, hogy közülük több kiszorul a közeljövőben a telepítésre kiemelten javasolt fajták köréből. A fajtacserék attól függnek, milyen gyorsan jelennek meg a Magyarországon termeszthető nagyobb értékű helyettesítő fajták. A következőkben érési sorrendben fajták szerint azokat a problémákat soroljuk fel, amelyek felgyorsíthatják a fajtacserét:

Giffard vajkörte: kicsi gyümölcs, szotyósodás, varasodás, kisebb tél- és szárazságtűrés, rendszeres termésritkítást igényel.

Aromata de Bistrica: kicsi gyümölcs, birsen rossz affinitás, a szállítást nem bírja.

Clapp kedveltje: későbbi termőre fordulás, birsen nem nevelhető, erős szotyósodás, a szállítást nem bírja, konzervipari célra alig alkalmas, intenzív koronának kevésbé nevelhető.

Napoca: erősebb kősejtképződés, kevés szárazanyag.

Guyot Gyula: másodvirágzás, nagyfokú Erwinia-érzékenység, szélkár, kisebb téltűrés.

Avranchesi jó Lujza: a szárazságot nem viseli, varasodás, közepes nagyságú gyümölcse fanyarkás, színe kevésbé tetszetős.

Conference: birsen gyengén fejlődik, aránya csak a könnyebben termeszthető Bosc kobak rovására lenne növelhető, a termőhellyel szemben rendkívül igényes, a téli lehűlést és a szárazságot nem tűri, szélre nagyon érzékeny, a heterogén és elaprósodó gyümölcsök vastag héját a fogyasztók nem kedvelik.

Hardenpont téli vajkörte: terméshullásra hajlamos, nagyfokú varasodás (még a leszedett gyümölcsök is fertőződnek, ha nincs azonnali betárolás), rosszul szállítható, a talajjal szemben nagyon igényes, fája a szárazságot nem tűri.

Téli esperes: labilis virágzási idő, erősen kősejtes, varasodás, szüreti időpontra nagyon érzékeny, termőhellyel szemben nagyon igényes, Erwinia-fertőzésre igen érzékeny.

Serres Olivér: a fogyasztók által kevésbé kedvelt alakú, dudoros gyümölcsök, közepes termőképesség, a termőhellyel szemben rendkívül igényes.

Nemes Krasszán: a gyümölcsalak kevésbé kedvelt, sok kősejt, varasodás, Erwinia amylovora-, Pseudomonas syringae-érzékenység, speciális metszési igény, szüreti időpontra igen érzékeny, különleges tárolási és utóérlelési technológiát követel, nagyon gondos termőhely-kiválasztást igényel (kedvező adottságú hazai mikrokörzetekben is nehezen termeszthető).

10-1. táblázat - A hazai termesztésben jelentős szerepet játszó körtefajták főbb jellemzői (Brózik, 1957, 1993, Nyéki 1970, 1990, Brózik és Nyéki 1976, Soltész 1976,1989, Lombard et al., 1980, Bellini, 1986, Braniste és Parnia,1986,Weber, 1988, Thibault et al., 1989, Dibuz 1993 és Göndörné, 1993 adatai alapján)

Relatív szüreti sorrend

Fajta

Gyümölcstömeg

Tárolhatóság

Kősejt-képződés

Szotyósodás

Ökológiai alkalmazkodóképesség

Termőre fordulás

Termőképesség

Varasodással szembeni érzékenység

Tűzbetegséggel szembeni érzékenység

1

Giffard vajkörte

1*

1

4

1

3

5

5

2

4

2

Aromata de Bistrica

2

1

4

2

4

5

4

3

2

3

Clapp kedveltje

3

1

4

1

5

3

4

4

2

4

Napoca

2

2

4

3

5

5

5

3

2

5

Guyot Gyula

3

2

4

3

4

4

4

3

1

6

Vilmos körte

3

2

4

3

4

5

5

3

2

7

Avranshesi jó Lujza

3

2

5

2

3

3

4

1

3

8

Bőse kobak

4

3

4

5

5

4

4

3

2

9

Conference

3

4

5

4

2

5

5

3

2

10

Beurré Durondeau

3

4

5

3

2

4

4

3

3

11

General Leclerc

4

5

4

5

3

4

5

1

1

12

Packham's Triumph

4

4

5

5

4

5

5

2

1

13

Hardenpont téli vajkörte

5

4

4

5

3

4

5

1

5

14

Téli esperes

5

5

1

5

2

4

4

2

1

15

Serres Olivér

4

5

2

5

2

4

3

3

2

16

Nemes Krasszán

5

5

2

5

1

4

5

1

1


*Megjegyzés:

l = a legkedvezőtlenebb megítélést jelent

5 = a leginkább kedvező megítélést jelenti

A hazai körtefajta-szortimentben a jelenleg szaporításra engedélyezett fajták közül tartósnak látjuk a Vilmos-körte, a Bosc kobak, a Beurré Durondeau, a Général Leclerc és a Packham’s Triumph helyét. Kisebb-nagyobb hibáik ellenére sem várható leváltásuk, a közeljövőben telepítésre kerülő, újabb fajtáknak ezek szüreti idejéhez és termesztési lehetőségeihez kell igazodniuk. Betegségekkel szembeni ellenállóságuk alig jobb a korábban felsoroltaknál, de a stabil piaci igény és a hazai termőhelyekhez való jó alkalmazkodásuk stabillá teszi a szerepüket.

A fajták nemesítésében és termesztésében a körténél is egyaránt az a fogyasztók által is elfogadott kereskedelmi törekvés, hogy minél kevesebb fajtában egyesüljenek az értékes árutulajdonságok. Az „elképzelt” fajta a Fétel apát (Bosc kobak) gyümölcsalakját, a Vilmos-körte (Packham’s Triumph) gyümölcsszínét és -illatát, a Hardenpont téli vajkörte gyümölcshéját, a Conference (Beurré Durondeau) jó szállíthatóságát, organoleptikus tulajdonságait és igen gyenge kövecsességét valamint a Lepin jegyző (Republica) tárolhatóságát egyesíti. Az elmúlt évtizedekben a Pyrus communis fajtáknál előtérbe került a gyümölcsök nagyobb (0,4-0,5%-os) savtartalma (például Beurré Durondeau, Nemes Krasszán). Ezzel párhuzamos tendencia az erősen édes, kevés savat tartalmazó, de roppanó húsú fajták elterjedése, amely tulajdonságokat azonban a fogyasztók csak az ázsiai fajtáknál vagy származékaiknál (például Rogue Red) fogadnak el.

Nagyon fontos fajtatulajdonság a gyümölcshéj vastagsága és parásodása. A fogyasztók – az almával szemben – nem ellenzik a parásodott héjú gyümölcsöket, ha más szempontból kiváló áruértéket képviselnek. A Russet Bartlett teljesen parásodott héjú gyümölcse például kedvelt, mert később érik, jobb ízű és tovább tárolható, mint az alapfajta. Az áruértéknél kedvezőbb, ha a parásodás nem túl vastag héjjal társul. A Conference-gyümölcsök besárguló vastag héján teljesen megmarad a parásodás. Ez nem kedvező, mert a fogyasztók értékítélete a kevésbé kedvelt vastag héjat a parásodással kapcsolja össze. Azok a fajták jobbak – parásodástól függetlenül –, amelyeknek közepesen vastag héjuk van: ez a fogyasztásnál még nem jelent hátrányt, viszont a szállítást elősegíti. A túl vékony gyümölcshéj a varasodás kártételét is fokozhatja.

Ugyancsak meghatározó lesz az újabb fajták megítélésénél a kősejtképződés mértéke és jellege, ami részben a héjvastagsággal is összefügg. Az erős kősejtképzési hajlam és a vastag gyümölcshéj együttes jelentkezése (például Téli esperes, Nemes Krasszán, Serres Olivér) érdesen durvává teszi a gyümölcsöt, egyes esetekben kedvezőtlenül kesernyés ízhez vezet (például Anjou vajkörte). A kősejtképződés megfelelő fajtaválasztással mérsékelhető elsősorban. Legjobb minősítést azok a fajták kaphatnak, amelyekben a friss gyümölcsök kősejttartalma nem nagyobb 4%-nál (Dibuz, 1994). Szárazabb, de körtetermesztésre még megfelelő termőhelyeken olyan fajtákat célszerű termeszteni, amelyek tűrik a szárazságot kicsi (Devoe, Packham’s Triumph) vagy legfeljebb közepes mértékű (például Bosc kobak, Vilmos-körte) a kősejtképződésük. Az erősebb kősejtképződésű (6-8%-nál több kősejtet tartalmazó) fajtákat még akkor sem telepíthetjük csapadékban szegény, meszes talajú teületre, ha egyébként tűrik ezeket a viszonyokat. Akár duplájára is emelkedhet a kősejtképződés, ami végül is igen gyenge gyümölcsminőséget eredményez. A kősejtképződés és a szotyósodás között nincs szoros összefüggés. Az utóbbira a nyári és kora őszi fajták hajlamosabbak, de erős kősejtképződésű fajta mindegyik érési csoportban előfordul, s a két probléma együtt is jelentkezhet (Dibuz, 1991). A kősejtképződés mértékében meghatározó szerepe van a gyümölcsnagyságnak. A Pyrus communis fajtáknál a genetikailag nagyméretű gyümölcs eleve jó kiindulási alap ilyen szempontból is. A 10.1. ábrán mutatjuk be, hogy a gyümölcsök nagysága ugyanannál a fajtánál hogyan befolyásolja a kősejtek mennyiségét. A kisebb gyümölcsökben relatíve megnő azoknak a sejtrétegeknek (héj alatt, magház körül és a kocsány mentén) a mennyisége, ahol szklereidák találhatók. A kisebb gyümölcsben a kősejtek közelebb kerülnek egymáshoz, nagyobb lehetőséget biztosítva csoportba rendeződésüknek, az erősebb sejtfalvastagodásnak. Mindez tovább csökkenti a gyümölcsök áruértékét, mert az apró gyümölcsök nemcsak kisebb élvezeti értékűek, de a szervezetet is fokozottabban terhelik meg káros anyaggal.

10-1. ábra - Összefüggés a kősejttartalom és a gyümölcstömeg között (Dibuz, 1993)

Összefüggés a kősejttartalom és a gyümölcstömeg között (Dibuz, 1993)


Minden olyan külső hatást (a talaj nagy mésztartalma, nyári szárazság, szüret előtti túlzott lehűlés, a gyümölcsök jégverés, szélkár vagy más okok miatti sérülése, varasodása, vírusos kövecsessége stb.) célszerű elkerülni, ami fokozza a kősejtképződést a gyümölcsökben. A felsoroltakból kitűnik, milyen nagy jelentősége van a fajtaspecifikus termőhelyválasztásnak és termesztésnek. A varasodással szemben ellenálló Pyrus communis fajták előnye abban is megnyilvánul, hogy közvetve elősegíti a kősejtképződés mérséklését. Kevésbé számíthatunk erre az előnyre, ha a varasodással szemben ellenálló fajtákat az ázsiai fajták keresztezésével nyerték, mert ezek genetikailag hajlamosabbak a kősejtképzésre.

Az almával ellentétben a körténél a hagyományos triploid fajták (például Diel vajkörte, Papkörte, Amanlis vajkörte, Angoulemi hercegnő, Jodoigne diadala stb.) jelentősége minimális, nagyobb befolyás az újabbaktól (például Magness, Jubilin Dar, Niitaka, Kumoi stb.) sem várható.

Nyugat-Európa sok országában gyümölcsük kiváló tulajdonságai miatt a fogyasztók továbbra is ragaszkodnak a Társulati esperes (Doyenné du Comice) és az Anjou vajkörte (Beurré d’Anjou) fajtához. Termesztésük mégis fokozatosan visszaszorul, mert igen sok nehézséggel jár (fokozott termőhelyi igény, késői termőre fordulás, kicsi termőképesség, nagyfokú érzékenység a varasodással és a tűzbetegséggel szemben stb.). Ezért nagy hiba lenne hazánkban ezeket megkésve termesztésbe vonni. Az európai piacon közkedvelt Fétel apát Magyarországon is termeszthető lenne. Exportjánál azonban nem versenyezhetnénk az olasz kínálattal, belföldi célra pedig csak a hasonló jellegű és érési idejű Bosc rovására telepíthetnénk nagyobb arányban.

Az elmúlt évtizedekben sok új fajtát állítottak elő (10.2. táblázat). Egy részük hozzájárulhat a régi, nehezen termeszthető fajták leváltásához, ez azonban nem automatikusan történik: a piac meghódításán túl az intenzív és gazdaságos termesztés követelményeinek is eleget kell tenniük. Néhány ígéretesnek induló, új fajta (például Butirra Precoce Morettini, Butirra Rosata Morettini, Devoe, Mordova, Santa Maria stb.) termesztési nehézségei miatt hamarosan átadja a helyét az újabb reménységeknek (például Bronzovaja, Condo, Concorde, Delsanne, Delete, Delbuena, Delbias, Delfrap, Deldap, Fiorenza, Giolu, Orcas, Rosada, Tosca stb.).

10-2. táblázat - Az elmúlt 4 évtizedben külföldön nemesített fontosabb körtefajták szüreti ideje

Időszak

Szüreti idő (hónap)

július

augusztus

szeptember

október

1957–1966

Moldvanszka

rannaja, Junska,

Delbard Precoce

Dawn

Szokroviscse

Truzsenica

Szmuglianka

Moldovanka

Adren

Maguess

Bronzovaja

Reimer Red

Crimson Gém

Mericourt

Nojabrszkaja

Sierra

1967–1976

Delbard Premiere

Jubilin Dar

Tropezica

Progress

Junska Zlato

Timpuii de Dimbovica

Star

Lee

Sirrine

Andy

Harwest Queen

Harrow Delight

Marks

Spartlett

Untoasa de Geoagii

Manning Miller

Fiorenza

Stark Jumbo

California

Mac

Concorde

Rogue Red

Delwilmor

Super Comice Delbard

Luscious

Aniversarea

Condo

Highland

Redspire

Republica

1977–1986

Precoce di Fiorana

Trivole

Triumph

Beth

Honneysweet

Flordahome

Delwilsap

Khebr

Hartmann

Doina

Spalding

Golden Russet Bőse

Argessig

Cascade

1986–1993

Davés Delight

Summercrisp

Etrusca

Annes Favourite

Tosca

Orcas

Ercole d'Este

Resue

Red Spot

Rosemarie

Conference Precoce

Saels

Rosada

Centenaria

Primarosa

Goumet

Super Conference

Delbuena

Grosse Conference Saels

Bronzé Beauty Bőse

Novi-Conference

Durondeau Stewart

Giolu

Harrow Sweet

Delsavour

Delsanne

Latifa

Bauroutard

Pontosan

nem

ismert

Guyot Precoce

Gorham

Delbard Debice

Maxine

Mordova

Bautomne

Monglow

Lombacad

Delbard Quise

d'Hiver


A piros fedőszínű körtefajták megítélése állandóan változott az elmúlt évtizedekben. A várakozással ellentétben először nem hoztak átütő sikert sem a termesztésben, sem a fogyasztók körében. Feltehetően azért sem, mert kezdetben nagyon szegényes volt a kínálat, jóformán a Piros Vilmosra és kisebb részben a Piros Clappra korlátozódott. Ezek az alapfajtával való összehasonlítást sem bírták ki. A piros fedőszínű fajták mostani, újabb térhódítása tartósnak ígérkezik, főként a nagyobb választék és a jobb gyümölcsminőség miatt. Óvatosságra intő körülmény ugyanakkor, hogy ezek egy része a nehezen – Magyarországon egyáltalán nem – termeszthető Társulati esperes (Red Comice, Regal Red Comice, Crimson Gem, Nicon, Red Silk stb.) és Anjou vajkörte (Red Anjou, Columbia, Gebhard stb.) illetve a telepítésre már nem javasolt Hardy vajkörte (Red Beurré Hardy, Royal Red Hardy) piros fedőszínű rügymutációi. A gyümölcs színében eltérnek, de az alapfajta összes problémájával rendelkeznek. A Vilmos újabb rügymutációi (például Rosired Bartlett) viszont figyelmet érdemlőek, mert csíkozottság nélküli, egyöntetűen piros gyümölcsei nagyobb piaci keresletre számíthatnak, mint a Piros Vilmos (Max Red Bartlett) fajtáé. A keresztezéssel nyert piros fedőszínű új fajták között vannak tűzperzselésre érzékeny (például Lombacad-Cascade) és vele szemben ellenálló fajták (például Harrow Delight).

A Társulati esperes, ha kiszorul alapfajtaként is a piacról, kiváló gyümölcstulajdonságai néhány utódjánál megjelennek. Ezek közül legismertebb a Général Leclerc, az újabbak közül pedig ígéretes a California, Concorde, Reimer Red és a Rogue Red. A California és a Reimer Red jól egyesíti a két szülőfajta (Max Red Bartlett × Társulati esperes) előnyös tulajdonságait. A Rogue Red a Bosc kobakkal együtt érik, nagyon jól szállítható és tárolható. A Concorde fajtában jól ötvöződnek a szülőfajták (Társulati esperes × Conference) előnyös tulajdonságai. Alakja inkább a Conference fajtához, színe pedig az anyai szülőfajtához hasonlít. A Magness ugyan Erwinia-rezisztens, de örökölte a Társulati esperes késői termőre fordulását és gyenge termőképességét. Vitatott a helyzete a Highland fajtának, amely inkább a másik szülőhöz, a Vilmos-körtéhez hasonlít. Fája korán termőre fordul, bőven terem, de szárazságra és Erwinia-fertőzésre igen érzékeny.

Az integrált termesztés biológiai alapjainak megerősítését jól szolgálja az Erwinia amylovorával szemben rezisztens, toleráns körtefajták előállítása. Bár a rezisztencianemesítés lépéshátrányban van az almához képest, ami a feldolgozóipar érdektelenségéből is fakad (Lombard et al., 1980). A tűzperzselés kórokozójának leküzdése központi kérdéssé vált, s fontos meghatározója lesz a fajta és a fajta termesztésére legalkalmasabb termőhely kiválasztásának. A kórokozó a gázcserenyíláson át is képes behatolni, ezért az egyedüli biztonságos megoldást az ellenálló fajták termesztése jelenti. Késői virágzású, nyári érésű fajtákat csak abban az esetben célszerű hűvös, csapadékos helyre vinni, ha toleránsak a tűzbetegséggel szemben. A másodvirágzásra hajlamos fajtákat lehetőleg ne termesszük olyan termőhelyen, ahol a száraz nyarakat szüret előtti hűvös és csapadékos idő váltja fel. A nyári forróság által kiváltott fakultatív nyugalom növeli a másodvirágzás esélyeit, ami az egyik legfőbb lehetőség a kórokozó támadásához.

A tűzelhalással szemben rezisztens, toleráns fajták többsége számára a rossz gyümölcsminőség (például Spalding, Monglow, Sirrine, Honeysweet, Luscious) vagy a gyenge termőképesség (például Magness, Dawn, Mac) csak rövid pályafutást tett lehetővé. Néhány fajta azonban a betegséggel szemben rezisztens (például Star, Maxine), illtve toleráns (például Spartlett, Reimer Red, Harwest Queen, Harrow Delight, California) közül ígéretesnek látszik. A rezisztens fajták többségéről (például Summercrisp, Manning Miller, Marks, Lee, Elliot, Gournet, Harrow Sweet, Mericourt, Redspire stb.) még nem rendelkezünk megfelelő információkkal.