Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

9.4. Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás

9.4. Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás

Az almaültetvények talajművelésében és tápanyag-gazdálkodásában az utóbbi két évtizedben mélyreható változások következtek be. Ezek elsősorban az alanyhasználattal, az ültetvény sűrűségével, a sorközök füvesítésével, az öntözés terjedésével és a gyümölcsminőség követelményeinek fokozódásával magyarázhatók. A környezetkímélő, integrált gyümölcstermesztés alapelvei az almaültetvé- nyek talajerő-gazdálkodásában talaj- és környezetvédelmi megfontolásokból egyaránt további szigorításokat írnak elő.

Napjainkban a hazai almaültetvények jelentős részében kedvezőtlennek ítélhető a talajok termékenysége. Az ezeken a talajokon álló ültetvényekben a talajerő-gazdálkodás korszerűsítése nehezebb feladat, s öntözés nélkül az integrált gyümölcstermesztés célkitűzései csak korlátozott mértékben érvényesíthetők a talajművelésben és részben a tápanyag-utánpótlásban is. A kedvező talajadottságok és az öntözési lehetőségek biztosítják a maradéktalan környezetkímélő, talajerő-gazdálkodási rendszer megvalósításának legfontosabb feltételeit.

Talajművelés. Az almafák gyökérzete a művelésben egyáltalán nem, vagy csak a minimális mértékben részesített talajokon fejlődik zavartalanul. A gyenge növekedésű alanyokon álló intenzív almaültetvényekben a gyökérzet zöme a 0–40 cm-es felső talajrétegben helyezkedik el. Az öntözés, a vegyszeres gyomirtás, a sekély talajművelés és a sorközök füvesítése elősegíti a gyökerek felszínhez közeli elhelyezkedését, azok kedvező életfeltételeit. Kedvező talajnedvesség esetén a fasávokban, a korona alatti területeken a gyökérzet majdnem a talaj felszínéig megőrzi aktivitását. A nagy sűrűségű intenzív ültetvényekben az almafák gyökérzete már a 2-3. évben összeér. A gyökérsűrűség a korona alatti területen a legnagyobb.

Az integrált gyümölcstermesztés környezetkímélő technológiája a mechanikai talajművelés és a vegyszeresen gyomirtott sáv területének jelentős korlátozását írja elő.

A mechanikai vagy feketeugaros talajművelés az öntözetlen és a homoktalajú almaültetvényekben még ma is a legelterjedtebb talajművelési mód, amely a gyomnövények konkurenciájának megszüntetésével a talaj nedvességtartalmának megtartását segíti elő. A vegyszeres gyomirtás kiváltását a korona alatti területek mechanikai talajművelése teszi lehetővé. Ez utóbbi az integrált almatermesztésben is javasolt aljárás, amely során az úgynevezett oldalazó eszközökkel sekélyen műveljük, tartjuk tisztán a fasávokat.

Az almaültetvények mechanikai talajművelésével törekedni kell a sekély és forgatás nélküli művelésre. Ezeknek legjobb eszközei a kultivátorok, a forgó boronák és az ásógépek. A tárcsák és a talajmarók használata kevésbé ajánlatos, mert munkájuk talajvédelmi szempontból kifogásolható. A művelőutak alatti és környéki talaj tömődöttségének megszüntetésére ősszel évente vagy kétévente indokolt a kötöttebb talajú ültetvényekben altalajlazítást végezni.

Az integrált almatermesztés követelményeinek legjobban a sorközök füvesítése felel meg. Ez a környezetkímélő talajművelési forma biztosítja a talaj kedvező szervesanyag-ellátását, levegőzöttségét, a tápanyagok körforgását, sok hasznos élőlény életfeltételeit és az ültetvények állandó művelhetőségét. Hazánk éghajlati adottságai között esztétikus és hatékony fűtakaró csak öntözés mellett létesíthető. Legalább 150-200 mm többletvízigénnyel kell számolni a füvesített ültetvényekben. A sorközök füvesítéséhez 3-4 fűfajból álló fűkeveréket használjunk, amelynek fő komponensei hazánkban a vörös csenkesz és a réti perje. A szárazságot és a taposást elviselő, alacsony növésű és vízigényű, valamint kedvező, 60-70%-os talajborítottságot biztosító fűfajokat kell előnyben részesíteni.

A sorközök füvesítését közvetlenül ültetés után kell megkezdeni. A füvesítés az első 3-4. évben 40-60 kg N/ha többlet-nitrogéntrágyát igényel. A fűtakaró magassága a 10-12 cm-t lehetőleg ne haladja meg, ezért nitrogéntrágyát a csapadékviszonyoktól függően 6-10 alkalommal kaszáljunk. Tavasszal és ősszel fogasolni szükséges, kötöttebb talajokon ősszel rétszellőztetővel ajánlatos művelni a gyeptakarót.

Az öntözés nélküli vagy a csepegtető öntözőberendezéssel ellátott almaültetvényekben a természetes gyomvegetáció felhasználásával kialakítható a sorközök takarónövényes művelési rendszere. Az adott ökológiai és talajadottságoknak megfelelő egy- és kétszikű gyomnövényekből a sorközökben olyan növény- takaró alakulhat ki, amely tűri a gyakori kaszálást, elviseli a nyári száraz periódusokat, és a röviden tartás következtében mérsékelt a vízfogyasztása (Pethő, 1984). A természetes gyomvegetációból kialakított növénytakaró nem biztosít egyenletes növényfedettséget, de még így is a füvesítés számos előnyével rendelkezik.

A fasávok talajtakarása az integrált gyümölcstermesztés alapelveinek legjobban megfelelő talajművelési forma. A 10-15 cm vastagságú, 60-100 cm szélességű szalmatakarás ideális körülményeket teremt a gyökérzet tevékenységéhez. A szalmatakaró korhadása miatt évente szükséges a takarás kiegészítése. Fiatal almaültetvényekben alkalmazható a fasávok fekete fóliás talajtakarása is. Rendszerint a fasávok 60-80 cm-es területét takarják 0,08-0,12 mm vastagságú fekete fóliával, amely 2-5 évig biztosíthatja a talaj védettségét. Kiskertekben lehetséges az almafák kör alakú, egyedi talajtakarása is fóliával.

Trágyázás. Az almaültetvények tápanyagellátásának fő feladata elősegíteni a termőképesség hasznosítását. Minél nagyobb a hasznos termőfelület, és ennek megfelelően minél intenzívebb egy almaültetvény, annál inkább az optimálist megközelítő tápanyagellátásra kell törekedni. Az integrált almatermesztésben, ahol fokozottan támaszkodnak a talaj természetes erőforrásaira – ezért is csökkenthetők a felhasznált műtrágyamennyiségek –, megnő a termőhely megválasztásának és a jó talajtermékenységnek a szerepe. Az agrotechnikai beavatkozások közül az ültetvények tápanyagellátását a talajművelés módja és az öntözés alapvetően befolyásolja. A fák tápanyagellátásának nemcsak a magas terméshozamok elérésében van szerepe, hanem a jó gyümölcsminőség és tárolhatóság biztosításában is.

A törpe alanyú, intenzív almaültetvények tápanyag- és vízigényesebbek. A sűrű ültetvényekben a fák viszonylag csekély felvevőgyökér-sűrűsége és a gyökerek által behálózott kis talajtömeg az oka, hogy ezek az ültetvények érzékenyek a hiányos tápanyag- és vízellátásra (Delver, 1981). A gyengébb növekedésű alanyokon a gyümölcs érzékenyebb az úgynevezett fiziológiai betegségekre, amelyek összefüggésbe hozhatók az almafák kálium-, kalcium- és magnéziumellátottságának diszharmóniájával (Marcelle, 1984). Az almatermesztésben a tápanyagellátás agrokémiai optimuma több tápelemnél nem esik egybe a gyümölcsminőség optimumával. A termésberakódottság és az almafák tápanyag-egyensúlya között szoros összefüggés van. Kis termésű évben tápanyag-ellátottsági zavarokkal kell számolni, ilyen évjáratokban az almák rendszerint rosszul tárolhatók (Mantinger, 1984). Az almafajták hajlamossága a tápanyagellátás diszharmóniájából eredő megbetegedésekre nagy eltérést mutat. Így a Red Delicious fajtakörbe tartozó fajták, különösen a spúrok, nagyon érzékenyek a fiziológiás megbetegedésekre.

Az almafák a tápanyagokat közepesen hasznosító növények csoportjába sorolhatók. Az almaültetvények a főtermékkel, a gyümölccsel viszonylag csekély ásványitápelem-mennyiségeket vonnak ki.

Az ültetvények kedvező foszfor-, kálium-, kalcium- és magnézium-alapellátottságát az almafák gyökérzete számára fontos 0–60 cm-es talajrétegben csak a telepítés előtti talaj-előkészítés alkalmával végzett tartalékoló trágyázással teremthetjük meg. Az erre vonatkozó információkat a 6.2 fejezetében közöltük. Kedvező talajtermékenység esetén a tartalékoló trágyázásnál viszonylag szerény a műtrágya- és talajjavítóanyag-szükséglet, különösen nagy adagú szervestrágyázás esetén. Almaültetvényekben a talaj megadott foszfor- és kálium-ellátottsági értékei hozzávetőlegesen 0-30%-kal csökkenthetők mérsékelt humusztartalom, alacsony foszfor- és káliumtartalom esetén. Ennek eldöntése a talaj- tulajdonságok figyelembevételével az agrokémiai szakember feladata.

Éppen ezért nem indokolt hektáronként több mint 300-500 kg P2O5, 600-1000 kg K2O, 10-12 t CaCO3 és 2-4 t dolomitőrlemény felhasználása a tartalékoló trágyázás alkalmával még akkor sem, ha a talajvizsgálatok alapján ennél többet kellene kijuttatni. Feltétlenül szükségesnek tartjuk az 50-100 t/ha mennyiségű szerves trágya használatát telepítés előtt, talajtípustól függetlenül.

Az integrált almatermesztésben a talaj kedvező humusztartalma esetén az ültetvény szervesanyag-utánpótlásában és szervesanyag-körforgásában a sorközök füvesítésének meghatározó szerepe van. Ilyen esetben a szerves trágya használatának kisebb a jelentősége. Minél alacsonyabb az almaültetvény talajának humusztartalma, annál inkább szükséges füvesítéssel vagy rendszeres szervestrágyázással a talaj szervesanyag-gazdálkodását karbantartani. Füvesítés nélkül a termő ültetvények szervestrágyázásánál 2-3 évente 30-50 t/ha-os adaggal számolhatunk.

Az almaültetvények évi fenntartó trágyázásánál kedvező talajtermékenység és tartalékoló trágyázás mellett viszonylag szerény a műtrágyahasználat. A fenntartó trágyázást elsősorban talaj- és levélanalízisre alapozzuk, de a gyümölcsök tápelemtartalmát és azok arányait is egyre inkább javasolják figyelembe venni.

A fenntartó trágyázás során az egy tonna gyümölcs és a hozzá tartozó fanövedék kineveléséhez átlagosan szükséges tápanyagmennyiségeket vesszük alapul. Az ezen alapuló fenntartó trágyaadagot a talaj tulajdonságai (kötöttség, humusz, oldható P-, K- és Mg-tartalom) és a levelek tápelemtartalmát figyelembe véve számítják ki. Az ide vonatkozó adatok és számításmenet Szűcs és Horák (1984) munkájában találhatók. Az almafák tápelem-ellátottságát jelző levélanalízis-értékeket a 9.16. táblázatban, az almalevelek fontosabb makroelemarányait a 9.17. táblázatban közöljük.

9-16. táblázat - Az almaültetvények tápanyag-ellátottságát jelző levélanalízis-értékek

Tápanyag-ellátottság

hiányos

alacsony

kedvező

magas

túlzott

N, %

1,7 alatt

1,3–2,0

2,1–2,3

2,6–2,3

2,3 felett

P, %

0,09 alatt

0,10–0,11

0,12–0,13

0,19–0,20

0,20 felett

K, %

1,0 alatt

1,0–1,1

1,2–1,6

1,7–1,3

1,9 felett

Ca, %

0,8 alatt

0,8–1,0

1,5–1,8

1,3–2,2

Mg, %

0,15 alatt

0,15–0,25

0,25–0,40

0,40–0,50

0,5 felett

Fe, ppm

30 alatt

40–100

100–300

300–400

400 felett

Mn, ppm

25 alatt

25–40

40–150

00–300

400 felett

B, ppm

15–20

20–25

25–50

50 felett

Zn, ppm

15 alatt

15–25

25–50

50 felett

Cu, ppm

5 alatt

5–20

20 felett


9.17. táblázat. Az almalevek N-K és a K—Mg arányának alakulása a tápanyag-egyensúly függvényében (levelek szárazanyag-%-ából számított értékek) (mintavétel VII. közepe—VIII. közepe)

9-17. táblázat - Az almalevek N-K és a K-Mg arányának alakulása a tápanyag-egyensúly függvényében (levelek szárazanyag-%-ából számított értékek) (mintavétel VII. közepe--VIII. közepe)

Tápelemarány

Arányérték

Az illető tápelemek közötti egyensúly

A két tápelem közötti egyensúlyzavar jellemzése

1,2 alatti

kedvezőtlen

a káliumtúlsúly hiányos nitrogén-ellátásra utal

N-K

1,5 közelében 2,5 felett

kedvező

kedvezőtlen

kiegyensúlyozott, harmonikus arány

a nitrogéntúlsúly hiányos káliumellátottságra utal

K-Mg

3,0 közelében 6,0 közelében 9,0 közelében 1,0 alatt

kedvezőtlen

kedvező

kedvezőtlen

kedvező

hiányos káliumellátottságra utal

kiegyensúlyozott, harmonikus arány

hiányos magnézumellátásra utal

fiziológiai eredetű betegség fellépése kevésbé valószínű

K-Ca

1,0 felett

kedvezőtlen

fiziológiai eredetű betegség fellépése valószínű


Az integrált almatermesztés tápanyagellátásában az ültetvények szakszerű nitrogéntrágyázása az egyik legfontosabb feladat, mert az sokoldalúan hat az almafák vegetatív és generatív teljesítményére, s a túlzott nitrogéntrágyázás környezetvédelmi szempontból is veszélyes. Az M–9 alanyon álló almaültetvényekben az erőteljesebb vegetatív növekedés veszélyétől ugyan nem kell tartani, de a nitrogéntrágyázás megzavarhatja a gyümölcsök táplálkozásfiziológiai egyensúlyát, és csökkentheti a fedőszín-borítottságot (9.18. táblázat).

9-18. táblázat - A N-műtrágyázás hatása az M-9 alanyú Jonathan almafák hozamára, termésingadozására, a gyümölcsök tápelemtartalmának és néhány minőségi mutatójának alakulására 13 éves tartamkísérletben (Papp, 1989)

Mutatók

Kezelések, N-Kg/ha

0

50

100

200

400

800

Teméshozam, t/ha

%

35,9

100

39,9

111

38,4

107

39,4

110

37,1

103

32,5

91

Alternancia-index

10,8

12,4

14,0

13,7

18,2

20,4

A friss almagyümölcs

- N-tartalma

- K-tartalma

- K/Ca aránya

- K+Mg/Ca (mg/100 g)

38,5

130,0

27,6

28,5

44,5

119,1

24,1

25,0

48,7

104,9

21,8

22,7

51,3

112,0

21,8

22,6

52,6

103,9

19,0

19,9

52,6

96,2

17,5

18,3

Alma tömege (g)

115,3

110,2

115,8

112,9

110,1

113,9

50% feletti fedőszín-borítottság (%)

61,9

45,8

47,6

48,6

46,3

52,1


Minél erősebb növekedésű alanyt alkalmazunk, annál nagyobb lehet a nitrogénadagolás negatív hatása.

A nitrogénellátottság ellenőrzésére a levelek és a gyümölcsök nitrogéntartalmának mérését alkalmazzák. Kedvező talajtermékenység esetén évente hektáronként 50-70 kg nitrogén-hatóanyagnál többre rendszerint nincs szükség. Célszerű kora tavasszal, a vegetáció megindulása előtt a 0–60 cm-es mélységű talajszelvény NO3-tartalmát meghatározni. Az eddigi tapasztalatok szerint, amennyiben az almaültetvényben a 0–90 cm-es talajszelvény NO3-tartalma kora tavasszal eléri a hektáronkénti 80-100 kg-ot, tavaszi nitrogéntrágyázásra nincs szükség, mert a NO3–N készlet műtrágya N-egyenértékűnek tekinthető. A hazai ökológiai adottságok mellett e módszer alkalmazásához még további vizsgálatok is szükségesek.

A füvesített sorközű, öntözött almaültetvényekben a fűtelepítés 4-5. évétől pótlólagos nitrogénigény már nem jelentkezik, sőt a képződött szerves anyagból már nitrogén is felszabadul, amely az évi trágyaszükségletet csökkentheti vagy a nitrogénadagolást szükségtelenné teheti.

A környezetkímélő nitrogén-utánpótlás lehetséges módja alacsony trágyaszükségletnél a karbamiddal végzett permetező trágyázás. Tavasszal, a hajtásfejlődés idején 0,5-0,7%-os töménységben 3-5 alkalommal, és ősszel, közvetlenül a lombhullás előtti hetekben 3-4%-os töménységben használható a karbamidos permetező trágyázás a nitrogénellátás javítására.

A nitrogéntrágyázás lehetséges időpontjai a kora tavaszi (a kötődés után közvetlenül) és a kora őszi időszak. Amennyiben a nitrogénműtrágya mennyisége nem haladja meg a 40-50 kg-ot, egy adagban a kora tavaszi vagy a kora őszi kijuttatás javasolható. Nagyobb nitrogénadag használata esetén a nitrogéntrágyát megosztva juttassuk ki. A nyár végi, kora őszi nitrogénadagolás Hill–Cottingham (1963) és Williams (1965) szerint kedvező hatással van az almafák virágrügyfejlődésére, a következő évi kötődésre és az őszi nitrogéntartalékok képzésére.

Jenser (1991) az almafák túlzott nitrogénellátottsága és egyes takácsatkafajok előfordulása, egyedsűrűsége között összefüggést talált. Ezeknek a fajoknak a fejlődésére az almalevelek magas nitrogéntartalma kedvezően hatott. Az integrált almatermesztésben a mérsékelt nitrogénellátottság az ültetvények kedvező növényvédelmi állapotát is elősegítheti.

Az almaültetvények foszfor- és káliumtrágyázásánál a talaj- és levélanalízis-adatokra támaszkodhatunk. Amennyiben megfelelő színtű tartalékoló foszfortrágyázást végeztünk, az almaültetvények foszforellátottsága csak termőkorban igényel utánpótlást. Ha a talaj Al-oldható foszfortartalma 20-30%-kal meghaladja a kedvező talajellátottsági értéket, s ezt a levélanalízis is alátámasztja, akár évekig is szüneteltetni leheta foszfortrágyázást.

Laza homok- és homokos vályogtalajokon legtöbbször szükséges a rendszeres káliumtrágyázás. Ezeken a talajokon ősszel a káliumtrágyák 10-15 cm mélységű bedolgozása is elégséges lehet. Vályogos vagy annál kötöttebb talajon a káliumtrágyák 25-35 cm mélységű bedolgozása javasolt altalaj-műtrágyázóval.

A laza homoktalajok kivételével a foszfor- és káliumtrágyázás esetében javasolható a 2-3 évente végzett trágyázás. A foszfor- és káliumtrágyázás javasolt időszaka az ősz, október–november hónapok. A trágyázásra kedvező talajnedvességi állapotban kerüljön sor. Az integrált almatermesztésben előnyben részesítjük az alacsony klórtartalmú káliumműtrágyák használatát, de az almafák kevésbé klórérzékenyek.

Az almafák kalciumellátottsága napjainkban központi helyet foglal el az ültetvények tápanyag-ellátottságában. Az almaültetvények kalcium-ellátottságának alapfeltétele a talaj kedvező mészállapota. A savanyú talajú ültetvényekben a talaj mészállapota romlásának megakadályozása érdekében 5,6-es pH-(KCl)-érték alatt fenntartó mésztrágyázást kell végezni. Súlyosabb mészhiány esetén talajjavítás szükséges. Savanyú talajon álló almaültetvényekben a fiziológiailag savanyú kémhatású mésztrágyákkal azonos mennyiségű CaCO3-ot tartalmazó mészkőport célszerű kijuttatni.

A gyümölcsök kalciumellátottságának javítását közvetlenül is elősegíthetjük kalciumtartalmú permettrágyák kijuttatásával. Az almafán belüli gyenge áthelyeződése miatt a levelekre permetezett kalcium gyakorlatilag nem vándorol át a gyümölcsbe, ezért csak a almára jutott kalcium épül be a gyümölcshéj szöveteibe és a héj alatti sejtrétegekbe.

Almaültetvényekben a kalciumtartalmú vegyületek közül a Ca(NO3)3 és a CaCl2 a legalkalmasabb permetező trágyázásra 0,5-0,7%-os töménységben. A tapasztalatok a CaCl2-dal kedvezőbbek, de csak éjszakai kijuttatás esetén, mert magasabb hőmérsékleten perzselhet.

Az integrált gyümölcstermesztést folytató országokban az intenzív almaültetvényekben általános a jól oldódó kalciumtartalmú permettrágyák használata. A permetezések száma 4-6, amelyeket július elejétől, közepétől kezdenek és szüret előtt 2-3 héttel fejeznek be. A kalciumtartalmú vegyületeket rendszerint külön menetben juttatják ki. Az eddigi kísérletek tapasztalatai szerint meglepően eredményes, ha a gyümölcsöket közvetlenül szüret után, de még tárolás előtt 3-4%-os CaCl2-oldatban fürösztik (9.19. táblázat). A kalciumtartalmú permettrágyázás és a gyümölcsök kalciumtartalmú oldatba merítése 50-70%-kal csökkentheti a fiziológiai eredetű betegségek arányát.

9-19. táblázat - A Ca-kezelések hatása a Cox narancs alma keserűfoltosodása a 4 év átlagában (Link, 1984)

Kezelés

Keserűfoltos alma (%)

Kontroll

CaCO3 300 kg/ha (talajra)

4×Ca(NO3)2, 0,5% (permetezés)

- virágzástól júniusi hullásig

- júniusi hullástól szüretig

8×Ca(NO3)2, 0,5% (permetezés)

- virágzástól szüretig

4%-os CaCl2-oldatba merítés (szüret után közvetlenül)

18

21

24

12

13

2


Az almagyümölcs kalciumtartalmának csökkenése könnyen bekövetkezhet a helytelen agrotechnikai beavatkozások (túlzott N-, K- és Mg-trágyázás, erős metszés, öntözés hiánya, erős ritkítás stb.) hatására.

Az almagyümölcsök kalciumtartalmának növelési lehetőségei a következők:

  • mérsékelt hajtásnövekedés,

  • kedvező gyümölcsberakódottság,

  • gyenge metszés, nyári zöldmetszés,

  • kedvező talaj-pH, talajjavítás,

  • közepes nitrogén-, kálium- és magnéziumellátottság,

  • egyenletes talajnedvesség, öntözés,

  • permetező trágyázás kalciumtartalmú vegyületekkel,

  • a leszüretelt gyümölcsök CaCO2-oldatban fürösztése.

Az alma hiányos kalciumellátottságára, az élettani eredetű és a tárolási betegségek fellépésére elsősorban az alacsony szervesanyag- és kolloidtartalmú savanyú homoktalajokon, valamint a magas kálium- és magnéziumtartalmú talajokon lehet számítani.

Az almaültetvényekben a mikroelemek közül a vas-, a bór- és a cinkhiány a leggyakoribb. Talajon keresztüli gyógyításukra rendszerint csak a kelát típusú vegyületek alkalmasak. A kötődés elősegítésére a borax használata javasolható piros bimbós állapotban és teljes virágzásban 0,2-0,3%-os töménységben permetezve. Összetett lombtrágyák használata rendszerint csak kiskertekben szokásos, az általános kondíciójavító hatás céljából.

A növényvédő szerekből az almafák mikroelemeket is felvehetnek, néha túlzott mennyiségben is. A ma használatos növényvédő szerek többszöri használatával jelentős cink, réz és mangán kerül az almafák leveleire és gyümölcseire, befolyásolja azok anyagcseréjét.

Savanyú homoktalajokon a műtrágyák savanyító hatására mangánfelhalmozódás következhet be, aminek a fiatal almafák mangánmérgezése lehet az eredménye. A mangánmérgezésre a Red Delicious almafák fokozottan érzékenyek. Az ültetvények talajának rendszeres meszezése megszünteti a mangánmérgezés veszélyét .

Az öntözővízzel kijuttatott műtrágya a kedvező vízellátás következtében hatékonyabban érvényesül, mint a talajra kijuttatott és sekélyen bedolgozott tápanyag. A tápoldatos öntözéssel a gyökérzónába kerül a tápanyag és kevésbé kötődik meg a feltalajban. A tápoldatos öntözésnél az öntözővíz tápelem-koncentrációja almaültetvényekben a 0,1-0,2%-ot ne haladja meg. A tápanyag-adagolásnál óvatosnak kell lenni, egyszerre csak kis mennyiségek juttathatók ki, mert a váratlan esőzések hatására az oldott tápelem könnyen az altalajba helyeződik át. A tápoldatos öntözésre vonatkozóan még további tapasztalatokra van szükség.