Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

9.3. Termésszabályozás

9.3. Termésszabályozás

Gyümölcsültetvények létesítése után legtermészetesebb célunk, hogy a mielőbbi termőre fordulás után évente közel egyenletesen nagy mennyiségben, jó minőségű (nagy áruértékű) gyümölcsöt termeljünk. A jövedelemérdekelt termesztésben minden igyekezetünk a termésbiztonság növelésére irányul, és ezt termésszabályozó eljárásokkal érhetjük el.

A termésszabályozás magában foglal minden olyan eljárást és módszert, amelylyel a termés mennyiségét és/vagy minőségét befolyásolni tudjuk. Ilyen értelemben természetesen ide tartozik valamennyi, szokásosan alkalmazott termesztéstechnológiai eljárás (metszés, tápanyagpótlás stb.) is.

9.3.1. Hagyományos eljárások speciális alkalmazása

A hagyományos termesztéstechnológiai eljárások szokásos (vagy újabban ajánlott) alkalmazási módja könyvünk más fejezeteinek témája. Ezen a helyen az újszerű beavatkozások speciális hatásait ismertetjük.

Belsőrügyes metszés. Metszési gyakorlatunkban általános, hogy a vesszőket a koronafelület növelése, az elágazások „kiterítése” érdekében külső rügyre metsszük vissza. Ezeket a hatásokat éppen akkor érjük el, ha a visszametszés belső állású rügyre történik.

A módszer lényege (Brunner, 1982, 1990), hogy a visszametszés után mindig bekövetkező beszáradás tápanyag-szállítási zavart okoz a meghagyott rüggyel ellentétes oldalon (9.3. ábra). Az ezáltal egyenlőtlenné váló víz-, tápelem- és asszimilátumszállítás meghatározza a visszametszett vesszőn képződő hajtások helyét, erősségét, ami a belsőrügyes metszést követően látványosan előnyösebb (9.4. és 9.5. ábra). Ez az idézett szerző eredeti szóhasználatában „szektoriális kettős metszésnek nevezett metszési mód” a termesztésben „belsőrügyes” metszés- ként vált ismertté, és mind az almatermésűek, mind a csonthéjas gyümölcsfajok fiatal fáinak alakító metszésekor egyértelmű sikerrel használják.

9-3. ábra - A hagyományos és a belső rügyes metszés hatásai (Brunner, 1990 után)

A hagyományos és a belső rügyes metszés hatásai (Brunner, 1990 után)


9-4. ábra - Hajtásképződés hagyományos (külső rügyre) metszés után (Brunner, 1990 után)

Hajtásképződés hagyományos (külső rügyre) metszés után (Brunner, 1990 után)


9-5. ábra - Hajtásképződés belsőrügyes metszést követően (Brunner, 1990 után) A = vessző visszametszése; B és C = a képződött elágazódások metszése a következő évben

Hajtásképződés belsőrügyes metszést követően (Brunner, 1990 után) A = vessző visszametszése; B és C = a képződött elágazódások metszése a következő évben


A nitrogén őszi használata. Több mint három évtizede vált ismertté, hogy a nyár végén vagy ősszel adott nitrogén növeli az almafák virágainak funkcionális értékét, ez a nagyobb gyümölcskötődési potenciálban nyilvánul meg, és a petesejt élettartamának megkétszereződésén alapul (részletesebben lásd a 6.6. fejezetet). A nitrogén nagyobb részben őszi kijuttatása körtefákon (Taylor et al., 1975) és szamócaültetvényekben is előnyösnek bizonyult (Hohmann, 1973); fokozódott a virágrügyképződés, illetve nagyobb volt a termés mennyisége.

Bubán és munkatársai (1979) szerint az ősszel adott és általában nagyon gyorsan felvett nitrogén növeli a virágrügyekben mérhető nitrogén mennyiségét. Nitrogénizotóppal végzett vizsgálatok szerint az őszi nitrogén jelentős része korán megtalálható a virágokban és a fejlődő levelekben. A gyökerek nitrogéntartalma még a rügyfakadás utáni két hónapon keresztül is lényegesen nagyobb.

A nyár végi nitrogén kijuttatásának időpontját a hajtásnövekedés üteme, időtartama határozza meg: feltétlenül meg kell várnunk, hogy a hajtások növekedése a csúcsrügyek képződésével befejeződjön (Zatykó, 1984a). Ilyen időzítéssel az ültetvény nitrogénigényének egyharmada vagy fele minden kockázat nélkül kijuttatható. A téli (vagy a korábbi virágzás miatt tavaszi) fagykárosodás mértékét az őszi nitrogénpótlás (hacsak nem túlzott adagú, Bubán és munkatársai, 1979) nem befolyásolja.

9.3.2. Vegyszerhasználat nélküli módszerek

A hajtások, vesszők lehajlítása. A vesszők oldalrügyeiből akkor képződnek legnagyobb számban és megfelelő arányban hosszú hajtások és termőrészek, ha a vesszők vízszinteshez közeli helyzetűek. Ezt a (körülbelül 30-45 fokos szögállással jellemezhető) hajtáshelyzetet általában a hajtások lekötözésével érhetjük el. Ritkábban alkalmazott módszer, hogy súlyokat akasztunk a hajtásokra vagy kitámasztjuk a hajtásokat. A megközelítően 7×7×7 cm (vagy tejfölöspohár) méretű súlyokat házilag (cementből) készíthetjük, a hajtások kitámasztására a két végén ék alakúra kivágott vékony lécet vagy ruhacsipeszt használhatunk. A lekötözés (súlyfelrakás) során ügyeljünk arra, hogy a hajtások ne ívelődjenek, ezért a kötözőanyag illetve a súly mindig közelebb legyen a hajtás alapjához, mint a csúcsához.

A vesszők lekötözését legkésőbb a tavaszi metszést követően végezzük el, de ennél is előnyösebb, ha a hajtásokat a nyár második felében vagy vége felé kötözzük le (amikor a hajtások növekedése a csúcsrügyképződéssel már befejeződött). A hajtások megfelelő szögállásának kialakítását elkezdhetjük korábban (júniusban) is, ilyenkor csak fokozatosan és többszöri utánigazítással (a kötések, illetve súlyok áthelyezésével) dolgozhatunk, mert egyébként az intenzíven növekvő hajtáscsúcs a függőleges felé közelítő irányban fejlődik tovább.

A törzs gyűrűzése. A telepítés utáni 2-3. nyáron hatékony segítség lehet a törzs gyűrűzése. A gyűrűzéshez puha fémhuzalt használunk (mint például az exportládák lekötözéséhez is). A fémhuzalt egy-két csavarással a törzsre szorosan illeszkedően – de azt nem bevágva – helyezzük fel, termőkorú fákon az elvirágzást követően. Fontos, hogy augusztus első felében távolítsuk el a törzsvastagodás miatt ekkor már mélyen bevágódó gyűrűket. Ellenkező esetben – a levelek szénhidrát-túltelítettsége, gyorsabb öregedése miatt – hátrányosan korai lombhullás következhet be. A gyűrűzött fákon a következő évben több virágzat lesz, az ebből adódó nagyobb gyümölcsterhelés pedig az egyik legfontosabb tényező a növekedési egyensúly kialakulásában.

Gyökérmetszés. A gyökérmetszés újrafelfedezése arra az időszakra esik, amikor az ültetvényekben több-kevesebb gyakorisággal a fakoronák gépi metszését (tetejezést vagy kontúrmetszést) kezdték alkalmazni. A gyökérmetszés éppen ezért nem mint önálló beavatkozás vált fontossá, hanem mint a gépi metszés drasztikus koronafelület-csökkentő hatását ellensúlyozó eljárás.

A két módszer együttes alkalmazása a korrelációs gépi gyümölcsfametszés (Brunner, 1982). Ezen belül a gyökérmetszés szerepe, hogy – a gyökérzet felszívókapacitásának csökkentésével – megelőzzük a csak gépi metszés után elkerülhetetlenül bekövetkező regenerációs hullámot, vagyis a túlzottan erős vegetatív növekedést és a vízhajtásképződést.

A korrelációs gépi metszésben részesült fákon a korona elsűrűsödése (a gyökérmetszés növekedést mérséklő hatása miatt) elmarad, a termés mennyiségében, a gyümölcs méretében és színeződésében megnyilvánuló előnyök a beavatkozást követő második évtől érvényesülnek (Brunner, 1982, 1990).

9.3.3. Vegyszeres termésszabályozás

A termésbiztonság fogalmába tartozó, fejezetünk bevezetésében leírt céljainkat a termésszabályozás előzőekben bemutatott módszereivel nem mindig tudjuk elérni, ilyen esetben speciális vegyszerek használatára kényszerülünk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a különböző készítmények használata nem önmagáért való, és ezek az anyagok nem csodaszerek. Valamennyi, a következőkben ajánlott módszer csupán egyike a lehetséges termesztéstechnológiai eljárásoknak. Eredményre csak akkor számíthatunk, ha a különböző eljárásokat egymással szinkronban alkalmazva kölcsönösen erősítjük azok hatásait. Fontos, hogy a különböző készítmények használata valódi technológiai fegyelmet kíván, vagyis a kezelések pontos és szakszerű kivitelezését tételezi fel.

A termőre fordítás gyorsítása. A fiatal fák termőre fordulásának alapfeltétele a növekedési egyensúly, amikor megfelelő arányban képződnek a koronafelületet növelő hosszú hajtások és a termőrész-funkciójú, rövid elágazódások (dárdák, termőnyársak). A kedvező erősségű és szakaszos hajtásnövekedés velejárója, hogy mind a hosszú hajtások oldalrügyeiben, mind a rövid termőrészek csúcsrügyében fokozódik a virégképzési hajlam.

A virágrügyképződésre előnyös növekedési tulajdonságok néhány fajtakör fáin alig néhány éven belül jellemzővé válnak, az ilyen fajták fái korán termőre fordulnak (például Jonathan, Golden Delicious, Idared, Jonagold). Még inkább érvényes ez a spúr típusú fajtákra, amelyekre jellemző, hogy a kevés hosszú hajtás mellett az elágazódások többsége dárda és termőnyárs. A termőrészek száma azért is különösen nagy, mert a spúr típusok hosszú vesszőin szinte minden rügy növekedésnek indul (a standard növekedésű fákon a vesszők alapjához közeli rügyek gyakran nem hajtanak ki). Ismert spúr típusú fajtáink például a Starkrimson Delicious, Goldenspur, Redspur és Wellspur. Korábbi termőre fordulásra számíthatunk akkor is, ha a területünk természeti adottságaihoz legjobban alkalmazkodni képes, de ugyanakkor a fajta növekedési tulajdonságait legelőnyösebben szabályozó alanyon rendeljük meg (vagy választjuk ki) oltványainkat.

Kései termőre fordulás jellemzi azokat a fajtákat, amelyek fáin kevés elágazás (néhány, csúcsközeli helyzetű, erős hajtás) fejlődik vagy amelyek fái az első években vegetatív túlsúlyra hajlamosak: nagyszámú, túlzottan erős hajtás jelenik meg a termőrész jellegű, rövid elágazások hátrányára. Gondot okozhatnak a termesztéstechnológiai hibák is (például az indokolatlanul erős metszés, a nitrogén-túladagolás), de eredendő hiba lehet a nem megfelelő – túlzottan erős növekedést kiváltó – alany használata is.

A hiányosan elágazódó fajták (például Red Rome Van Well, Gloster, Akane vagy a nem spúr típusú Delicious-ek) kezelésére elágazást fokozó készítményeket kell használnunk, ilyen például a Paturyl 10 WSC.

A Paturyl 10 WSC – továbbiakban Paturyl – hazai termék (Reanal Finomvegyszergyár), hatóanyaga benziladenin, ami egy cytokonin-aktivitású (sejtosztódást fokozó) anyag. A fákra permetezett készítménynek növekedést gátló hatása nincs, viszont közvetlenül stimulálja a rügyek kihajtását. A felszívódó hatóanyag a fában nem vándorol, a (kísérleti céllal) kezelt egyes rügyek melletti szomszédos rügyeken sem érvényesül a kezelés hatása. A benzinadenin virágrügyképződést közvetlenül fokozó hatása is ismert (McArtney és Looney, 1993), gyümölcsritkító hatására később visszatérünk.

A Paturyl-kezelés hatásösszetevőit és eredményeit részletesen mutatja be a 9.5. táblázat. A hajtások száma kétszer több, és átlagos hosszúságuk csökkenése (ismételt ellenőrző mérések szerint) nem azt jelenti, hogy a készítménynek növekedést gátló hatása van. A kezelt fákon ugyanis a sokkal több rügy (mint növekedési pont) aktiválódik, s így a növekedési erély megoszlik. A nagyobb számú hajtás szerencsésen növeli a fiatal fa koronafelületét, a hajtások mérsékeltebb növekedése fokozott virágzási készséggel jár együtt (lásd a vesszők virágzása a kezelést követő évben). A Paturyl virágképződést közvetlenül fokozó hatása a virágzó dárdák nagy arányában jut kifejezésre, mindez együtt számottevő terméstöbbletet eredményez. Ebben nyilvánvaló szerepe van annak is, hogy a kezelés hatására képződő sokkal több virág termékenyülőképessége a kezeletlen fák virágaiéval megegyező. Figyelembe véve a táblázat lábjegyzetének adatait, ez a Gloster-(!)ültetvény 3-4 nyaras korában termőre fordultnak tekinthető.

9-5. táblázat - A paturyl-kezelések hatása Gloster M-9 fákon (Újfehértó, Kutató Állomás, Bubán és Vásárhelyi, 1988)

Értékelési szempontok

Paturyl

Kezeletlen

Növekedési tulajdonságok a kezelés évében (1984)

Átlagos hajtáshosszúság, cm

Hajtás-db/ágfolyóméter

Termőrész-db / ágf olyóméter

Összes hajtáshossz-db/ágkörméret, cm

32,2

15,5

8,2

101,5

48,6

6,9

10,5

76,3

Kezeléshatások a kezelést követő évben (1985)

Virágzó dárda %

Virágzat hosszú vesszőn, db /f olyóméter

Gyümölcs, db /l 00 virágzat, dárdán

hosszú vesszőn

Termés kg/ fa

87,0

11,3

45,0

20,0

16,7

52,0

7,2

48,0

15,0

10,8


Telepítés éve: 1982 tavasz. 5 × 2 m.

Az előző évben hasonló kezelés eredménye 14,5, ill. 8,6 kg/fa volt (bubán, nem publ.).

A tenyészterületből adódóan a kg/fa érték f/ha-t is jelent.

A Paturyl-kezelés hatására még a viszonylag idős ültetvényekben is számíthatunk. Mivel a kezelés hatása a hosszú vesszők oldalrügyein érvényesül, a korona idősebb (addig már felkopaszodott) részein természetesen nem segíthetünk, viszont kezelést követő fokozott virágzási készség növeli a termésmennyiséget. Erre utaló példát találunk a 9.6. táblázatban: a kezelt ültetvény az első tényleges termését a kezelést követő évben hozta. Különböző korú ültetvények kezelésének eredményeit foglaltuk össze a 9.7. táblázatban.

9-6. táblázat - Üzemi ültetvény Paturyl-kezelésének eredménye (Tornyospálca, rákóczi Mg. Szövetkezet, Bubán és mtsai, 1989)

Kezelések, 1985

(telepítés: 1981)

A kezelés évében

Termés

1986

t/ha

hajtás

dárda

db/ágkörméret, cm

Paturyl

1,2

3,4

13,3

Kezeletlen

0,8

3,5

9,2


9-7. táblázat - Különböző korú Gloster-ültetvények Paturyl-kezelésének eredményei (Bubán és Urfiné, 1991a)

A fák kora a kezelés évében

Kezelések

Termés

kg/fa

%

3. éves

Paturyl

Kezeletlen

16,7

10,8

155

100

4. éves

Paturyl

Kezeletlen

33,4

24,8

135

100

5. éves

Paturyl

Kezeletlen

32,0

22,0

145

100


A Paturyl sajátos használati módja lehet, amikor a kezeléseket a szokásos időponttól eltérően nyáron végezzük. Egy új telepítésben a suhángokon megjelenő erőteljes hajtásokat a legintenzívebb növekedés időszakában (júniusban, 2 héten belül háromszor) kezeltük 0,2% Paturyllal. A kezelés másodrendű növekedést idézett elő, a levelek hónaljában megjelenő növedék túlnyomóan nagy része termőrész jellegű, rövid elágazás volt (9.8. táblázat). A következő év tavaszán a másodrendű elágazások csúcsrügye virágrügynek bizonyult és ez (a 2. nyaras fákon) mérhető termésmennyiséget jelentett. Ilyen kezeléshatás csak kifejezetten erős növekedésű fákon érhető el.

9-8. táblázat - A Paturyl nyári használatának eredménye új telepítésű Gloster-ültetvényben (Újfehértó, Kutató Állomás, Bubán és Urfiné, 1991b)

Értékelési szempontok

Paturyl

Kezeletlen

Másodrendű növedék a kezelés évében (1988)

vezér-

oldalvezér-

vezér-

oldalvezér-

hajtáson

hajtáson

3 cm-nél rövidebb, db/hajtás

3—10 cm hosszú, db/hajtás

10 cm-nél hosszabb, db/hajtás

4,8

3,4

1,4

5,3

2,5

0,6

0,3

0,3

0,3

Kezeléshatások a kezelést követő évben (1989)

Virágzat, db/ fa

Gyümölcs

db / 100 virágzat

db/fa

kg/fa

35

56

19

3,5

15

54

8

1,5


Telepítés éve: 1988 tavasz

Hiányosan elágazódó fajták suhángjaival telepített ültetvényben a koronába metszés ellenére sem mindig fejlődik annyi és olyan erősségű hajtás, hogy a teljes értékű korona kialakítható legyen. Tavaszi telepítést követően kezelt Gloster-suhángokon meggyőzően jobb koronakialakulás érhető el (9.9. táblázat). Újabb évben megismételt kezeléssorozatban több almafajtán is bizonyítottuk annak eredményességét (9.10. táblázat). Ez utóbbi táblázatban olyan fajta is szerepel, amelynek elágazódása megfelelő, suhángjainak kezelése mégis előnyös. A kezelt fákon több, egymástól távolabbi hajtásból válogathatjuk ki a legmegfelelőbbeket és a legkedvezőbb szögállásúakat. Ugyanis a koronába metszés helyétől minél távolabb (lejjebb) képződik egy hajtás, az annál nagyobb (tehát a vízszinteshez mind közelebb) szögben áll.

9-9. táblázat - Hajtásfejlődés Paturyllal kezelt Gloster-suhángokon (Buj, Új Élet Mg. Szövetkezet, Bubán és mtsai, 1989)

Kezelések

A fák aránya (%), amelyeknek koronája

2

3

4

5

hajtásból áll

Paturyl

Kezeletlen

39

32

39

36

17

32

5


9-10. táblázat - Koronanevelésre alkalmas oldalhajtások képződése suhángokon (Újfehértó, Kutató Állomás, Bubán és Urfiné, 1991a)

Almafajta

Kezelések

Oldalhajtások

átlagos hosszúsága, cm

száma db/suháng

Neipling Early

Red Stayman

Mutsu

Jonagold

Paturyl

Kezeletlen

Paturyl

Kezeletlen

Paturyl

Kezeletlen

57

80

76

84

80

85

5,8

2,6

6,2

3,6

8,9

5,2


A Paturyl hatékonysága természetesen nem korlátozódik (az elágazódási tulajdonságai miatt tesztfajtaként leggyakrabban kezelt) Glosterre, egyébként erre utal a 9.10. táblázat is. Fiatal ültetvényekben hasonlóan eredményesnek bizonyult a Red Rome Van Well (Bubán és Urfiné, 1991a), valamint az Idared, Jonathan, E–3211 fajtajelölt és a Wellspur Delicious kezelése (Bubán, nem publikált adatok, viszont nem értünk el eredményt a Paulared fajtán, amelynek igen kicsi és fejletlen oldalrügyeit nem sikerült kihajtásra késztetnünk (mások külföldi tapasztalataival megegyezően).

A Paturyl használata ismételt (és alapos nedvesítést biztosító lémennyiséggel végzendő) permetezést jelent. A Paturyl dózisa 0,1-0,2%, a permetlé készítéséhez egy nem ionos nedvesítőszer, például Tween–20 (0,1%) feltétlenül szükséges. Az első permetezés akkor esedékes, amikor a csúcs-(vagy végálló)rügyből fejlődő hajtások hosszúsága 3-5 cm, a kezelést két héten belül még kétszer megismételjük. Ha a kezelendő fákon már virágzásra is számítunk, a harmadik kezelés sem lehet később, mint amikor a virágzatban csúcsi helyzetű (középsőnek látszó) virág piros bimbós állapotban van, mert a virágzáskori kezelés gyümölcskötődést csökkentő hatású. A kezelendő fák vesszőit csak gyengén metsszük vissza, ha több rügyet hagyunk, jobban kihasználjuk a kezeléshatást, különösen, ha a vesszőket a metszéssel egyidejűleg (nem vízszintesre) lekötözzük. Érdemi kezeléshatást csak jó (vagy erős) növekedési erélyű fákon várhatunk.

Külföldön ugyanilyen céllal használatos a Promalin, amelynek hatóanyagai benziladenin és a GA4+7 jelzésű gibberellinek.

A termőre fordulás gyorsításának másik lehetősége a növekedést szabályozó anyagok (növekedési retardánsok) használata. Korábban igen jó eredményeket értünk el az Alar néven ismert készítménnyel, különösen akkor, ha csökkentett dózisban, de ethephonnal együtt alkalmaztuk (Bubán, 1984a). Amikor ezt a kombinációt ősszel permeteztük, a következő évben jelentkező növekedést gátló hatással (is) magyarázhatóan jobb volt a gyümölcskötődés. Az őszi kezelések másik hatása a virágzási időpont késleltetése, ami számottevően csökkentette a virágzáskor bekövetkező fagykárosodás mértékét (Bubán, 1986a). (Az Alar használatának engedélyét Magyarországon visszavonták.)

A jelenleg engedélyezett növekedési retardáns a Cultar, amely kísérleti készítményként még PP 333 jelzéssel vált ismertté, hatóanyaga triazolszármazék (paclobutrazol) és az I. C. I. terméke (Anglia). A Cultar hatásmódja a következő (Bubán, 1986a).

A paclobutrazol (Cultar) a növényekben a gibberellinek bioszintézisét gátolja és mert hatása gibberellinekkel visszafordítható, antigibberellinnek is tekintik. Almafák hajtáscsúcsában nemcsak a gibberellinek szintje, hanem az auxinaktivitás is csökkent Cultar-kezelés után (Bubán és Nagy, 1990–1991). A kezelt fák levelei mindig sokkal zöldebbek, de a fotoszintézis intenzitásának növekedését nem minden esetben tudták bizonyítani. A növények vízgazdálkodására a Cultar kedvező hatású, de stimulálja a gyökérfejlődést és növeli a fagytűrő képességet is. Az első publikációk (Quinlan, 1981a, 1981b) megjelenése után világszerte és szinte minden gyümölcstermő növényen vizsgálták a készítmény hatékonyságát.

A Cultar-kezelések eredményét egy 3. nyaras Gloster-ültetvényben végzett kezelés példáján mutatjuk be (9.11. táblázat). A hajtásnövekedés mérséklődése elsősorban az ízközhosszúság csökkenésén alapul, vagyis a kezelt fák sokkal rövidebb hajtásain közel annyi lomblevél van, mint a kezeletlen fákon. A csúcsi növekedés gátlása (másodlagos hatásként) több oldalrügy kihajtását idézi elő, amelyekből nagy mennyiségben dárdák képződnek. A kezelést követő évben a kezelt fák gazdagabb virágzása terméstöbbletet ígér. Említést érdemel, hogy a felszívódást elősegítő olajadalékkal a Cultar hatékonysága megkétszerezhető, illetve dózisa felére csökkenthető.

9-11. táblázat - Cultar-kezeléshatások Gloster almafákon (Újfehértó, Kutató Állomás, Bubán, 1988)

Kezelések

Növekedés, 1984

Virágzás és termés, 1985

Hajtáshosszúság cm*

Dárda-db/ ágkörméret, cm

Vesszőn virágzat, db/folyóm.

Virágzó dárda, db/ág-körméret, cm

Termés, kg/fa

Cultar, 1983+1984

66

3,5

10,9

1,8

12,7

Cultar+olaj, 1984

48

3,3

11,7

2,5

19,4

Kezeletlen

88

2,2

9,2

1,1

10,8


*a végálló helyzetű, legerősebb hajtások hosszúsága,

Telepítés: 1982 tavasz, 5 × 2 m.

A tenyészterületből adódóan a kg/fa érték t/ha-t is jelent.

A kísérleteket az üzemi alkalmazás eredményei megerősítették (9.12. táblázat). Táblázatunk adatainak további tanulsága, hogy mivel a termésmennyiségben mért kezeléshatás ugyanolyan (lásd termő ültetvények adatait) vagy nagyobb (a fiatal ültetvényekben), mint a virágzásban kifejeződő kezeléshatás, a nagyobb számban képződő virágok gyümölcskötődési potenciálja hasonló vagy jobb, mint a kezeletlen fák virágaié.

9-12. táblázat - Üzemi ültetvények virágzása és termése a Cultar-kezelést követő évben (Bubán, 1986b)

Ültetvények helye és kezelések, 1984

Virágzás 1985

Termés, 1985

virágzat db/ ágkörm. cm

%

kg/fa

t/ha

%

Nagykálló, Nyírség Mgtsz

Gloster/M4, 1981 tavasz, 6×3 m

Kezelt

Kezeletlen

8,0

5,3

151,0

100,0

18,0

7,0

10,0

3,9

256

100

Csenger Állami Gazdaság

Starking /M4, 1971, 8×3,5 m

Kezelt

Kezeletlen

10,4

7,8

133,1

100,0

67,4

54,0

24,1

19,3

125

100

Jonathan /M4, 1971, 8×3,5 m

Kezelt

Kezeletlen

10,2

8,7

117,2

100,0

91,5

79,8

32,5

28,5

114

100

Starking /M4, 1974. 5×3 m

Kezelt

Kezeletlen

12,2

8,3

147,8

100,0

28,0

12,0

18,6

8,0

232

100

Vásárosnamény, Vörös Csillag Mgtsz

Starking/M4, 1978. tavasz. 6×3 m

Kezelt

Kezeletlen

15,5

10,4

149,0

100,0

12,9

6,4

7,1

3,5

203

100


Kállay (1985, cit. Bubán, 1986b) adatai szerint a kezelt fák gyümölcseinek tárolási minősége (a puhulás, a savlebomlás és a minőségi index értékei alapján) jobb, mint a kezeletlen fákon termett gyümölcsöké. A lenticellafolt, Jonathan-foltosság és a héjbarnulás gyakorisága nem módosul. Figyelmet érdemel viszont, hogy a kezelt fák késve szedett gyümölcseinek érése felgyorsul. Hasonló vizsgálatok alapján Green (1991) megállapította, hogy a Cultarral kezelt fák gyümölcseiben több kalcium van, kevesebb a keserűfoltosság és a gyümölcs (túl)érésével együttjáró romlás a hűtőházban. A Cultar ilyen szempontból kedvező hatásainak magyarázata Kállay szerint az, hogy a kezelt fák gyümölcseinek tápelemelvonó képessége fokozottabb.

Megemlítjük, hogy a Cultar talajon keresztüli alkalmazása almafákon nem adott következetes eredményt, viszont a csonthéjas gyümölcsfajok fái rendkívül érzékenyen reagálnak az egészen kis adagú kezelésekre is.

A Cultar használata nem receptszerű előírás betartását jelenti, a kezelések száma, a készítmény dózisa – legalább részben – a fák válaszreakcióitól függ. A Cultar szokásos dózisa 0,1-0,25%, de 0,1% Agrol-Plus olajadalékkal csak maximum 0,15%-ra gondolhatunk. Az első két kezelés egérfüles állapotban és sziromhullás után négy héttel esedékes (a köztes idő alatt a Cultar perzselést okozhat). A további 1-2 kezelés csak akkor indokolt, ha ismét megújuló, erős hajtásnövekedést figyelünk meg. A kezelt fákon a nyár második felében következik be egy második hajtásnövekedési periódus, de ez a virágrügyképződés szempontjából előnyösnek ismert.

Gyakori kérdés, hogy a bemutatott két (teljesen más hatású) növekedésszabályozó anyag melyikének használata előnyösebb? A telepítés évétől kezdődően és 3-4. éves korig a Paturyl használata hiányosan elágazódó fajták esetében „kötelező”, de szinte minden fajtánál előnyös. Természetesen nem 3-4 éven keresztül végzett kezelést értünk ezen, mert 1-2 évi kezelés biztosítja a várt hatást. A Cultar használata csak hároméves kortól célszerű, ennél fiatalabb fákon a kialakuló korona méretkorlátozása értelmetlen lenne.

A növekedésszabályozás nem egyszerűen növekedéskorlátozást jelent, hanem a növekedési tulajdonságok (elágazódási készség, a különböző hosszúságú – és funkciójú – hajtásképletek aránya, a növekedési erély) szabályozását. Mindez legtöbb esetben az akrotónia legalább részbeni feloldására irányul, vagy közvetlen módon elágazást fokozó anyagokkal, vagy közvetett hatásmechanizmusok alapján növekedési retardánsokkal.

A virágrügyképződés fokozása termőkorú ültetvényekben. A termésmennyiség évenkénti ingadozása (az úgynevezett alternancia) komoly gondja az almatermesztésnek, különösen a nagy termésekre képes ültetvényekben. Az alternancia mérséklésének végső célja az optimális hozam biztosítása. Az optimális hozam olyan termésmennyiség, amely a legnagyobb ökonómiai hasznot hozza anélkül, hogy a következő évi hasonló termésmennyiség elérésének lehetősége veszélyeztetve lenne. Az ilyen hozam konkrét mennyisége a mindenkori fajta-, művelésirendszer- és termőhelyi adottságok alapján határozható meg.

Az alternancia legtöbbször a túlzott mértékű „hólabda”-virágzással kezdődik. Az ebből származó, kedvezőtlenül nagy gyümölcsterhelés könyvünk első részében leírt fiziológiai összefüggések miatt gátolja a következő évet megalapozó virágrügyképződést. Ebből következően két megoldás kínálkozik, ezek egyike a gyümölcs egy részének eltávolítása (lásd gyümölcsritkítás). A másik lehetőség a fejlődő gyümölcsök magkezdeményeiből származó gátló (gibberellin) hatás ellensúlyozása vegyszeres kezeléssel. Ilyen célok megvalósítására az Ethrel alkalmasnak bizonyult.

Az Ethrel kémiai hatóanyaga az ethephon (klóretánfoszfonsav), CEPA), de biológiai értelemben az ebből felszabaduló etilén. A kipermetezett készítmény 75%-a 3-4 órán belül a növénybe jut és már 12 óra múlva etilén képződik, ami a növényben (autokatalitikusan) további etilénképződést indukál. Az etilén az egyetlen olyan anyag, amely gáz halmazállapotú, a növényekben is képződik és hormonhatása van. Számtalan fiziológiai hatásának egyike a virágképződés serkentése.

Korábban forgalomban volt ugyanilyen hatóanyagú német (Flordimex) és a magyar Maturit 48 WSC, Rol-Fruct) készítmény is. Ezért – és az egységesség érdekében – a 9.13. táblázatban a hatóanyagra utaló ethephon kifejezés szerepel. Az Ethrel amerikai (UniRoyal) termék.

Az ethephonkezelések eredményét korábban többször és részletesen ismertettük (Bubán, 1979; Bubán és munkatársai, 1981; Bubán, 1984a).

9-13. táblázat - A virágrügyképződés fokozása termőkorú ültetvényben (Újfehértó, Kutató Állomás, Bubán és mtsai, 1981)

Kezelések

Termés a kezelés évében kg/fa

A kezelést követő évben

virágzó dárdák aránya, %

termés

éve

anyaga

kg/fa

%

1973

ethephon1

kezeletlen

117,3

117,3

154,0

56

60

41

104,3

119,0

73,0

142,9

163,0

100,0

1974

ethephon ethephon (német) kezeletlen

67,3

66,5

94,6

81

70

43

129,2

115,0

94,9

136,1

121,0

100,0

1975

ethephon2

kezeletlen

132,9

136,4

124,5

62

58

43

164,7

157,3

114,9

143,2

136,8

100,0

1976

ethephon ethephon (német) kezeletlen

98,3

77,0

86,0

46

57

32

82,3

113,3

58,9

139,5

192,0

100


1 = különböző dózisú kezelések.

2 = különböző időzítésű kezelések.

Minden évben más (az éppen nagy termésű) területen végzett kezelések.

Az ethephonnal kezelt fákon a következő évben lényegesen jobb virágzást láthatunk, az ebből származó termés mennyisége hasonló vagy több mint a kezelés évében, és mindig nagyobb a kezeletlen fák termésénél (9.13. táblázat). A négy év összes kezeléséből származó mennyiségi növekedés átlagosan több mint 40% volt. Ezek a kezelések a hajtásnövekedést nem befolyásolják és nincs gyümölcsritkító hatásuk. Ez utóbbi szempontból az 1974. évi adatok ellentmondásosak, mert a kezelt fák termése kisebb a kezelés évében, de ugyanitt kaptuk a legszerényebb kezeléshatást is.

Az ethephonnal kezelt fákon a kezelést követő évi nagy termés után (az utóhatás évében) negatív visszahatást nem tapasztaltunk, sőt akkor sem, ha a fákat három egymást követő évben kezeltük (Bubán és munkatársai, 1981).

Az ethephon használata mindössze két permetezést jelent, először a sziromhullás utáni 5-6. héten, majd a kezelést 10-12 nap után megismételjük. Az ajánlott Ethrel mennyisége 30-50 ml/hl. Ha a kezeléseket a virágzáshoz jóval korábban és/vagy nagyobb ethephonmennyiséggel végezzük, a gyümölcsritkító hatás egyértelműbb.

Megoldhatatlan problémának bizonyult viszont a mikroszaporításból származó almafák termőre fordításának gyorsítása (Bubán és munkatársai, 1993a).

A gyümölcstermő növények mikroszaporítása két szempontból ígéretes:

  1. nagyon gyors szaporítási mód, ami a profitorientált termesztés gyakori fajtaváltása miatt fontos;

  2. vírusmentes szaporítási lehetőség.

Sajnos, az is ismertté vált, hogy – az őszibarack kivételével – a legtöbb gyümölcsfajnál negatív mellékhatások is érvényesülnek. Almafajtáknál például általános tapasztalat a rejuvenizálódás, ami a késleltetett termőre fordulásban nyilvánul meg. A jelenség mindmáig tisztázatlan, szaporítástechnikai és molekuláris biológiai okai csupán sejthetők.

Négy almafajta (Neipling Early Red Stayman, Golden Delicious, Mutsu és Jonagold) mikroszaporításból származó fáin vizsgáltuk a termőre fordítás gyorsításának lehetőségét. A fákat növekedési retardánssal (például Cultar) és/vagy elágazódást fokozó (Paturyl) készítménnyel, illetve a virágrügyképződést stimuláló Ethrellel kezeltük.

Fáink igen érzékenyen reagáltak a kezelésekre: növekedési tulajdonságaik olyanokká váltak, amelyeket legkedvezőbbnek ismerünk virágrügyképződés szempontjából – a virágrügyképződés azonban nem valósult meg. A rejuvenizálódás látványos megnyilvánulása az volt, hogy amikor például a Jonagold fák ötéves korukban először(!) virágoztak, a korona felső részében négyszer annyi virágzat volt, mint az alsó részben. Megemlítendő, hogy a korona csúcsán és peremén (vagyis a kronológiailag legfiatalabb részeken) virágzás az eredendően juvenilis állapotú magoncokra jellemző.

A vizsgált négy almafajta átlagosan 2 évvel később fordult termőre (Bubán és munkatársai, 1993a).

A vegyszeres gyümölcsritkítás és kötődésszabályozás

Az almatermesztésben (elsősorban mint termésszabályozás, vagyis mint az alternancia mérséklésének egyik módja ajánlott. Az évente közel egyenletes terméshozás feltétele – egyebek mellett – a harmonikus gyümölcsterhelés, ami 15-20 darab gyümölcs/törzsméret = cm értékkel jellemezhető (Zatykó, 1984a).

Az alma vegyszeres gyümölcsritkítása iránti igény az 1930-as években merült fel és nem sokkal később megjelent az első publikáció (Burkholder és McCown, 1941; cit. Leuty, 1973) a naftilecetsav használatáról. A naftilecetsav (továbbiakban: NES) gyümölcsritkító hatását kezdetben a fiatal gyümölcsök magkezdeményeinek elhalásával magyarázták (Leuty, 1973). További vizsgálatok eredményei (Schneider, 1973, 1975, 1977; cit. Bubán, 1979) szerint a kezeléshatás első lépésében csökken a fiatal gyümölcsbe irányuló cukorszállítás. Ezzel párhuzamosan növekszik a vegetatív szervek az anyagcseretermékeket elvonó potenciálja, és fokozódik a kezelt részek (gyümölcsök, levelek) etiléntermelése. A gyümölcskezdemények csökkent ellátottsága mérsékli a gyümölcsnövekedést, csökken a gyümölcskezdemény auxinszintje és tápanyagelszívó kapacitása. Az egyidejűleg fokozódó etilénképződés már a leválási folyamat előidézője. A képződő etilénre vezethető vissza, hogy a NES-kezeléseknek közvetlen (gyümölcsritkító hatástól független) virágképződést fokozó hatása is van (Thompson, 1957; Harley et al., 1958; cit. Bubán, 1979).

A naftilecetsavas gyümölcsritkítás módszerét hazai természeti adottságainkra és elsősorban a Jonathanra Zatykó (1967) adaptálta. A kezelések koncentráció- és időpontérzékenyek, továbbá a ritkítóhatás nem azonos a hosszú vesszőkön és a kétéves részeken. A sziromhullás után 4 nappal végzett 10-20-30 ppm-es (= 1-2-3 g/hl) kezelések után a hosszú vesszőkön maradó gyümölcsmennyiség 55-40-21% a kezeletlen fákhoz viszonyítva, a kétéves részeken 127-100-63%. A sziromhullás után 14 nappal végzett, ugyanilyen kezelések közül a kisebb koncentrációval permetezett NES kötődést fokozó hatása már az éves vesszőkön is érvényesül: az előbbi értékek az éves vesszőkön 152-103-73%, a kétéves részeken 138-104-65%.

A korábbi kezelésben a koncentrációk előbbi sorrendjében a termés 352-373-293, kezeletlen fákon 276 kg/fa, a terméstöbblet magyarázata a kisebb számú gyümölcs nagyobb átlagos tömege.

A kedvező mértékű gyümölcsritkítás termőegyensúlyi állapotot, hosszabb időn keresztül egyenletesebb termésmennyiségeket jelent. A vegyszeres gyümölcsritkítás évében és az azt követő három (összesen tehát négy) évben a kezelt Jonatán-ültetvény átlagtermése 31,6 t/ha volt, 25,6-40,4 t/ha szélsőértékek 10,0, illetve 32,9 t/ha (Zatykó, 1976).

Gyümölcsritkítási céllal könnyen kezelhető fajták (például Jonathan) esetében 1 g/hl, a Golden Delicious típusoknál 3 g/hl NES-adaggal permetezzünk a sziromhullást követő héten. A gyümölcskötődés fokozása érdekében később, a sziromhullás utáni 3-4. héten esedékesek a kezelések (Zatykó, 1992a).

A NES sokoldalúan előnyös hatásai nem indokolják egyéb kötődést szabályozó anyag keresését. A termésszabályozás szempontjából igen nehezen kezelhető Golden Delicious fajtánál viszont kísérletet tettünk arra, hogy ethephonnal végezzünk gyümölcsritkítást. Többévi próbálkozásunk következetesen csak részeredménnyel járt a gyümölcsritkító hatás ellenére (de mások tapasztalataival megegyezően) az átlagos gyümölcstömeg nem nőtt, sőt csökkent, és ez termésmennyiségben is kifejezésre jutott (9.14. táblázat).

9-14. táblázat - A gyümölcsritkító kezelések hatása Golden Delicious fákon (Újfehértó, Kutató Állomás, Bubán, 1984b)

Értékelési szempontok

Ethephon

(jún. 2. és jún. 18)

600 ppm h. a.

Kezeletlen

A kezelés évében (1980):

gyümölcskötődés, %

gyümölcs, db/ fa

gyümölcs átlagos tömege, g

termés, kg/ f a

4,5

759

96

73

15,9

837

103

94

A kezelést követő évben (1981):

virágzó dárdák aránya, %

virágzat éves vesszőn, db /folyóméter

termés, kg/ f a

94

24

218

94

19

178


A kisebb dózisú (300 ppm) kezelés hasonló eredményű volt.

A Paturyl 10 WSC a kezelés időpontjától függő mértékben gyümölcsritkító hatású. Ezt a korábban felismert (kísérleti adatokkal jól dokumentált) kezeléshatást ez ideig nem hasznosítottuk.

Mind többen számolnak be a benziladenin előnyös gyümölcsritkító tulajdonságairól. Greene és Autio (1989) közli, hogy a McIntosh almafajtánál hatékony ritkítás eredményeként nő a gyümölcsök átlagos tömege és szüretkor mérhető húskeménysége, de a nagyobb gyümölcsméret miatt valamivel gyengébb a gyümölcs tárolhatósága. A kezelt fákon a következő évben gazdagabb virágzás van, és a fiatal Macspur fákon az elágazódást fokozó hatás is érvényesül. A benziladenin Elfving és Cline (1993) kísérletében hatékonyabban növelte az Empire fajta gyümölcseinek átlagos tömegét és a kezelést követő évi virágzás mértékét, mint a NES. A benziladenin és a GA4+7 hatóanyagú Promalin gyümölcsritkító (és gyümölcsméretet növelő) hatása kisebb, mint a benziladeniné és nem befolyásolja a virágrügyképződést.

A téli fagykárosodás regenerálásának lehetősége. Télen az almafák dárdái és vesszői edénynyalábjainak fagykárosodása hamarabb bekövetkezik, mint a rügyekben a virágzatkezdemények fagykárosodása. A meglepőnek tűnő jelenség valószínű magyarázata, hogy az edénynyalábokban (főleg a xylemben) a víz télen is szabad víz formájában van jelen. A virágzatkezdeményekben csak azután jelenik meg a szabad víz, amikor a dárda- és virágzatkezdemény közötti, addig csak prokambiumból a tél végén edénynyaláb szerveződik (lásd 6.6.3. fejezet).

Az edénynyalábok téli fagykárosodása veszélyezteti a gyümölcskötődést, a fán maradó, de sérült szállítópályákon keresztül ellátott gyümölcsök mérete és minősége gyengébb. A fagykárosodás regenerálódása tavasszal oly módon kezdődik meg, hogy a fakadó rügyekből az alapi részek felé áramló auxinok új edénynyalábelemek képzésére stimulálják a kambiumot. Ez a folyamat Frigocur-kezelésekkel fokozható: a kezelt területen 3-8 t/ha terméstöbblet is elérhető, a gyümölcs mérete, színeződése és tárolhatósága javul (Zatykó, 1993). Idézett szerző feltételezi, hogy a fákra juttatott készítmény is fokozza a kambium szállítósejteket képző aktivitását.

A Frigocur hazai készítmény (Alkaloida, Tiszavasvári), hatóanyagai szintetikus auxinok. Kétszeri permetezése ajánlott (15 ml/hl) adagolással): először a zöldbimbós állapot végén, majd a sziromhullást követő 2. hét végén, 3. hét elején. (Zatykó, 1992b).

A gyümölcs minőségét javító kezelések. A Golden Delicious gyümölcsei számtalan ismert (és ismeretlen) ok miatt évente eltérő mértékben parásodnak („perzselődnek”). A gyümölcs felületén megjelenő, barnás színű, érdes tapintású elváltozás jelentősen csökkenti az áruértéket.

A Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat engedélyeztetés alatt lévő kísérleti termékével, melynek hatóanyagai GA4+7 jelzésű gibberellinek, meggyőzően mérsékelhető a gyümölcshéj parásodása (9.15. táblázat). A kezeléseket sziromhulláskor és hetenként még háromszor végezzük, hatóanyagra vonatkozóan 10 ppm (1 g/hl) adagolással. A készítmény a virágrügyképződést nem befolyásolja, de mérsékelten gyümölcsritkító hatású. Ez utóbbi hatás a nagy virágzású Golden Delicious-ültetvényekben kifejezetten előnyös, viszont mellőzzük a kezelést a kevés termést ígérő évben.

9-15. táblázat - A parásodott gyümölcsök aránya (%) Golden Delicious fákon1 (Bubán és mtsai, 1993)

Kezelések

Parásodás-tól mentes

%

Parásodott a gyümölcs felületének

Összefüggően parásodott

%

Árbevétel2

%

30

31–60

60

%

GA4+7

Kezeletlen

48

16

32

34

13

24

4

12

3

14

121

100


1 = 5 évben végzett összesen 9 ültetvény kezelésének átlagos eredménye

2 = a minőségj avulás alapján (kereskedelmi árakból) kalkulált érték

Megjegyzések a termésszabályozás vegyszereinek használatához. Miután az integrált, környezetkímélő termesztés elveivel kevéssé összeegyeztethető a vegyszerek használata, szükségesnek véljük a könyvünkben ajánlott készítményekre vonatkozó kiegészítő tájékoztatást.

Cultar. Négy kontinens összesen 15 országában több gyümölcsfaj termesztésében, Magyarországon (már öt éve) a nem termő almaültetvények kezelésére engedélyezett termék. Az Egészségügyi Világszervezet és a FAO (1988. évi) közös beszámolója szerint az almában talált legmagasabb szermaradvány-mennyiség 0,2 mg/kg, ami kevesebb, mint a magyar engedélyezési okiratban foglalt határérték (0,3 mg/kg).

Paturyl 10 WSC. Hatóanyaga benziladenin. A benziladenin különböző származékait több növényfajban mint endogén (növényekben képződő) anyagokat azonosították, sőt, több szerző természetes purin-cytokininként írja le. A benziladenin használata például Olaszországban almafák kezelésére engedélyezett. Az integrált termesztés elveit szigorúan érvényesítő dél-tiroli gyümölcstermesztő társulás (AGRIOS) úgynevezett „zöld” listáján – a feltétel nélkül ajánlott – készítmények között szerepel a Promalin, melynek hatóanyaga benziladenin és GA4+7. A Paturyl Magyarországon 1989-től engedélyezett.

Ethrel. A készítmény hatóanyaga ethephon (klóretilfiszfonsav), amely a növényekre permetezés után rövid időn belül klorid- és foszfátionokra valamint – a növényekben is képződő – etilénre bomlik. Az Ethrel használata Latin-Amerikában, Nyugat-Európa valamennyi országában engedélyezett. Magyarországon a szilva és a meggy gépi szüretelésének megkönnyítésére használatos.

GA4+7. Mint gibberellinkészítmény, például Hollandiában – az integrált termesztésben is – engedélyezett és megtalálható az AGRIOS „zöld” listáján is. Hazai engedélyeztetése folyamatban van. Almafákban legelőször ezeket a (mint a növényben is képződő) gibberellineket azonosították. Gyártásuk nem kémiai eljárásokkal, hanem fermentációval történik.

Naftilecetsav és származékai. Gyümölcsritkításra Magyarországon Az integrált gyümölcstermesztés nemzeti irányelvei (1992) szerint engedélyezett szintetikus auxin.