Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

5.3. Művelési rendszerek

5.3. Művelési rendszerek

5.3.1. A művelési rendszer elemei

A törzses gyümölcsfajoknál a művelési rendszernek szűkebb és tágabb értelmezése is lehet. Szűkebb értelemben a művelési rendszerhez az ültetvényanyag típusa, növekedési potenciálja, a kialakított törzsmagasság, faméret és koronaforma tartozik. Tágabban értelmezve, a művelési rendszer részét képezi a telepítési forma, a sor- és tőtávolság, valamint a támberendezés. A művelési rendszer a létesített gyümölcsös hatékony működtetésének rendszere, vagy másképpen: a termesztési célok megvalósításának módja (5.1. ábra). A kisebb (bogyós) gyümölcsű fajoknál a művelési rendszer még jobban összefonódik a kialakítható termesztéstechnológiával. Minden gyümölcsfajra érvényes, hogy minél intenzívebb a termesztés, annál inkább elválaszthatatlanok egymástól a művelési rendszer elemei. Ha például almafajtákkal karcsúorsó-ültetvényt akarunk létesíteni, akkor ehhez jól körülhatárolható termőhelyi adottság, megfelelő alanyfajta-használat, tenyészterület, támberendezés, speciális fitotechnika stb. tartozik.

5-1. ábra - A művelési rendszer összetevői

A művelési rendszer összetevői


A művelési rendszerek valamennyi elemének részletes tárgyalására nem térünk ki, viszont utalunk azokra a munkákra, amelyekben a szükséges alapismeretek és összefüggések megtalálhatók (Porpáczy és mtsai, 1964; Fejes és mtsai, 1967, 1969; Mohácsy és mtsai, 1968; Gyuró, 1974, 1980, 1981, 1990; Brunner, 1979, 1982, 1984, 1990; Pethő, 1984; Gonda, 1991, 1995).

Intenzív művelési rendszer. Az intenzitás viszonylagos fogalom. Tartalmilag mindig a meglévő ökológiai és biológiai adottságokra épít, vagyis a termőhelyek szerint, térben és időben is állandóan változik. A ma még intenzív ültetvény nem biztos, hogy újabb összehasonlításban megfelel ennek a kritériumnak. Intenzív ültetvényt csak intenzív (nagy produktivitású, kiváló gyümölcsminőségű) fajtákkal lehet létesíteni. A művelési rendszer annál intenzívebb, minél jobban hasznosítja a fajták genetikailag elérhető legnagyobb termőképességét.

Az intenzitás növelése csak az egyik oldala a jól jövedelmező, integrált gyümölcstermesztésnek. Az intenzív ültetvénynek gazdaságosnak és sokoldalúan hatékonynak kell lennie. Az intenzitás és a hatékonyság növelése kölcsönösen feltételezi egymást. Az intenzitás öncélúvá és értelmetlenné válik, ha figyelmen kívül hagyja a hatékonyságot illetve annak befolyásoló tényezőit.

A művelési rendszer kidolgozásánál az integrált termesztés következő szempontjai érvényesülnek:

I. Az intenzitás fokozása:

  1. a termőre fordulás optimális gyorsítása, a nagy produktivitású termőfelület mielőbbi kialakítása, majd folyamatos termőegyensúlyban tartása;

  2. a napfényellátottság maximális hasznosítása;

  3. a termesztés ökológiai kockázatának mérséklése;

  4. a hatékony megporzás elősegítése;

  5. a termőfelület megóvása gyümölcsszüretkor;

  6. kórokozók és kártevők károsítási lehetőségének mérséklése.

II. A hatékonyság növelése:

  1. a gyors fajtaváltás lehetősége;

  2. a gyümölcsök megfelelő érésmenetének biztosítása;

  3. a kézi és gépi betakarítás elősegítése;

  4. a kézi munka termelékenysége;

  5. a teljes gépesítés lehetősége;

  6. támberendezés elhagyása, vagy olcsóbbá tétele;

  7. a növényvédelem hatékonysága.

Az intenzitás fokozása és a hatékonyság növelése együtt biztosíthatja a beruházás gyors megtérülését, az ültetvény gazdaságosságát. Az intenzív és hatékony művelési rendszer két legkritikusabb eleme a megfelelő törzsmagasságú korona valamint az optimális sor- és tőtávolság.

Olyan művelési rendszer, amelynek csak előnyei vannak, nem létezik. Az összes befolyásoló tényező megfelelő figyelembevétele teszi lehetővé a legjobb megoldás kiválasztását és a kedvezőtlen hatások elkerülését. A következőkben az intenzív művelési rendszerek előnyeit és hátrányait vetjük össze, az előbbiek szemléltetésére.

A) Az alacsony termőfelületű, intenzív koronaformák előnyei:

  1. Korábbi termőre fordulás, nagyobb termésmennyiség, kisebb fajlagos termelési költség.

  2. Ugyanannyi gyümölcs megtermeléséhez kevesebb termőföldre van szükség, nagyobb lehetőség adódik az optimális mikrokörzetek hasznosítására.

  3. Jobb minőségű gyümölcs:

    • almánál és körténél nő a gyümölcsméret,

    • a minőség jobb megőrzése a szüret folyamán,

    • a koncentráltabb érésmenet miatt kevesebb szedéssel is egyöntetűbb gyümölcsminőséget szüretelhetünk (ez különösen ott előnyös, ahol szüret közben a szín alapján nem tudjuk szétválasztani a különböző érettségi fokú gyümölcsöket – pl. téli körte, zöld almák).

  4. Termelékenyebb kézi és hatékonyabb gépi munka. A kézi szedés megkönnyítésével például olyan helyen is gazdaságos lehet a cseresznye- és meggytermesztés, ahol a szüret nem gépesíthető.

  5. Gyorsabb fajtaváltás. A nagyobb áruértékű és integrált termesztésre alkalmasabb fajta gyorsabb termesztésbe vonása. Dinamikus fajtaszortimentű fajoknál a gyors fajtaváltás csak intenzív művelési rendszerrel oldható meg.

  6. A beruházás gyorsabb megtérülése.

  7. Hatékonyabb növény- és környezetvédelem:

    • a vírusmentes szaporítóanyag előnyei az ültetvény időtartamának nagyobb részén érvényesülhetnek;

    • kisebb a megvédendő felület, ezért annak növényvédő szerrel való fedettsége tökéletesebb, mert a permetlé könnyebben bejut a korona minden részébe, s nem maradnak a kórokozó fertőzését segítő permetlémentes részek;

    • kevesebb a növényvédőszer-elsodródás, a hatóanyagok csak a célfelületre jutnak, jobban szabályozható az optimális cseppméret és a permetezés iránya;

    • a célfelületet el nem ért permetlé visszairányítható a zárt rendszerbe;

    • kisebb a növényvédő szer felhasználás;

    • a levelek gyorsabban felszáradnak, kisebb a betegségek kialakulásának veszélye;

    • almánál a korona belsejében kisebb mértékű a zöldalma-levéltetű- és a vértetűfertőzés;

    • a kaliforniai pajzstetű fertőző gócainak kialakulására kevesebb lehetőség marad;

    • a rövidebb élettartamú ültetvény még a kórokozók és a kártevők túlzott elszaporodása előtt megfelelő termést hoz.

  8. Gyorsabban válthatunk át az integrált termesztés újabb és hatékonyabb módszereire.

  9. Kisebb heterogenitás mutatkozik a genetikai fajtatulajdonságok megjelenésében, a növényen belül kisebbek a lokális különbségek.

  10. A termesztéshez és a betakarításhoz (pl. termésbecslés) szükséges pontos adatokat a kisebb növényeken könnyebb felvenni.

  11. A termésritkítás kézzel könnyebben elvégezhető és a kevésbé értékes gyümölcsöket el tudjuk távolítani.

  12. A jégvédő hálót és a fagy elleni öntözőberendezést elhelyezhetjük a támberendezés tartóoszlopain.

  13. Nem kényszerülünk a kiszámíthatatlan hatású gépi metszés alkalmazására. A lemetszett nyesedék eltávolítása, megsemmisítése is egyszerűbb. Kevesebb és kisebb sebfelületet ejtünk, ezáltal csökkentjük a sebparaziták behatolási lehetőségét.

  14. A sebgyógyulás jobb és egységesebb, mert nincsenek legyengült koronarészek és a sebkezelés is tökéletesebben elvégezhető.

  15. A gyümölcsökhöz rövidebb úton jutnak el a tápanyagok. A központi tengely megóvása a sérülésektől és a nagyobb metszési sebektől elősegíti, hogy megfelelő tartalékok halmozódjanak fel, amelyek közvetlenül jutnak el a gyümölcsöket nevelő hajtásokig.

  16. A kisméretű fák jobban fenntartható egyensúlyi helyzete termékenyebb állapotot biztosítva ellensúlyozhatja a nagyobb méretű fák fokozott ökotoleranciáját. Ezeken a fákon nagyobb a sejt közötti járatok víztartalma, ezáltal aszályos időjárásban lassúbb a vízvesztésük is.

  17. A kisebb méretű koronán gyorsabb termőgallyforgó érhető el. A hasonló korú termőrészek a kedvezőbb megvilágítás következtében termékenyebbek, mint a nagyméretű fákon. A fák felkopaszodása megfelelő metszéssel jobban megakadályozható.

B) Az alacsony termőfelületű intenzív koronaformák hátrányai:

  1. Nagyobb beruházási költség.

  2. Támberendezés építése.

  3. A kisebb gyümölcsű fajoknál tovább csökkenhet a gyümölcsök mérete.

  4. Almánál és körténél megnő a gyümölcsperzselődés veszélye.

  5. A kisugárzásos fagy nagyobb kárt okozhat.

  6. A vékonyabb ágak szállítópályái a téli lehűléskor könnyebben sérülnek, rövidebb ideig tűrik a stresszhatást és nehezebben regenerálódnak.

  7. Jobb termőhelyet igényel, a fagy- és jégkár elleni védekezésre a nagy beruházási érték miatt nagyobb szükség van.

  8. A sekélyebb gyökérzet csökkenti a szárazságtűrést, ezért általában öntözést igényelnek.

  9. A fák alatti talajművelés nehezebb.

  10. Fokozottabb növényvédelem:

    • • a vadkár nagyobb mértékű;

    • • drágább, megfelelő műszerezettségű növényvédő gépek szükségesek a pontos és környezetkímélő permetezésekhez;

    • • a korona alatti légtér – különösen túl sűrű telepítésben – kevésbé szellőződik át, megkönnyítve ezzel a talajból érkező fertőzőforrások aktivizálódását;

    • • a talajban telelő kórokozók fertőzése hamarabb elérheti az alacsonyabb termőfelületet (pl. köszméte mikoszferellás és pszeudopezizás levélfoltossága, illetve amerikai lisztharmata, körte fabreás levélbarnulása, almatermésűek mikoszferellás foltossága, dió és kajszi gnomóniás betegsége, alma ventúriás varasodása, körte és birs diplokarponos betegsége, szilva polisztigmás levélfoltossága, őszibarack tafrinás levélfodrosodása, csonthéjasok sztigminás levéllyukacsosodása, meggy blumeriellás levélfoltossága, stb.);

    • • a sűrűbb telepítés miatt a rágcsálók nagyobb kárt okozhatnak a gyökérzetben illetve a legérzékenyebb gyökérnyaki részben;

    • • almánál a kisméretű korona neveléséhez használt gyenge növekedési erélyű alanyok érzékenyebbek a vértetűre;

    • • az Erwinia amylovora baktérium fertőzése fokozottabb lehet;

    • • a polifág kártevők aránya megnövekszik.

  11. 11. Tervszerűbb alany–nemes kombinációt és ültetvényanyag-megválasztást, illetve fegyelmezettebb, a terület adottságaihoz állandóan idomuló technológiát igényel (ez nem hátrány, csak költségesebb);

  12. 12. Érzékenyebben reagál a nem megfelelő ültetési mélységre.

  13. 13. A hatékony megporzáshoz az önmeddő fajtáknál jobb együttvirágzást és nagyobb méhsűrűséget kell biztosítani.

  14. 14. A bármilyen okból bekövetkező terméskiesés nagyobb kárt okoz, és ennek súlyos a közvetett hatása is, mert a kisebb felületű korona felborult termőegyensúlyát nehezebb helyreállítani.

  15. 15. A túlzott terméskötődést termésritkítással kell elkerülni, a termőegyensúly fenntartása érdekében.

  16. 16. A nem megfelelő tenyészterület nagyobb kárt okozhat.

Az 5.4. táblázatban foglaltuk össze a törzses gyümölcsfajoknál számításba vehető koronaformákat. A jobb fényhasznosításnak az intenzív koronaformáknál három lehetséges módja van:

  • kisméretű korona,

  • nyitott korona,

  • keskeny termőfal kialakítása.

5-4. táblázat - Törzses gyümölcsfajok egysoros telepítési rendszerben nevelhető koronaformái magyarországi körülmények között (Soltész, új adat)

Koronaforma

Alma

Körte

Birs

Őszibarack

Mandula

Kajszi

Szilva

Cseresznye

Meggy

Gesztenye

Dió

Mogyoró

Természetes korona

0

0

4

1

3

3

1

2

2

4

4

4

Két vázágas nyitott koronák

-V-korona

0

0

0

1

0

0

0

0

-Y-korona

0

0

0

1

0

3

3

3

Három vázágas nyitott koronák

-katlan

3

0

0

0

0

0

-tölcsér

0

4

4

3

4

3

4

-kehely

0

0

3

0

3

0

0

-váza

0

3

0

3

0

0

4–5 vázágas nyitott koronák

-tányér

2

0

0

0

0

0

-kombinált

2

2

0

0

0

3

3

3

3

4

Orsókoronák

-termőkaros orsó

2

4

0

0

0

1

1

?

?

-szabad orsó

3

4

3

0

3

1

5

5

1

-Renaud-művelés

0

0

0

0

-karcsú orsó

4

5

?

5

0

?

5

-szuper orsó (széles kúp)

0

0

0

0

0

0

?

S övény-koronaformák

-ferde karú sövény*

2

2

1

2

1

2

2

2

2

-vízszintes karú sövény**

2

2

-sudár nélküli sövény***

2

2

1

1

1

1

1

1

Ernyő- és sátorkoronaformák

-T-alakú sátor

?

?

?

-

?

-Tatúra

1

1

-Papp-féle ernyő

4

5

?

-Kétágú ernyő

?

?


Megjegyzés: * Háromágú, Werderi-, Palmetta-típusok, Ferde karú, Kecskeméti

** Haag, Hungária, Azalbert, Vogt-féle négyágú

*** Bouché-Thomas, Delbard, Silas-Faugier, Lepage, Vincent, Seabrook, Hechinger, Marchand, Bandiéra

Jelmagyarázat:

— nem fordul elő

1 sohasem terjedt el

2 korábban jelentős volt

3 jelenleg még elfogadható

4 jelenleg leginkább elterjedt

5 a jövőben ígéretes lehet

0 integrált termesztésben nem javasolt

? szerepe kérdéses, további tiszázásra vár

A keskeny termőfalat sűrűn ültetett kör vetületű fákkal illetve mesterségesen kialakított téglalap vetületű fákkal (sövény-koronaformák, egysíkú ernyőművelések) alakíthatjuk ki. A különböző (félintenzív, intenzív) sövény-koronaformákat – megfelelő fajták, alanyok és koronanevelési tapasztalatok hiánya miatt – évtizedekig kényszerből használtuk az ültetvényekben, elsősorban a minél korábbi termőre fordítás érdekében. A sövény-koronaformák nagy része még ma is biztosíthatná az intenzitást, de nem felelnek meg az integrált termesztés célkitűzéseinek. A növények természetes növekedését, habitusát drasztikusan figyelmen kívül hagyó sövény-koronaformák nehezebben, nagyobb költséggel tarthatók fenn, termőegyensúlyuk labilisabb, kevésbé tűrik a stresszt, ezért jobban ki vannak téve a kedvezőtlen ökológiai hatásoknak és a károsító élő szervezetek támadásának.

Az integrált termesztésben a törzses fajoknál (különösen az almatermésűeknél és a csonthéjasok egy részénél) az orsó-koronaformák nyújtják a legjobb megoldásokat. Gyümölcsfajok szerint azonban eltérőek a lehetőségek (fajta, alany, növekedési jelleg stb.) és a feltételek a különböző orsótípusok bevezetésénél.

A cseresznye kedvező növekedési sajátosságai az elmúlt évtizedben lehetővé tették a különböző orsókoronák látványos térhódítását, ugyanerre a meggynél megfelelő fajták hiányában egyelőre várni kell. Hazai körülmények között az őszibarack ökotoleranciája látszólag nagyobb lehetne szabad orsón vagy termőkaros orsón, mégsem használjuk ezeket. Bazitóniás elágazódási jellege miatt csak a karcsú orsó jöhet számításba. Viszont ha bevezetése az adott termőhelyen kockázatos, akkor a hagyományos nyitott koronaformákat kell választani. Az orsó intenzívebb formáinak (szuper orsó, füzérorsó stb.) elterjedése az őszibarack koronanevelési nehézségei miatt még megfelelő termőhelyen is kevésbé várható. A mandulánál jobban számításba jönnek a félintenzív orsófák. A szilvánál jól használhatók lesznek az orsó koronaformák, amelyek különösen a nagy gyümölcsű és gépi rázásra nem tervezett fajták jövedelmezőségét növelhetik. A kajszinál a központi tengely dominanciájának hiánya miatt kevés remény van az orsó koronák bevezetésére. A birs jól nevelhető orsófának. A körténél az orsó koronaformák (főként az intenzívebb változatok) széles körű bevezetésére attól kezdve számíthatunk, amikor a birsalanyok kiiktatásával is megoldódik a kompakt növekedés elérése.

Az almatermesztők elől járnak a különböző orsó koronaformák fejlesztésében. A legújabb tapasztalatok azt mutatják, hogy a hatalmas beruházási költségek miatt itt sem kell mindenáron a legintenzívebb megoldásokat választani. Hasonló szempontok miatt csak a jövőben dőlhet el – az orsóformák különleges továbbfejlesztésének is tekinthető – gyümölcsmező bevezetésének lehetősége. Ennél a kétéves forgó (alma, őszibarack) és az egyéves forgó (korai érésű őszibarack) egyaránt kidolgozásra került.

Nagy szerepe van a koronaforma kiválasztásánál a szüret és a gyümölcsfelhasználás módjának. A többes hasznosítású ültetvényekben olyan koronaformát kell választani, amely mindkét betakarítási módot (kézi és gépi) gazdaságosan és hatékonyan teszi lehetővé.

A három vázágas, nyitott koronaformáknál a váza-, a kehely- és a tölcsérkorona elnevezést – helytelenül – szinonimaként is használják. Ezek nagyon hasonlítanak egymáshoz, de a vázágak szögállása és a fák magassága eltérő (5.2. ábra). Ez a hazai alkalmazhatóságukat, a koronanevelés lehetőségeit is meghatározza. Minél északabbra van a csonthéjas gyümölcsfajok termőhelye, annál célravezetőbb lenne a kisugárzásos fagy elkerülésére a magasabbra növő kehely- és vázakorona. De ezeket mégsem tervezhetjük, mert csak kiváló fényviszonyok mellett nevelhetők, és tarthatók termőegyensúlyban. Hazánkban ehhez nincsenek meg a feltételek, vagyis gépi betakarításra tervezett ültetvényekben kompromisszumos megoldásként marad a még kinevelhető, de a katlankoronánál biztonságosabb tölcsérkorona alkalmazása. Bővítheti a lehetőségeket a magasabb törzsű, felső rügyes katlankorona (Brunner, 1990). A nyitott koronaformáknál a gépi betakarítás miatt általában magas törzset nevelünk, de kézi szüretre tervezett ültetvényekben az alacsony törzs is elegendő lehet. A termőhely szélviszonyai is befolyásolják a nyitott koronaforma kiválasztását. Erősen szélnyomásos helyen nehezebb a hosszú vázágas koronák kinevelése, mert a vázágak vékonyak és a szél könnyen elnyomja azokat.

5-2. ábra - Három vázágas nyitott koronaformák (Soltész, új adat)

Három vázágas nyitott koronaformák (Soltész, új adat)


A törzses gyümölcsfajoknál jelentősen csökken a biztonságosan használható művelési rendszerek köre. Ezért inkább az egyes rendszerek elemeit tökéletesítik, fokozottan biztosítva a fajtaspecifikus alkalmazás lehetőségeit.

A kisebb termetű gyümölcsfajoknál használható művelési rendszereket az 5.5. táblázatban foglaltuk össze. A fekete és piros ribiszkénél a gazdaságos gépi betakarítás a bokrok sűrű, sövényfalszerű elhelyezésével oldható meg (Porpáczy, 1976). A piros ribiszkénél a törzses fácska kevesebbet terem, korán elöregszik, gazdaságos betakarítása nehézkes, ezért kevésbé jöhet számításba; a fekete ribiszkénél pedig sajátos termővessző-alakulása miatt szinte egyáltalán nem. A köszméténél a törzses fácskák előnyösebbek az integrált termesztésben, mert nagyobb a termésbiztonságuk és hatékonyabb a növényvédelmük. A gyümölcsmező, a vízszintes kordon és a Lincoln-féle sövényművelés elősegítheti a hatékonyabb gépi betakarítást és a termőfelület nagyobbfokú megóvását.

5-5. táblázat - Kisebb (bogyós) gyümölcsű fajok művelési rendszere

Művelési rendszer

Málna

Szeder

Málna-szeder

Piros ribiszke

Fekete ribiszke

Riszméte

Köszméte

Fekete bodza

Fekete berkenye

Rózsa

Áfonya

Szamóca

Bokor-művelés

2

4

4

4

2

3

4

4

4

4

Törzses fácska

3

0

5

4

4

Gyalogművelés

0

0

0

-

0

Huzalos sövény

4

4

4

0

3

Vízszintes kordon

?

Lincoln-féle sövény

0

?

Gyümölcsmező

?

?

?

Ágyásos művelés

3

Sűrített soros művelés

3

Szőnyegszerű művelés

0


Jelmagyarázat:

— nem fordul elő

1 sohasem terjedt el

2 korábban jelentős volt

3 jelenleg még elfogadható

4 jelenleg leginkább elterjedt

5 a jövőben ígéretes lehet

0 integrált termesztésben nem javasolt

? szerepe kérdéses, további tiszázásra vár

A művelési rendszerekkel kapcsolatban a szabadföldi és zárt helyen is termesztett szamóca még ebben a csoportban is különleges helyet foglal el. Az egyszer termő és folyton termő fajtáknál a termesztési célok szerint itt fejlesztették ki a művelési rendszerek legtöbb típusát. A zárt térben történő egyéves termesztés igen magas beruházási költségei könnyen megtérülnek, s itt biztosítható leginkább a kórokozók és kártevők felszaporodásának megakadályozása. Ez az előny a szabadföldi egyéves termesztésben is elérhető lenne, de itt ezt csak a korai érésű, nagyobb áron értékesíthető fajtáknál használhatjuk ki. A két- és hároméves termesztés olcsóbb, de ehhez is megfelelő fajták (nagy és később sem aprósodó gyümölcs, kedvező reagálás a szüret utáni lombeltávolításra) szükségesek. Az évek előrehaladtával fokozottan megnő a veszélyes kórokozók és kártevők elszaporodása, ezért háromévesnél hosszabb ültetvény-időtartam nem javasolható. A szőnyegszerű művelést azért célszerű elkerülni, mert szüret után nem lehet a továbbfertőzést elősegítő lombozatot eltávolítani.

5.3.2. Tenyészterület, sor- és tőtávolság

A megfelelő tenyészterületre, illetve sor- és tőtávolságra nem lehet egyik gyümölcsfajnál sem általános receptet adni. Az 5.6. táblázatban példaként mutatjuk be a szilvánál, hogy mennyire változhat a javasolt sor- és tőtávolság egy országon belül is.

5-6. táblázat - Összefüggés a koronaforma, a tenyészterület és a felhasznált alany között Olaszország különböző szilvatermő vidékein (Cobianchi és Bergamini, 1981)

Régió

Felhasznált alanyfajta

Tölcsér korona

Olasz Palmetta

Szabad orsó

sor- és tőtávolság* (m)

Észak-Olaszország

Vadalany Myrabolán S. Guiliano

5–6 × 3–5

4,5–7 × 4–6

5×5 3,5

5 × 1,8–4,5

4×4

5×4

4–4,5 × 3–4,5

4×3

Közép-Olaszország

Vadalany Myrabolán S. Guiliano

DAMAS 1859

Damaschino

Marianna

4–6 × 4–5

4–6 × 3–6

4–5 × 4–5

4×3 4–5 × 3,5–5 5×4

3×2

4×3,5

4×3

4,5×3

4,5×3

Dél-Olaszország

Vadalany Myrobalán Őszibarack

Mandula

5×5

5×5

6×6

6×5

3–4,5 × 1,6–5

4×3

Szigetek

Vadalany Myrobalán

5×5

5,5 × 5,5

4×3

4,5 × 3,5

4×4

5×5


Megjegyzés * A fajta növekedési erélye, koronahabitusa szerint

Az optimális tenyészterületet a fajta, az alany, az ültetvényanyag típusa, a termőhely, a koronaforma és fitotechnikai megoldások valamint a betakarítás módja, a rendelkezésre álló és tervezett gépek alapján mindig az adott ültetvénynél lehet meghatározni. A biológiai, ökonómiai és műszaki feltételeket és lehetőségeket egyaránt mérlegelni kell. A külföldi adatoknál vegyük figyelembe, hogy azok sokszor hazánknál melegebb (ahol nagyobb a térigény), vagy hűvösebb helyről (ahol kisebb a térigény) származnak. A megfelelő sor- és tőtávolság egyaránt fontos a hosszú élettartamú, nagy térigényű, illetve a rövidebb élettartamú, intenzív művelési rendszerű ültetvényekben.

A törzses gyümölcsfajoknál a két- vagy többsoros, ágyásos telepítési formák nem váltak be, mert a gyümölcsminőség valamint a növényvédelmi és más technológiai elemek hatékonysága romlott. Az ökológiai szemléletű integrált termesztésben csak az egysoros telepítési rendszer nyújt garanciát az intenzitás és a hatékonyság együttes biztosítására. Az egysoros telepítésre – ahol csak lehet – még az apróbb termetű gyümölcsfajoknál is törekedni kell. Az intenzitás növelése sehol sem azonos az optimálisnál több gyümölcstermő növény kis területre zsúfolásával. Általános szabályként elfogadhatjuk, hogy az optimálisnál nagyobb tenyészterület inkább elfogadható, mint az optimálisnál kisebb. (Az utóbbi azért veszélyes, mert csak megfelelő agrotechnikával tudjuk tompítani a fák közötti ,,versenyt” a területhasznosításért.)

A törzses gyümölcsfajoknál az átlagos tenyészterület-igényt a növekedési jellegtől és erélytől függően az 5.7. táblázatban adjuk meg. A rangsor egyben az intenzitás növelésének fokozatait is jelenti. A határértékek között a konkrét helyi adottságok alapján lehet a pontos tenyészterületet meghatározni. A tenyészterület és a koronaforma típusa csak részben függ össze egymással, mert ugyanazon koronaformánál is változhat az optimális tenyészterület a törzsmagasságtól, vagyis a fa teljes méretétől függően.

5-7. táblázat - Összefüggés a növekedési jelleg, a térigény és a fák hektáronként telepíthető száma között

Fajták növekedési jellege*

Térigény (m2)

Fák száma (db/ha)

Középerős és erős növekedési erélyű fajták

30–100

100–333

Jól elágazódó, kompakt növekedésű fajták

10–30

333–1000

Semi-spur fajták

6–10

1000–1666

Spur fajták

3–6

1666–3333

Genetikailag törpe fajták

1–3

3333–10000


Megjegyzés: *Hasonló csoportosítás lehet az ültetvényanyag (alany/nemes kombináció, közbeoltás stb.) szerint is

A tenyészterület megválasztása után következik a sor- és tőtávolság meghatározása, ahol az ökológiai tényezőkön (sorok tájolása, fényellátás, csapadék, széljárás stb.) kívül a gépi művelés biztosítása is nagy szerepet játszik. Ennek érdekében esetenként az optimálisnál nagyobb tenyészterület kijelölésére is kényszerülhetünk.

A tőtávolságot elsősorban a kedvező fényellátás biztosítása, a fa magassága és a fa alsó részének átmérője határozza meg. Üzemelési oldalról a betakarítógép típusának és gyümölcsfelszedő rendszerének van szerepe. Fontos a tervezett koronaforma alsó és felső részének egymáshoz viszonyított aránya. Ha az alsó rész terjedelmesebb, mint a korona felső része, akkor nagyobb tőtávolságra van szükség a kinevelhetőség és a megfelelő fényellátás érdekében. Ebben az esetben a koronamagasság és -szélesség aránya 2:1, illetve 2,5:1 lehet. Keskeny kúp alakú koronáknál viszont kisebb lehet a tőtávolság, ha ehhez megfelelő sortávolság is társul. A koronamagasság és -szélesség aránya ekkor 3-4:1 lehet. Ezeknél nem csak lehetőség, hanem követelmény a relatíve kisebb tőtávolság. Ellenkező esetben a tervezettnél terjedelmesebb elágazásokat kapunk, amely erős metszést vonhat maga után annak összes hátrányával együtt. A kis alapterületű és magas koronáknál is lehet felkopaszodásra számítani, ha túl kicsi a tőtávolság és a fák – a kis sortávolság miatt – a sorközök felől sem jutnak elegendő fényhez. Nagy alapterületű és egyben magas koronáknál viszont bármilyen nagyra növeljük is a tőtávolságot (és a sortávolságot), előbb-utóbb megkezdődik a fák közepének felkopaszodása. Ezt jelentősen mérsékelhetjük a koronafelület megfelelő megnyitásával. A tőtávolság és famagasság közötti kapcsolatot a központi tengely dominanciája jelentősen befolyásolja. Ha ezt gyengíteni akarjuk, akkor nagyobb tőtávolságot választunk, ha pedig erősíteni (pl. karcsú orsónál, szuper orsónál), akkor kisebb tőtávolságot kell biztosítani.

A sortávolság meghatározásakor a következő összefüggéseket használhatjuk fel az egysoros művelési rendszerek kör vetületű koronaformáinál:

a) Keskeny kúp alakú koronaformáknál:

Sortávolság (m) = T + T 40–50%-a + G,

ahol

T = tőtávolság (m)

G = gépek biztonságos haladásához szükséges távköz (m)

(Pl.: 2 m magasra tervezett szuper orsónál a tőtávolság 0,8 m, ekkor a sortávolság = 1,5 T + G = 1,2 m + 2 m = 3,2 m.)

b) Széles kúp alakú, kis alapterületű koronaformáknál:

Sortávolság (m) = T + 20–25%-a + G

(Pl.: 2,5 m magasra tervezett klasszikus karcsú orsónál a tőtávolság 1,2 m, ekkor a sortávolság = 1,25 T + G = 1,5 m + 2 m = 3,5 m.)

c) Nagy alapterületű koronaformáknál:

Sortávolság (m) = T + G

(Pl.: 2,5 m magasra tervezett Papp-féle ernyőművelésnél a tőtávolság 4,6 m, a sortávolság = T + G = 4,6 + 2,2 = 6,8 m.)

Az előbbi megoldásoknál azt vettük alapul, hogy a gépek mozgásához feltétlenül szükséges távolság egyben a fák megfelelő fényellátását is biztosítja. Minden más esetben (különleges nyomtávú gépek használata, téglalap vetületű sövény-koronaformák stb.) a sortávolságot a következő módszerrel számítjuk:

Sortávolság (m) = T + M,

ahol

T = tőtávolság (m),

M = művelőút (m).

M= 53 napfénybeesésiszög=a b tg 53 MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacHOWxf9irVeeu0dXdh9vqqj=hEeeu0xXdbba9frFf0=OqFfea0dXdd9qqaq=JfrVkFHe9pgea0dXdar=Jb9hs0dXdbPYxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabaGaaiaacaqabeaabaqaamaaaOqaaiaad2eacqGH9aqpcaaI1aGaaG4mamaaCaaaleqabaGaeSigI8gaaOGaaGPaVlaaykW7caqGUbGaaeyyaiaabchacaqGMbGaaey6aiaab6gacaqG5bGaaeOyaiaabwgacaqGLbGaae4CaiaabMoacaqGZbGaaeyAaiaabohacaqG6bGaaeO9aiaabEgacqGH9aqpcaWGHbWaaSaaaeaacaWGIbaabaGaamiDaiaadEgacaaMc8UaaGPaVlaaiwdacaaIZaWaaWbaaSqabeaacqWIyiYBaaaaaaaa@567C@

ahol

a = koronaátmérő (m),

b =koronaszélesség (m).

A tenyészterületet úgy kell megválasztani, hogy az az ültetvény élettartama legnagyobb részében megfelelő legyen. E követelmény teljesítése annál nehezebb, minél nagyobb a termő fák tenyészterület-igénye, illetve minél hosszabb a termőre fordulás időszaka. Ilyenkor hosszú ideig rossz az ültetvény területhasznosítási foka. Ezt az áldozatot mégis meg kell hozni, mert a túl sűrű telepítés később több gazdasági kárt okozna. Részleges megoldást jelenthet a speciális kettős termesztés, ahol kisebb térigényű gyümölcstermő növényekkel hasznosítjuk a rendelkezésre álló szabad területet. A kettős termesztésben lévő gyümölcsfajok termőhelyi, termesztési és növényvédelmi igényének hasonlónak kell lennie. Jó példa erre a különböző ültetvényanyaggal telepített, eltérő időben termőre forduló és termőkorban maradó fákból álló dióültetvény.

A kisebb termetű (bogyós) gyümölcsfajok esetében a tőtávolság meghatározásakor nagyobb szerep jut – a növekedési sajátosságokon kívül – az ökotoleranciának, mint a fényellátásnak. A szárazságtűrő fajoknál (fajtáknál) viszonylag nagyobb tőtávolság is megengedett. A nagyobb páratartalmat igénylő, szárazságra érzékenyebb fajoknál (fajtáknál) kisebb tőtávolságra van szükség. A sorban zártabb felületet adó növények így kedvezőbb mikroklímát teremtenek.