Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

6. fejezet - 5. Gyümölcsösök létesítése

6. fejezet - 5. Gyümölcsösök létesítése

5.1. A termőhely megválasztása

Kedvezőtlen termőhelyen nem jöhet létre versenyképes árutermelés. Ezért nagy jelentőséggel bír a megfelelő termőhely kiválasztása, amelynek általános kérdéseit itt tárgyaljuk, a részletes információk az egyes fajok termesztésénél találhatók.

A termőhely (termesztőkörzet, termőtáj stb.) összetett fogalom. Magában foglalja a telepítésre tervezett terület természeti és gazdasági adottságait.

Az adott természeti-földrajzi tájak alkalmasak lehetnek bizonyos gyümölcsfajok termesztésére. A gyümölcsfajra vonatkoztatott termőhely-alkalmasság nem statikus, hiszen a fajtaszortiment és az alanyhasználat valamint a termesztési eljárások változásával ez a lehetőség állandóan módosulhat.

Az 1940-es és 1950-es években Európában nagy ütemben kezdődött meg a gyümölcstermesztésre alkalmas területek kijelölése a természeti-földrajzi ismeretek alapján (Stremme, 1949; Passecker, 1949; Werneck, 1950; Schnelle, 1950; Hecke, 1951; Baier, 1953; Ellenberg, 1953; Zeller, 1953; stb.). Ennek a szemléletnek akkor hazai követői is voltak (Mohácsy, 1946; Elek 1953; Okályi, 1954). Később a fejlett gyümölcstermesztő országokban is bekövetkezett bizonyos megtorpanás, de nem tértek el a helyes iránytól, és újult erővel láttak az optimális gyümölcstermesztő körzetek végleges kialakításához, a fajtakörzetek kijelöléséhez. Hazánkban a gyümölcstermesztés céljainak torz értelmezése (területhasznosítás, népességeltartás, munkahelyteremtés stb.) miatt hosszú időre eltávolodtunk a termőhely kijelölésnél a természeti adottságok következetes figyelembe- vételétől. A nagy felületű ültetvényeket sok esetben szinte teljesen elszigeteltük természetes környezetüktől.

Az ökológiai szemléletű termesztést megalapozó optimális termőhelyek kijelölésekor hazánkban is a több évtizedes alapokhoz kell visszatérni. Ezért örvendetes, hogy már évekkel ezelőtt felvetődött a gyümölcstermesztésnek természeti-földrajzi tájba illesztése (Pethő, 1984; Kállayné és Szenci, 1984), és megtörtént az országos gyümölcstermőhely-kataszter kialakítása (Kállayné és Szenci, 1987, 1989, 1992, 1994; Kállayné, 1993). A felmérésbe több mint 400 ezer hektár területet vontak be. A kidolgozott számítógépes nyilvántartási és értékelési rendszer lehetővé teszi a kataszter szükség szerinti módosítását, és az újabb területek felvételét. Az utóbbinál csak az ökológiai alkalmasságból indulnak ki, mert az egyéb ok miatti esetleges termésfelfutás egy adott körzetben félrevezető lehet (Kállayné, 1993).

Az ökológiai hatások egyszerre érik a növényeket, ezért nagyon fontos, hogy nem egyszerűen a részadatokból, de még csak nem is az adatok összességéből kell kiindulni, hanem a vizsgált terület lényeges – viszonylag állandó – tulajdonságainak és tényezőinek várható összhatását szükséges felmérni. Az összhatáson belül a következő ökológiai tényezőket kell számításba venni:

  • tengerszint feletti magasság, földrajzi szélesség;

  • domborzati viszonyok (a terület fekvése, környezetéhez viszonyított magassága, a lejtők kitettsége és lejtése, a mély fekvésű területek közelsége);

  • éghajlati, időjárási tényezők (fényellátottság, a téli és vegetációs időszak hőmérséklete, a hőségnapok száma, a csapadék mennyisége és eloszlása, a tavaszi fagy és a nyári jégeső gyakorisága, az uralkodó szélirány, a szélerősség, a széllökések gyakorisága);

  • talajadottságok (a talaj típusa és szerkezete, kémhatás és mésztartalom, a termőréteg vastagsága és homogenitása, a talajvíz szintje és ingadozása, vízzáró réteg, víztartó képesség, levegőzöttség);

  • a terület természetes növénytakarója és a kultúrnövények jelenléte.

Szigorú követelmény, hogy nemcsak az adott területet kell megvizsgálni, hanem annak környezetét is, beleértve ebbe az erdők és vizek közelségét valamint a növényföldrajzi jellemzőket.

A terület ökológiai adottságaival vetjük össze a tervezett gyümölcsfajok igényét illetve tűrőképességét, adaptációs készségét. Az 5.1. táblázatban a fajok talajadottságokkal szembeni, az 5.2. táblázatban az éghajlati tényezőkkel szembeni tűrőképességét hasonlítottuk össze. Sok faj(tá)nál a külföldi adatok ökotoleranciáról számolnak be akkor is, ha nem volt lehetőség a fagyérzékenység tesztelésére. A kedvezőbb ökológiai adottságú helyekről érkező információk biztonságosabb felhasználása érdekében a téli fagyérzékenységet és a tavaszi fagykár valószínűségét külön adjuk meg. Ezek az előbbi két tényezőcsoporttal együtt jól jellemzik a gyümölcsök termesztésének hazai korlátait (5.3. táblázat).

5-1. táblázat - A talajadottsággal szembeni igény illetve tűrőképesség összehasonlítása a gyümölcstermő növényeknél, nagyszámú szakirodalmi adat és saját megfigyelések alapján (Soltész, új adat)

Relatív sorrend*

Gyümölcsfaj

Mészérzékenység

(1–10)

Termőréteg-vastagság (1–10)

Talajvízszint

(1–3)

Újratelepítési érzékenység (1–5)

Összes pont**

1.

csipkerózsa

2

4

1

2

9

2.

piros ribiszke

4

4

1

2

11

3.

homoktövis

4

5

1

1

11

4.

mandula

1

4

2

5

12

5.

fekete bodza

4

6

1

2

13

6.

húsos som

4

4

1

4

13

7.

riszméte

6

4

1

3

14

8.

köszméte

6

4

1

3

14

9.

fekete ribiszke

6

4

1

3

14

10.

naspolya

6

4

1

3

14

11.

fekete berkenye

6

4

1

3

14

12.

szamóca

7

2

1

5

15

13.

alma

5

6

2

3

16

14.

meggy

4

6

2

4

16

15.

őszibarack

2

6

3

5

16

16.

kajszi

2

6

3

5

16

17.

japán szilva

3

6

3

4

16

18.

szilva

3

6

3

4

16

19.

cseresznye

3

6

2

5

16

20.

málna

8

4

1

4

17

21.

szeder

8

4

1

4

17

22.

málnaszeder

8

4

1

4

17

23.

cseresznye (közepes törzsű)

3

8

2

5

18

24.

körte (vadalany)

6

7

3

3

19

25.

nashi

6

7

3

3

19

26.

mogyoró

7

6

2

4

19

27.

körte (birsalany)

8

6

2

4

20

28.

birs

8

6

2

4

20

29.

magas bokrú áfonya

10

4

1

5

20

30.

dió

6

10

3

5

24

31.

gesztenye

10

10

3

5

28


Megjegyzés:

* a tűrőképesség csökkenő sorrendjében

** a pontok kis száma a kedvezőbb megítélést jelenti.

5-2. táblázat - A kedvezőtlen éghajlati adottságokkal szembeni tűrőképesség tényezői a gyümölcstermő növényeknél, nagyszámú szakirodalmi adat és saját megfigyelések alapján (Soltész, új adat)

Relatív sorrend*

Gyümölcsfaj

Érzékenység szárazsággal szemben

(1–5)

Vízigény (1–10)

Érzékenység a relatív páratartalom hiányával szemben (1–5)

Szélérzékenység (1–5)

Érzékenység a kitettséggel szemben (1–5)

Összes pont**

1.

homoktövis

1

5

1

1

1

9

2.

húsos som

1

5

2

1

1

10

3.

csipkerózsa

2

5

2

1

2

12

4.

fekete bodza

1

5

2

2

2

12

5.

piros ribiszke

2

6

1

2

2

13

6.

meggy

3

5

2

2

3

15

7.

fekete berkenye

2

7

4

2

1

16

8.

japánszilva

3

6

3

2

4

18

9.

szilva

3

6

3

2

4

18

10.

naspolya

3

6

4

3

2

18

11.

cseresznye (közepes törzsű)

5

6

2

2

4

19

12.

mogyoró

2

7

2

4

4

19

13.

riszméte

4

7

3

2

4

20

14.

mandula

4

5

4

2

5

20

15.

szamóca

4

6

2

4

4

20

16.

dió

3

8

4

2

3

20

17.

őszibarack

4

6

3

3

5

21

18.

cseresznye

6

6

2

2

5

21

19.

köszméte

4

7

4

2

4

21

20.

alma

3

8

4

4

3

22

21.

kajszi

5

7

3

2

5

22

22.

málna

4

9

2

3

4

22

23.

szeder

4

8

3

4

4

23

24.

fekete ribiszke

4

8

4

3

4

23

25.

magas bokrú áfonya

5

8

4

2

4

23

26.

málnaszeder

5

8

3

4

4

24

27.

gesztenye

5

10

5

3

4

27

28.

körte (vadalany)

5

8

5

5

4

27

29.

nashi

5

8

5

5

4

27

30.

körte (birsalany)

5

9

5

5

4

28

31.

birs

5

8

5

5

5

28


Megjegyzés:

* a tűrőképesség csökkenő sorrendjében

** a pontok kis száma a kedvezőbb megítélést jelenti.

5-3. táblázat - A gyümölcsfajok ökológiai tűrőképessége (Soltész, új adat)

Gyümölcsfa

Alkalmazkodás

Fagytűrés

Tavaszi fagykár

valószínűsége (1–5)

Összevont

pont érték***

talajhoz* (1–5)

éghajlathoz** (1–5)

mélynyugalomban

(1–5)

kényszernyugalomban (1–5)

Homoktövis

1

1

1

1

1

1

Csipkerózsa

1

1

1

1

1

1

Piros ribiszke

1

2

1

1

2

2

Fekete bodza

2

1

1

1

1

2

Húsos som

2

1

1

2

2

2

Köszméte

2

4

1

1

2

2

Naspolya

2

3

2

2

1

2

Fekete berkenye

2

2

1

1

1

2

Riszméte

2

3

1

2

3

3

Alma

2

4

2

2

2

3

Meggy

2

2

3

3

3

3

Szilva

2

3

3

3

3

3

Málna

3

4

2

4

1

3

Szeder

3

4

3

4

1

3

Málnaszeder

3

4

3

4

1

3

Szamóca

2

3

3

4

4

4

Mogyoró

3

3

4

4

2

4

Fekete ribiszke

2

4

4

4

2

4

Dió

4

3

2

3

4

4

Magasbokrú áfonya

3

4

3

4

2

4

Körte (vadalanyon)

3

5

3

3

3

4

Őszibarack

2

4

3

4

4

4

Cseresznye

(közepes törzsű)

3

3

4

4

4

4

Cseresznye

2

4

4

4

5

4

Körte (birsalanyon)

3

5

3

4

4

4

Birs

3

5

4

5

2

4

Gesztenye

5

5

4

4

1

4

Japánszilva

2

3

3

4

5

4

Mandula

1

3

5

5

5

4

Nashi

3

5

3

4

4

4

Kajszi

2

4

4

5

5

4


Megjegyzés

*összevont érték az 5.1. táblázat alapján

**összevont érték az 5.2. táblázat alapján

***az előző 5 oszlopban szereplő skálaértékek alapján, a következő számítás szerint (az alacsony pontértékek jelentik a kedvezőbb megítélést):

Skálaértékek összege

Összevont pontértékek

1–5

l

6–10

2

11–15

3

16–20

4

Termőhelyi kockázat nélkül hazánkban az 1-es és a 2-es értéket mutató fajok termeszthetők széleskörűen. A 3-as értéket elérő fajoknál a termőhely gondosabb megválasztása nem maradhat el, s nagy jelentősége van a fajtakörzetek kijelölésének. A legkisebb ökológiai rugalmassággal rendelkező fajok 4-es értéket kaptak. A termesztés ezeknél hazánkban csak jól körülhatárolt mikrokörzetekben folyhat, nagyjából egységes fajtahasználattal, a fajtakörzetek kialakításának kisebb lehetőségével. Vagyis itt nem az a fő kérdés, hogy az egyes fajták Magyarország melyik természeti-földrajzi tájában termeszthetők, hanem az, hogy nálunk a fajnak csak bizonyos fajtái termeszthetők biztonsággal, s azok is csupán a legkedvezőbbnek ítélt termőhelyeken.

Nagyon lényeges szempont a termőhely gazdasági adottsága, amelynek legfőbb összetevői a következők:

  • munkaerőhelyzet, integrált termesztési szervezet működése, kapcsolatrendszer;

  • piac- és feldolgozókapacitás közelsége;

  • szállítási távolság, útviszonyok, vízforrás, hírközlő rendszer, tárolókapacitás, meglévő építmények, gépellátottság;

  • termesztési hagyomány, területi koncentráció, specializáció, konkurencia, támogatási preferencia.

A kataszterbe vételnél a hazai termőhelyeket a következő kategóriákba sorolták (Kállayné, 1993):

  • kiválóan alkalmas,

  • alkalmas,

  • feltételesen alkalmas,

  • alkalmatlan.

Az előbbi szerzővel egyetértésben a kiváló termőhelyekre kerülhetnek az 5.3. táblázatban 4-es értéket mutató, kicsi ökológiai alkalmazkodóképességű, de keresleti pozícióban lévő gyümölcsfajok. Célszerű a 3-as értéket mutató, nagyobb ökotoleranciájú és egyben kínálati pozíciójú fajokat is ilyen termőhelyre vinni az olcsóbb termesztés és a versenyképesség fokozása érdekében. A fajtakörzetek kialakításánál ebben az esetben rugalmasabban lehet figyelembe venni a fajták eltérő igényét.

A fajtakörzetek és az integrált tájtermelés mielőbbi kialakítását Magyarország termőhelyi adottságainak nagyfokú tagoltsága sürgeti, bár a kettő között teljes összhangot soha sem lesz módunk biztosítani, mert a piaci versenyben maradáshoz minimális áruvolumen szükséges minden fajtánál. Hazánk kis területe ellenére változatos ökológiai képet mutat (Gyuró, 1990). Mérvadó lehet számunkra, hogy a fajtakörzetek szerinti differenciált termesztést a kedvezőbb termőhelyi adottságú országokban (pl. Olaszország, Franciaország stb.) is fokozatosan fejlesztik.

Hangsúlyozni kell, hogy a fajtakörzetek kialakítása és a tájtermelés nem elszigeteltséget jelent, hanem – nagyfokú integrációt, szervezettséget és összehangoltságot feltételezve – az egész ország gyümölcstermesztési színvonalának egységes emelkedését eredményezheti. A fajtakörzeteknél egyik gyümölcsfajnál sem másolhatjuk a külföldi gyakorlatot, hanem a hazai termőhelyek ökológiai és gazdasági adottságaihoz igazodva kell azokat kialakítani. A fajtakörzetek kijelölésére még azoknál a fajtáknál (pl. Stanley szilva, Golden Delicious alma, Redhaven őszibarack) is szükség lehet, amelyeknél a faj többi fajtájához képest nagyfokú az ökológiai alkalmazkodóképesség, de termőhelyek szerint eltérő gyümölcsminőséget adnak. A fajtakörzetek kialakításának egyik legfőbb követelménye, hogy a fajták tesztelését minél többféle termőhelyen végezzék.

A termőhelyi optimumra növényföldrajzi jellegek is utalnak. Gyümölcsfajok telepítésére általában az a terület alkalmas, amelyen a tölgy, a hárs, a juhar és a kőris szépen díszlik. Az áfonyának még speciálisabb a helyzete, hiszen csak fenyőerdők helyén termeszthető eredményesen. A hosszú életű fát nevelő, vadon termő gyümölcsök is jelzik a termőhely-alkalmasságot.

Az integrált termesztést érintő más szempontból is szükséges megvizsgálni a kijelölt terület mellett található növényzetet. Az erdő közelsége pl. ökológiai haszonnal járhat, ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy az erdők melletti gyümölcsösökben megváltozhat a kórokozók és a kártevők összetétele. Erre – a teljesség igénye nélkül – a következőkben néhány példát sorolunk fel:

  • a galagonya, a madárbirs, a berkenye is fertőződhet a körte és a birs diplokarponos betegségétől;

  • a borókafélék gazdanövényei az alma-, körte- és birsrozsdának;

  • az öttűs fenyők gazdanövényei a heteroecikus ribiszkerozsdának;

  • a galagonya, a tűztövis és a berkenye fertőzési góca lehet az almát, körtét és birset károsító tűzelhalásnak;

  • a bükkfa ráksebes megbetegedése (Nectria ditissima) a körtefákra is átterjedhet;

  • a többféle lombos fán és fenyőn károsító Nectria cinnabarina kórokozót a rovarok átvihetik sok gyümölcsfajra (Malus, Pyrus, Prunus, Castanea, Juglans, Ribes);

  • a hárson és szilfán lévő Nectria ribis a Ribes és Pyrus fajokat is károsíthatja;

  • a zelnicemeggy gazdanövénye a szilvafélék bábaszilvája kórokozójának;

  • a kökény gazdanövénye a sharkavírusnak, a szilvarozsdának és a boszorkányseprőnek, illetve a cseresznyefa-varasodásnak;

  • a kökény, a galagonya, a bükk, a gyertyán, a juhar, a berkenye, a nyár, a fűz, a platán és az orgona elősegíti a csonthéjas gyümölcsfajokat károsító ólomfényűség elterjedését;

  • a galagonya és a berkenye gazdanövénye a birs- és naspolya-lisztharmatnak;

  • kökényen, berkenyéken és somféléken is felléphet a Cytospora cincta illetve a C. leucostoma;

  • az őszibaracktörzs gödrösödésének kórokozója a paradicsom-ringspotvírus;

  • a kökény és a galagonya tápnövénye a fekete díszbogárnak és a bronzbogárnak;

  • vadon fejlődő Rosa és Rubus fajokon könnyen felszaporodik a málna-karcsúdíszbogár;

  • vadon termő Rubus fajok tápnövényei a kis málnabogárnak, a málna-gubacsszúnyognak és a málnasodrómolynak;

  • az aranyribiszke, a boróka, a kecskerágó és a vadon termő Rubusok tápnövényei az üvegszárnyú ribiszkelepkének;

  • a kecskerágó, a veresgyűrűsom és a vadon termő Ribes fajok tápnövényei a köszmétearaszolónak;

  • az erdők közelsége elősegítheti a cserebogarak, levélbarkók, a bimbólikasztó bogár és a Macrolepidoptera lepkefajok egyedszámának növekedését;

  • a kosárfűz és a vadon termő Rubus fajok tápnövényei a szamócaeszelénynek.

Az adott körülmények döntik el, hogy a lehetséges fertőzési forrásokat szüntetjük meg, a gyümölcsös telepítéséről mondunk le, vagy felkészülünk a megfelelő védekezésre. Gondosan kell megválasztani azokat a szegélynövényeket is, amelyeket a gyümölcsössel párhuzamosan telepítünk. Az integrált növényvédelem nagy súlyt helyez a madárvédelemre. A madarak viszont jelentősen dézsmálhatják a gyümölcsöket. Ezért a gyümölcsös mellett olyan növényfajokból kell madárfészkelő helyet kialakítani, amelyeknek a termése megfelelő madáreledel, ugyanakkor nem tápnövénye a gyümölcsösben előforduló kórokozóknak és kártevőknek. Hasonló gonddal létesüljön védősövény a gyümölcsös szélirány felőli oldalán a pollennel terjedő vírusfertőzés megakadályozására.

A termőhely-kijelölésnél legyünk tekintettel a nagy forgalmú utak menti területekre, ahol a növények ólommérgezésével, a sófelhalmozódás miatti károsodással és a rovarmegporzás akadályozottságával is számolni kell.

Sok kórokozó és kártevő a kedvezőtlen termőhelyen hamarabb jelentkezhet (pl. a mészhiány és a nedves, hideg talaj növeli a Prunus fajok tafrinás betegségeit, a szilva piros levélfoltosságát; túlzottan savanyú talajon és száraz területen a málna vesszőfoltosságát okozó kórokozók jobban elszaporodnak stb.). Esetenként a gyümölcsfaj kedvezőbb termőhelyre vitele is megváltoztatja a kórokozók addigi összetételét. Így például az almát és a körtét csapadékosabb, páradúsabb termőhelyen jobban fertőzheti a varasodás, a tűzbetegség vagy a nektriás rákosodás. Természetesen nem a jobb termőhelyekről kell ilyenkor lemondani, de több gondot kell fordítani az ellenálló fajták kiválasztására, a megfelelő mikrokörzetek kijelölésére és a művelési rendszerek kidolgozására.