Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

3.4. Alanyfajták

3.4. Alanyfajták

3.4.1. Az alanyhasználat tényezői

A gyümölcstermesztők az alanyokat kezdetben csak azért használták, mert az oltáson, szemzésen kívül más módszerrel nem tudták a nemes fajtákat szaporítani. Később egyre inkább az alanyok termesztési szempontból előnyös tulajdonságai miatt választottak a fajták számára megfelelő alanyokat.

A gyümölcstermesztésben leggyakoribb a gyökéralany használata, ekkor az oltvány gyökérzetét és a törzs egy rövid, 10–30 cm-es részét adja az alany. Ritkábbak a törzsképző alanyok, amikor a gyökeret és a törzset is az alany adja (pl. koronába oltásnál). Terjedőben vannak a közbeoltások, amelyeknél a gyökéralany és a nemes fajta közé egy harmadik fajta kerül, s ez képezi a törzs kb. 30–100 cm hosszú darabját.

Az alanyok kedvező tulajdonságai kétféle módon érvényesülnek a gyümölcsösben. Az alanyfajta az oltvány egy részét (gyökerét, törzsét) képezve tulajdonságait jelentős részben megőrzi, s ezeket mintegy kölcsönzi az oltványnak. Ilyenek a gyökérzet víz- és tápanyagfelvevő, -feltáró képessége és alkalmazkodása az ökológiai viszonyokhoz (fagytűrés, szárazságtűrés, mész-, pH, sótartalom tűrése, alkalmazkodás a magas talajvízhez, rezisztencia, tolerancia a talajban élő kártevőkkel, kórokozókkal szemben). Ide sorolható a törzsképző alanyoknak az a tulajdonsága is, hogy megfelelően szilárd, állóképes törzset nevelnek.

Az alanyok hatásainak másik csoportja az alany és nemes fajta közötti kölcsönhatásban nyilvánul meg. Az alany hatással lehet a nemes fajta vegetatív és reproduktív teljesítőképességére (növekedési erély, termőképesség, termőre fordulás gyümölcs minősége, tárolhatóság stb.).

Az integrált gyümölcstermesztésben egyre inkább felismerik az alany jelentőségét, amely a termelés eredményességét tekintve szinte semmivel sem kisebb, mint a ráoltott nemesé. Az alany a nemessel kölcsönhatásban befolyásolja a fák méretét, az alkalmazható koronaformát, a művelésmódot, a termés mennyiségét és minőségét, s ezeken a tényezőkön keresztül az ültetvények üzemeltetésének gazdaságosságát. Emellett alapvetően meghatározza az oltvány alkalmazkodóképességét a termesztés ökológiai viszonyaihoz, ami az ültetvény kondícióján, növényvédelmi szükségletein keresztül szintén hatással van az eredményességre. A gyümölcstermesztés előtt álló, folyamatosan felmerülő közgazdasági, termesztéstechnológiai és ökológiai problémák megoldásához világszerte nélkülözhetetlen eszköz a sokrétű, a feltételekhez minél jobban igazodó alanyhasználat.

3.4.2. Az alma alanyai

A magyar faiskolák almaalany-használatát az elmúlt évtizedben az európaival ellentétes tendencia jellemezte, vagyis kicsi volt a törpe alanyok aránya. Az uralkodó szerepet az ökológiai viszonyainkhoz jól alkalmazkodó és igen jól szaporítható féltörpe vagy középerős növekedési erélyű MM–106 vette át. A korábban igen kedvelt alanynak számító M–4 aránya 20% szinten maradt (Hrotkó, 1995). Ezek az adatok jól jellemzik a magyar almatermesztés félintenzív jellegét. Az utóbbi években a magántermelők az újonnan létesített ültetvényekhez egyre inkább törpe alanyokat keresnek, ezeket az igényeket azonban a magyar faiskolák az anyatelepek hiánya miatt jelenleg nem képesek kielégíteni. Fontos feladat tehát a legújabb törpe-féltörpe alanyfajták honosítása.

Az integrált almatermesztésben elsődleges szempont, hogy az alany jól alkalmazkodjon a termőhely ökológiai viszonyaihoz és növekedési erélye feleljen meg az alkalmazott művelésmódnak, figyelembe véve a ráoltott nemes fajta növekedési erélyét. Ezen túlmenően ki kell használni az alanyok nyújtotta rezisztencialehetőségeket. Hazai viszonyain között a vértetűvel szembeni rezisztenciával nyerhetünk sokat a növényvédelem területén.

A 3.3. és 3.4. táblázatban a legnagyobb arányban szaporított, illetve perspektivikusnak ítélt almaalanyok fontosabb tulajdonságait ismertetjük saját kísérleti eredményekre illetve szakirodalmi adatokra támaszkodva.

3-3. táblázat - Az almaalanyok fontosabb tulajdonságai

Alanyok

M–27

M–8

J–TE-F

J–TE–G

B–57–491

Növekedési erély

igen törpe

igen törpe

igen törpe

igen törpe

igen törpe

Termőre fordulás

igen korai

igen korai

igen korai

igen korai

igen korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

elégtelen

elégtelen

elégtelen

elégtelen

elégtelen

Szaporítás

gyenge

közepes

közepes

Télállóság

gyenge

közepes

közepes

közepes

Szárazságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Phytophtora-rezisztencia

kiváló

gyenge

Erwinia-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

nincs

Lisztharmat-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

gyenge

Varasodásrezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Vértetű-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

nincs

Alanyok

M–9

P–2

B–9

J-TE-H

Jork 9

Növekedési erély

törpe

törpe

törpe

törpe

törpe

Termőre fordulás

korai

korai

korai

korai

korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

elégtelen

elégtelen

elégtelen

elégtelen

elégtelen

Szaporítás

gyenge

közepes

közepes

közepes

Télállóság

gyenge

közepes

közepes

közepes

Szárazságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Phytophtora-rezisztencia

kiváló

kiváló

Erwinia-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

nincs

Lisztharmat-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Varasodásrezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Vértetű-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

nincs

Alanyok

Mark

O3

M–26

MM–106

M–7

Növekedési erély

féltörpe

féltörpe

féltörpe

középerős

középerős

Termőre fordulás

korai

korai

korai

középkorai

középkorai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

elégséges

elégtelen

elégtelen

közepes

közepes

Szaporítás

közepes

gyenge

közepes

kiváló

Télállóság

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Szárazságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

közepes

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

kiváló

gyenge

gyenge

gyenge

Erwinia-rezisztencia

nincs

gyenge

nincs

gyenge

Lisztharmat-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

gyenge

Varasodásrezisztencia

közepes

közepes

közepes

gyenge

Vértetű-rezisztencia

gyenge

nincs

nincs

kiváló

nincs

Alanyok

MM–111

B–54–118

B–57–490

M–4

A–2

Növekedési erély

középerős

középerős

középerős

középerős

erős

Termőre fordulás

középkorai

középkorai

közepes

középkorai

közepes

Termőképesség

kiváló

Rögzülés a talajban

közepes

kiváló

Szaporítás

Télállóság

közepes

kiváló

kiváló

közepes

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

közepes

Phytophthora-rezisztencia

Erwinia-rezisztencia

gyenge

Lisztharmat-rezisztencia

közepes

gyenge

gyenge

közepes

Varasodásrezisztencia

közepes

közepes

Vértetű-rezisztencia

kiváló

nincs

nincs

nincs

nincs


3-4. táblázat - Az M-9 vírusmentes klónjainak fontosabb tulajdonságai

M–9 KLÓNOK

Alanyok

M–9 EMLA

Pajam 1

Pajam 2

Burgmer 984–10–71

Nicolai KL–29

Növekedési erély

törpe

törpe

törpe

törpe

törpe

Termőre fordulás

igen korai

igen korai

igen korai

igen korai

igen korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

elégtelen

elégtelen

elégtelen

elégtelen

elégtelen

Szaporítás

gyenge

közepes

közepes

közepes

közepes

Télállóság

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Szárazságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Erwinia-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

nincs

Lisztharmat-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Varasodásrezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Vértetű-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

nincs


3.4.3. A körte alanyai

A hazai faiskolák alanyhasználatát – hasonlóan az almánál leírtakhoz – az európaival ellentétes tendenciák jellemzik. Az oltványokat 90% körüli arányban vadkörtemagoncokra szemzik (Hrotkó, 1995), míg ez a legtöbb körtetermesztő országban éppen fordítva van.

A körtealany túlsúlyát csak részben indokolja az a tény, hogy ez az alany jobban elviseli a magas mésztartalmú talajokat és az öntözetlen körülményeket. A körtének korábban egyetlen növekedést mérséklő hatású alanya volt, a birs. Az ismertebb körtefajták a birssel részben vagy teljesen összeférhetetlenek. Ilyenek többek között a Vilmos, a Bosc kobak, a Guyot Gyula, az Avranchesi jó Lujza, a Drouard elnök, a Társulati esperes és az Alexander Lucas. Az összeférhetetlenségi tünetek hőterápiával vírusmentesített alany és nemes használatával mérséklődnek, de ez a birs ökológiai alkalmazkodóképességén nem javít.

Megoldást jelenthetnek a hazai körtetermesztésben az ivartalanul szaporítható körtealanyok, az OH × F-hibridek. A sorozatot az Old Home és a Farmingdale keresztezésével állították elő (Brooks, 1984). Az alanyok mind rezisztensek az Erwinia amylovora és a körte mikoplazmás betegsége, a Pear decline fertőzéssel szemben. Kompatibilitásuk az európai és az ázsiai körtefajtákkal egyaránt kiváló. A magoncalanyokhoz viszonyítva korábban termőre fordulnak, bőven és ,,darabos” gyümölcsöt teremnek a fák. Magas mésztartalmú talajokon sem érzékenyek a klorózisra, télállóak, tő- és gyökérsarjakat pedig csak igen ritkán képeznek. Az egyes hibridek már faiskolai forgalomban vannak. Közöttük jelentősebb különbség a növekedési erélyben és a szaporítási tulajdonságokban tapasztalható (Westwood és Lombard, 1983; Brooks, 1984; Lombard és Westwood, 1987).

A franciaországban az Angers-i kutatóállomáson is törpítő hatású és ivartalanul szaporítható körtealanyok nemesítése folyik, eredményeik azonban még nem kerültek faiskolai forgalomba (Brossier, 1977). Németországban viszont az OH × F alanyok és más körtefajták keresztezésével az ökológiai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó törpe körtealanyok előállítására tesznek kísérletet. Első eredményük a Pyrodwarf néven 1993-ban bejelentett alanyfajta (Jacob, 1993).

A birs- és naspolyafajtákat a faiskolákban általában a birsalanyokra szemzik. Az alanyhiány miatt felmerült a vadkörtemagoncok használata is. Az oltványiskolában a birsfajták eredése vadkörtemagoncokon általában gyengébb, mint birseken, az oltványok növekedése sem kielégítő, ezért ez a megoldás nem előnyös.

A 3.5. táblázatban a legnagyobb mennyiségben szaporított, illetve perspektivikusnak ítélt körtealanyok fontosabb tulajdonságait ismertetjük saját kísérleti eredményekre illetve szakirodalmi adatokra támaszkodva.

3-5. táblázat - A körtealanyok fontosabb tulajdonságai

Alanyok

P. pyraster

P. communis

P.caucasica

P. betulaefolia

Szaporítás módja

magonc

magonc

magonc

magonc

Növekedési erély

erős

erős

erős

erős

Termőre fordulás

kései

kései

kései

közepes

Termőképesség

közepes

Kompatibilitás

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

közepes

közepes

kiváló

Télállóság

Mésztűrés

közepes

közepes

gyenge

Magas talajvíz tűrése

kiváló

Szárazságtűrés

közepes

közepes

kiváló

Mikoplazma-rezisztencia

közepes

kiváló

Erwinia-rezisztencia

nincs

nincs

gyenge

közepes

Pseudomonas-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

gyenge

gyenge

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

Eriosoma-rezisztencia

gyenge

gyenge

közepes

Nematóda-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

kiváló

Alanyok

Old Home

OH × F–333

OH × F–69

OH × F–51

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Növekedési erély

erős

középerős

középerős

féltörpe

Termőre fordulás

kései

középkorai

középkorai

középkorai

Termőképesség

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Télállóság

kiváló

közepes

Mésztűrés

közepes

közepes

közepes

közepes

Magas talajvíz tűrése

közepes

közepes

közepes

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

közepes

Mikoplazma-rezisztencia

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Erwinia-rezisztencia

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Pseudomonas-rezisztencia

gyenge

Gyökérgolyva-rezisztencia

gyenge

közepes

közepes

közepes

Phytophthora-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

Eriosoma-rezisztencia

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Nematóda-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

Alanyok

Birs EM–A

Birs Adams

Birs BA–29

Birs EM–C

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Növekedési erély

féltörpe

féltörpe

féltörpe

féltörpe

Termőre fordulás

korai

korai

korai

korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

változó

változó

változó

változó

Rögzülés a talajban

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Sarjmentesség

közepes

közepes

közepes

Télállóság

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Mésztűrés

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Magas talajvíz tűrése

kiváló

közepes

Szárazságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Mikoplazma-rezisztencia

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Erwinia-rezisztencia

nincs

nincs

nincs

nincs

Pseudomonas-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Phytophthora-rezisztencia

Eriosoma-rezisztencia

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Nematóda-rezisztencia


— : nincs adat

3.4.4. A cseresznye és a meggy alanyai

A cseresznyefák alanyaként a magyar faiskolák mintegy 40%-ban vadcseresznyét és 60%-ban sajmeggyet használnak. A meggyet kb. 90–95%-ban sajmeggyre szemzik, a fennmaradó 5–10% meggymagoncra és vadcseresznyére kerül (Hrotkó, 1995).

Az ipari céltermelés rázógépes betakarításra alkalmas, ez az igénybevételt jól tűrő, erős gyökérzetű alanyokat igényel, noha itt is előny a növekedés mérséklése. A kézi szedésű ültetvényekhez elsősorban olyan törpítő hatású alanyokat keresnek, amelyeken a fák korán termőre fordulnak és bőven teremnek. Mindkét termesztési irány esetében fontos követelmény, hogy az alany jól alkalmazkodjon az ökológiai viszonyokhoz, a betegségekre és kártevőkre ne legyen érzékeny.

A 3.6. és a 3.7. táblázatban a legáltalánosabban szaporított, illetve perspektivikusnak ítélt cseresznye- és meggyalanyok jelentősebb tulajdonságait ismertetjük saját kísérleti eredményeink bemutatásával illetve szakirodalmi adatokra hivatkozva.

3-6. táblázat - A cseresznye és a meggy alanyainak csoportosítása növekedési erélyük alapján

Igen erős

Középerős

Féltörpe

Törpe

C–500

Dunabogdány

Damil

Inmil

C–2753

Magyar

Weiroot 10, 13

Edabriz

F–12/1

Colt

Gisela 5

Weiroot 158

Vadcseresznye

SL 64

M × M–97

Vladimir

Charger

P–HL–6

P–HL–84

Korponay

CAB–6P, –11E

M × M–14


3-7. táblázat - A cseresznye- és meggyalanyok fontosabb tulajdonságai

Alanyok

Sajmeggy C–500

Sajmeggy

C–2753

Vad-cseresznye F–12/1

Vad cseresznye C–2493

Sajmeggy SL–64

Szaporítás módja

magonc

magonc

vegetatív

magonc

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

kiváló

közepes

közepes

Növekedési erély

igen erős

igen erős

erős

erős

erős

Termőre fordulás

kései

kései

kései

közepes

közepes

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás cseresznye: meggy:

jó kiváló

jó kiváló

kiváló jó

jó közepes

jó kiváló

Sarjmentesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Télállóság

kiváló

kiváló

kiváló

közepes

Szárazságtűrés

kiváló

kiváló

közepes

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

közepes

közepes

nincs

gyenge

közepes

Pseudomonas-rezisztencia

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

gyenge

gyenge

gyenge

Meloidogyne-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

Pratylenchus-rezisztencia

közepes

közepes

gyenge

közepes

Blumeriella-rezisztencia

gyenge

gyenge

Alanyok

Colt

Vad-cseresznye Charger

Sajmeggy Duna-bogdány

Sajmeggy Korponay

Sajmeggy Magyar

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

magonc

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

Növekedési erély

középerős

középerős

középerős

középerős

középerős

Termőre fordulás

közepes

közepes

középkorai

közepes

közepes

Termőképesség

közepes

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás cseresznye meggy

kiváló jó

kiváló jó

jó közepes

közepes kiváló

jó kiváló

Sarjmentesség

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Télállóság

gyenge

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

Szárazságtűrés

közepes

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

Gyökérgolyva-rezisztencia

nincs

nincs

közepes

közepes

közepes

Pseudomonas-rezisztencia

közepes

Phytophthora-rezisztencia

gyenge

gyenge

gyenge

Meloidogyne-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

Pratylenchus-rezisztencia

gyenge

közepes

közepes

közepes

Blumeriella-rezisztencia

közepes

gyenge

Alanyok

Damil® (GM–61)

Weiroot 10

CAB–11E

P–HL–6

M × M–97

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai. érték

közepes

Növekedési erély

féltörpe

féltörpe

féltörpe

féltörpe

féltörpe

Termőre fordulás

közepkorai

közepkorai

középkorai

közepkorai

közepkorai

Termőképesség

Rögzülés a talajban

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Kompatibilitás cseresznye meggy

jó —

jó jó

jó jó

jó —

jó —

Sarjmentesség

Télállóság

gyenge

Szárazságtűrés

gyenge

közepes

közepes

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

Pseudomonas-rezisztencia

Phytophthora-rezisztencia

Meloidogyne-rezisztencia

Pratylenchus-rezisztencia

gyenge

gyenge

Blumeriella-rezisztencia

közepes

közepes

gyenge

Alanyok

M × M–14

GISELA 5

Weiroot 158

Edabriz Tabel®

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

Növekedési erély

törpe

törpe

törpe

törpe

Termőre fordulás

korai

korai

korai

korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

közepes

elégséges

gyenge

gyenge

Kompatibilitás cseresznye meggy

jó —

jó jó

jó jó

jó jó

Sarjmentesség

Télállóság

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

közepes

közepes

Pseudomonas-rezisztencia

Phytophthora-rezisztencia

Meloidogyne-rezisztencia

Pratylenchus-rezisztencia

gyenge

gyenge

Blumeriella-rezisztencia

közepes

közepes

Alanyok

P–HL–84

Vladimir

Inmil® (G–M9)

Prob

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

közepes

kiváló

Növekedési erély

törpe

törpe

törpe

törpe

Termőre fordulás

igen korai

korai

korai

korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Kompatibilitás cseresznye meggy

jó —

közepes —

közepes —

jó jó

Sarjmentesség

rossz

kiváló

Télállóság

gyenge

kiváló

Szárazságtűrés

közepes

közepes

gyenge

Gyökérgolyva-rezisztencia

gyenge

közepes

közepes

Pseudomonas-rezisztencia

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

Meloidogyne-rezisztencia

Pratylenchus-rezisztencia

gyenge

Blumeriella-rezisztencia

gyenge

közepes

közepes


— : nincs adat

3.4.5. Az őszibarack alanyai

A hazai faiskolák az őszibarackot 60–70%-ban vadőszibarack-magoncra, 20–25% körüli arányban keserűmandula-magoncra szemzik, a fennmaradó mennyiség pedig részben myrobalan alanyokra és az utóbbi években 4%-ot is elérő GF–677 mandulabarack-alanyra kerül. A vadőszibarack és a keserűmandula egymáshoz viszonyított aránya viszonylag stabil, a myrobalant inkább csemetehiány pótlására használják. A mandulafajták mintegy 90%-ban kerülnek keserűmandula-magoncra, 5% körüli arányban vadőszibarackra, 3-4% mandulabarackra, s 1-2% myrobalanra vagy más szilvafélére (Hrotkó, 1995).

Az alany megválasztásánál a gyümölcstermesztők elsősorban a termőhely ökológiai viszonyaira vannak tekintettel. A betegségekkel, kártevőkkel szembeni rezisztencia, tolerancia, valamint az újratelepítésre való alkalmasság kerül egyre inkább az érdeklődés középpontjába az alanyválasztásnál, az integrált termesztésnél pedig az ökológiai alkalmasság mellett ez a legfontosabb alanyválasztási szempont.

A 3.8., 3.9. táblázatban a legnagyobb arányban szaporított, illetve perspektivikusnak ítélt őszibarackalanyok fontosabb tulajdonságait ismertetjük részben saját kísérleti eredményekre, részben szakirodalmi adatokra támaszkodva.

3-8. táblázat - Az őszibarackalanyok csoportosítása növekedési erélyük alapján

Igen erős

Erős

Középerős

Féltörpe

Törpe

Cadaman

Barrier 1

Brompton

Siberian C

GF–2037

PE–Da

GF–305

Elberta

Citation

GF–2038

PE–Ma

Higama

Julior

GF–655/2

P. pumila

GF–677

Montclar

Mandula

GF–1869

P. besseyi

Hangsen 536

MRS–2/5

Rbira

Ishtara

Hansen 2168

G–2629


3-9. táblázat - Az őszibarackalanyok fontosabb tulajdonságai

Alanyok

GF–677

Cadaman®

PE-DA

PE-MA

MR-S–2/5

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

Növekedési erély

igen erős

igen erős

igen erős

igen erős

erős

Termőre fordulás

középkorai

közepes

közepes

közepes

középkorai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Gyümölcsminőség

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

őszibarackkal:

nektarinnal:

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

Télállóság

közepes

Szárazságtűrés

gyenge

Magas talajvíz tűrése

gyenge

közepes

Mésztűrés

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Gyökérgolyva-rezisztencia

közepes

Nematóda-rezisztencia

Talajuntságtűrés

Alanyok

C–2629

GF–305

Hygama

Montclar

Rubira

Szaporítás módja

magonc

magonc

magonc

magonc

magonc

Faiskolai érték

kiváló

kiváló

Növekedési erély

erős

erős

erős

erős

középerős

Termőre fordulás

közepes

közepes

közepes

közepes

közepes

Termőképesség

Gyümölcsminőség

Rögzülés a talajban

közepes

Kompatibilitás

őszibarackkal:

nektarinnal:

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Télállóság

közepes

közepes

közepes

közepes

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

közepes

Magas talajvíz tűrése

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Mésztűrés

gyenge

gyenge

gyenge

közepes

gyenge

Gyökérgolyva-rezisztencia

gyenge

gyenge

közepes

gyenge

közepes

Nematóda-rezisztencia

gyenge

gyenge

közepes

közepes

gyenge

Talajuntságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

gyenge

Alanyok

Elberta

Mandula

C–446

Siberian C

Julior® Ferdor

St. Julién GF–655/2

Szaporítás módja

magonc

magonc

magonc

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

kiváló

közepes

közepes

Növekedési erély

középerős

középerős

féltörpe

féltörpe

féltörpe

Termőre fordulás

középkorai

középkorai

korai

korai

korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

Gyümölcsminőség

Rögzülés a talajban

közepes

közepes

gyenge

közepes

közepes

Kompatibilitás

őszibarackkal:

nektarinnal:

közepes

közepes

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

közepes

közepes

Télállóság

közepes

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

közepes

Magas talajvíz tűrése

gyenge

gyenge

gyenge

közepes

Mésztűrés

gyenge

kiváló

gyenge

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

gyenge

gyenge

Nematóda-rezisztencia

gyenge

gyenge

közepes

Talajuntságtűrés

gyenge

gyenge

gyenge

közepes

Alanyok

Citation® Zaipime

Damas GF–1869

Ishtara® Ferciana

GF–2037

GF20–38

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

közepes

közepes

közepes

Növekedési erély

féltörpe

féltörpe

féltörpe

törpe

törpe

Termőre fordulás

korai

korai

korai

igen korai

igen korai

Termőképesség

közepes

kiváló

Gyümölcsminőség

Rögzülés a talajban

közepes

közepes

közepes

gyenge

Kompatibilitás

őszibarackkal:

nektarinnal:

közepes

gyenge

közepes

változó

Sarjmentesség

kiváló

közepes

Télállóság

közepes

Szárazságtűrés

gyenge

gyenge

közepes

közepes

gyenge

Magas talajvíz tűrése

gyenge

gyenge

Mésztűrés

gyenge

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

Nematóda-rezisztencia

gyenge

Talajuntságtűrés

gyenge


—: nincs adat

3.4.6. A szilva alanyai

A szilvafajták a Prunoideae alcsalád legtöbb termesztett fajára szemezhetők, ennek ellenére a különböző szilvafajokon kívül más alany használata nem gyakori. A magyar faiskolák szilvaalany-használata különösen egysíkú, vagyis a fajtákakat zömében myrobalan-magoncokra szemzik, és csak elenyésző arányban kerül sor más alanyokra (Hrotkó, 1995).

A szilvánál az alanyválasztás szempontjai között Nyugat-Európában a növekedés mérséklése már régóta szerepel, nálunk a gyümölcstermesztők részéről ilyen igény csak ritkán jelentkezik. Ez elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a szilvát főleg ipari célra termesztik és rázógépekkel takarítják be. A korszerű, intenzív ültetvényekben azonban várhatóan nőni fog a növekedést mérséklő, törpítő alanyok jelentősége. A szilvafajok között a hagyományos törpítő alanyok a penta- és hexaploid fajok között találhatók, míg a diploid myrobalanok és triploid hibridjeik általában igen erős növekedésűek. Az utóbbi időben sok törpítő hatású fajhibridalanyt is találhatunk az európai faiskolai kínálatban.

A 3.10., 3.11. táblázatban ismertetjük a leginkább szaporított, illetve perspektivikusnak ítélt szilvaalanyok főbb tulajdonságait saját illetve szakirodalmi adatok alapján.

3-10. táblázat - A szilvaalanyok csoportosítása növekedési erélyük szerint

Erős

Középerős

Féltörpe

Törpe

Myrobalan B

GF–8–1

Myran

Myrocal

MY-KL-A

MY-BO 31

GF–31

Brompton

MRS–2/5

St. Julién A

St. J. Hibridé 2

Julior

GF–655/2

Citation

Ishtara

Pixy

GF–2037

GF–2038

P. besseyi

P. pumila


3-11. táblázat - A szilvaalanyok fontosabb tulajdonságai

Alanyok

Myrobalan magonc

Myrobalan B

Marianna

GF–8/1

Myran®

Myrocal® Fercino

Szaporítás módja

magonc

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Növekedési erély

erős

erős

erős

erős

erős

Termőre fordulás

középkései

közepes

közepes

közepes

közepes

Termőképesség

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

szilvafajták

ringlók

kiváló

kiváló

közepes

kiváló

közepes

kiváló

Sarjmentesség

változó

Télállóság

Szárazságtűrés

közepes

közepes

gyenge

közepes

Mésztűrés

Magas talajvíz tűrése

kiváló

kiváló

Gyökérgolyva-rezisztencia

Pseudomonas-rezisztencia

gyenge

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

Nematóda-rezisztencia

Alanyok

MY-KL-A

MY-BO–1 B

Brompton

MRS–2/5

St. Julián EM-A

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

kiváló

közepes

közepes

Növekedési erély

erős

erős

középerős

erős

középerős

Termőre fordulás

középkései

közepes

közepes

közepes

középkorai

Termőképesség

kiváló

kiváló

közepes

közepes

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

szilvafajták

ringlók

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

gyenge

Télállóság

kiváló

kiváló

közepes

kiváló

Szárazságtűrés

közepes

közepes

gyenge

gyenge

Mésztűrés

Magas talajvíz tűrése

kiváló

Gyökérgolyva-rezisztencia

rossz

Pseudomonas-rezisztencia

gyenge

gyenge

Phytophthora-rezisztencia

gyenge

Nematoda-rezisztencia

Alanyok

Julior® Ferdor

St. Julián

GF 655/2

Citation® Zaipime

Ishtara® Ferciana

Pixy

Szaporítás módja

vegetatíve

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

közepes

gyenge

Növekedési erély

középerős

féltörpe

féltörpe

féltörpe

törpe

Termőre fordulás

középkorai

korai

korai

korai

korai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

közepes

Rögzülés a talajban

kiváló

közepes

közepes

közepes

Kompatibilitás

szilvafajták

ringlók

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Sarjmentesség

Télállóság

kiváló

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

gyenge

Mésztűrés

közepes

közepes

gyenge

Magas talajvíztűrés

gyenge

közepes

gyenge

Gyökérgolyva-rezisztencia

Pseudomonas-rezisztencia

közepes

Phytophthora-rezisztencia

gyenge

Nematoda-rezisztencia


—: nincs adat

3.4.7. A kajszi alanyai

Magyarországon a kajszifajtákat mintegy 60–65%-ban vadkajszimagoncra, 30–35%-ban myrobalanmagoncra szemzik, és csak mintegy 5% körüli arányban használnak alanyként különböző szilvaalanyokat, elsősorban helyi szilvafajtákat (Hrotkó, 1995).

Az alany megválasztásakor elsősorban a termőhelyi viszonyok játszanak szerepet. Üzemi termesztésre is ajánlható törpe, féltörpe alanyai nem ismeretesek. A szárazabb alföldi területeken a vadkajszimagoncot részesítik előnyben, míg a kötött, hideg talajokra inkább szilvaalanyokat telepítenek.

A 3.12. táblázatban saját kísérleti eredményekre illetve szakirodalmi adatokra támaszkodva közöljük a legnagyobb mennyiségben szaporított, illetve perspektivikusnak ítélt kajszialanyok fontosabb tulajdonságait.

3-12. táblázat - A kajszialanyok fontosabb tulajdonságai

Alanyok

Vadkajszi

Myrobalan

Myrobalan B

Marianna GF–8–1

Szaporítás módja

magonc

magonc

vegetatív

vegetatív

Faisolai. érték

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Növekedési erély

igen erős

erős

erős

igen erős

Termőre fordulás

kései

kései

közepes

közepes

Termőképesség

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

kiváló

közepes

Sarjmentesség

kiváló

közepes

közepes

Télállóság

Szárazságtűrés

közepes

közepes

Magas talajvíz tűrése

gyenge

gyenge

Gyökérgolyva-rezisztencia

Pseudomonas-rezisztencia

gyenge

közepes

közepes

Nematóda-rezisztencia

közepes

közepes

Vertícillium-rezisztencia

nincs

közepes

közepes

közepes

Gutaütés mérséklése

gyenge

Alanyok

Myrobalan

GF–31

Torinel® Avifel

Fehér besztercei

Kisnánai lószemű

Szaporítás módja

vegetatív

vegetatív

vegetatív

vegetatív

Faiskolai érték

kiváló

közepes

közepes

Növekedési erély

erős

középerős

középerős

középerős

Termőre fordulás

közepes

középkorai

középkorai

középkorai

Termőképesség

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Rögzülés a talajban

kiváló

kiváló

kiváló

kiváló

Kompatibilitás

Sarjmentesség

közepes

közepes

közepes

közepes

Télállóság

közepes

kiváló

kiváló

kiváló

Szárazságtűrés

közepes

közepes

közepes

közepes

Magas talajvíz tűrése

közepes

közepes

közepes

Gyökérgolyva-rezisztencia

Pseudomonas-rezisztencia

közepes

közepes

közepes

Nematoda-rezisztencia

közepes

Verticillium-rezisztencia

nincs

Gutaütés mérséklése


—: nincs adat

3.4.8. A dió alanyai

A dióalany-használatban feltűnő változás az elmúlt évtizedben a fekete dió kiszorulása a szaporításból (Hrotkó, 1995). Ennek oka a Cherry Leaf Roll vírus (CLRV) fertőzése következtében jelentkező rossz szemzéseredési és inkompatibilitási tünetekben keresendő. A helyzet világszerte hasonló, ezért a legfontosabb dióalany a J. regia-magonc. Franciaországban a feketedió-alany aránya csupán 10-20%. Az USA-ban, Kaliforniában viszont a dió alanya a Juglans hindsii (Kaliforniai fekete dió) és a J. regia hibridjének, a Paradoxnak a magonca. De ennél is jelentkezik a CLRV-vel kapcsolatos hiperszenzitív reakció, a ,,black line disease”, vagyis az összeforrási zónában nekrotizáló réteg kialakulása fekete vonal formájában (McGranahan és Catlin, 1987).

Dió (Juglans regia). Magoncait használják alanyként, magja legalább 8–10 hetes rétegezést igényel. Az oltványiskolába előcsíráztatott magot ültetnek ki tavasszal. A csemeték vastagodása nem minden évben kielégítő, de tápkockás, fólia alatti neveléssel meggyorsítható.

Szabadföldön július második felében szemzik ablakos szemzéssel vagy sípolással. Téli kézben oltáshoz egyéves, erős magcsemetéket lehet használni. A magról kelt, úgynevezett ,,magnemes” fákhoz viszonyítva az oltott vagy szemzett dió mérsékeltebb növekedésű és hamarabb fordul termőre. A nemes fajták a diómagoncokon jól erednek, inkompatibilitás eddig még nem jelentkezett.

Keleti fekete dió (Juglans nigra). Észak-Amerika keleti államaiból származik. Magoncait használják alanynak. Magja hosszabb, 12–16 hetes rétegzést igényel. A fekete dió a magasabb talajvizű területeken is jól fejlődik. Jobban elviseli a nematódákat, a gyökérgolyvára is kevésbé érzékeny. Az alanycsemete nevelése, ápolása, szemzése azonos a J. regiánál elmondottakkal. A szemzések eredése ezen az alanyon rosszabb, ezért a faiskolai használatban szerepe csökken. A ráoltott fák hamarabb termőre fordulnak, és 20–30%-kal kisebb koronát fejlesztenek, mint a J. regia alanyon. A fekete dió igen érzékeny a nemes fajta vírusfertőzésére (CLRV), melyre az oltási helyen fekete nekrotikus réteg képződésével reagál (Black line disease), ezért ma már egyetlen jelentős diótermelő országban sem ajánlják használatát.

Kaliforniai fekete dió (Juglans hindsii). A kaliforniai diótermesztésben fontos szerepet játszik ez a faj, melynek magját, illetve hibridjeinek magját használják alanynevelésre. Melegigényes, franciaországi tapasztalatok szerint az európai klímához rosszul alkalmazkodik (McGranahan és Catlin, 1987).

Juglans mandshurica. Hidegtűrő diófajként tartják számon, Kína északi területein kísérletekben alanyként is szerepelt. A J. regiával könnyen kereszteződik, Dél-Morvaországban bíztató eredményeket adtak a hibridek a dió-alanykísérletekben.

3.4.9. A ribiszke és a köszméte alanyai

A bokor alakú ribiszkét és köszmétét dugványozással és bujtással szaporítják, a magas törzsű fácskák neveléséhez viszont a Ribes aureum fajtáit, klónjait használjuk törzsképző alanyként.

A Ribes aureum alanyként legjobban bevált fajtája a Brechts Erfolg. Hazánkban ebből a fajtából Debrecenben szelektáltak egy klónt (Harmat, 1975), amelyet Pallagi 2 néven szaporítanak. Feltöltéses bujtással szaporítják, sarjai igen jól gyökeresednek. Gyökeres sarjait már az anyatelepen be lehet szemezni, vagy zölden oltani. Az oltott vagy szemzett sarjakat 1-2 évig nevelik tovább oltványiskolai körülmények között. A gyökeres, be nem szemzett, oltott sarjak télen kézben is olthatók. A köszméte szaporítására jól használható a zöldoltás, a vesszős szemzés, télen vagy tavasszal a lapozás, ribiszkénél pedig a párosítás.