Ugrás a tartalomhoz

Fanchali Jób-kódex

Tóth Tünde, Földes Zsuzsa

Mezura –- CHER –- Bibliopolisz

Lilium, kvítí sadila...

Lilium, kvítí sadila...


                     
                        ALIA
                       
                       Liliomvirágot ültetett (nő), járta a gyümölcsöskertet vidám májusi időben
                       
                       egy igen szép, erényes leányka, meghallottam (férfi) a hangját. 
                        
                        Ahogy először megláttam, legott megsebezte szívem, megragadott a fénye; e fájdalmon, szép erényén, igen elcsodálkoztam. 
                        
                        Drága köntöst viselt, igaz fehérségtől (tisztaságtól) piruló, igen fényesen tündökölt, s e boldogító, nyári időben rózsakoszorút font. 
                        
                        Szerelemmel vagyok iránta (férfi), tüzes nyíllal általjárva, szégyenlősen néztem reá (nő): nemes lelkű, igen kedves, rabul ejtette menten szomorú szívemet. 
                        
                        Hozzáléptem készségesen, átölelvén tisztelettel, rózsakoszorúját nyomban fejéről levette, nekem adta, s hozzá még egy aranygyűrűt. 
                        
                        Mihelyt megismertem szerelmét, odanyújtottam jobbomat, szívem repesett, ó leánykám, én szívecském, örömöm immár nem kevés. 
                        
                        Megtartod az emberi erényeket, mindig kész vagyok szolgálatodra, érted élek, szeretve, édes virágom, én hajlékom, kiontatnám szívem vérét (érted). 
                        
                        Ej, szerelmet érzek irántad, Istenembe vetem reményemet, hogy kegyesen nekem ad, Uramnak akaratából, adja Isten, hogy egymáséi lehessünk. 
                        
                        Ó, aranynál drágább leányka, rabul ejtetted szívemet, irántad való igaz szerelmem meg nem változik, semmilyen időben (sohasem); Istenem, add, hogy mindig megmaradjon! 
                        
                        Ej nehéz elszakítani az igaz szerelem kötelékét, hiszen mindenki része. Ó, szerelem, ifjúságomban engem is rászedtél! Bármennyire megcsalattattam is, és e szerelem által rászedettem, Istenem, te igazíts helyre, tárd fel ártatlanságomat, őszinteségemet, gyógyítsd meg szomorú szívemet! 
                        
                        Ej, búsultam, szomorúan [vagy: én (férfi) bánatos], nem lelhettem vigaszt, hanem az ő (nő) hangját hallván, szívem igen hamar újra megvigasztalódott. 
                        
                        Szerelmedet, leánykám, meg ne változtasd, s a gonosz embereknek ne tárd fel magadat; tudom, ádáz irigyeink vannak, gonosz emberek, rosszak, hamisak, elválasztják a szerelmeseket. Ámen.