Ugrás a tartalomhoz

Fanchali Jób-kódex

Tóth Tünde, Földes Zsuzsa

Mezura –- CHER –- Bibliopolisz

Darovals’ mne, Bože, tak...

Darovals’ mne, Bože, tak...

 
                        
                       [DAROVALS’ MNE BOŽE...]
                       
                       Nekem ajándékoztad, Istenem, hát vidulj, sólyommadár, hogy hirtelen megismerhettelek megörvendeztetve szomorú szívedet és szívemet; szíved által bizonnyal hirtelen súlyosan megsebeztettem (férfi); fut a nyíl, ég a szív, megpillantván a te orcád. 
                        
                        És én (nő) bizonyosan elteltem  a pelikán, e szánakozó madár vérével, igen jól megismertem mindent [vagy: megvilágosodott számomra minden]. Amerre járok, rád gondolok, én szerelmetes szívem, bizonyára Cupido nyila sebzett meg engem (férfit) oly igen [a következő versszak ismétlődése miatt feltehetőleg szövegromlás, hiszen itt a férfi beszél, míg a strófa elején a nő]. 
                        
                        Ráadásul, kecses hattyú, elveszed minden kedvemet, nincs a világnak olyan orvosa, aki ilyen ízes főzetet tudna nekem adni. A napfényben arcodat meglátva, én szerelmetes szívem, bizonyára Cupido nyila sebzett meg engem (férfit) oly igen. 
                        
                        Megmondhatom az igazat, nem tudom eltitkolni, szeretlek, mint tenmagamat; Isten a legjobb tudója szívem titkának, aki el akar választani, el nem választ, aki rágalmaz/féltékenykedik, az taszítja hevesen hozzám az én szerelmetes szívemet. 
                        
                        Ej, Istenem, halld meg szomorú hangomat ebben a [értelmezhetetlen szó] időben, légy jelen, segíts meg, szívemet én is átnyújtom az ő (nő) hatalmába, hogy a gyümölcsét kivirulni lássam. Az én szerelmetes szívemet te magad (férfi) vedd gondodba, mert te vagy annak a szép gyümölcsöskertnek az ura! 
                        
                        Az illatos levendula felér a rozmaringgal [vagy: Illatos levendula! Felérsz a rozmaringgal]; Istenem, add, hogy én is (nő) kivárjam őt (férfi), és kivárván testemet vele takarjam, alabástrommal, szép flastrommal, majoránnával, biztos fundamentumra helyezzem szívemet, ámen.