Ugrás a tartalomhoz

Fanchali Jób-kódex

Tóth Tünde, Földes Zsuzsa

Mezura –- CHER –- Bibliopolisz

Mějž, ty, lítost...

Mějž, ty, lítost...


                       
                       ALIA CANTIO
                       
                       Könyörülj, én legkedvesebbikem (nő) szívemen, mert én neked mindenben engedelmeskedem, szerelmeddel megsebeztél, egészségemnek ártottál, megszomorítottál. 
                        
                        Csakhogy reám, én legkedvesebbikem (férfi), őrzők vigyáznak, és nem akarják, hogy veled beszéljek, bár megadná a Jóisten, hogy beszélhessek veled, hogy megvigasztalhassam szívedet [vagy: szívemet]. 
                        
                        Hiszen, én legkedvesebbem (férfi), egyre mást kommendálnak nekem, hogy fogadjam uramul, azt kívánják, gazdagon megajándékoznak, hitet, szerelmet ígérnek, magukat ajánlják. 
                        
                        Ezért, én legkedvesebbem (férfi), nem felejtelek el téged, senki másnak nem adok menedéket, fektemben, keltemben mindig rád emlékezem, én édes szívem. 
                        
                        Semmit se adj, én legkedvesebbem (nő), a javaira (férfiéra), többre becsüld az őszinte szívet, akik birtokért adják oda magukat, nem szoktak hitben, szerelemben élni, kergetik a bikát [szólás; = késő bánat]. 
                        
                        Én legkedvesebbem (férfi), mit se sajnálkozz, hiszen épp eleget bánkódom miattad, nehézségem, keservem, [értelmezhetetlen szó] túlontúl sok is van, többet akarok szenvedni. 
                        
                        Mert, legkedvesebbem (férfi), sokra tartom a boldogságot, ha szememet reád vetem, piros orcádra, hónál fehérebb kezedre, lábadra, ó én örömem! 
                        
                        Hiszen, én legkedvesebbikem (nő), igen jól tudom, hogy nálad folyvást sok vetélytársam van, hogy elmédet felkavarják, mindenbe beleszólnak el akarván bennünket választani egymástól. 
                        
                        Azon vannak, én legkedvesebbem (férfi), hogy összeveszejtsenek, bánatos szívemet tőled elválasszák, ne törődj vele semmiképp, nem viszik véghez, amit akarnak, hogy egymástól elszakítsanak. 
                        
                        Ne hallgass, legkedvesebbem (nő), hazug emberekre, mert ők el akarnak bennünket választani, kilesik, hogy két szerelmesben milyen nagy a szerelem, ezt eszükben tartják. 
                        
                        Ha anyámat, én legkedvesebbem (férfi), megharagítom is, akkor is szeretni foglak én legkedvesebbem (férfi), szeretni téged, szeretni, neked aranygyűrűt adni, téged szeretve ölelni. 
                        
                        Már nekem, én legkedvesebbem (férfi) holnap férjhez kell mennem, szeretetlen tuskót magamhoz vonni... Szeretni téged foglak, én szerelmetes szívem, mindig minden időben! 
                        
                        Már énnekem, én legkedvesebbem (nő), igen sok bánatot okoztál, mikor tudattad velem férjhezmeneteledet, hova legyek, én bánatos, ó, halál, végy magadhoz, és pusztíts el engem. 
                        
                        Ne sírj, ne bánkódj, én legkedvesebbem (férfi) férjhezmenetelem miatt, hiszen én mindig a te szívecskéd, a te hű úrnőd (leszek), inkább meghalnék, mintsem elhagynálak, életemet adnám érted. 
                        
                        Hű szerelmem jeléül, én legkedvesebbem (férfi), amivel minden időben szerettelek, egy gyűrűvel ajándékozlak meg, sok egészséget/üdvöt (?) ígérek, hiszen látom, méltó vagy rá. 
                        
                        Ehhez még, én legkedvesebbem (férfi) neked adom ezt a zöld koszorút, a fejedre teszem, [feltehető szövegromlás: egy sor hiányzik, illetve az előző versszak egy sorának ismétlése] sok egészséget/üdvöt (?) ígérek, mindig téged szeretlek. 
                        
                        Bárcsak, én legkedvesebbem (férfi), mindig kedvedben járhatnék, mindhalálig téged szerethetnélek, téged foglak szeretni mindig, minden időben, én édes szívem. 
                        
                        Isten áldjon, én legkedvesebbem (nő) az ilyen szerelemért, szeresd azt, akit választottál, akinek adtad szavadat, amellyel hozzám szóltál, mikor együtt ültél velem. 
                        
                        Sajnálom, én legkedvesebbem (férfi), férjhezmenetelemet, hogy most meg kell tőled fosztatnom, akit szívem minden percben szeret, csakhogy ravaszul/lopva. 
                        
                        Szívem vigasza voltál, én legkedvesebbem (férfi), szánd meg a hű hajadonokat és szüzeket, megtapasztaltam, megtapasztaltam, amit nem hittem. Istenem, bár meghalnék! 
                        
                        Valahányszor rám tekint a te mindennél élesebb pillantásod, mindig felvidul a te szomorú szíved, emlékezz rám a szomorú napon, és nekem mindennap emlékeznem kell rád. 
                        
                        S amikor el kellett búcsúznunk egymástól, keserves sírással szóltunk egymáshoz… Ó balsors, balsors, bánatra juttattál a csalárd gazdagság miatt. 
                        
                        Isten áldjon, én legkedvesebbem (nő), én vigaszom, mert a világon te vagy minden mulatságom, a te szépséged, erényed, kecsességed nagy fájdalmat okoz, felszítva szerelmemet. 
                        
                        Ölelj hát meg, én legkedvesebbem (nő), arra kérlek, hiszem, hogy nekem jót kívánsz, utoljára megáldalak, kedvesebb kedvest nem kívánok, benned ismerem meg. 
                        
                        Én legkedvesebbem (nő), Istenemnek ajánllak, bánatos magamat a szívecskédnek, ezzel áldjon meg maga a Jóisten, magamnak mindig ezt kívánom, ha rád gondolok.