Ugrás a tartalomhoz

Fanchali Jób-kódex

Tóth Tünde, Földes Zsuzsa

Mezura –- CHER –- Bibliopolisz

Ach, potešení mé roztomilé...

Ach, potešení mé roztomilé...


                        
                         ALIA
                        
                        Ó én kedves örömem, te vagy itt minden mulatságom, nélküled kell lennem, sajnálom, hogy tőled (nő), én kedvesem, el kell válnom. 
                        
                        Hasztalan az én szerelmem, rád való gyakori emlékezésem, én egyetlen szívem, szerettelek (férfi) híven, őszintén, bárki másnál (nőnél) jobban. 
                        
                        Eszembe sem jutott volna, hogy ez lesz a fizetségem, szerelmemért sok aljasságot kell elviselnem, fájdalmas vágyakozást. 
                        
                        Szívesen eltűröm, és azzal vigasztalódom, hogy vidám leszek, megszabadulok a bánattól, te adj vigaszt, Uram Istenem, hiszen én, bánatos nem sejtettem, hogy megcsalattathatnék. 
                        
                        [bizonytalan olvasat: ???; vagy: egyszer; vagy: inkább] eggyé válnék veled, én édes szívem, szeretetben, őszinte szerelemben, Uram Istenem, kegyeskedj megadni, hogy te, legkedvesebbem (nő), igaz szerelemmel légy hozzám. 
                        
                        Igencsak fáj az én szomorú szívem, nem látom magam körül a [valószínű szöveghiány] ...-mat, mit mondhatnék magamnak, fájlalom, hogy tőled, kedvesem (nő), el kell búcsúznom. 
                        
                        Ne gyötörd tovább szomorú szívemet, hamarosan sírba kell szállnom miattad, vigasztalj meg engem, bánatost (férfi), mert Isten is tudja, hogy szeretlek téged igaz szívemből. 
                        
                        A te szépséges, fehér-piros orcád sebezte meg szomorú szívemet kegyetlen szerelemmel… Másokat (nőket) elhagyok, vele (nővel) vigasztalódom, az én kedves Aničkámmal. 
                        
                        Keserű balsors, hogy háborúzol velem, a legkedvesebbemmel (nő) áltatod szívem, mivel vigasztalódjam, hiszen, édes szívem, ha úgy akarod, nélküled kell lennem. 
                        
                        De már tudom, hogy nem akarsz engem, ezzel is segíted e világból hamar elmúlásom, mit mondjak erre, fájlalom, hogy én legkedvesebbem (nő), hogy el kell téged siratnom. 
                        
                        Arra kérem Istent, ne kerüljön el aki asszony nekem jut, az ő hatalmába ajánlom egyetlen szívemet, aztán,  ha ki akarja, ne kívánja ezt nekem [vagy: legyen rosszakaróm], mit sem törődöm vele. 
                        
                        Isten áldjon, én édes szívem, te vagy itt minden mulatságom, én egyetlen leánykám, ha Isten nekem ad, hogy az enyém légy, legkedvesebb Aničkám. 
                        
                        Én már elmegyek, ha nem szívesen is, de kénytelen vagyok, téged, a bánatost (nő) Istennek ajánllak, adjon Isten jó éjszakát, én meg hatalmadba ajánlom bánatos, szomorú szívemet. 
                        
                        Ezt a kis éneket röviden lezárom, neki (nőnek) még egyszer jó éjt kívánok, áldjon meg a Jóisten, s ha másként nem lehet, választok magamnak más kedves Aničkát.