Ugrás a tartalomhoz

Fanchali Jób-kódex

Tóth Tünde, Földes Zsuzsa

Mezura –- CHER –- Bibliopolisz

[BALASSI BÁLINT 54. ÉNEKE] (Ó, magas kősziklák...)

[BALASSI BÁLINT 54. ÉNEKE] (Ó, magas kősziklák...)[51]

[p. 011]


        
        Egÿ uton ÿaro ſzerzette Enek, kÿben panaſzolkodÿk[52]
                    es kerdezkedÿk magaba nÿaualias á Julia kegiet-
                    lenſege felől, Mert Julÿanak neẅezthe ẅolt az 
                    ſzerethoÿeth, noha mȧs uolt neẃe,
        Melÿ kerdezkedęſÿnek, mÿndenikere ẃalazt es ertel-
                    meth ueſzen az Erdeő hangoſsagatóul mÿndenÿk Ẅers
                    uegÿben mert Erdőn menẅen eneklete ezt az uton Járo.
                    De nem kőnnÿen erthetÿ megh az Eneketh, a kÿ nem tud-
                    gÿa mÿchoda az Ekho: Az penigh ſemmÿ nem egÿeb
                    hanem chák az á hangoſsagh kÿ vag’ Palotatẅl ẅagÿ
                    erdőtul uagÿ egieb hangos heltul ſzokot embernek rÿ
                    kolthaſsara wagÿ enekleſere, az Ʒoʒath utan az mon-
                    dot igenek ẅegeben feleleth keppen eſnÿ.
        
        

[p. 012]


        
        Ezt az Ekhot az regÿ bőlch Ẅers Zeőrző Deakok
                    tẅnder Aſzonnak hÿrdettek lennÿ, .S. Erdők kőzeőth
                    laknÿ ſchak akkor ſzolnÿ mÿdőn az uton iarok az
                    Erdőken althal menthekben enekelnek, Azért az
                    Eko ſemmÿ nem egÿeb ẅgian ualoban igazan, hanem
                    chak az Erdő hangoſsaga, ſezaz Enek ertelme.
        O magas keőſzÿklak, kÿetlenben neőth fák, kÿk nagÿ
                    ſzerelmem tẅzéén, Igaz bÿſzonſagÿm wattok mert
                    kÿnaÿm tugiatok ſzinte mint en, kÿ latta uilagon
                    hog igÿ nÿomoriogion mas mint en ẅeſetſzegen? Ekh. EN.
        Kÿ felele nekem taẅul az Erdőben lön ugian ualamÿ ſzo,
                    Talan egÿk tẅnder ÿar itth ualamÿert, ẅag’ ualamelÿ
                    Nìulaſzo ha Lo nem nìerÿthet, kÿ ÿth chőrőgheteth,
                    Leẅen Labaÿn bekoo. Ekh. Ekoo.
        Eko te ſzollaſze, mond meg ha tudode kÿ ẅÿgaztalhatna
                    Bẅm heliet őrőmeth, halalert elethet ennekem kÿ
                    adhatna, De mond meg kÿ neẅe kÿt ioknak felette
                    Szÿuem inkab keẅanna. Ekh. Anna.

[p. 013]

            
        
        Az Bÿzon meg uallom, de io ſzolgalathom, mond megh
                    ha kelléé uag’ nem Az en ſzep Julÿam, leſzen io hoſzam,
                    wag’ mind chak ilÿ kegÿetlen, hog’ regen ſzolgalom leſzené
                    Jutalmom kelléé ioth remenlenem. Ekh. Nem.
        Kegetlenſegeÿert tẅrtem ſok kÿniaert, háth meg Istentẅl
                    ſem fel, Illien ſzep ſzemelben minth kedues feſzekben,
                    kegetlenfeg hogÿ hogÿ éél, mert mÿnth nÿelẅed beſzel,
                    Bűmmalen hiſzem él hog’ ilÿ igen nem kÿméél. Ekh. Eel.
        O hoẅa legÿek háth, tẅruen enÿ kÿnniat, kÿuel ẅeth keőrős
                    keőről, nÿnts ẅth ſzerelmehez, mert már el uethet ez kegies
                    ſzemeÿ elől, ẅethet giőtrelemre kÿben meg őly ueghre, á
                    mint Latom hog’ giẅlől. Ekh. Őel.
        No chak mutasd modgiath, mÿnth olthaſsam langÿath ſzerel-
                    memnek, kÿ chak nő, ẅag’ hogÿ igÿ ſzeretem ſ kegelmet nem
                    erzem, ne talan oka nem ẅ hanem más gonoſzneő Őrdőn
                    geős beőẅoleő mert kegies ő ſern mÿnt keẅ. Ekh. Eő.
        Hááth megÿek en ẅeſzeth kÿt ſzerelem egeth ſ kÿt már
                    hozza nem fogad, ſzÿnem regÿ Bűmba, mÿnt fzep uÿragh,
        

[p. 014]


                    
        Niàrba im latod hog’ ug’ÿ herẅad, Azert agÿ tanachoth,
                    ſzaniad niaẅalamoth, ha ſebemeth giógÿthad. Ekh. Had.
        Waÿha el hagÿhatnám, uolna mÿ niaualÿam? de ha lől-
                    kem mint gerÿed mÿkor fzép orczaÿat, mint pűnkősd
                    Rosaÿath, latom hog pÿrẅl terÿed, ha fzep uoltath
                    latnad, el hadnÿ nem hadnad, nézd meg chak es es-
                    merÿed. Ekh. Meried.
        Nem merhetÿ ſzÿuem, hanem ha kett kezem, uegez kÿ
                    eletembűl, Noo teőrrel meregel nag’ bumot űerem el,
                    mert kÿ estem keduebűl látom hogÿ chak giűloel,
                    ennekem nem eőrrűl, Sraÿtam nem is kőnìorűl Ekh. Őrrűl.
        O ẅaÿha orűlne, S.zerelmebe uenne, ẅezne ſzÿuem banat-
                    tia, de nem azt ielenthÿ kemen tekentethÿ, S az mint
                    magát mutattia, hog’ ismeth ſzereſsen, nem adgia azt
                    Isten, Noha leőlkem imadgia. Ekh. Adgìa.
        Ha Isten aʒt adgia, lelkőm ẅÿſzonth áldgia, neẅet
                    minden időben, hiſzemis meg adgia es ſzÿeth forde-
                    tia mégh ueghre ſzerelemben, Wÿdam Julÿanak,
                    kÿ egÿke annak, kÿknek haſzaÿok a Men. Ekh. Amen.
        
            

[p. 015]


                
        Megh dÿcheőẅlth[53] ſzÿnbe, hog’ gerÿed ſzÿuembe kedues
                Julÿa Tẅnnek, en uton mentembe, egÿ ſẅrő Erdőben,
                feől ſzóual[54] igÿ eneklek, werſeÿm uegÿben kerdezkede-
                ſÿmre Ekotẅl ilÿ uálazth ẅeek.[55]
        
        



[51] RPHA-1119

[52] Ezt a verset sötétbarna tintával jegyezte be egy egészen másik kéz.

[53] Az ékezet nem az o-ra hanem az e-re van kirakva, vsz. a h belógó szára miatt.

[54] Az ſ szára alatt mintha lenne az o-nak ékezete.

[55] A kéz idáig másolt.