Ugrás a tartalomhoz

Fanchali Jób-kódex

Tóth Tünde, Földes Zsuzsa

Mezura –- CHER –- Bibliopolisz

1. fejezet - ELŐSZÓ

1. fejezet - ELŐSZÓ

Ján Mišianik éppen 50 éve, 1958 májusában fedezte fel a bécsi nemzeti könyvtárban a Fanchali Jób-kódexet. [1] Elképesztő gyorsasággal készült el, alig egy év alatt a kódex legfontosabb szövegeinek nyomtatott kiadása. [2]

A kódex teljes szövege azonban most jelenik meg először egészében, [3] és most először tesszük közzé a kódex teljes fakszimile kiadását is. Jelen változat, az editio minor az átírást, a jegyzeteket, a szlovák szövegek új, pontos magyar prózafordítását tartalmazza, valamint elérhetővé tettük benne a kódex fekete-fehér fényképhasonmását. Kiadásunk a kódex keletkezéstörténetével nem foglalkozik; Szabó András 2005-ben tartott az MTA Irodalomtudományi Intézetében a témát forradalmi felfedezésekkel gazdagító előadást, s készülőben van tanulmánya, melynek másodközlésére ígéretet kaptunk tőle az editio maior számára.

Kiadásunk munkálatait 8 éve kezdtük meg. 2001-ben készítette el Vágner Edina a Szép magyar komédia betűhű átírását; [4] munkájának legfőbb érdeme, hogy a kódex mikrofilmjéről dolgozva nem Eckhardt átírását javítgatta, hanem önállóan rögzítette a szöveget – ezt bizonyítják átírásának hibái is; sajnos szövege számos ponton rosszabb, mint az Eckhardt-féle változat, így végül kiadásunkban nem az ő átírását közöljük, de munkánkhoz felhasználtuk azt, és jelezzük, ahol Eckhardtnál jobb szöveget hoz. 2003-ban kaptuk meg az Osztrák Nemzeti Könyvtár engedélyét a fakszimile publikálására. A szöveg sajtó alá rendezője sajnos éveken keresztül hiába pályázott több helyen is bécsi kutatóösztöndíjra, így végül 2008 januárjában a kiadó költségén tanulmányozhatta egy rövid ideig magát az eredeti kéziratot.

Jelen kiadás egy-két ponton módosítja a műveknek a kódexből származó eddig ismert olvasatát, a legfontosabb talán, hogy megkérdőjelezi, hogy Balassi Komédiájában valóban szamárkát kell-e olvasnunk két helyen. Érdekes továbbá, hogy a kódex elején és végén található vegyes feljegyzések közt idézetek találhatók Enea Silvio Piccolomini De duobus amantibusából, ami azért is figyelemreméltó, mert a kódexben a mű magyar széphistória-fordítása is megtalálható.

Az átírásról

A jelenkori ceruzás bejegyzéseket, margóra tett kérdőjeleket és a szövegebe rajzolt sor- és strófahatárokat, valamint a ceruzás aláhúzásokat az átírásban nem tüntettük fel. Átírásunk betűhű az alábbi megkötésekkel: a Unicode táblában nem található meg számos olyan jel, amit a kódexben használtak, ezek többsége a latin szövegekben gyakori rövidítés, ligatúra – ezeket a rövidítéseket feloldottuk, a feloldást szögletes zárójelek közt közöljük. A szöveg az u-t általában valamilyen mellékjellel látja el, melynek funkciója az, hogy a betűt az n-től megkülönböztesse, bár a megkülönböztető jelzés néha az n-re is fölkerül. Ez a mellékjel az írás duktusa szerint hol pontszerű, hol olyan, mint egy vessző, hol pedig kis c-szerű félkörre hasonlít, néha fordított c-szerű félkörre. Ahol hosszúnak látszik az ékezet, ott hosszú ú-val írtuk át ezt a jelkapcsolatot, ahol pontszerű vagy félkör alakú a jel, ott az Ủ illetve ủ jeleket használtuk, illetve ahol breve vagy inverted breve illetve vízszintes vonal alakú, ott a megfelelő Unicode betűket használtuk. Az u ékezetéről elmondottak érvényesek a többi, hasonló mellékjeles betűre is, értelemszerűen a megfelelő mellékjeles betűket használva. A rövidítésjelek a kódexben vagy félkör (inverted breve) alakúak, s általában egy betű felett állnak, gyakran azonban két-három betű kapcsolata fölé vannak rajzolva, illetve van, hogy az egész betűkapcsolat körbe van kanyarítva (mint a szlovák versek végén található Ámen-rövidítés); az első esetben a betű rajzának megfelelő Unicode karaktert használtuk. [5] Számos betű különféle rajzolatú alakjait – ahogy az megszokott – nem különböztettük meg egymástól, pl. az e jelölésére a kézirat használja a két ferde vonalat, a thétára vagy nem zárt o-ra emlékeztető jelet, és az e-betű alakú e-betűt is, de néha csak egy rövid szünet vagy vonás jelzi, hogy ott van egy e. A kódexben az e és az i írása néha a megtévesztésig hasonló, így gyakran elég nehéz eldönteni, hogy mit olvassunk. A Komédia egyik ilyen ominózus helye a béka~bika kérdés; a Juppiter átváltozásairól szóló részben Eckhardt „Bekaua” alakot olvas; az ek és az ik kötése néha azonban annyira hasonló, hogy lehetetlen a kettőt megkülönböztetni, így nem kell feltétlenül a másoló tévedésére gyanakodnunk.

A hosszú és rövid s nagybetűs (szókezdő) alakja gyakran nehezen elkülöníthető, ezért ezek átírása néhol esetleg következetlennek tűnhet. A nagybetűs J és I átírása ebben a verzióban valóban következetlen: néhol csak az áthúzott J-t vettük J-nek, az áthúzatlant pedig I-nek másutt viszont nem ezt az elvet követtük.

A kiadást a jövőben tovább kívánjuk fejleszteni, kommentárokkal és kísérőtanulmányokkal gazdagítani, illetve, ahol szükséges, az átírást javítani. A későbbi változatok természetesen új verziószámot kapnak.

A kódex fényképhasonmásai az alábbi címen érhetők el: http://www.bibliopolisz.hu/fjk/facsimile.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk Vágner Edinának, hogy az MTA Könyvtárában őrzött mikrofilmről készített 2001-es Szép magyar komédia-átírását munkánkhoz fölhasználhattuk; Tóth Csillának, hogy 2006–07-es bécsi CEEPUS-ösztöndíja idején volt szíves kérésünkre néhány helyet megnézni az eredetiben; Horváth Viktornak, hogy 2003-as bécsi CEEPUS-ösztöndíja idején segítséget nyújtott ahhoz, hogy a kódex fakszimiléjének publikálásához a bécsi nemzeti könyvtár engedélyét megkaphassuk.

Földes Zsuzsanna köszönetét fejezi ki Horváth Ivánnak, hogy a kódex szlovák szövegéről a CHER-ben tartott előadása kapcsán hasznos ötletekkel gazdagította munkáját.

Jómagam pedig köszönöm édesanyámnak, hogy vállalta, hogy elkísérjen Bécsbe és vigyázzon a kisbabámra, amíg a könyvtárban dolgozom.


        
                                                                                                                    Tóth Tünde
        



[1] A kódexet Klaniczay Tibor nevezte el így.

[2] Ján MIŠIANIK, ECKHARDT Sándor, KLANICZAY Tibor, Balassi Bálint szép magyar komédiája. A Fanchali Jób-kódex magyar és szlovák versei, Bp., Akadémiai Kiadó, 1959, (Irodalomtörténeti Füzetek, 25. szám).

[3] A hátsó borító belső felére írt tollpróbákat leszámítva, melyeknek vegyes nyelven „canis mater” a központi témája.

[4] VÁGNER Edina, Balassi Bálint Szép magyar komédiájának és Christoforo Castelletti Amarillijének forráskiadása, egyetemi szakdolgozat, ELTE BTK, Bp., 2001. (A kézirat az ELTE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézete Toldy Ferenc Könyvtárában 3185-ös leltári szám alatt található.)

[5] Elméleti szempontból ez esetleg vitatható lenne, hiszen egy adott betű és a fölötte levő félkör alakú rövidítésjel nem azonos a látványában ezzel teljesen megegyező ékezetes betűvel, mely egy adott nyelv betűkészletének eleme.