Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Histiocitás proliferációk

Histiocitás proliferációk

Langerhans-hisztiocitózis (Histiocytosis-X):

Ezek olyan proliferatív, tumoros vagy tumorszerű állapotok, amelyeknek közös jellemzője a Langerhans típusú dendritikus sejtek felszaporodása. Ezek a hisztiocita típusú, professzionális antigén-prezentáló sejtek a bőrben és egyéb szövetekben normálisan csupán kis számban vannak jelen, antigén jelenlétekor azonban számuk megnő (lásd 3. fejezet). Ezek a sejtek HLA-DR-t, S100 proteint, és specifikusan CD1a-t expresszálnak. A Langerhans-hisztiocitás-proliferációk közé az alábbi kórképek tartoznak:

  • Eozinofil granulóma: A Langerhans-hisztiocitózis prototípusa. Egy- vagy többgócú formában jelenik meg, leggyakrabban a csontokban, bőrben, tüdőben (23.49., 23.50. ábra). Világos és széles citoplazmával és ovális vesicularis sejtmaggal bíró, oligoklonális S100 és CD1a pozitív sejtek csoportja látható (23.51., 23.52. ábra), melyekben T-limfocita és sok esetben kifejezett mennyiségű eozinofil granulocita is látható (innen ered az elnevezés). Fiatal dohányos egyénekben jelentkezik, lokálisan agresszíven növekszik. Úgy tartják, hogy ismeretlen antigén által indukált, diszregulált T-sejtes immunválasz eredményeként jön létre. Az elváltozás spontán eltűnhet, vagy sebészileg, ill. kemoterápiával kiirtható.

– Akut disszeminált Langerhans-sejtes hisztiocitózis (Letterer–Siwe-betegség): Ritka elváltozás, mely 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél fordul elő. Heveny módon jelentkező, agresszív, több gócban progrediáló hisztiocitózis típus, mely terjedő eozinofil granulómák formájában először a csontvelőt, a bőrt, majd a májat, a lépet, a nyirokcsomókat, a tüdőt érinti, és felfelé infiltrálva a koponyalapi csontokat destruálja, majd eléri az agyalapot, illetve az agyat. Még agresszív kemoterápia mellett is 50%-os a letalitás.

– Hand–Schüller–Christian-kór: Fiatal egyénekben jelentkező, többgócú, eozinofil granulóma bőrkiütésekkel, koponyacsont-érintettséggel, exophtalmussal (szemgolyó-kidülledés) és agresszív terjedéssel az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe. E miatt ún. diabetes insipidus alakul ki (nagy mennyiségű folyadék ürítése a vesén keresztül). A betegeket immunszupresszív vagy kemoterápiás kezelésben részesítik.

A nyirokcsomók gyakran áldozatai rosszindulatú daganatoknak, amikor szolid malignomák nyirokér-invázió miatt áttétet képeznek, és mint másodlagos rosszindulatú nyirokcsomó-daganat jelentkeznek (23.53., 23.54. ábra). Bár az elváltozás rendszerint nem okoz közvetlenül az immunrendszerben működési problémát, az érintett nyirokcsomók ilyenkor jelentősen megnagyobbodhatnak, és komprimálhatják a környező szöveteket, súlyos esetben akár életveszélyes állapotot alakítva ki (pl. ún. vena cava superior szindróma).

23.1-23.6. ábrák. 23.1. ábra. Tüdôasztma. Fokozott nyáktermelést, eozinofilekben gazdag gyulladást és izomhipertrófiát mutató bronchus (lumene a jobb alsó sarokban). Nyíl: kehelysejtekben gazdag nyálkahártyahám. 23.2. ábra. Orrpolip: Ödémásan duzzadt és nyáktermelô kehelysejtekben gazdag hámmal borított (nyíl) orrnyálkahártya eozinofilekben gazdag limfoplazmasejtes gyulladással. 23.3. ábra. Graves–Basedow-féle pajzsmirigy-hiperplázia (immun-hyperthyreosis); látható a papillarizált follikuláris pajzsmirigyhámsejt ún. kolloid deplécióval és gócos limfocitás beszûrôdéssel (sötétkék területek). 23.4. ábra. Nyirokcsomó sarcoidosis típusos epitelioid sejtes, nem nekrotizáló (világosan festôdô) centrumokat tartalmazó granulomatózus gyulladással. Inszert: az epitelioid aktivált makrofágok kinagyított képe, több magvú sejtekkel (nyíl), körülöttük limfocitákkal, melyek dominálóan CD4+ T-sejtek. 23.5. ábra. Bôrsarcoidosis epitelioid granulómákkal (bekarikázottak), a nyíl a felhámot mutatja. 23.6. ábra. Ugyanez a szövet, ahol az epitelioid makrofágok CD163 IHC-vel vannak feltüntetve (bordó sejtcsoportok, nyilak).

23.7-23.12. ábrák. 23.7. ábra. Aktív Crohn-betegség a vékonybélben. Látható a fisszurális mély fekély, mélyre terjedô, hegesedô limfocitás gyulladással. Inszert: a gyulladás sokszor granulómaképzôdéssel jár, epitelioid hisztiocitákkal (nyíl), ami késôi típusú T-sejtes hiperszenzitivitásnak felel meg. 23.8. ábra. Pajzsmirigy – Hashimoto-thyreoiditis: masszív limfocitás beszûrôdés szekunder limfoid follikulusképzôdéssel (nyíl), valamint a pajzsmirigy follikuláris hámjának atrófiájával, amit az autoreaktív sejtek jelenléte idéz elô. 23.9. ábra. SLE, membranosus glomerulonephritis (MGN). PAS-festéssel láthatók az enyhén megvastagodott falú glomerularis kapillárisok, más vonatkozásban strukturálisan épnek tûnnek (nyilak). 23.10. ábra. SLE, MGN, ugyanaz az eset, ahol a glomerulus (nyíl) kapillárisok falában finom mebránhoz hasonló granuláris IgG-depozíció látható a (zöld fluoreszcencia), ami imunkomplex lerakódásnak felel meg. 23.11. ábra. SLE, hólyagos bôrérintettség. Az immunfluoreszcens képen jól látható, hogy a részlegesen levált epidermis (felhám, kék magfluoreszencia) alatt a bazális vonalban és a hámpapillák mentén IgG rakódott le (FITC-jelölés, zöld fluoreszcencia – nyilak). 23.12. ábra. SLE-s nyirokcsomó a sejtek nekrózisával és az immunfolyamat miatt elpusztult sejtek magkromatinjainak ún. „hematoxilin testekké” történt precipitációja (nyíl).

23.13-23.18. ábrák. 23.13. ábra. Reumás synovitis az ízületi membrán (nyíl) autoreaktív limfocitás beszûrôdésével. 23.14. ábra. Reumás bôr alatti csomó granulomatózus epitelioid makrofágokkal (nyilak – világosan festôdô sejtek), centrális fibrinoid nekrózissal (FN). Ez IV-es típusú hiperszenzitivitási szöveti reakciónak felel meg, mely körül hegesedés látható. 23.15. ábra. Sjögren-szindróma a kis nyálmirigyben. Látható a kivezetô csövek körüli (periductalis) limfocitás beszûrôdés (nyíl) és a nyáltermelô acinusok atrófiája. 23.16. ábra. Polymyositis: a vázizimrostok limfocitás beszûrôdése, fragmentációja (nyíl), nekrózisa. 23.17–18. ábra. PAN (polyarteritis nodosa): az erek fibrinoid nekrózissal (nyíl) kísért intra- és perivascularis gyulladása (nyílhegyek) a bôr alatti zsírszövetben, kis- és középnagy nagyítással.

23.19-23.24. ábrák. 23.19–21. ábra. Tüdô Wegener-granulomatosis. Láthatók a nekrotizáló granulómák epitelioid sejtekkel (nyílhegyek), nekrotizáló vasculitis (21: nyíl) (20: CD68 IHC a lézióban résztvevô makrofágok-hisztiociták demonstrálására, bordó sejtek). L: érlumen. 23.22. ábra. Wegener-granulomatosis-asszociált RPGN (rapidan progresszív glomerulonephritis), típusos ún. félholdképzôdéssel (rövid nyilak és nyílhegyek között), a glomerulusok (hosszú nyíl) kompressziójával. 23.23–24. ábra. Leukocytoclasticus vasculitis. A felszínes dermis érintett (bekarikázott rész), a rövid nyilak az epidermist mutatják. Nagy nagyítású képen (jobb oldal) látható a neutrofil leukociták sejtmagjanak „légypiszokszerû” mag-fragmentációja (kariorhexis), ami apoptotikus sejtek jelenlétére utal. A nyílak a vasculitises kapillarisok lumene felé mutatnak.

23.25-23.30. ábrák. 23.25–26. ábra. Churg–Strauss-vasculitis: eozinofilekben gazdag granulomatózus nekrózis (N) érgyulladással. A granulóma és az érgyulladás (26. kép) nyilakkal jelölve (L: lumen). 23.27. ábra. Buerger-féle vasculitis (thrombangitis obliterans). Látható, hogy az érlumen szervült trombussal elzárt (T), és az elastica interna jellegzetes „spanyol gallér” képét mutatja (feketésbarna, hullámos gyûrû). Az érfal megvastagodott, gyulladásos sejtekkel infiltrált. 23.28. ábra. Bôr Kaposi-sarcoma, ún. patch (korai) fázis, immunszuprimált betegbôl: a nyilak a vaszkuláris struktúrát formáló neoplasztikus angioblasztos orsósejtekre mutatnak, melyek kezdôdô csomót képeznek. A jobb alsó sarokban vérzés látható. Az epidermis a jobb felsô sarokban található. 23.29–30. ábra. Follikuláris limfóma. A follikulus centrum germinativumából kiinduló és „helyben expandáló” neoplasztikus B-sejtek (az egyik góc bekarikázva). (29. inszert: CD20+ neoplasztikus B-sejtek; 30. inszert: Bcl-2+ neoplasztikus B-sejtek csíracentrum eredet és Bcl-2 amplifikáció bizonyítására a kis nagyítású képen - barna sejtek). A 30. ábrán látható, hogy ez a tumor centrocitákból (hasadt magvú) és centroblasztokból (hólyagos magvú sejtekbôl) áll.

23.31-23.36. ábrák. 23.31. ábra. Diffúz nagy B-sejtes limfóma (immunoblasztos). Fôként nagy, hólyagos magvú és prominens centrális nucleolussal bíró neoplasztikus elemekbôl áll (nyíl). 23.32. ábra. Burkitt-limfóma („csillagos égbolt” effektus). Éretlen, kis limfoblaszt-szerû sejtek diffúz proliferációja, köztük világos citoplazmájú makrofág típusú reaktív sejtek (nyilak) láthatók. 23.33. ábra. Kis limfocitás B-limfóma (inszert: CD20 jelölés a B-sejtes eredet demonstrálására). 23.34. ábra. CLL (krónikus limfocitás leukémia) a csontvelôben. (A 33-34-es képen a tumorsejtek fenotipusa azonos.) 23.35. ábra. Myeloma multiplex: atipusos, neoplasztikus, malignus plazmasejtek, sok oszló alakkal. 23.36-A-C. ábra. Ugyanebbôl a betegbôl amyloidosis, myeloma multiplexhez társulva: eozinofil anyag (AL, amyloid light chain: immunglobulin könnyûlánc) extracellulárisan inszolúbilis formában rakódott le a tüdôben (nyíl, A), ami jellegzetesen Kongó-vörös festéssel narancs színû (nyíl, B) B: Kongó-vörös festés; C: Kongó-vörös festés polarizált fény alatt karakterisztikus zöldes kettôstörést mutat (nyíl). Az amyloid lerakódása idegentest típusú óriássejtes reakciót is indukált (A).

23.37-23.42. ábrák. 23.37–38. ábra. MALT B-sejtes extranodális limfóma a gyomorban, kis és közepes nagyítással. A 38. kép jobb oldalán látható a diffúz infiltráció, a nyíl a neoplasztikus sejtek gyomornyálkahártya mirigyének infiltrációját mutatja. 23.39–40. ábra. Mycosis fungoides, bôr. Ez a leggyakoribb bôrlimfóma, mely T-sejtes tumor (40: a neoplasztikus CD4+ T-sejtek jelenlétét ábrázolja – barna sejtek, melyek az epidermist is infiltrálják.) 23.41. ábra. Hodgkin-kór, RS-sejt (kétmagvú sejt a látótér közepén, nyíl), mely a legjellegzetesebb tumorsejt. 23.42. ábra. CD30+ Hodgkin-sejtek – nyilakkal jelzett bordó sejtek, melyek diagnosztikus értékûek lehetnek.

23.43-23.48. ábrák. 23.43. ábra. Hodgkin-limfóma, noduláris szklerózis típus, lacunaris sejttel (nyíl) Inszert: fibrotikus-szklerotikus sövény-szerû terület, mely nodularis szklerózisra jellemzô. 23.44. ábra. Hodgkin-kór, kevert sejtes típus. A Hodgkin- és az RS-sejtek mellett sok eozinofil, plazmasejt, reaktív limfocita és hisztiocita látható. 23.45–48. ábra. Mastocytoma a bôrben: monomorf megjelenésû sejtek, melyek nagy tömegben tumorként jelennek meg a bôrben (46: CD45, 47: c-KIT, 48: kloroacetát-észteráz). Látható, hogy a bôr epidermise ép maradt (rézsútosan futó felszíni réteg, nem infiltrált).

23.49-23.54. ábrák. 23.49–52. ábra. Tüdô Langerhans-hisztiocitózis (eozinofil granulóma) kis és középnagy nagyítású képe. A bal oldali képen látható, hogy az alveoláris tereket jelentôsen beszûkíti (bal oldalt fenn megmaradt tüdôállomány, jobb oldalt légtelen állomány, ahol eozinofil, granulomatózus egybefolyó gócok láthatók (nyilak). A jobb oldali képen látható, hogy az elváltozásban világos sejtek vannak, melyek Langerhans-hisztiocitáknak felelnek meg, és keverednek a limfocitákkal (T-sejtekkel) és az eozinofil granulocitákkal. 23.51. ábra. Tüdô Langerhans-hisztiocitózis: a Langerhans-sejtek típusosan pozitívek S100 proteinre (bordó sejtek). 23.52. ábra. Tüdô Langerhans-hisztiocitózis: a felszaporodott Langerhans-sejtek jellegzetes és specifikus CD1a expressziót mutatnak (barna sejtek). 23.53–54. ábra. Emlôrák nyirokcsomóáttéte. Láthatók a carcinomás tumorszigetek egy megmaradt szekunder follikulus perifollikuláris terében (GC: germinális centrum; a nyílhegy a csíracentrum határát mutatja. A hosszú nyíl a daganat-metasztázisra mutat). 23.54. ábra. Cytokeratin-festés, mely barna színben feltünteti a carcinomás sejteket a nyirokcsomóban.