Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Graft versus host (GVH) betegség és graft versus leukaemia (GVL) hatás

Graft versus host (GVH) betegség és graft versus leukaemia (GVL) hatás

Esetismertetés

Allogén csontvelő-transzplantáció, relapszus

Az 50 éves férfibetegnél Philadelphia (Ph‘) kromoszóma és bcr-abl pozitív krónikus myeloid leukémiát (CML) diagnosztizáltak. Interferon-alfa- és hydroxyurea-kezeléssel stabil krónikus betegség stádiumot lehetett elérni. Négy évvel a diagnózist követően felmerült a csontvelő-átültetés szükségessége. Donorkeresést kezdeményeztek a családban, melynek eredményeként egészséges nőtestvére bizonyult HLA-azonosnak. Allogén csontvelő-átültetés történt a HLA-identikus női testvérdonor csontvelői sejtjeivel. A recipiensnél kombinált kemoterápiával történt a transzplantációt előkészítő (kondicionáló) kezelés, melynek célja a maradék leukémiás sejtek és a saját immunsejtek elpusztítása, a transzplantátum (graft) befogadása céljából. Az allogén transzplantáció várható alloimmun szövőménye, a graft versus host betegség (GVHD) megelőzése céljából ciclosporin-A- és rövid ideig tartó methotrexat-kezelésben részesült. Akut GVHD nem alakult ki, ezért az immunszuppresszív kezelést 4 hónap után felfüggesztették. A kimérizmusvizsgálatok ismételten teljes hematológiai és molekuláris biológiai remissziót (Ph’kromoszóma negatív, bcr-abl PCR negatív) és teljes donorkimérizmust igazoltak (donortípusú, XX kromoszómakészlet, VNTR-el donortípusú kimérizmus és vércsoport-szerológiával igazoltan donortípusú vércsoport). A beteg tünet- és panaszmentes volt.

Négy évvel a transzplantáció után a csontvelőben kóros sejtek jelentek meg, és az alapbetegség blasztos relapszusaként akut myeloid leukaemia (AML) igazolódott. A relapszus kialakulásához hozzájárulhatott a GVHD/GVL (graft versus leukaemia) hatás hiánya. A kialakuló AML-t kombinált kemoterápia adásával kezelték.

A vérképző őssejtek átültetését követően a donorból származó T-sejtek megjelenésének a recipiens szervezetben fontos klinikai következményei is lehetnek. A donorból származó immunsejtek túlsúlya a betegben GVH-betegséget okozhat, amelynek heveny formája elsősorban T- és NK-sejtek, valamint citokinek okozta sejtártalom következménye. A heveny GVH-betegségben a bőr, a gyomor-bélnyálkahártya, a máj- és epeútrendszer sejtjei károsodnak. A GVH-betegségnek krónikus formája, egyes autoimmun betegséghez hasonlóan, kollagénlerakódással és fibrózissal jár. Létrejöttében autoreaktív T-sejtek mérsékeltebb eliminációja, Treg-sejtek csökkent működése játszhat szerepet. A GVH-betegség heveny és krónikus formája egyaránt fontos szerepet játszik a maradék leukémiás sejtek elpusztításában (GVL – graft versus leukémiahatás), ami hozzájárul a leukémiás beteg teljes gyógyulásához. Ez a megfigyelés vezetett olyan kutatások megindításához, melyek célja a káros GVH-t kiváltó T-sejtek eliminálása és a hasznosak megtartása.