Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

A gombák ellen kialakuló immunválasz

A gombák ellen kialakuló immunválasz

A környezetünkben előforduló – becslések szerint közel egymillió – gombafaj közül kb. 400 okozhat emberi megbetegedést. Számos gomba hasznos, így pl. azok, amelyeket erjesztéshez használunk (kenyérkovász, sajt, bor és sör előállítása során), vagy pl. a penicillint termelő gombafaj.

A gombás fertőzéseket a mikroba szervezetbe jutása, belégzése okozhatja, és a hatás lehet toxikus vagy bizonyos esetekben rákkeltő is. A gombás betegségek (mikózis) vizsgálatakor több tényezőt figyelembe kell venni – pl. azt, hogy a fertőzés csak a bőr felszínét érinti, vagy a mélyebb rétegeket is, esetleg az egész szervezetre kiható, szisztémás hatás alakult-e ki. Felszíni fertőzést leggyakrabban az ubikviter Candida okoz, elsősorban a mukozális felületeket (száj, gyomor- és bélrendszer, vagina) érintve. De ez a kórokozó – hasonlóan a Cryptococcushoz és a Pneumocystishez – az egész szervezetre kiterjedő fertőzést is okozhat. Fontos az is, hogy virulens variánsról van-e szó, amely az egészséges embert is megfertőzi, vagy gyengébb fertőzőképességű, opportunista kórokozóról, ami elsősorban az immunszupresszált szervezetet támadja meg (pl. AIDS-betegek esetében).

A gombás fertőzéseknek számos hatása lehet különböző immunfolyamatokra. Így, ha a gombát a szervezet nem eliminálta teljesen, vagy a perzisztáló kórokozó újrafertőzést okoz, a gazdaszervezet túlérzékenységi reakcióval reagálhat. Az Aspergillus fumigatus esetében allergiás aszpergillózis alakulhat ki, mely folyamatban a gomba antigénjei ellen termelődő IgE játszik döntő szerepet.

Veleszületett immunválasz

A gombák ellen kialakuló immunválaszról jóval kevesebbet tudunk, mint a többi patogén elleni reakciókról, de az bizonyos, hogy elsősorban a veleszületett immunrendszer elemeinek van fontos szerepe eliminációjukban. A védelemben nagyon fontos a kommenzális organizmusok jelenléte a különböző felületeken – mint ezt a hosszú ideig tartó széles spektrumú antibiotikum-kezelés után kialakuló Candida-fertőzések jelzik. Ilyenkor a gyógyszer hatására „megüresedett” mukózafelszíni niche-ben könnyen elszaporodnak az addig kordában tartott gombák, és kifejtik káros hatásukat. A neutrofil granulociták a bekebelezést követően a TLR2 és TLR4 általi felismerés következtében aktiválódnak, és elpusztítják a kórokozót, ezért a neutropéniás emberek (akiknek csökkent a neutrofilszámuk) jóval érzékenyebbek az ilyen fertőzésekre. Számos gomba falának komponensei aktiválják a kompementrendszer alternatív, ill. lektinfüggő útját. A mannózkötő lektin (MBL) felismeri a leggyakoribb gombapatogének – Candida albicans, Candida neoformans és az Aspergillus fumigatus falának szénhidrátkomponenseit, és beindítja a kaszkádot. A komplementrendszer aktiválását követően opszonikus fagocitózis is segíti a gombák felvételét, amelynek eredményeként a sejtekben oxigénfüggő és oxigéntől független mechanizmusok révén is elpusztulhatnak kórokozók.

Adaptív immunválasz

A Candida neoformans elleni antitestek jelenléte az egészséges emberekben arra utal, hogy a fertőzés – feltehetően észrevétlenül – lejátszódik, és adaptív válasz is indukálódik. A gombaspecifikus sejtes immunválaszt pozitív bőrreakció bizonyítja, valamint az esetenként kialakuló granulomás gyulladás, ami megakadályozza a kórokozó terjedését.