Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

B1 B-sejtek és aktiválásuk

B1 B-sejtek és aktiválásuk

Fejlődését és funkcióját tekintve egérben és emberben egyaránt két, egymástól jól elkülönülő B-sejt-vonal különböztethető meg elsősorban a CD5 (humán), ill. Ly-1 (egér) marker expressziója alapján: a konvencionális (B2) és a CD5+ (B1) vonal (14.2. táblázat).

14.2. táblázat - 14.2. táblázat

B1 (CD5+) B-sejtek

B2 (konvencionális) B-sejtek

Repertoár

kicsi

nagy

Ontogenézis

korai fázis

késôi, az egész élet folyamán

Képzôdés

ön-megújulás

csontvelôben képzôdnek

Ig-termelés

nagymértékû

kismértékû

Specificitás

polispecifikus, autoreaktív

monospecifikus

Izotípusok

IgM>>IgG

IgG>IgM

Szomatikus hipermutáció

kismértékû/nincs

nagymértékû

Szénhidrát-felismerés

igen

ritkán

Fehérje-felismerés

ritkán

igen

Affinitás

kicsi

nagy


A konvencionális (B2)sejtjek a lépben és nyirokcsomókban helyezkednek el elsősorban, és mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, melyekkel általában az emlősök érett B-sejtjeit jellemeztük az eddigi fejezetekben. A sejtek nagy része a csontvelőben és a lépben az élet egész folyamán megtalálható, mIg- progenitor sejtekből származik, melyekről ismert, hogy képesek besugárzott állatokban a konvencionális B-sejt-készlet helyreállítására.

A B1-vonal sejtjei ezzel szemben, egérben főként, a peritoneumban találhatók, ahol a B-limfociták több mint fele ilyen sejt, viszont a lépben alig, a nyirokcsomókban pedig egyáltalán nem lelhetők fel normális körülmények között. Ezek a sejtek elsősorban kis affinitású szénhidrát-specificitású antitesteket, Ig-vel reagáló ellenanyagokat (ún. reumafaktorokat) és számos más autoantitestet termelnek (lásd box). Eltérően a konvencionális B-sejtektől, a B1 B-sejtek önmegújulásra képesek, tehát aszimmetrikus osztódással képezik a populációt, de ritkán képződhetnek érett, csontvelői vagy lép mIg--sejtekből is. A B1 B-sejtek önmegújító képessége a feltételezések szerint azon alapul, hogy a CD5-molekulák és az ugyanazon sejten kifejezésre kerülő ligandumaik (CD72, mIg szénhidrátláncai) között állandó, kis affinitású kötődés jön létre. Mai ismereteink szerint a CD5 expressziója a B-sejteken nem függ a sejtciklustól és a sejt aktivációs állapotától. (Ez is alátámasztja külön vonalba tartozásukat.) A CD5 és a konvencionális B-sejtek sajátságait a 14.2. táblázatban foglaltuk össze.

Míg a konvencionális B-sejtek turnovere gyors, és repertoárjuk gyakorlatilag végtelen, addig a CD5+ B-sejtek készletének kialakulását olyan neonatális körülmények befolyásolják, melyek bizonyos ellenanyagok szelekciójának és megtartásának kedveznek. Így ezeknek a B-sejteknek a szerepe különleges az immunrendszerben: az újszülött állat immunológiai tapasztalatait őrzik meg tartósan.

A B1 B-sejtek nagy része a fötális májban előforduló hematopoetikus őssejtekből származik. Újabb eredmények szerint ezek az előalakok CD45-/low, CD19high CD138- sejteknek felelnek meg, ezekből származnak a CD5+ B1a B-sejtek, míg a CD5- B1 B-sejtek a felnőttkori hematopoezis során CD45-/low, CD19high CD138+ konvencionális B2-előalakokból jönnek létre erős BCR-közvetített jel hatására (14.16. ábra). A B1-sejtek V-gén-készlete jóval kisebb diverzitású, mint a B2-sejteké, miután a fötális májban nincs jelen a TdT-enzim. A B1-sejtek gyors ellenanyagválaszt adnak mikrobiális antigénekre, ezzel biztosítva elsősorban a peritoneum védelmét bakteriális fertőzésekkel szemben. A nyálkahártyához kapcsolódó immunválaszban is részt vesznek a B1-sejtek; ott az IgA szekretáló sejtek mintegy felét a B1-sejtek adják. A B1-sejtek fejlődése kevésbé függ a citokinektől, mint a B2-sejteké. A BAFF hiánya nem, viszont a BCR-közvetített jel erősen befolyásolja fejlődésüket. A B1-sejtek kismértékű ellenanyag-termelésének folyamatos stimulációjáért (természetes ellenanyagok) az emésztőrendszerben élő mikrobiális flórát (kommenzalista baktériumok) tartják felelősnek.

14.16. ábra. A magzati és feln ő ttkori B-sejt-fejl ő dés összehasonlítása, a B1 B-sejtek fejl ő dése egerekben. A felnőttkori és a magzati B1 B-sejtek elkülönült előalakokból fejlődhetnek. A magzati B1 B-sejtek előalakjaiból éretlen, majd tranzicionális B1 B-sejtek alakulnak ki, amelyek antigén hatására érett, CD5+ B1a B-sejtekké alakulnak. A felnőttkori B2-előalakokból kifejlődő tranzicionális B2 B-sejtekből CD5- B1b B-sejtek, vagy MZ B-sejtek alakulhatnak ki. A kék szín a felnőttkori B-sejt fejlődési alakokat mutatja, a sárga szín a magzati fejlődést jelzi. A zöld színnel jelölt B1b-sejtek és MZ B-sejtek mindkét fejlődési irányból kialakulhatnak. A BCR által közvetített jel erőssége meghatározó a fejlődés irányát tekintve, amelyet a kék színnel kiemelt betűk méretével jeleztünk.

CD5+ B-sejtek szerepe autoimmun betegségben

A B1-sejtek nagy számban találhatók autoimmun beteg beltenyésztett egerekben (pl. az NZB-törzs egyedeiben). Az NZB-egerekre jellemző lép-megnagyobbodás elsősorban a CD5+ B-sejtek szaporulatának tulajdonítható, de ugyanilyen sejtek találhatók nagy számban az állatok nyirokcsomóiban is. A beteg állatokban termelődő (timocitaspecifikus, kettősszálú DNS-sel reagáló) IgM-autoantitestek a CD5+ B-limfociták termékei. Emberekben az ugyancsak autoimmun eredetű reumatoid arthritisben (ízületi gyulladásban) megszaporodik a CD5+ B-sejtek száma, melyek az IgG-molekula Fc-részét felismerő IgM-reumafaktort (RF) termelnek. Egyebek között ezek alapján feltételezik, hogy a B1 B-sejtek polireaktív autoantitesteket termelnek, ellentétben a CD5- B2 B-sejtekkel, amelyek elsősorban IgG-ellenanyagokat produkálnak exogén antigének ellen. Ezek a polireaktív ellenanyagok jelenthetik az első “immunvédelmi vonalat” különböző patogénekkel szemben, az immunválasz során később képződő, nagy affinitású, monospecifikus antitestek megjelenése előtt. (Megjegyzendő, hogy bizonyos körülmények között CD5+ sejtek is termelhetnek nagy affinitású, monospecifikus ellenanyagokat.)