Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Fagociták szerepe a gyulladás kialakításában és okának megszüntetésében

Fagociták szerepe a gyulladás kialakításában és okának megszüntetésében

A fagocitózis egy olyan ősi és robusztus mechanizmus melyet a soksejtű szervezetek a szöveti integritás helyreállításához is igénybe vesznek (lásd l. fejezet). Akár mikrobák, akár a szervezet elpusztult sejtjeinek bekebelezésére irányul, a folyamat önmagában is elégséges lehet a károsodás kivédésére és a helyreállítás megkezdésére. A fagocitózis sikertelensége esetén (pl. ha túl nagy a bekebelezendő target) a fagociták képesek granulumaikat célzottan a kiváltó stimulus irányába üríteni. E jelenséget „frusztrált fagocitózisnak” nevezzük, melynek következtében a környezetben lévő mikrobákat, de hasonlóképpen, a saját szöveteket is roncsolják a sejtben keletkező oxigén-függő és független, bontó molekulák.

A bekebelezendő részecskék felismerését, kapcsolódását a falósejthez különböző receptorok segítik elő. Ezek egy része közvetlenül a részecskét ismeri fel (pl. mannóz receptor) mások viszont közvetetten, a részecskéhez kapcsolódó saját molekulákon keresztül létesít kapcsolatot. Ez utóbbi előfeltétele az opszonizáció, azaz a kórokozó felszínének befedése immunglobulinnal, komplementfehérjékkel és egyéb olyan molekulával, amelynek a falósejten receptora (Fc-receptorok, komplementreceptorok, l. és 4. fejezet) van. E folyamat – fokozva a fagocitával való receptorközvetített kapcsolat lehetőségét – nagyban elősegíti a fagocitózist, és ez által a mikrobák eliminációját. A falósejtbe került kórokozó elpusztítása a fagoszóma és a lizoszóma egybeolvadásából létrejövő fagolizoszómában zajlik. Elpusztításuk és feldolgozásuk után a kórokozók jellemző fehérjeszakaszai bemutatásra kerülnek különböző B- és T-sejtek számára, s így elindulhat az adaptív immunválasz kialakulása (lásd 12. fejezet).

A neutrofil granulociták elsőként érkeznek a gyulladás területére. Hatékonyan kebelezik be a mikrobákat, majd oxidatív és nem oxidatív mechanizmusok útján elpusztítják azokat. A granulumaikban található különféle összetevők azonban nem csak a sejt ölőképességet biztosítják, hanem összetett szabályozási folyamatok résztvevői is egyben. Így például a szerin-proteázok (katepszin G, neutrofil elasztáz, proteináz 3) a kemokinek és citokinek proteolitikus módosítását és különböző receptorok aktivációját is kiváltják. A granulumokban található receptorok a sejtfelszínre kerülve nagymértékben fokozzák a receptor sűrűségét, megváltoztatva ezzel a sejt reakciókészségét.

Bár fagocitózisra több mieloid eredetű sejt is képes – köztük a makrofágok, a neutrofil granulociták és a mieloid dendritikus sejtek –, a legnagyobb szerepet az adaptív immunválasz megindításában a dendritikus sejteknek (DC) tulajdonítunk. Ennek oka az, hogy aktiválásukat követően a DC-k az antigén-bemutatás színhelyére, vagyis a másodlagos nyirokszervekbe.vándorolnak (lásd 3. fejezet). T-sejtek aktiválására egyébként aktivált makrofágok és bizonyos mértékig a neutrofil granulociták is képesek, mert felszínükön megjelennek az antigén-prezentációhoz szükséges MHC és kostimulátor molekulák.

Neutrofil granulociták „baktériumcsapdája”

Újabb eredmények szerint a neutrofil granulociták képesek enzimeiket kromatinhoz kapcsolt formában is kibocsátani, és az így képződő „hálóval” (Neutrophil Extracellular Trap – NET) csapdába ejtenek Gram-pozitív és -negatív baktériumokat egyaránt (3. 17. ábra). A maganyag kibocsátásának pontos mechanizmusa még nem ismert, valószínűsíthető azonban, hogy aktív folyamatról van szó. A kromatinhálóba beleakadó, ahhoz hozzátapadó baktériumok virulenciafaktorait a kromatinnal együtt kibocsátott enzimek lebontják, csökkentve a kórokozók életképességét.

A makrofágoknak a kórokozók elpusztítása mellett azok szó szerinti eltüntetésében – bekebelezésében, maradéktalan feldolgozásában – is fontos szerepük van. A gyulladás helyszínére vonzott, és ott feladatuk végeztével apoptózis révén elpusztult neutrofil granulocitákat szintén a makrofágok kebelezik be. A lokális gyulladás lezajlását követően, a szövetek „feltakarítása” után következhet csak a későbbiekben tárgyalásra kerülő regeneráció folyamata.