Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

8. fejezet - 8. fejezet – A gyulladás immunológiai vonatkozásai

8. fejezet - 8. fejezet – A gyulladás immunológiai vonatkozásai

(Prechl József, Gergely János)

A gyulladás jellemzői

A gyulladás, ahogy azt a jelenség elnevezése is sugallja, egy olyan eseménysorozat a szervezetben, amely a tűzre, az égésre emlékeztet; forróság és pír kíséri. A gyulladást jellemző négy klasszikus tünetét: pír (rubor), forróság (calor), fájdalom (dolor) és duzzanat (tumor), már az ókorban leírta Celsus, majd ezeket az i. u. második században Galenus kiegészítette az ötödik, károsodott működés (functio laesa) elemmel. A tünetegyüttes mögött összetett biológiai események állnak. Szöveti károsodás, kórokozók megjelenése indítja el azokat a reakciókat melyeknek végső célja a szöveti integritás helyreállítása. Ennek érdekében a szervezet sejteket mozgósít és aktivál, enzimrendszerek lépnek működésbe, citokinek, kemokinek és más bioaktív anyagok szabadulnak fel, megváltozik az erek kontraktilitása és átjárhatósága, növekedési faktorok képződnek, megváltozhat a májműködés, és a fájdalomérzet a központi idegrendszerre is hatással van. Ebből a felsorolásból is sejthető, hogy a gyulladás nem csupán az immunrendszert érintő eseménysorozat, abban – az immunrendszerrel együttműködve – részt vesznek más szövetek és szervek sejtes és humorális elemei is. A gyulladás folyamatának főbb elemeit és időbeli lefolyását a 8.1. ábrán foglaltuk össze.

8.1. ábra. A gyulladás jellegzetes komponensei és időbeli változásaik . A gyulladást kiváltó stimulus hatására azonnal, azaz másodpercek alatt elindul az enzimrendszerek aktiválódása, a sejtek degranulációja. A felszabaduló mediátorok növelik a kapillárisok permeabilitását, lehetővé téve a plazmakomponensek kiáramlását a szövetekbe. A helyben lévő, aktivált sejtek citokinek termelésébe kezdenek, órákon belül megnő a neutrofil granulociták száma, és a gyulladás hatásai kiterjedhetnek a szervezet különböző szerveire. A granulációs szövet sejtjei idővel apoptózissal elpusztulnak és megindulhat a heteket vagy hónapokat is igénybevevő regeneráció. (KPI – központi idegrendszer)

A károsító és a helyreállító folyamatok viszonya határozza meg, hogy milyen a gyulladás kiterjedése térben és időben. Sikeres és gyors – vagyis napok alatt lezajló – helyreállítás (gyógyulás) esetén heveny vagy akut gyulladásról beszélünk. Amennyiben ez csak egy szervet, egy jól meghatározható szövetet vagy azoknak egy területét érinti, a gyulladás lokális, míg az egész szervezetre kiterjedő folyamatot szisztémás gyulladásnak nevezzük. Amennyiben a gyulladást kiváltó tényezőket a szervezet nem képes megszüntetni, és a gyulladás elhúzódik, idült vagy krónikus gyulladás jön létre. Megjegyzendő, hogy az októl és a szervezet válaszkészségétől függően nagyon sokféle gyulladási forma létezik; ezek jellemzése és azonosítása az orvosi diagnosztika és a kórszövettani vizsgálatok részét képezi.

A gyulladás eseményeinek kísérletes vizsgálatára szisztémás és lokális hatásokon alapuló modellek egyaránt léteznek. Így pl. LPS, a Gram-negatív baktériumok falában jelenlévő endotoxin intravénás oltását követően jellegzetes citokinkoncentráció-változások mérhetők a vérben, míg vákuummal hólyagképződést kiváltva a bőrben, a hólyagfolyadékban a lokális mediátorok koncentrációinak változása követhető nyomon. A második modell azt is jelzi, hogy gyulladást sterilen is elő lehet idézni, pusztán szövetroncsolás által. A gyulladás elindításához vezető eseményeket a következőkben a sejtközti térben, illetve a sejtekben zajló folyamatok leírásával világítjuk meg.