Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

A komplementkomponensek bioszintézise

A komplementkomponensek bioszintézise

A plazmában található komplementkomponensek kb. 95%-át a máj parenchimasejtjei termelik. A hepatociták a C1- és a D-faktor kivételével minden komponens szintézisére képesek. A C1-et a bél epitélsejtjei, míg a D-faktort a zsírsejtek (adipociták) termelik elsősorban. Igen jelentős a mononukleáris fagocitasejtek – javarészt a szöveti makrofágok – által előállított komplementfehérjék mennyisége is, melyeknek főként a szervezet különböző pontjain a helyi gyulladási folyamatokban van fontos szerepük, továbbá részt vesznek immunfolyamatok szabályozásában is. Számos komplementfehérjét endotélsejtek is képesek termelni.

A komplementkomponensek bioszintézisének szabályozása igen bonyolult, még nem minden részletében tisztázott folyamat, melyben citokinek, valamint különböző hormonok is részt vesznek. A máj által termelt ún. akut fázis fehérjék (lásd 8. fejezet) közé tartozó komponensek (pl. a C3) szérumszintje a keringésben megjelenő IL-1, IL-6 és TNF hatására jelentősen megnő. Ismert az is, hogy a komplementfaktorok makrofágok és endotélsejtek által történő bioszintézise IFNγ hatására jelentősen fokozódik. Kimutatták továbbá, hogy a C3-szintézis mértéke hormonokkal is befolyásolható: terhesség alatt pl. a méh epitélsejtjei 20-25-szörös mennyiségben termelik ezt a fehérjét.

A C3-, C4- és C5-komponensek hasonló módon, egyláncú molekulaként szintetizálódnak (pro-C3, pro-C4, pro-C5), és poszt-transzlációs hasítás eredményeként jutnak ki a sejtből 2, ill. 3 láncból álló molekulaként. Néhány komplementfehérje több gén terméke: pl. a C8 három, a CR3 pedig két gén átírásával jön létre. A properdin és a C4bp egy gén termékének oligomerizációjával alakul ki. Talán a legbonyolultabb a C1q bioszintézise: ez a 18 polipeptidláncból álló komponens három génről átíródó, hat-hat fehérjemolekula komplexe.

Jelentős különbségek lehetnek a plazmában mérhető komplement mennyiségét illetően különböző egyedek, továbbá egyes etnikai csoportok között is. Mindez arra utal, hogy e fehérjék bioszintézise genetikailag meghatározott.

Az ember és az egér esetében három komplementfehérje: a C2, a B-faktor és a C4 a fő hisztokompatibilitási génkomplex (MHC) régiójában, az MHCI- és MHCII-gének közötti DNS-szakaszon kódolódik. Ezeket a komplementgéneket ezért MHC III. osztályba tartozó géneknek is nevezik. Érdekes megemlíteni, hogy hasonlóan az MHCI és MHCII génekhez, ezek a komplementgének is igen nagyfokú polimorfizmust mutatnak.