Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

A kemokinek és receptoraik

A kemokinek és receptoraik

A kemokinek (kemoattraktáns citokinek) családjába kis molekulatömegű, szerkezetileg rokon molekulák tartoznak, melyek funkciója kemotaxis indukálása, a sejtek adhéziójának fokozása és effektor leukociták aktiválása. Az első kemokineket az 1970-es, 80-as években írták le, majd a 90-es évek elején hozták létre az azonosításukat megkönnyítő nómenklatúrát. A kemokinek iránti érdeklődést nagyban fellendítette a CXCR4- és CCR5-receptorok HIV-fertőzésben betöltött szerepének felfedezése. Ezek alkotják az eddig megismert legnagyobb citokincsaládot: emberben eddig több mint 40 kemokint és 18 kemokinreceptort azonosítottak (lásd Függelék).

A kemokinek 50-100 aminosavból állnak, melyekre három antiparallel β-lemez és egy C-terminális α-hélix jellemző. Az emberben a 4. kromoszómán kódolt α-kemokinek N-terminális részén a diszulfidhidat képező ciszteinek között egy másféle aminosav található (CXC), a 17. kromoszómán kódolt β-kemokinekben viszont a ciszteinek közvetlenül egymás mellett helyezkednek el (CC). Ezektől eltérő szerkezetűek az N-terminális szakaszon egy ciszteint tartalmazó γ-kemokinek (pl. limfotaktin), valamint a δ-kemokinek (pl. neurotaktin), amelyeket a CX3C motívum jellemez (lásd Függelék). Ez a szerkezeti sajátosság szolgál mind a kemokinek, mind a hét transzmembrán doménnel rendelkező G-fehérjekötő, rodopszin családba tartozó receptorok nevezéktanának alapjául. A kemokinek nagy részére jellemző, hogy több különböző receptorhoz is kötődnek, ill. szinte mindegyik receptor képes több ligandummal reagálni. Az aktuális ingertől függetlenül jelenlévő, konstitutív kemokinek az immunrendszer sejtjeinek érésében, valamint homing folyamataiban játszanak szerepet.

A kemokineknek jelentős szerepük van a makrofágoknak és neutrofil granulocitáknak a gyulladás helyszínére történő vonzásában (gyulladási kemokinek), továbbá az effektor limfociták homing folyamataiban. Érdemes megemlíteni, hogy a komplementrendszer aktiválódásakor felszabaduló C3a- és C5a-peptidek is kemotaktikus hatásúak, továbbá, hogy a C3a- és C5a-peptidek receptorai szintén a hét TM-régiót tartalmazó receptorcsaládba tartoznak.

A kemokinek hatása igen sokrétű. Szerepük van a sejtek homing folyamataiban, gyulladási mediátorok felszabadításában, a sebgyógyulásban, az érképződésben, valamint a tumorok metasztázisának kialakulásában (5.10. ábra).

5.10. ábra. A kemokinek biológiai hatásai. A sejtek homing folyamataiban főszerepet játszó kemokinek számos más biológiai folyamatnak is fontos résztvevői. Így a gyulladási mediátorok felszabadulásának, a sebgyógyulásnak, az angiogenezisnek, az angiosztázisnak és a tumorok metasztatizálásának.