Ugrás a tartalomhoz

Immunológia

Anna, Erdei, Gabriella, Sármay, József, Prechl (2012)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

2. fejezet - 2. fejezet – Patogének, antigének, haptének – immunogenitás, antigenitás

2. fejezet - 2. fejezet – Patogének, antigének, haptének – immunogenitás, antigenitás

Gergely János

Patogének

A környezet, amelyben élünk, mikroorganizmusokban gazdag, és velük szervezetünk sokrétű kölcsönhatásban áll. Egy részük károsítja a szervezetet, kórokozó hatású, fertőzést, betegséget okozhat, amiért ezeket patogéneknek nevezzük. A patogének közé sorolhatók a vírusok, a baktériumok, a gombák, a protozoonok és a férgek. A patogének azért nem képesek minden esetben érvényesíteni kórokozó hatásukat, mert a veleszületett immunrendszer sejtjei és humorális komponensei már rövid idővel a fertőzés után aktivizálódnak, és hatékonyan közömbösítik, elpusztítják a behatoló mikroorganizmusokat (lásd 1. fejezet). Azok a patogének, amelyek nem esnek a natív védekező rendszer áldozatául, aktiválják az adaptív immunrendszert, humorális és/vagy celluláris immunválaszt indukálnak (lásd 13. és 14. fejezet). A törzsfejlődés során egymásra épült és funkcionálisan sokrétűen összefonódó veleszületett és adaptív immunrendszer összehangolt funkciója általában hatékony és tartós védelmet biztosít a patogének ellen.

Az immunrendszert aktiváló és fajlagos immunválaszt indukáló patogének ezért az adott szervezet számára egyben antigének is. Érthető tehát, hogy a magasabb rendű szervezetek védelmét biztosító immunrendszer megismerésének korai szakaszában az antigén és a patogén fogalmak közé egyenlőségjelet tettek, jóllehet az immunrendszer kísérletes tanulmányozása egyértelművé tette, hogy nem minden antigén patogén. A különböző patogének elleni védekezés kérdéseivel a 17. fejezetben foglalkozunk részletesen, az antigént jellemző sajátságok ismertetése előtt azonban szemléletileg szükségesnek tartottuk elhelyezni a patogéneket az antigének világában.