Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Előszó az első kiadáshoz

Előszó az első kiadáshoz

Ez a tankönyv kísérlet az orvostudományok alapját képező teljes normál morphologiai ismeretanyagnak (anatómia, tájanatómia, szövettan és fejlődéstan) konzekvensen alkalmazott funkciós szemléletben való egybeolvasztására. Nem öleli fel a cytologiát (sejttan), amely ma már teljesen önálló tudományág igényével jelentkezik; és az orvosi biológia tárgyában oktatására a feltételek biztosítottak.

A lexikális jellegű tananyag radikális csökkentése elsőrendű törekvésem volt ugyan, és ez a tankönyv szövegméret tekintetében lényeges redukciót jelent az anatómia–szövettan–fejlődéstan számára eddig rendelkezésre állt tankönyvek összességéhez képest, a functiós szemlélet mégis szükségszerűen növelte a könyv terjedelmét.

Kétségtelenül szaporodnak az ún. „fedések” nem csupán az élettannal, hanem a biokémiával és a biofizikával is. A modern functiós szemlélet magában hordja ezt az ellentmondást, és ez csak az ún. vertikálisan integrált[1]1 oktatásokban és tankönyvekben nyerheti feloldását. Nem szabad elhallgatnom azt sem, hogy a functiós szemlélet elősegíti ugyan a mélyebb megértést, de az egy tárgyon belül nyújtott információ mennyiségét nem csökkenti, hanem éppen növeli; csökkenti természetesen az egyidejűleg tanult tárgyak összes adatmennyiségét.

A lexikális jellegű tananyag csökkentése érdekében teljesen elhagytam mindazon anatómiai fogalmakat és nómenklatúrai kifejezéseket, amelyek az általános orvos számára nélkülözhetők. Ezzel a felsorolt latin anatómiai elnevezések számát a hivatalos nómenklatúrához viszonyítva mintegy 30%-kal csökkentettem. Említést sem nyernek például a másodlagos verőér- és idegágak.

Ennél radikálisabb anyagredukció, hogy olyan részeket, amelyek teljes elhagyásáért anatómiai tankönyvből a felelősséget nem vállalhattam, de amelyek részletes, adatszerű ismeretét vizsgákon nem szokták elvárni, apró betűs nyomással elkülönítettem a vizsgákon tételesen megkövetelt anyagtól,[2]2 amelyet rendes nyomással hozunk. Apró betűs nyomásra kerültek azok az olvasmányosabb részek, amelyek egy-kétszeri átolvasásra elég maradandó képet adnak az érdeklődő hallgatónak (általános bevezetők, tisztán functiós eszmefuttatások, vitatott vagy vitatható elméletek stb.). Ennél jelentősebb, hogy ugyancsak apró betűvel szedettem a koponyacsontok leírását, az izomzat részletes (táblázatos) leírásának nagy részét és a nagyobb törzsek kivételével a peripheriás erek és idegek elágazódását. Ezekből tételesen csak a főágak felsorolását és a táj anatómiai részben (9.) reájuk vonatkozó adatok ismeretét követeljük meg. Természetesen a testtájékokban való tájékozódáshoz szükséges ezen apró betűs részekkel a foglalkozás, de emlékezetből való reprodukciójukról minden vérbeli anatómus vizsgáztató szívesen le fog mondani.

Belső arányok tekintetében jelentősen eltértem a fejezetek klasszikus hagyományok szerinti méretezésétől.

A legnagyobb és egyben legigényesebb fejezet a zsigereket tárgyaló rész (7.). Itt nemhogy nem igyekeztem az anyag csökkentésére, de azt tekintélyes mértékben szaporítottam abból a megfontolásból, hogy az általános orvos mindennapi működéséhez a nómenklatúrában rögzített anatómiai fogalomkincs nem kielégítő.

Hasonlóan kiemelt helyet foglal el a szív; a vérképző szövetek és a nyirokrendszer ismertetése. Az idegrendszert tárgyaló rész (8.) méreteinél fogva figyelembe kell venni, hogy ez tartalmazza az érzékszervek és a bőr ismertetését is. Az itt, a könyv többi részeinél is konzekvensebben alkalmazott functiós és hangsúlyozottan fejlődéstani szemlélet kétségtelenül olyan külön igényt támaszt, amely egy statikusabb – bár kevésbé korszerű – leírással elkerülhető lett volna.

Jobb meggyőződésem ellenére alkalmazkodnom kell a nemzetközileg elfogadott ún. párizsi (1955) nómenklatúrához (PNA), bár az 1895-ös baseli nómenklatúra (BNA) kétségtelenül lényegesen jobb. Ezen, nemzetközi megállapodásról lévén szó, mi aligha változtathatunk.[3]3 Különösen bántó a kettős magánhangzók törlése, aminek következménye, hogy ugyanazt a szót más helyesírással kell írnunk, ha nómenklatúrai fogalom része (pl. pre-), vagy ha nem nómenklatúrai szakkifejezésben fordul elő (prae-). Ezért az olvasó elnézését kell kérnem.

A tankönyv anyagát decimális rendszerrel osztottam fel. A hivatkozások sem oldalszámokra, hanem a decimális számokra vonatkoznak, amelyeket a felkeresés elősegítésére a margón tüntettünk fel.

A mikroszkópos és ultrastrukturális leíráshoz szükséges hosszmértékegységek tekintetében az elavult, de szövettani könyvekben még általános mm, μ, Å (angström) egységek helyett a m, mm (=10-3 m), μm (=10-6), nm (10-9 m=10 Å) ezres nagyságrendi egységeket használom; űr, és tömegmértékekben, bár ezek anatómiai leírásában ritkábban fordulnak elő, logikusan a 1, ml, μl, nl és a g, mg, μg, ng egységek alkalmazása lenne helyén.

Az ábrák nem hivatottak pótolni az anatómiai atlaszokat, és nem adnak teljes képet az emberi szervezetben előforduló szövettani és fejlődéstani viszonyokról.[4]4 Zömük a viszonyokat nagymértékben leegyszerűsítő, sokszor durván sematizáló skicc, részben magyarázatként, részben útmutatásul az anatómiai térszemléletet és emlékezetet támogató saját rajzok készítésére. E rajzokat az anatómia klasszikus hagyományai nyomán és terveim szerint Kálmánfi János, a SOTE Anatómiai Intézetének grafikusa készítette, amiért itt neki köszönetet mondok.

A szövettani ábrázolások tekintetében – amelyből külön atlasz nem áll a hazai orvostanhallgatók rendelkezésére – nem alkalmazhattam konzekvensen ezt az elvet. Itt természetesen szükséges a lényegesebb szövetek és szervek fény- és elektron-mikroszkópi viszonyairól néhány reprezentatív kép bemutatása, ezeket – elsősorban a színes felvételeket – a hazai anatómiai intézetek képgyűjteményeiből vettem át, amiért ezen intézetek igazgatóinak: Csillik Bertalan, Flerkó Béla, Krompecher István és Törő Imre professzoroknak mondok köszönetet.

Látószerv speciálisan igényes histológiai illusztrációinak szíves átengedéséért Radnót Magda professzornak tartozom hálával.

Köszönettel tartozom Szabó Dezső tudományos főmunkatársnak néhány reprezentatív szépségű szövettani képe átengedéséért.

Az elektronmikroszkópos képeket kevés kivétellel a hazánkban eredményesen működő, ma már szerencsére szép számú elektronmikroszkópos laboratórium kutatóitól vettem át, akiknek itt kollektíve mondok köszönetet, nevük megemlítését az illető ábrák magyarázataira tartva fenn. Több elektronmikroszkópiai fénykép helyett a viszonyokat sémás ábrákon illusztrálom, részben annak érzékeltetésére is, hogy egyszerű, mindenki által készíthető vonalas rajzok mennyire alkalmasak az anatómia minden területén – makroszkópos, mikroszkópos és elektronmikroszkópos nagyságrendben egyaránt – a lényeg kiemelésére. Arról szeretném meggyőzni az olvasót, hogy anatómiai szituációról vagy szövettani metszetről készített egyszerű rajz a lényeges információk emlékezetben való rögzítésére többet ér a legjobb fényképnél vagy a leghűbb naturális ábrázolásnál.

Megtisztelő kötelezettségnek teszek eleget – és egyben nagy kiváltságban részesülök és részesítem az olvasót –, amikor a kötőszöveti és endothel sejtek szövettani ábrázolásához Jancsó Miklós professzor néhány eredeti ábráját veszem át. A nemrég munkaereje teljében elhunyt kiváló kutató mint pharmacologus különböző anyagoknak a sejtekbe való bekebelezésére (phagocytosis)[5]5 és bennük való tárolására vonatkozó zseniális vizsgálatai során szinte „mellékesen”, alapvető szövettani észleléseket tett, amelyeket azóta az elektronmikroszkópia fejlődése mindenben igazolt. Szeretném, ha könyvem olvasói ezekben az esztétikai szempontból is páratlan ábrákban, amelyek készítményeit és fényképeit is saját kezűleg állította elő, megismernék népünk és korunk géniuszának e kivételes képviselőjét. A képek átengedéséért dr. Jancsóné ár. Gábor Arankának hálás köszönetemet fejezem ki.

Az anatómiai viszonyoknak röntgenképben való jelentkezéséről még elemi alapvonalaiban sem kívántam itt fogalmat nyújtani. Úgy vélem, erre inkább hivatott a radiológia. A könyvbe felvett néhány röntgenfelvétel – amelyekért ez úton mondok köszönetet Zsebők Zoltán professzornak – kivétel nélkül maguknak az anatómiai viszonyoknak világosabb értelmezését szolgálja.

A tetemen és tetemrészeken készített röntgen-angiographiák nem azonosak az élőben diagnosztikai eljárásként készített angiographiákkal; didaktikai értékük az érelágazódásokról adott rendkívül impresszionáló és a boncolási élményt nagyban kiegészítő jellegükben van. E képek átengedéséért Luzsa György főorvosnak mondok köszönetet.

A szívbillentyűkről készített fényképfelvételekért Lozsádi Károly doktornak tartozom köszönettel.

A microcirculatiós anatómiai viszonyokról bemutatott korróziós praeparatumok nagyobbára a SOTE Anatómiai Intézetében készültek; készítőik nevét szintén az ábramagyarázatokban említem.

E könyv ábraanyaga tehát széles körű hazai kollektív munka eredménye. Értékei nem az én érdemem; hibáiért a felelősség engem terhel.

Tankönyvet lehet objektív szellemben írni, hűvös kívülállással mérlegelve minden tárgyalandó adat és ismeret relatív súlyát. Ez a könyv, be kell vallanom, teljes egészében szubjektív mű, saját élményem tükrözése. Meggyőződésem, hogy az anatómia megközelítésének kulcsa – amelynek meg nem találása az oka sok orvostanhallgató kétéves gyötrődésének és későbbi „rossz emlékeinek”[6]6 – egyszerűen az, hogy a száraz és tömegénél fogva terhes tényanyag mögött meg kell látni a csak funkcióiban érthető szerkezet csodálatos szépségét és harmóniáját. Leonardo da Vinci néhány ábrájának felhasználásával, aki korát 450 évvel megelőzve az emberi test felépítésének ezen lényegét meglátta, utalni szeretnék arra az álláspontra, amely felől ez az anyag tizedrész erőfeszítéssel és százszoros gyönyörűséget nyújtva megnyílik a szemlélő számára.

Nem szégyellem bevallani; hogy a helyesen felfogott anatómia számomra nem csupán minden orvosi gondolkozás és cselekvés elidegeníthetetlen alapja, hanem az anyag és a lét örök szépségének és harmóniájának egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása.

Könyvemmel az emberi test szerkezeti felépítéséről való tudományos ismeretanyagon felül valamit át szeretnék adni a leendő orvosnak abból a mélységes elragadtatásból, amelyet ezek ismerete és megértése nekem mindig nyújtott, abból az univerzális érzésből, amelyet József Attila így önt szavakba Óda című versében:

Óh, hát miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásod metsz és alakít?

Miféle lélek és miféle fény

s ámulatra méltó tünemény,

hogy bejárhatom semmiség ködén

termékeny tested lankás tájait?

S megnyílt értelembe az ige,

alászállhatok rejtelmeibe! ...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

reszketnek szüntelen.

Viszik az örök áramot, hogy

orcádon nyíljon ki a szerelem,

s méhednek áldott gyümölcse legyen.

Gyomrod érzékeny talaját

a sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát

csomóba szőve, bontja bogját –

hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját

a lombos tüdőd szép cserjéi saját

dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain,

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,

csillagképek rezgenek benned,

tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

sürög millió élő állat,

bogár,

hínár,

a kegyetlenség és a jóság;

nap süt, homályló északi fény borong –

tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság.



[1] 1 Ti. olyan oktatás, amelyben a szervek vagy szervrendszerek anatómiáját, biofizikáját, biokémiáját és élettanát egységes program keretében egységes tankönyv segítségével ismertetik.

[2] 2 A különböző anatómiai intézetek és iskolák felfogása között természetesen vannak eltérések, hogy vizsgákon mit, és milyen súlypontozással követelnek meg. Az alkalmazott tipográfiai súlypontozás az én felfogásomat tükrözi, de nyilván nem okozhat nehézséget, hogy minden vezető oktató eltérő súlypontozását közli hallgatóival.

[3] 3 Helyenként lapalji megjegyzésben rámutatok a PNA egy-egy különösen bántó és felesleges „újítására”, de ahhoz, hogy nómenklatúrákkal és az őket összeállító nemzetközi bizottságokkal megfelelő hangnemben vitába szálljak, Jonathan Swift tiszteletes tollával és embergyűlöletével kellene bírnom. Minthogy – sajnos, illetve szerencsére – egyikkel sem rendelkezem, néhány epés megjegyzésre korlátozom véleményem kifejtését.

[4] 4 Ilyen teljes kép nyújtására a klasszikus típusú szövettani és fejlődéstani tankönyvek, mint Törő Imre Szövettan és Az ember fejlődése és szövettana c. tankönyvei hivatottak.

[5] 5 E jelenséggel magával, minthogy szorosabban a cytologia tárgyához tartozik, tankönyvemben nem foglalkozom.

[6] 6 Ezek azután az orvosi és az orvostudományi egyetemi közvéleményben az anatómia tárgya és oktatása körüli sokszor affektív színezetű értékítéletekben nyernek lecsapódást.