Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

3.8. TÁJÉKOZÓDÁS A TÖRZSÖN A CSONTVÁZ KITÜNTETETT PONTJAIRA ALAPOZOTT SÍKRENDSZER SEGÍTSÉGÉVEL

3.8. TÁJÉKOZÓDÁS A TÖRZSÖN A CSONTVÁZ KITÜNTETETT PONTJAIRA ALAPOZOTT SÍKRENDSZER SEGÍTSÉGÉVEL

Az általános orvos számára különösen fontos, hogy ismerje a nagy testüregek fontosabb szerveinek a test felületére eső vetületét. A tájékozódáshoz nagy segítség a mellkas csontozata, elsősorban a szegycsont és a bordák, amelyek élőben a bőrön keresztül kitapinthatók.

A hasüregben való tájékozódáshoz célszerű azonban a csontváz jól kitapintható helyeihez viszonyítható olyan síkrendszert felvenni, amely elősegíti a szervek elhelyezkedésének és testfali vetületének megjegyzését és elképzelését. A 3/1. és a 3/2. ábrán egy aránylag egyszerű síkrendszert adtunk meg. Ugyanezt a síkrendszert használjuk a továbbiakban a testüregi szervek ismertetésében. Négy horizontalis és egy páros paramedian sagittalis sík bőségesen elegendő a csontváz más kitapintható részleteivel együtt az orvosi tájékozódáshoz.

A horizontalis síkok közül igen hasznos az ún. transpyloricus sík, amelyet a szegycsont felső bemetszésé (incisura jugularis) és a symphysis felső széle közötti távolság közepén vesszük fel. Ez az 1. ágyékcsigolya testének felső részén halad át, és fekvő helyzetben itt van a gyomor pylorusa (innen a neve). Újabban egyesek vitatják e sík felvételének hasznosságát, elsősorban azért, mert álló helyzetben a legtöbb zsiger eltér a fekvő helyzetben elfoglalt helyétől. Ezek az aggályok azonban túlzók, mert egyrészt az orvos általában fekvő helyzetben vizsgálja a hasűri szerveket, másrészt az álló helyzetben való elmozdulást minden fontosabb szervre vonatkozóan megadjuk, így ez adott esetben beszámítható.

3/1. ábra. A törzs váza elölnézetben a tájékozódás céljaira felvett síkrendszerrel (a tankönyv szervvetületeket mutató ábrái és adatai erre a síkrendszerre vonatkoznak

3/2. ábra. A törzs váza hátulnézetben (a 3/1. ábrán bemutatott, többé-kevésbé önkényes tájékozódási síkrendszer hátsó vetületével)

Az ez alatt következő horizontalis síkot a bordaívek legalsó pontjai határozzák meg, neve: subcostalis sík. A 2. és a 3. ágyékcsigolya közt halad át, elöl a köldök felett metszi a hasfalat. A harmadik horizontalis síkot a crista iliacák legmagasabb pontjai adják meg – ezek a hát felől tapinthatók ki –, neve: supracristalis sík.

A negyedik síkot a crista iliacák oldalfelé legjobban kiugró pontjai – nem a spina iliaca ant. superiorok (!) – határozzák meg; ez a distantia cristarum síkja; az 5. ágyékcsigolya testét metszi.

A két paramedian sagittalis sík a spina iliaca anterior superior és a symphysis ossium pubis felső végét összekötő ferde vonal közepét metsző sík, ez a medioinguinalis sík. A háton ez a sík a lapocka medialis szélének megfelelően halad el. A közép-európai és a hazai orvostudományban általánosabban használták az ún. mamillaris vonalat vagy síkot, amely a férfi emlőbimbót, illetve megközelítően a kulcscsont közepét metszi; ezért más néven medioclavicularis sík. Ez a sík, illetve a síknak a test elülső és hátsó felszínén megadható metszésvonala, kb. másfél harántujjal lateral felé esik a medioinguinalis síktól, és így a tájékozódás szempontjából lényegesen kevesebb hasznú, mint az utóbbi. Ezért volna helyes megszokni az angol nyelvterületen használatosabb medioinguinalis vonal használatát.