Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

3.7. AZ EMBERI TEST FELOSZTÁSA, LEÍRÁSÁNAK ELVEI ÉS ÁLTALÁNOS ESZKÖZEI

3.7. AZ EMBERI TEST FELOSZTÁSA, LEÍRÁSÁNAK ELVEI ÉS ÁLTALÁNOS ESZKÖZEI

Az emberi test fő részei a törzs (truncus),a fej (caput),a nyak (cervix) és a végtagok (extremitates). A leírásban való tájékozódásra síkokat, tengelyeket és irányokat különböztetünk meg.

Síkok. Az emberi testet két, megközelítően hasonló félre osztja a nyílirányú középsík vagy median sagittalis sík. Minden ezzel párhuzamos síkot ugyancsak sagittalisnak mondunk, de az előbbi középsíkkal szemben mint paramedian sagittalis síkot különböztetjük meg. Az emberi testen keresztül számtalan ilyen sík fektethető, az általunk kiválasztott síkot ezért vagy a median sagittalis síktól mért távolsággal, vagy valamely nevezetesebb ponttal – amelyen a sík keresztülhalad – határozzuk meg közelebbről.

Az előbbire merőleges, de ugyancsak az ember testének hossztengelyével párhuzamos a homlokirányú vagy frontalis sík. Az emberi test elölről hátrafelé nem bírván semminémű részarányossággal, az egymással párhuzamos számtalan homlokirányú sík között nincsen kitüntetett sík, és a sík helyzetének közelebbi megjelölése esetén feltétlenül meg kell adnunk valamely jól definiált pontot, amelyen a sík keresztülhalad: pl. a combcsont fejének középpontján áthaladó frontalis sík.

Mindkét előbbi síkra, egyúttal a testtengelyre is, merőleges a haránt- transversalis, de – mindig álló emberről lévén szó – egyúttal vízszintes, azaz horizontális sík. Erre ugyanaz vonatkozik, mint a frontalis síkra; nincs kitüntetett vízszintes sík, ezért mindig meg kell határozni, milyen anatómiai ponton (pl. a köldökön) átfektetett vízszintes síkról van szó.

Tengelyek és irányok. Az emberi test hosszanti tengelye lényegében a gerincen halad végig, rajta a fej felé eső irányt fejvégi (cranialis), az ellentétest pedig farokvégi (caudalis) szóval jelöljük. Helyette az emberi egyenes testtartásra való tekintettel a felső (superior, -us) és az alsó (inferior, -us) iránymegjelölés vált általánossá. Ezen irányok azonban mindig az egyenesen álló emberre vonatkoznak. Ezért jó eleitől fogva megszoknunk, hogy mindennemű szokványos hely- és iránymegjelölést (felül-alul, elől-hátul) álló emberre kell vonatkoztatnunk, tekintet nélkül arra, hogy a boncolt tetem fekvő helyzetben van. A jobb (dexter, -a, -um) és a bal (sinister, -a, -um) megjelölés természetesen mindig a vizsgált egyén vagy tetem részének helyzetére vonatkozik.

A test hossztengelyére merőleges irányok a sagittalis síkban elől-hátul (anterior, -us, posterior, -us) vagy hasoldali (ventralis) és hátoldali (dorsalis). A frontalis síkban a sagittalis középsíkhoz közelebb levő helyzetet medialis, a távolabb esőt lateralis kifejezéssel jelöljük; nem tévesztendő össze a sagittalis középsíkban való fekvést jelző medianus szóval. Három, egymással közel párhuzamos képződmény közül a középsőt, általános helyzetük és irányuktól függetlenül, medius vagy intermedius jelzővel jelölik.

A végtagokon, főleg ama részeken, amelyek a test többi részéhez viszonyítottan igen változatos helyzetűek, más speciális iránymegjelöléseket kell alkalmazni. A végtagok hosszanti főtengelye mentén a törzshöz közelebb esőt proximalis, a tőle távolabb esőt distalis kifejezéssel jelezzük. Az egyenes testtartásban levő helyzetétől kisebb tengely szerinti elforgatási lehetőségű alsó végtagon a medialis és a lateralis, úgyszintén az anterior-posterior vagy a ventralis-dorsalis iránymegjelölések használhatók, csupán a test hossztengelyére merőleges lábon használjuk a talpi (plantaris) és a lábháti (dorsalis) iránymegjelöléseket. A szabadabb mozgású felső végtagon a test többi részén használatos oldal- és iránymegjelöléseket csupán a könyökig alkalmazzuk, attól distalisan, tehát az alkaron és a kézen tenyéri (volaris) és kézháti (dorsalis) helyzetet és irányt, valamint hüvelyk felőli (radialis, az alkarban a hüvelykujj felől fekvő orsócsont nyomán = radius) és a kisujj felőli (ulnaris, a kisujj felől fekvő singcsont nyomán – ulna)helyzetet különböztetünk meg. Az alsó végtagon néha hasonló szellemben a láb öregujj oldala felé esőt tibialis (sípcsont = tibia) és a kisujj felé esőt, fibularis (szárkapocs = fibula) szóval jelzik, ez azonban szükségtelen, mert a medialis és a lateralis oldalmegjelölés ugyanolyan kevéssé félreérthető.

Az ízületek mozgásainak a leírásához szükséges a mozgások tengelyének egyértelmű meghatározása. A tengelyeket irányokkal jellemezzük. Három, egymásra merőleges fő irányt különböztetünk meg, ezek párosával illeszkednek a fő síkokba. A sagittalis irány elölről hátra mutat, a függőleges (verticalis) irány felülről lefelé, és a haránt (transversalis) irány jobbról balra.

A leíró anatómia az emberi szervezetet hat szervrendszerre osztva ismerteti:

1. Csontvázrendszer (systema skeleti)

ehhez tartozik:

a ) csontrendszer tana – csonttan (osteologia),

b) ízületek tana vagy ízülettan (syndesmologia);

2. Izomrendszer (systema musculorum; myologia);

3. Keringési rendszer (systema vasorum; angiologia);

4. Zsigeri rendszer (splanchnologia)

A zsigeri rendszerhez tartozó szervek túlságosan eltérő felépítésűek ahhoz, hogy valós rendszerről lehetne beszélni. Ilyen név alatti összefoglalásukat mégis indokolja, hogy cső alakú nyálkahártyával borított szervek és nagyobb mirigyek tartoznak ebbe a csoportba. Nagyobb működési egységeket, ún. készülékeket (apparatus) lehet ebben a rendszerben elkülöníteni, amelyek mindegyike igen különböző felépítésű szervekből épül fel:

a ) emésztőkészülék (apparatus digestorius),

b) légzőkészülék (apparatus respiratorius),

c) húgyivarkészülék (apparatus urogenitalis),

d) belső elválasztású szervek[21]3 (glandulae sine ductibus).

5. Idegrendszer (systema nervosum; neurologia):

6. Érzékszervek (organa sensuum).[22]4



[21] 3 A készülék elnevezés e szervek teljesen szétszórt elhelyezkedése miatt nem jogosult.

[22] 4 Szigorúan véve az idegrendszer része, elkülönítését a bonyolultabb érzékszervek (látószerv, hallószerv) orvosi szempontból fontos, nem idegi jellegű részei indokolják.