Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

2. fejezet - 1. fejezet. Az emberi test méhen belüli fejlődésének alapvonalai

2. fejezet - 1. fejezet. Az emberi test méhen belüli fejlődésének alapvonalai

1.1. BEVEZETÉS

A fejlődéstani ismeretek szükségessége abból az alapvető igényből ered, hogy a természet jelenségeit csak fejlődésükben szemlélve lehet valóban megérteni. Az élővilág tudományos feltárásának ezért volt olyan döntő fordulata, amikor a 18. század vége felé kutatók és gondolkodók (Goethe) eszmevilágában az élőlények egységének – kezdetben persze naiv – képzetei megjelentek. Tudományos igényű elmélet alakjában ezek azonban csak jóval később, Darwin (1859) „A fajok eredete” című művében nyertek kifejezést. Az élővilág egységéről és a származási kontinuitásból kialakult mai képzeteinkkel a származástan foglalkozik.

Az ember magzati fejlődésének ismerete az anatómia elsajátításának fontos segédeszköze. A testet felépítő szöveti elemek valódi megértéséhez nélkülözhetetlen közös eredetüknek és fokozatos differenciálódás útján való szétválásuknak megértése. Az alapszövetek, valamint speciális működésű és szerkezetű származékaik megértéséhez nélkülözhetetlen a csíralemezek és származékaik differenciálódási mechanizmusának ismerete. Több szerv vagy szervrendszer bonyolult térbeli viszonyai merőben érthetetlenek, ha legalább hozzávetőlegesen nem nyerünk képet arról, hogy ezek mi módon jönnek létre egyszerűbb telepekből.

E kettős célkitűzés nagymértékben befolyásolja az itt nyújtott fejlődéstani leírást. Nem lehet feladatunk, hogy a fejlődési folyamatokat teljes objektivitással ismertessük, úgy, ahogy valóban lezajlanak. Kizárólag arra törekszünk ebben a tankönyvben, hogy a fejlődés során való kialakulásuk ismertetése elősegítse és elmélyítse a test fontosabb szerkezeti viszonyainak megértését. Sok esetben a ténylegesen lezajló fejlődési viszonyok bonyolultabbak (vagy néha éppenséggel egyszerűbbek) annál, semhogy e tekintetben segítséget jelentsenek az anatómiai viszonyok elsajátításához. Ilyen esetekben lényeges egyszerűsítésektől, illetve néha a valóságnak majdnem vulgárisnak mondható sematizálásától sem riadtunk vissza, a funkcionális struktúrákról lehetőleg egyszerű, lekerekített kép nyújtása érdekében.

A fejlődéstani ismeretek egy részének közvetlen orvosgyakorlati jelentősége is van. Súlyponti témaként külön ki kell emelnünk ezért ezeket a fejezeteket.

1. A magzatburkok kialakulásának és a méhlepény felépítésének ismerete a terhesség és a szülés normális és különösen kóros viszonyainak megértéséhez és a helyes orvosi észleléshez, mérlegeléshez és cselekvéshez nyújt elengedhetetlen alapokat.

2. Fejlődési rendellenességek gyakorisága indokolja az arc és a szájpad, a szív és a genitalis apparátus fejlődési viszonyainak kiemelt kezelését. Gyakoriságuk mellett e fejlődési rendellenességek megfelelő orvosi beavatkozás számára ma már jól hozzáférhetők, és hordozóik élet-, illetve életben maradási lehetőségei ezekkel jelentős mértékben megjavíthatók. Sok esetben döntő, hogy a fejlődési rendellenességek minél hamarább ismertessenek fel, és ezzel lehetővé váljék a műtéti megoldás legelőnyösebb időpontjának megválasztása.

3. A nem meghatározása és az úgynevezett intersex fejlődési zavarok néhány alapvető típusának és ezek sejttani okainak ismerete az előbbi (2) csoporton belül is kiemelt fontossággal bír, újabban azért is, mert általános orvosgyakorlati jelentőségén túl igazságügyi szempontból is mind nagyobb jelentőségűnek mutatkozik.