Ugrás a tartalomhoz

Magyar zenetörténet

Dobszay László

Mezőgazda Kiadó

8. A „pozsonyi modell” terjedése

8. A „pozsonyi modell” terjedése

Budán is, Pesten is a török kiűzése után csakhamar megindult a templomi zeneélet szervezése, nagyjából azon a módon, ahogy azt előző szakaszainkban leírtuk. Budán már 1687-ben orgonát szereznek, kis zenekart szerveznek. Pesten 1714-ben rendelnek orgonát; a kántor néhány felnőtt énekessel, valamint diszkantista és altista fiúkkal többszólamú darabokat is énekelhet. A hangszeres közreműködés a toronyzenészek dolga, annál inkább, hiszen a plébánia a tornyosokat is eltartó város kegyurasága alatt működik. A század második felére ugyanaz az együttestípus állt a regens chori rendelkezésére, mint Győrben, Szombathelyen stb., ahogyan ez a pesti plébánia karnagyának, a már említett Bengráf Józsefnek a szerzeményeiből megállapítható. Több olyan zenésznévvel is találkoztunk a nagyobb vidéki zenei központokban, aki Pest-Budáról került amoda, vagy fordítva; onnan jövet itt fejezte be pályafutását.

A templomi és toronyzenészek részt vesznek a szórakozó-, mulató-zene szolgáltatásában. Érdekeik védelmében, s hogy a tanulatlan zenészek konkurenciájától szabaduljanak, céhbe szerveződnek. (Az első névről ismert, bejegyzett zenész polgár Budán 1708-ban Csanádi János.) Persze a század folyamán azért a „magyar zenészek”, tehát a cigányok is megjelennek, s a tanultak annál inkább átengedhetik nekik a terepet, mert őmaguknak új és új munkaalkalmak nyílnak a „komoly zene” területén: a színházban, s a századfordulón már virágzó koncertéletben. A színház (melyről a következő fejezetben írunk) rendszeresen játszik operákat. Itt és a hangversenyeken Mozart, Haydn, majd a XIX. század elejétől Beethoven, Rossini stb. művei is megszólalnak, csupán három-négy évvel a külföldi bemutatók után. A teremtés 1800-ban maga Haydn vezényli. De koncertezik itt Beethoven is: 1800. május 7-én, Punto kürtművésszel, a mai Várszínház épületében.

A század folyamán Pesten zeneiskola (1727), hangszerműhely (1743), zeneműbolt nyílik. A polgári típusú zeneélet felé mutat a házi muzsika terjedése is. Egy német utazó leírás szerint a század végén minden jobb háznál van zongora, Zichy gróf házában operapartitúrák találhatók; társas összejövetelein a vendégek zongoráznak (egy ifjú kotta nélkül tud egész operákat, köztük A varázsfuvolát), vacsora után a társaság (velük az országbíró) operarészleteket énekel. Megjegyzendő, hogy Pest, mely a török távozása után elsősorban magyarokkal népesedett be, nem tekintendő a század végén oly mértékben sem „német” polgárvárosnak, mint Buda.

A leírthoz hasonló lehetett az erdélyi szász városok, Brassó és főleg Szeben zenei élete. Ez utóbbiban 1750 és 1780 között a templomi zene színvonalát a Bécsben, Lipcsében – többek között Bachnál – tanult orgonista-zeneszerző, Schimert Péter biztosítja. (Egyébként tudunk még egy magyarországi Bach-tanítványról, a besztercebányai karnagy és kantátaszerző Francisci 1725-ben Bécsben Fuxnál, Lipcsében Bachnál, Halléban Thomasiusnál tanult.) A szebeni Bruckenthal-házban rendezett rendszeres Collegium Musicum a polgári típusú zenefogyasztás irányába mutat. A varázsfuvolát Szebenben is már öt évvel megírása után bemutatják.

Úgy látszik, az erdélyi magyar városok egyik-másikában is bontakozóban van ilyen zeneélet. Elsősorban Kolozsvár veendő számításba. Nem légüres térben működik itt Caudella Fülöp, aki oroszországi és ausztriai karmesterkedés után lesz 1812-től Kolozsvárott, később Szebenben zongorista, tanár, zeneszerző, zenei közéleti férfiú. A körülötte levő légkörre jellemző, hogy Kolozsváron, Wesselényi Farkas rendszeres zeneestélyeinek egyikén – mint László Ferenc megírja – a Beethoven-pártiak és Beethoven-ellenesek elmérgesedett viszályát egy ünnepélyes szertartással zárják le: a két párt a zeneterem két végében elégette Beethoven op. 53 szonátájának, az ún. „Waldstein” szonátának a kottáját, illetve a vele szembeállított Louis Ferdinand herceg F-dúr Oktettjét. „Igenis felemelő gondolat: hogy itt már 1814-ben ennyire szerették és ennyire gyűlölték Beethovent” (László Ferenc: Zenei ügyelet, 14. old.) – közben azonban gyűlölve is ismerték, hiszen László Ferenc hat olyan első kiadású Beethoven-kottáról tud (uo. 15. old.), melyet a Beethoven-égetők vezére, Caudella vásárolt – és játszott is!