Ugrás a tartalomhoz

Magyar zenetörténet

Dobszay László

Mezőgazda Kiadó

12. A „Rákóczi”-dallamkör

12. A „Rákóczi”-dallamkör

Történelmi gyökerei ismeretlenek annak a stílusnak, mely a XVII. században egyszerre gazdag, sokfelé ágazó burjánzással tűnik elénk, s melyet a XVIII. századi kuruc szöveggel ismertté lett egyik típusa alapján a Rákóczi-nóta dallamkörének szoktunk hívni. Talán hangszeres, talán litániaszerű, de mindenesetre laza formálású dallamanyagként élhetett korábban, talán már a középkor végén. Most azonban néhány megszilárdult alakjában lesz népszerű, s nehezen leírható dallamossága, zenei hangulata, frig motívumaiból áradó érzelmessége a dallamkör szorosabb határain is túlsugároz. Népszerűsége nem korlátozódik a magyar nyelvterületre. A korabeli lengyel, szlovák zenében is kimutatható – főleg a hangszeres muzsikában –, s talán a történelem által összekovácsolt, szorosabb kapcsolatba fűzött földrajzi terület közös zenei kincsévé vált. Bár kevés közvetlen XVII. századi adat maradt fenn, a nyilvánvalóan ide tartozó XVII. századi szövegek, részben ugyanezen szövegekkel fennmaradt nagy mennyiségű népzenei emlék, számos XVIII. századi feljegyzés erősíti őket. Dallamtáblázatunk néhány jellegzetes típust idéz, a hozzájuk fűzött magyarázatok rávilágítanak a zenei sajátosságokra és a stíluskör zenetörténeti mondanivalójára.

93. ábra - Abaúj-Tolna megye

kepek/93abra.png


94. ábra - Bihar megye

kepek/94abra.png


95. ábra - Tolna megye

kepek/95abra.png


96. ábra - Náray Gy. 1695.

kepek/96abra.png


97. ábra - Csongrád megye

kepek/97abra.png


98. ábra - Kájoni kódex

kepek/98abra.png


99. ábra - Gömör megye

kepek/99abra.png


100. ábra - Szerém megye

kepek/100abra.png


101. ábra - Tolna megye

kepek/101abra.png


102. ábra - Tolna megye

kepek/102abra.png


103. ábra - Somogy megye

kepek/103abra.png


104. ábra - Somogy megye

kepek/104abra.png


105. ábra - Hont megye

kepek/105abra.png


106. ábra - Vietorisz kódex

kepek/106abra.png


107. ábra - Verőce megye

kepek/107abra.png


108. ábra - Gömör megye

kepek/108abra.png


A dallamkör példájaként Kodály első helyen egy egyházi dallamot említ (a). Széles ívű, megismételt frig sor kezdi, ezután két kisebb motívumra tört sor következik, mely az eddig nem szerepelt terchangot emeli ki, annak alsó kvartjával megtámasztva, végül pedig a kezdősor tonalitását visszaidéző, de rövidebb zárósort hallunk. A dallam főhangjait e vázlatba rögzíthetjük, már a további példákat is figyelembe véve:

109. ábra -

kepek/109abra.png


A Kodály által párhuzamul hozott nagyszalontai bordal (b példa) szövege is a XVII. századi mulató dalok stílusára emlékeztet; rubatója érzékelteti a kezdő- (és záró-)sor és az aprózó betétrész egymást ellenpontozó előadási karakterét. Ugyanez világosan kifejeződik a közismert Csillagom, révészem balladaszerű népdalban is, melynek itt egy eddig nem idézett variánsát mutatjuk be (c).

Van példánk arra is, hogy a 3–4. sor hossza kiegyenlítődik, s csak a motívumok tartalma őrzi az ellentétet; ilyen a dallamkör legrégibb egyházi lejegyzése (Náray, 1695. d példa), továbbá az a példánk nagyon népszerű altípusa (lásd e); ha nem is a hangok számában, de ütemszámot nézve kiegyenlített a legrégibb hangszeres lejegyzés is, a Kájoni-kódexben levő (f). Az ellentétet éppen ellenkező elosztással valósítja meg a Rákóczi-nóta: itt a zárósor szaporáz, mielőtt a dallamos, tulajdonképpeni zárómotívummal visszatérne a kezdő hangvételhez (g példa).

A frig alap és annak kvintje egyenrangú megoldás a kezdő sorpár végén. Nagybánkai Mátyás szép XVI. századi bűnbánati zsoltárának máig énekelt – ezen alakjában valószínűleg XVII. századi – dallama úgy alkalmazza az elemeket a 3 × 16 (5+5+6) strófára, hogy a lassú, kvintre ereszkedő, majd megismételt kezdősort aprózott harmadik sorral folytatja, a záróelemet pedig a kezdősort aprózott harmadik sorral folytatja, a záróelemet pedig a kezdősor végének kvintválaszaként adja (h példa). Közel áll hozzá a Magas kősziklának már idézett elrendezése is. Legtipikusabb azonban a hosszú AA sor + rövid bb sorok + egészen rövid „a” elem elrendezés (i–j példák), még ha el is szakad a vázlatban megadott f–b hangmenettől (vö. Ó mely sok hal; Hej a mohi hegy borának). Ez az aprózó középrész új funkciót kap a tánc- és mulatódallamokban; talán éppen ez az eredeti, hangszeren rögtönzött funkció (k–l példa).

A XVII. századi irodalmi szövegekhez kapcsolódik a táblázat következő három példája. Sinka György bűnbánó éneke (1678) 11+11 kezdősor után a 4+4-es motívumokkal apróz, mely aztán a zárósor 8+3 elosztásával visszatér a kezdő képlethez (m példa). Ugyanez a képlete s valószínűleg dallama is a XVII–XVIII. századi dalgyűjteményekben olvasható, a magyar haza siralmas állapotát gyászoló Árván maradt magyar Sion leánya jeremiádnak is. Az n példa dallamát a Vietorisz-kódex tartotta fenn. Szövege szerint búcsúztató ének, s formája már a stílus bonyolultabb feldolgozására mutat. Kezdősora megnyúlik, máris mélyen fekvő félzárlatot képez; a második félsor adja a tipikus fordulatot. Az aprózó középsor a tipikus f b dallamgerincre épül, de mindkétszer továbbhalad, visszahajlik, ennyiben a kezdő félsort idézi. A rövid zárómotívum a második félsorra emlékeztet, majd variálva még kétszer megismétlődik.

Az o példa szövege több énekgyűjteménybe bevett, a XVII. század első feléből való vallásos – de nem egyházi – lírai vers. Feltűnő, s a stílus határait feszegető vonása, hogy az ének második felét dallamos menetekkel 15, illetve 13 szótagos (kanászritmusú) sorokká bővíti. Ennek változata a p is. Ha pedig a hosszú kezdősor is négy ütembe rendezhető, az egész dallam belepréselődik egy izometrikus kanásztáncképletbe. Úgy látszik, e lehetőség a XVIII. században, elsősorban valószínűleg hangszeres előadásban jutott egyre inkább szóhoz. A Tyukodi-nóta (Te vagy a legény) vagy a 13-as Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját dalok számos variánsát jegyzik le a XVIII. századi melodiáriumokba. A kanásztáncsorok augmentálásával (tehát minden hangnak nyomatékkal való ellátása, lassítása révén, melyet az írásban azzal fejezünk ki, hogy nyolcad helyett negyednek írjuk) és a pontozásos, „lépő” ritmusok alkalmazásával fog a dallamcsoport utat találni verbunkos felé. (A Magas kősziklának dal kanászképletű megfelelőjét, az A jó lovas katonának szöveggel ismert típust a közismert verbunkos jellegű előadásán kívül a népzenei gyűjtések szaporább kanásztánc-előadásban is megtalálták!)

110. ábra -

kepek/110abra.png


A ritmikai–formai változások együttjárnak a dallam átértelmezésével. Az erősödő, a hangszeres együttesekben kényszerítőbben érvényesülő harmóniai hallásmód például a friget egyre készebb a moll V. fokának hallani (tehát a kezdősor végé álló d hangot, frig kvintet egy c-moll hangsor 2. fokának).

111. ábra -

kepek/111abra.png


A Rákóczi-dallamkör a XVIII. században kialakuló új tánczenei stílus egyik előzményének tekinthető.