Ugrás a tartalomhoz

Vadászati állattan

Faragó Sándor

Mezőgazda Kiadó

MOLNÁRGÖRÉNY

MOLNÁRGÖRÉNY

Mustela eversmannii (Lesson, 1827)

E: Steppe polecat  D: Steppeniltis  I: Puzzola delle steppe  F: Putois des steppes

46. kép Molnárgörény – Mustela eversmanni

Felismerési jegyei: Másik elterjedt neve mezei görény, így nevezte Éhik (1928a) is, amikor leírt egy új alfajt, mondván a magyar nép a legtöbb helyen így ismeri. Nyári bundában világos és tömött gyapjúszőre, illetve ritkás barnásfekete végű fedőszőrei miatt szalmasárga színű, azaz csak a gyapjúszőrök világos színezete látszik (Éhik, 1932). Innen kapta a molnárgörény nevet. A hát koronaszőreinek vége gesztenyevörösbe hajlik, ezért háta ilyenkor valamivel sötétebb vörösbarna árnyalatú. Szeme körül, az orrán, mellső lábán könyökig, néha a mellkasra húzódva, hátsó lába bokáig, s farkának vége sötét feketésbarna. Télen a bunda tömött a sűrű fehér pehelyszőrzet miatt, amelyet homokszínű, a végükön fekete koronaszőrök fednek. Ezek a felszőrök főleg a háton és az ágyék-keresztcsonti tájékon tömörülnek, ezért a bunda ott sötét tónusú. A hasi oldali bunda télen és nyáron egyaránt világos zsemlesárga vagy homokszínű. Alsó és felsőajka fehér, a pofája világos, a fül szegélyének színe megegyezik a gyapjúszőrök színével. Pofafoltja nagyobb, mint a közönséges görényé (Éhik, 1932; Széky, 1974). A fiatal állatok esetében, illetve a teljesen át nem vedlett példányoknál átmeneti formákat is találunk. Fokozza a bonyodalmat, hogy a közönséges és a molnárgörény elterjedési területe átfedi egymást Magyarországon. Egyes feltételezések szerint ezek az átmeneti alakok (az átmeneti formát a koponyacsontok is mutatják) a két faj hibridizációjának az eredményei (Széky, 1978). A koponyán és a péniszcsonton található elkülönítő faji bélyegeket az 52. ábra mutatja (részletes leírását lásd a közönséges görénynél).

Fogképlete:

3 1 3 1 3 1 3 2 = 34 MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacHOXxf9ir Veeu0dXdh9vqqj=hEiea0xXdbba9frFj0=OqFfea0dXdd9vqai=hGu Q8kuc9pgc9q8qqaq=dir=f0=yqaiVgFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGa biqaaiaabeqaaeaabaWaaaGcbaWaaSaaaeaacaqGZaGaaeiiaiaabg dacaqGGaGaae4maiaabccacaqGXaaabaGaae4maiaabccacaqGXaGa aeiiaiaabodacaqGGaGaaeOmaaaacqGH9aqpcaaIZaGaaGinaaaa@3E27@

Testméretek:

Mustela eversmanni hungarica – Ausztria (Wolsan, 1993b)

Testhossz:

Fülhossz:

Farokhossz:

Hátsó láb hossza:

Testtömeg:

hímek (n=21): 413,0 (368–450) mm,

hímek (n=21): 27,6 (19–32) mm,

hímek (n=20): 152,5 (110–180) mm,

hímek (n=23): 58,7 (52–65) mm,

hímek (n=19): 1223,3 (734–1580) g.

nőstények (n= 7): 356,7 (340–385) mm,

nőstények (n= 8): 24,2 (21–27) mm,

nőstények (n= 7): 135,7 (120–150) mm,

nőstények (n= 8): 50,4 (47–55) mm,

nőstények (n= 7): 642,6 (414–853) g.

 

Mustela eversmanni hungarica – Magyarország (Wolsan, 1993b)

Testhossz:

Fülhossz:

Farokhossz:

Hátsó láb hossza:

Testtömeg:

hímek (n=42): 449,5 (400–490) mm,

hímek (n=42): 28,2 (20–32) mm,

hímek (n=39): 162,8 (145–190) mm,

hímek (n=42): 65,3 (50–74) mm,

hímek (n=39): 1144,4 (800–1600) g.

nőstények (n=26): 375,2 (336–400) mm,

nőstények (n=22): 24,1 (21–26) mm,

nőstények (n=24): 135,7 (120–155) mm,

nőstények (n=23): 54,3 (45–62) mm,

nőstények (n=18): 583,1 (440–750) g

Koponyaméretek (54. ábra):

54. ábra - A molnárgörény koponyája (Wolsan, 1993b)

kepek/54-abra.png


Mustela eversmanni hungarica – Ausztria (Wolsan, 1993b)

Condylobasalis hossza:

 

hímek (n=35): 68,4 (63,9–72,6) mm,

nőstények (n=21): 59,9 (56,4–62,0) mm,

Koponyaszélesség:

 

hímek (n=35): 43,4 (38,8–48,4) mm,

nőstények (n=21): 35,9 (33,7–39,0) mm,

Mandibula hossza:

 

hímek (n=36): 43,8 (39,7–47,1) mm.

nőstények (n=21): 37,1 (35,1–39,2) mm.

 

Mustela eversmanni hungarica – Magyarország (Széky, 1974)

Koponyahossz:

 

hímek (n=16): 62,8 (55,1–68,9) mm,

nőstények (n=16): 57,6 (54,8–61,7) mm,

Koponyaszélesség:

 

hímek (n=16): 42,0 (37,1–47,7) mm.

nőstények (n=16): 37,4 (34,7–40,8) mm.

 

Mustela eversmanni hungarica – Magyarország (Faragó, 2002)

Koponyahossz:

 

hímek (n=30): 68,56 (58,4,1–74,0) mm,

nőstények (n=44): 60,60 (53,7–66,6) mm,

Koponyaszélesség:

 

hímek (n=30): 42,77 (34,4–47,4) mm,

nőstények (n=44): 36,09 (31,1–39,9) mm,

Mandibula hossza:

 

hímek (n=30): 43,95 (36,7–48,1) mm,

nőstények (n=44): 37,39 (33,0–42,0) mm.

A bunda színezete és a testméretek nem teszik lehetővé a két görényfaj szétválasztását. A koponyaméretek esetében a molnárgörény méretadatainak terjedelme szűkebb, de itt is nagy az átfedés. A postorbitális befűződés mérete mellett, illetve e méretnek a koponyahosszhoz viszonyított arányában már kimutatható a különbség. Ha csak a bunda színét és a postorbitális befűződést vizsgáljuk, akkor még mindig 10–20%-os hibával lehet fajmeghatározást végezni (Széky, 1974). Rempe (1970) ezért három koponyaméret – (1) postorbitális szélesség, (2) az orrlyuk és a postorbitális nyúlvány távolsága, (3) orrlyuk legnagyobb magassága – alapján készített korrelációs táblázat segítségével jó fajmeghatározást dolgozott ki. Széky (1974) ezt használta és javasolta a molnárgörény és közönséges görény elkülönítésére. Éhik (1928a) szerint a magyar molnárgörények sajátsága a fogazat redukcióra való hajlamossága. Különösen az M2-k hiányozhatnak néha teljesen, de ha megvannak, akkor is kicsik (1,7 mm). A P2-k az esetek 50%-ában kétgyökerűek, míg más alfajok esetében inkább az egygyökerűség jellemző. Nyoma és csapája nem különbözik a közönséges görényétől (leírását lásd ott: 53. ábra) (Náhlik, 1990a).

Elterjedése: A molnárgörény palearktikus elterjedésű faj, előfordulásának súlypontja Ázsiára esik, areájának K-i határa az Amurig terjed. Legnagyobb elterjedését a kései pleisztocénban érte el, abban az időben a Pireneusoktól Alaszkáig előfordult. Tipikusan sztyeppei elterjedésű faj, amelynek erős Ny-i irányú expanziója figyelhető meg. Európában két fő populációját a Kárpátok választják el egymástól. A Ny-i populáció – amely egyúttal a (1) M. e. hungaricaalfajt jelenti – Csehországra, Ausztria K-i részére, D-Szlovákiára, Ukrajna kárpátaljai területére, Magyarországra, Jugoszlávia É-i, Románia Ny-i részére korlátozódik. Ezen alfaj Ny–ÉNy felé erős expanziót mutat. A K-i populáció, amely a (2) M. e. eversmanni törzsalakhoz tartozik É-Bulgáriában, D-Romániában, Moldovában, Ukrajna K-i felében, DK-Lengyelországban, Oroszország európai területének D-i részén és Kazahsztánban él (101. térkép). Itt csatlakozik az area a fő ázsiai elterjedési területhez, ahol további 4 alfaját írták le (Mitchell-Jones et al., 1999).

101. térkép A molnárgörény elterjedése Európában (Mitchell-Jones et al., 1999 alapján)

Kretzoi (1942) szerint a közép-európai diluviális és a recens magyar alak között világos genetikai kapcsolat mutatkozik, ami megerősíti Éhik (1927a; 1928a) megállapítását, miszerint a M. e. hungarica endemikus faja/alfaja a magyar faunának, amely egykor a pleisztocén kori pusztákon élt és a M. e. soergeli leszármazottjaként maradt fenn hazánkban.

Magyarországon az első biztos adatok előfordulásáról 1927-ben láttak napvilágot, ami nem jelenti azt, hogy akkor jelent volna meg az országban (lásd előbbi megállapítást). Előfordulási helyei abban az időben az alábbiak voltak: Magyaróvár, Nagycenk, Telkijenő, Budafok, Dunakeszi, Sárszentmihály, Pusztapó, Derekegyház, Tarcal, Miskolc, Kengyelpuszta, Tetétlenpuszta, Püspökhatvan, Újsiska, Kisfástanya, Fürged. A lelőhelyek mutatják, hogy az Alföldön mindenütt, a Dunántúlon is sok helyütt előfordult, ami már önmagában is igazolja tartós jelenlétét (Éhik, 1927a; 1927b; 1928a; 1928b). Előbbi megállapítások óta eltelt időben a molnárgörény elterjedési területe nem csökkent, sőt egyes vélemények szerint – különösen az Alföldön – növekedett.

Szunyoghy (1942) feltételezte a pusztai görény, a Mustela eversmanni eversmanni törzsalak magyarországi előfordulását is. Állítását egy, a Debreceni Kollégium szertárában található és egy kecskeméti – egyként a típusos színezetű – példányra alapozta. A mezeigörény-jellegeket hordozó kecskeméti koponyát (a debrecenit nem volt módja vizsgálni) vetette össze 2 oroszországi M e. eversmanni koponyával, s annak alapján hozta meg ítéletét, feltételezve, hogy ez az alfaj a Duna vonalán vándorolt hozzánk. Elfeledkezik azonban arról Szunyoghy – amiről aztán szívesen értekezik a Nagy Jenővel folytatott sakálvitában –, hogy ugyanazon fajnak két alfaja nem élhet egyazon területen. A későbbiekben nem is történik említés sehol a pusztai görény magyarországi előfordulásáról.

Élőhelye: A molnárgörény euriök faj. A nyílt mezők és szántók lakója, nálunk kerüli az erdős helyeket. Habár sztyeppei görénynek is nevezik, ázsiai elterjedési területein ennél változatosabb vidékeket használ, sőt magasabb térszíneken is előfordul. Magyarországon elsősorban az Alföld tartós vegetációval borított mezei élőhelyeit (telepített és ősgyepek, lucerna- és heretáblák) részesíti előnyben. Kerüli az emberi, zavarással jellemezhető településkörnyéket. A Hortobágyi Nemzeti Parkban végzett vizsgálatok szerint (Palotás–Demeter, 1983a; 1983b) száraz szikes gyepeken (réteken és legelőkön), lucernásokban, halastavak és a Tisza gátjain, vízelvezető csatornák partjain, azaz természetes, vagy állandó vegetációval jellemezhető élőhelytípusokban fordul elő. Egy alkalommal fácántelepen fogtak egy példányt. Területválasztásában szerepet játszik zsákmányállatainak – ürge (Spermophilus citellus), hörcsög (Cricetus cricetus) – telepeinek elhelyezkedése, illetve diszperziója is.

Szaporodás: Szaporodási viszonyai hasonlóak a közönséges görényéhez.

• Ivarérettség: Az első életév végére válik ivaréretté.

• Ivari kapcsolatok: A molnárgörény egyedei általában magányosan élnek, csak a szaporodás időszakában találkoznak egymással. A tényleges párzási idő 3 napig tart. Zárttéri megfigyelések szerint az első napon 4, a 2. és 3. napon 2–2 alkalommal történt párzás, amely a déli, ebédutáni időszakra esett. Az első napon rendre 79, 41, 26 és 22 percig tartott a párzás köztük 3, 10 és 4 percnyi szünettel. A második napon 175 és 115 perig történt az aktus közte 5 perc szünettel, végül a harmadik napon már csak 20 és 67 percig párosodtak. A kopuláció során a hím a nőstényt a nyakánál fogva megragadja, mind mellső, mind hátsó lábaival átöleli. A nőstény eközben laposan lehasal a földre.

• Párzási időszak:Pacsmagolása olykor már február végén, főként márciusban, áprilisban kezdődik. Mivel az alom elvesztése esetén másodszor is vemhesülhet, akár júliusig elhúzódhat a párzási időszak.

• Az alom helye: Kotorékját földbe vájt járatok formájában, bizonyos rendszer szerint építi ki. Elsősorban ürge, hörcsög, vakondok járatait, üregi nyúl, róka és borz kotorékjait használja lakóhelyül. A kisebb testű fajok járatait kibővíti, átalakítja, átmérőjüket mintegy 8 cm-re tágítja. A kotorék szerkezete viszonylag bonyolult, hiszen több kamra között vezetnek a járatok. A bejárócsatorna mellett egy szellőzőcsatorna is összeköti az első kamrát a külvilággal. Az első üreg valószínűleg éléskamrául is szolgál. Az első után egy második (elosztó) kamra is található, ahonnan a tulajdonképpeni fészekbe vagy hálókamrába vezet az egyik járat. Ez puhán és gazdagon béleli finom növényi anyagokkal. Az elosztókamrából vezető második – vízszintes – járat tartalékkamrák, illetve második szellőzőcsatornák kialakítását is lehetővé teszi (55. ábra). Ez különösen akkor hasznos, ha a nőstény a fiatalokkal együtt él. Egyes szerzők ürülékes kamrát is említenek, hazai viszonyok között a földfelszínen, a kijárat mellett észlelték az ürítkezőhelyet (Éhik, 1928a; 1928a).

55. ábra - A molnárgörény kotorékának metszete (Vásárhelyi nyomán Éhik, 1928). (a) bejárócsatorna, (b) első kamra, (c) szellőzőcsatorna, (d) összekötőjárat, (e) második kamra, (f) hálókamra, (g-h) befejezetlen aknák, (i) kikotort föld, (j) ürülékgödör.

kepek/55-abra.png


• A vemhesség: A vemhesség ideje 36 nap.

• Az ellés ideje: Áprilisban kezdődnek az ellések, de akár augusztusig is eltarthatnak.

• Az alom nagysága és száma: Évente egyszer ellik, bár vetélés, vagy az alom korai elvesztése esetén még ugyanabban az évben másodszor is vemhesülhet és ellhet a nőstény. Egy alomban több, 4–10(–17) kölyök születik, mint a házi görénynél (Széky, 1974; 1979). Oroszországban átlagosan 11, Lengyelországban és Ukrajnában (M. e. eversmanni) 9 kölyköt vet (Wolsan, 1993b).

• Utódnevelés: A nevelésben csak a nőstény vesz részt. A kis molnárgörények általában 6, legfeljebb 10 hétig szopnak. Mintegy három hónaposan válnak önállókká.

• Szaporodási eredmény, halandóság, életkor: A legnagyobb veszteségeket a molnárgörény-populációkban is az ember jelenti. A közvetlen állománycsökkentés (pl. vadászat, csapdázás) mellett élőhelyeinek felszámolása (pl. gyepek felszántása) is jelentős veszélyeztető tényezőként értékelhető. Emellett nyest, róka, kutya és farkas, valamint nagyobb ragadozómadarak jelentenek számára veszélyt. Vadpopulációkban a molnárgörény 12–13 évet élhet.

Egyedfejlődés: Születésükkor a kölyköket gyér fehér piheszőrzet borítja, vakon és süketen jönnek a világra. A bunda a 6. napra megvastagszik, bár színe nem változik. A 9–10. napon kezdik meg az áttörést a tejfogak. Egy hónap után kinyílnak szemeik. A tejfogakat 1,5–2 hónapos korban kezdik meg kiváltani maradó fogakra.

Ivari és korviszonyok: A születéskori ivararány közel áll az 1:1-hez. A későbbi ivararány az állománynagyságnak, illetve sűrűségnek a függvénye. Ha magas a sűrűség túlsúlyba jutnak a hímek, alacsony állománysűrűség mellett pedig a nőstények (Wolsan, 1993b). Hazai koponyagyűjteményben (n=74) 30♂♂ és 44♀♀ példány koponyája található meg, azaz az ivararány 1:1,46 (Faragó, 2002), ami az előbbi megállapítás alapján utalhatna alacsonyabb állománysűrűségre is. Az 1:1-es értéktől eltérő ivararány ugyanakkor a különböző ivarok eltérő viselkedéséből fakadó lőhetőségére, vagy foghatóságára is visszavezethető.

Táplálkozás: A molnárgörények táplálékszerzési sajátosságát előbb Vásárhelyi alapján Éhik (1928a), majd maga Vásárhelyi (1941) ismerteti. A közönséges görénnyel ellentétben e faj kiássa zsákmányállatait (mezei pocok, közönséges erdei pocok (Apodemus sylvaticus), ürge, hörcsög) vackukból. Fogságban tartott molnárgörények naponta mintegy 160,4 g húst fogyasztottak (Wolsan, 1993b). Szabadterületen főleg rágcsálókkal táplálkozik (77%), de emellett elfogyasztja a földön fészkelő madarakat – azok fiókáit és tojásait – köztük a fácánt, foglyot vagy fürjet, nemkülönben a mezeinyúlfiakat. Fontos szerepe lehet a rágcsáló kisemlős-populációk szabályozásában. A molnárgörény egész évben raktároz táplálékot, a raktározott zsákmány elsősorban ürge, mezei pocok (Microtus arvalis) és hörcsög. Morvaországban végzett vizsgálatok szerint (Kratochvíl idézi Wolsan, 1993b) emlősök (88,0%), azon belül rágcsálók (74,0–80,0%) képezték legfőbb táplálékát. Nyúlalkatúak 8,0%, madarak 4,0%, gerinctelenek 6,0% mértékig szerepeltek az étlapon. Magyarországi vizsgálatok (Demeter–Mészáros unpubl., idézi Wolsan, 1993b) alapján a nyári és téli időszakban ugyancsak elsősorban emlősöket (46,2%) fogyasztottak. A magyar mintákban hörcsög volt a domináns (30,8%) faj, mellette jóval magasabb volt a madarak (15,4%) és a kétéltűek (30,8%) aránya nálunk, mint Morvaországban. Növényfogyasztása is elérte a 7,7%–ot.

Állományviszonyok: Terjeszkedő faj, ebből következően hazai elterjedési területe és feltételezhetően állománynagysága is nő, habár erre vonatkozó vizsgálati eredmények nem ismertek.

Mozgáskörzet, migráció: Nomadizáló természetéből adódóan egy-egy területen néhány naptól 3–4 hónapig tartózkodhat, a helyi táplálékkínálat függvényében. A leghosszabb ideig a szoptató nőstények maradnak egy helyben. Ebben az időben mindössze 300 m-re távolodnak el a kotoréktól. Téli időszakban 2–3 km2-t járnak be, naponta 0,3–5 km-es távolságból térnek haza. Az aktivitás időszaka napnyugtától napkeltéig tart, mialatt a kezdetkor és a befejezéskor a legmagasabb az aktivitás foka (Wolsan, 1993b).

Védelme: Magyarországon védett állat, 1993-ig eszmei értéke 5 000 Ft volt, azóta pedig 50 000 Ft. A Berni Egyezmény II. mellékletében szerepel és hazánk javasolta az EU 92/43/EGK iránelvként vagy függeléként (Demeter szem. közl. 2001). A bolygatatlan talajú, tartós vegetációjú élőhelyek jelentik számára a fennmaradás esélyét. A jövőben a művelésből kivont területek növekedésével életfeltételeik javulni fognak, ezáltal várható állománygyarapodása és elterjedési területének növekedése egyaránt. Mivel endemikus emlősfajunk, ezért mindenképpen védelmet érdemel.

Gazdasági jelentősége: Táplálkozási szokásai miatt az alföldi apróvadas vadászterületek nem kedvelt ragadozó faja. Endemikus alfaji státusa, a mennyiségére vonatkozó bizonytalan információk és a kisemlős-populációk szabályozásában betöltött pozitív szerepe miatt azonban nem szabad a házi görénnyel azonos módon megítélni és kezelni (Széky, 1979).