Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

Az uborka kártevői

Az uborka kártevői

A szabadföldi uborka kártevői többnyire a sok tápnövényű állatfajok közül kerülnek ki. Az általuk okozott gondok elmaradnak az uborka egyes, járványszerűen fellépő betegségei által előidézett károktól. Gyakran előfordul, hogy rovarölő szeres permetezés nélkül is sikeresen termeszthető az uborka. Ennek ellenére időnként számolnunk kell olyan, nagy kártételt okozó kártevőkkel, amelyek tömeges megjelenésük, elszaporodásuk esetén az uborkatermesztés eredményességét rontják. Ilyen kártevők a talajlakó cserebogárpajorok (Melolonthidae), drótférgek (Elateridae) és a lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa). A levélen, hajtáson károsít az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), a dohánytripsz (Thrips tabaci) és a mezeipoloskák (Miridae).

A hajtatott uborka kártevőegyüttese kiegészül a növényházakban általánosan előforduló, sok tápnövényű kártevőkkel, nevezetesen a gyökérgubacs-fonálférgekkel (Meloidogyne spp.), az üvegházi molytetűvel (Trialeurodes vaporariorum), a nyugati virágtripsszel (Frankliniella occidentalis) és egyre gyakrabban a dohányliszteskével (Bemisia tabaci). A levélkártevők között az üvegházi molytetű (Trialeurosdes vaporariorum) és az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), továbbá a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) jelentős. A virágon, fiatal, kötődött termésen és a levélen súlyos károk okozója lehet a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis).

Pajorok, drótférgek, lótücsök

(Melolonthidae, Elateridae, Gryllotalpa gryllotalpa)

Tápnövénykör: sokféle növény lehet.

Kárkép: a gyökéren táplálkozó állatok a gyökerek megrágásával a növények víz- és tápanyagfelvételét zavarják, a károsított növények a növekedésben lemaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. A kárkép rendszerint a kiültetés után 3–4 héttel a fiatal növényeken észlelhető. Az idős, jól begyökeresedett növények kevésbé sínylik meg a gyökér részleges elvesztését.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a cserebogarak pajorjai az ország egész területén, a drótférgek a csapadékosabb országrészeken károsítanak. A lótücsök kártételével főleg a jó szerkezetű, középkötött talajokon számolhatunk. Kártételük az újonnan termesztésbe vont, korábban gyomnövényekkel borított területeken rendkívül súlyos lehet. Amennyiben az uborkát gabonafélék után termesztjük, számolnunk kell azzal, hogy az a talajlakó kártevő-populáció, amely a kalászosokon nem okozott mérhető kártételt, az egységnyi területre sokkal kisebb növényszámmal, nagyobb tenyészterületre ültetett uborkán jelentős kárt okozhat.

Fejlődésmenet: a Melolonthidae családba tartozó fajok 2–4, az Elateridae család fajai 3–5, a Gryllotalpa gryllotalpa pedig két évig fejlődik a talajban.

Ökológia és előrejelzés: a cserebogarak pajorjai elsősorban a középkötött, jó vízgazdálkodású barna erdőtalajokat kedvelik. A magasan lévő talajvizet, továbbá az erősen kötött talajokat kerülik. A talaj tartós kiszáradása, különösen a tojások lerakása és a lárvák kelésének idején, jelentős mortalitást okoz. A drótférgek lárvái a savanyú kémhatású, kötöttebb, nedves talajokat kedvelik. Tömeges elszaporodásuk az ország csapadékosabb vidékein gyakori.

A kártevők több évig fejlődnek a talajban, így kártételük jól előrejelezhető. A talajlakó kártevők elleni védekezés szükségességének eldöntésére a kártevők egyedsűrűségét mintavétellel állapítjuk meg. A vizsgálatot a termesztést megelőző évben, nyár végén érdemes elvégezni. A tábla több pontján 0,5 m2 területű, két ásónyom mélységű gödröt ásunk, és a kiásott földet gondosan átvizsgáljuk. Amennyiben a területen előforduló, talajlakó kártevő rovarok száma négyzetméterenként meghaladja az egyet, a kártétel megelőzése végett rovarölő szeres talajkezelést kell végezni.

Védekezés: diazinon, fenitrotion + malation hatóanyagok használhatók. A granulátum formulázású rovarölő szereket általában a vetés vagy az ültetés előtt kell kijuttatni és talajba dolgozni. A kezelés után jelentkező lótücsök-kártétel megakadályozására a már említett malation + fenitrotion hatóanyagú granulátum kiszórásával és a terület beöntözésével is védekezhetünk. Amennyiben előveteményként termesztett kalászos vagy más növényfaj vetésekor rovarölő szeres talajkezelést végeztünk, az uborka előtt külön kezelésre rendszerint nincs szükség.

Gyökérgubacs-fonálférgek

(Meloidogyne spp.)

Kártételükkel elsősorban a télen is fűtött növényházakban, a hajtatott uborkán számolhatunk. A helyrevetéses, szabadföldi uborkatermesztés esetén megjelenésüktől nem kell tartanunk. A palántás termesztésnél, amennyiben a palántanevelésre használt földkeverék fonálféreggel fertőzött volt, úgy szabad földön is kialakulhat a kártétel.

Részletesebb tudnivalók a paradicsom kártevőinél találhatók.

Üvegházi molytetű

(Trialeurodes vaporariorum)

A hajtatott uborka egyik legjelentősebb kártevője. Lásd A paradicsom kártevőinél.

Uborka-levéltetű

(Aphis gossypii)

Tápnövénykör: sok tápnövényű faj. Uborkán, sárgadinnyén és a görögdinnyén okozott közvetlen kártétele a legjelentősebb.

Kárkép: kezdetben nem feltűnő. A levéltetvek az uborka fiatal hajtásán a levelek fonákán szívogatnak. A károsított levelek a növekedésben visszamaradnak, a hajtás fejlődése lelassul, illetve leáll.

A levéltetvek nagy mennyiségű tápanyagot, vizet vonnak el a növénytől, és ennek csak egy részét hasznosítják, a többit (főleg a szénhidrátokat) ragadós anyag, ún. mézharmat formájában a levelekre ürítik. A mézharmaton a későbbiekben fekete bevonat, a korompenész telepszik meg. A károsítás az idős és a fiatal leveleken egyaránt megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a meleg égövi területeken általánosan elterjedt faj. A mérsékelt égövben szabad földön csak a vegetációs periódusban találja meg életfeltételeit. Növényházakban világszerte elterjedt. A növény leveleinek szívogatásával, valamint vírusvektor tevékenységükkel jelentős károkat okozhatnak. A kártétel mértéke évenként, illetve termőhelyenként szélsőségesen nagy eltéréseket mutat.

Fejlődésmenet: az uborka-levéltetű szűznemzéssel szaporodik. Az uborkán károsító populáció valamennyi egyede nőstény, ennek következtében rendkívül gyorsan elszaporodhat. A fiatal lárvákból (hőmérséklettől függően) egy-két hét alatt szaporodóképes rovar fejlődik. Az uborka-levéltetű Magyarországon csak növényházakban, lakásokban, anholociklikusan szaporodó populációkkal tud áttelelni, és innen indul ki a fertőzés.

A levéltetvek leggyakrabban a kiültetés, illetve a lomblevelek megjelenése után jelennek meg az uborkaállományban. A levéltetű-népesség július végéig rohamosan növekszik, majd lassú csökkenés következik be. Szaporodásuknak többnyire az őszi lehűlések vetnek véget.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes kártevő.

Az uborka leveleinek rendszeres vizsgálatával kísérjük figyelemmel a levéltetvek betelepedését.

Védekezés: a szárnyas egyedek tömeges megjelenésekor, illetve a levéltetű-népesség elszaporodásának kezdetén sikeresen védekezhetünk. Ne várjuk meg, hogy a kártétel a tünet formájában jelenjen meg! A kémiai védelemtől akkor várhatunk jó hatást, ha a növényvédő szer a kártevő élőhelyére, a levél fonákára is eljut. Pirimikarb, lambda-cihalotrin, bifentrin, heptenofosz, dimetoát és diklórfosz hatóanyagú készítmények hatásosak.

Dohánytripsz

(Thrips tabaci)

Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevő. Leggyakrabban vöröshagymán, téli sarjadékhagymán, metélőhagymán, pórén, szegfűn, dohányon, káposztán, ciklámenen károsít. Számtalan gyomnövényen, így a Taraxacum officinalison, a Galingsoga parviflorán, keresztes virágú gyomokon gyakori faj. A dohánytripsz egyes biotípusainak eltérő tápnövényköre még nem tisztázott minden részletében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a dohánytripsz az uborka gyakori, de kevésbé veszélyes kártevője. Szabad földön a kártétel kizárólag a dohánytripsz korai, júniusi betelepedése esetén lehet jelentős. Növényházban a nyugati virágtripsszel együtt súlyos károk okozója lehet.

Kárkép: az uborka levelein a kártétel apró, tűszúrásnyi, ezüstösfehér foltok formájában jelentkezik. A levél fonákán 0,5–1,5 mm hosszúságú sárga, illetve barna, karcsú, élénk mozgású rovarokat találunk. Az ezüstös elszíneződés a levél felületét szinte teljesen beborítja. Később a levelek sárgulnak, hamar elszáradnak. A fiatal uborkán a súlyos levélkártétel visszafogja a növény növekedését. Az idős állományban a szívogatás a levélzet gyors elöregedését és ezáltal terméscsökkenést okoz. Amennyiben az egész levélre kiterjed, a dohánytripsz kárképe hasonlít a takácsatka által okozott kártételre. A levél fonákán megjelenő állatok alapján azonban könnyű az elkülönítésük.

Fejlődésmenet: a dohánytripsz sok tápnövényű, melegkedvelő állat. A talaj felszínén, növénymaradványok között, illetve a talajban telelnek át az imágók. Tavasszal gyomnövényeken, majd a vöröshagymán szaporodik el. Tavaszi tápnövényeik elszáradása, illetve a vöröshagyma leveleinek elöregedése után új tápnövényeket keres. A nagy levélfelületű uborka megfelelő táplálék a dohánytripsz számára. Nősténye az uborka levelének fonákán a bőrszövet alá süllyeszti tojásait. A kikelő lárvák a leveleket szívogatják. Két lárvastádiumuk van, majd a talajban prenimfává és nimfává alakulnak.

A talajban lévő két fejlődési alak nem táplákozik. A nimfa vedlését követően az imágó elhagyja a talajt, és a növény föld feletti részén, elsősorban a leveleken táplálkozik. Egy nemzedék a meleg nyári hónapokban 3–4 hét alatt fejlődik ki, így az uborka tenyészideje során 3–4 nemzedéke is kialakulhat. Növényházakban folyamatosan szaporodik.

Ökológia előrejelzés: melegkedvelő faj. Szabad földön 14,5 °C feletti napi átlaghőmérséklet felett kezdődik a faj tömeges elszaporodása.

A táblára kihelyezett világoskék, vizes tálcsapdákkal a betelepedés üteme megfigyelhető. A növények idősebb leveleinek hetenkénti vizsgálatával az imágók, valamint a lárvák egyedsűrűségének változása pontosan megállapítható.

Védekezés: vegyszeres növényvédelemre elsősorban abban az esetben van szükség, ha a dohánytripsz betelepedése már 2–3 lombleveles korban jelentkezik. Ilyenkor a védekezés elmulasztása jelentős növekedésbeli lemaradást okoz. A dohánytripsz ellen a felszívódó hatóanyagok közül a dimetoát és a metomil használható eredményesen. A kontakt hatóanyagok, (pl. a deltametrin, diklórfosz, fenpropatrin) csak akkor hatásosak, ha a növényvédő szer a levelek fonákára kerül. A rejtett életmód miatt a permetezést 7–10 nap elteltével ismételjük meg.

Amennyiben a dohánytripsz megjelenése a lombozat kialakulása után következne be, csak nagyszámú imágó észlelése esetén indokolt a védekezés. Ekkor már csak a rövid élelmezési várakozású készítmények (Decis 2,5 EC, Karate 5 EC, Talstar 10 EC) jöhetnek számításba.

Mezei poloskák

(Miridae)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő, lágy szárú növények. A mezei poloskák családjából több poloskafaj okozhat kárt az uborkán. Kártételük időszakos, különösen az intenzív hajtásnövekedés idején lehet jelentős.

Kárkép: a poloska imágói a hajtáscsúcsot és a fiatal, növekvő leveleket szívogatják. A szívogatás következtében a hajtáscsúcs a növekedésben leáll, rövid ízközök és apró levelek képződnek. A károsított hajtásvég merev, rugalmatlan. A támrendszeres termesztésben a károsított, felvezetett hajtás gyakran letörik. A fiatal leveleken szívogató poloskák szúrásnyomait szabad szemmel alig láthatjuk. A poloska által károsított helyen a levél nem nő, és ennek következtében felszakad, lyukacsos lesz. A főhajtás felvezetésének zavarásával évről évre jelentős kárt okoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szabadföldi síkművelésű és a támrendszeres uborkán egyaránt károsít, ennek ellenére a támrendszeres uborkán rendszerint súlyosabb és szembetűnőbb a kártétele. Növényházban termesztetett uborkán kártételük ez idáig nem jelentkezett.

Fejlődésmenet: a mezei poloskák rendszerint sok tápnövényű kártevők, így életmódjuk nem kapcsolódik szorosan az uborkához. Egyes fajok imágó, mások tojás alakban telelnek. Tavasszal gyomnövényeken, lágy szárú termesztett növényeken élnek. Egyes termesztett növények (pl. lucerna) kaszálása, a gabonafélék érése után tömegesen telepednek be az uborkaállományba, ahol az intenzív hajtásnövekedés időszakában jó táplálkozási lehetőséget találnak. A tenyészidő későbbi szakaszában is (bár kisebb számban) megtalálhatók az uborkán, de ekkor már károsításuk kisebb jelentőségű.

Ökológia és előrejelzés: az uborkán károsító mezei poloskák eltérő ökológiai igényű fajokból állnak. Tömeges elszaporodásukat elsősorban az időjárási körülmények, továbbá tápnövényeik előfordulása határozza meg.

A hajtások felvezetése során az imágók megjelenésének figyelemmel kísérése feltétlenül indokolt. A poloskákat mindig a hajtáscsúcson, fiatal leveleken keressük. A környező lucernatáblák kaszálása után fokozottan számolni kell a mezei poloskák tömeges megjelenésére.

Védekezés: a mezei poloskák ellen rendszeres rovarölő szeres kezelés szükségtelen. Ha pontosan megfigyeljük betelepedésük idejét, kártételük néhány permetezéssel megakadályozható. Megjelenésükre általában júniusban kell elsősorban számítani. Amennyiben tömegesen jelentkeznek, a kémiai védekezés nem halasztható el.

A mezei poloskák ellen deltametrin, lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények eredményesen használhatók. A betelepedés ütemétől függően a permetezést 1–2 alkalommal szükséges megismételni.

Közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevő. Kártétele zöldségféléken, dísznövényeken, esetenként gyümölcsféléken jelentős. A termesztett növényeken kívül a gyomnövényeken is elszaporodhat. Az uborka a közönséges takácsatka egyik kedvenc tápnövénye. A nagyfelületű levélzet fonáki részén a takácsatkák számára rendkívül kedvező feltételek alakulnak ki. Különösen aszályos esztendőkben, a tenyészidő második felében szembetűnő a kártétele.

Kárkép: a tenyészidő elején nem feltűnő. A levelek fonákán pókhálóra emlékeztető, de annál finomabb szövedék védelmében 0,5 mm körüli, nyolclábú állatok szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnövekszik, a növény teljesítőképessége csökken. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, esetleg elszáradnak.

A közönséges takácsatka által uborkán okozott tünet nagyban hasonlít a magnéziumhiány okozta elváltozásokra. A két tünet elkülönítése mégis rendkívül egyszerű: a közönséges takácsatka által károsított levelek fonákán minden esetben megtalálhatjuk a kártevőt vagy szövedékét.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kozmopolita faj. Növényházakban és szabad földön egyaránt károsít. A megtámadott növények párologtatása szabályozhatatlanná válik. A fokozott párologtatás káros a növények teljesítőképességére. Széles tápnövényköre és kozmopolita volta miatt a legjelentősebb kártevők egyike.

Fejlődésmenet: a közönséges takácsatka szárazság- és melegkedvelő állat. Alacsonyabb hőmérsékleten (15–20 °C) fejlődése 3–4 hétig is eltart. 20 °C felett fejlődése felgyorsul, 25–30 °C közötti hőmérsékleten akár két hét alatt is kifejlődhet egy nemzedéke. Bár melegkedvelő faj, ennek ellenére szabad földön, növénymaradványok között, fák kéregrepedéseibe húzódva jól tűri a telet. Az áttelelt nőstények április közepétől kezdik tojásaik lerakását. Ekkor gyakran gyomnövényeken, gyümölcsfákon jelennek meg. A nőstények sárga, gömb alakú tojásaikat (gyakran szövedék védelmében) a levél fonákára rakják. A tojásból kikelő lárvának mindössze 3 pár lába van, és csak a következő vedlés után, az ún. protonimfa stádiumban jelenik meg a 4. pár láb. A nimfa fejlődése során mozgó és nyugvó stádiumok váltogatják egymást. A mozgó stádiumban az állat táplálkozik és érzékenyebb a növényvédő szerekre is. A közönséges takácsatka többször vedlik, majd kifejlett egyeddé alakul át. Soknemzedékű faj.

Ökológia és előrejelzés: szárazság- és melegkedvelő faj. A 20 °C feletti hőmérséklet kedvez a közönséges takácsatka gyors elszaporodásának. Növényházakban termesztett tápnövényein a levegő páratartalmának tartósan alacsony értékei elkerülhetetlenül tömeges elszaporodásához vezetnek.

Az alsó, idős levelek rendszeres, hetenkénti vizsgálatával, ötszörös nagyítású kézi nagyító segítségével a takácsatkák jól észlelhetők.

Védekezés: a szabadföldi uborkát a közönséges takácsatka a lomblevelek megjelenését követően a tenyészidő végéig veszélyeztetheti. A várható kártétel mértékét több tényező befolyásolja. Amennyiben az uborka közvetlen szomszédságában gyommal borított növényállomány vagy a közönséges takácsatka által károsított növények (pl. gyümölcsfák) vannak, megjelenésével fokozottan számolni kell. A gyomos terület melletti uborkát a gyomnövények pusztulását követően az elvándorló atkák egyik napról a másikra ellepik. Minél fiatalabb uborkán jelenik meg a közönséges takácsatka, annál nagyobb a kártétel kialakulásának lehetősége. A síkművelésben és a támrendszer mellett termesztett uborkát a takácsatka egyaránt károsítja. Ennek ellenére a talajon futtatott uborkánál (a fiatal növényállomány kivételével) alig van lehetőség a levél fonákán károsító állatok elleni hatásos védekezésre, ugyanis a levelek fonákát a hagyományos szántóföldi növényvédő gépekkel nem lehet permetezni.

A várható kártétel, így a védekezés szükségességének megítélése, a termesztett fajtától is függ. Az erős növekedésű, nagy lombozatot nevelő fajták kevésbé sínylik meg a takácsatka kártételét. A gyenge növekedésű és kis levélzetű fajtáknál ugyanolyan atkanépesség súlyos levélsárgulást és termésveszteséget okoz.

A közönséges takácsatka elleni kémiai védekezésre uborkán elsősorban a termésszedés megkezdéséig tartó időszakban van lehetőség. A későbbiekben a rendszeres, gyakori szedések nem teszik lehetővé a hosszú várakozásidejű atkaölő szerek használatát. A kémiai védekezéstől akkor várhatunk eredményt, ha a növényvédő szert a takácsatkák élőhelyére, azaz a levelek fonákára permetezzük. A védekezés eredményessége nagyban függ az időzítéstől. Nem szabad megvárni, hogy a takácsatka jelenlétét a leveleken okozott kárkép mutassa. A takácsatkák megjelenését követően a védekezés nem tűr halasztást.

A kémiai védekezésre a speciális atkaölő hatóanyagok közül uborkában amitráz, fenbutatin-oxid és fenpropatrin, hexitiazox engedélyezett. Az atkaölő mellékhatású fenpropatrin hatóanyagú Danitol 10 EC (0,1%) az uborkát károsító mezei poloskák és a takácsatkák együttes megjelenésekor mindkét kártevőcsoport ellen eredményesen használható. Mivel az atkaölő mellékhatású készítmények többsége csak a takácsatka bizonyos fejlődési alakjai ellen hat, a permetezést a várakozási idő figyelembevételével 10 napos időközzel, 1–2 alkalommal indokolt megismételni.

Azokban az országokban, ahol fejlett a zöldséghajtatás, a növényházakban termesztett növényeken károsító közönséges takácsatka elleni biológiai védekezés az üvegházi ragadozóatka (Phytoseiulus persimilis) kibocsátásával általánosan elterjedt. A ragadozóatkák alkalmazása uborkában, paprikában nemcsak kívánatos, hanem a rezisztencia- és szermaradványgondok miatt is elkerülhetetlen Magyarországon is. Az üvegházi ragadozóatka gyors fejlődésű. A fejlődéshez legkedvezőbb 25–30 °C léghőmérsékleten és 80–90%-os relatív páratartalom mellett egy nemzedék már egy hét alatt kifejlődik. A hőmérséklet csökkenésével fejlődése lelassul, és 15 °C alatt már vontatott. Az üvegházi ragadozóatka a közönséges takácsatka valamennyi fejlődési alakját támadja, és az állat testnedveinek kiszívásával elpusztítja. A biológiai védekezés során a közönséges takácsatkán elszaporított üvegházi ragadozóatkákat kibocsátják abba a növényállományba, ahol a takácsatkák már jelen vannak. Az eredményes védekezéshez szükséges ragadozóatka-egyedszám a takácsatkák egyedszámától, a tápnövénytől és a hőmérséklettől függ.