Ugrás a tartalomhoz

Növényházi dísznövények termesztése

Boróczky Mihály, dr. Gerzson László, Hámori Zoltán, Honfi Péter, dr. Imre Csaba, Jámborné dr. Benczúr Erzsébet, dr. Komiszár Lajos, Nagy Tünde Turiné, dr. Neményi András, dr. Schmidt Gábor, Szafián Zsolt, dr. Szántó Matild, Szőriné Zielinska Alicja, Tillyné dr. Mándy Andrea, Tóth Imre, Farkas Zsuzsa

Mezőgazda Kiadó

Hagymás, hagymagumós és gumós dísznövények hajtatása és időzített virágoztatása

Hagymás, hagymagumós és gumós dísznövények hajtatása és időzített virágoztatása

A vágott és részben a cserepes dísznövénytermesztésben fontos szerepet töltenek be a hagymás, gumós és hagymagumós növények. Ezeket általában a szabadban nevelik virágzóképes méretűre, majd növényházban (üveg vagy fólia alatt) csak annyi ideig tartják, amennyi a kivirágoztatásukhoz szükséges. Ez az időszak fajtól és technológiától függően 1–2 hónaptól mintegy fél évig tart. Ezután a virágot értékesítik és a növényházat új kultúrával hasznosítják. Ezt a folyamatot nevezzük hajtatásnak vagy korai, illetve időzített virágoztatásnak.

A legfontosabb üveg vagy fólia alatti hagymás-gumós növények:

Vágott virág a tulipán, a nárcisz, a liliom, a frézia, a kála, a holland nőszirom és a kardvirág.

Cserepes virág a tulipán, a jácint, a nárcisz, a liliom, a törpe hagymás íriszek és a krókuszok.

Hajtatásuk, illetve időzített virágoztatásuk megértéséhez ismerni kell föld alatti szerveik felépítését, valamint alapvető fejlődési sajátosságaikat.

A hagymás-gumós növények morfológiai sajátosságai

A hagyma, a gumó és a hagymagumó módosult föld alatti szervek, amelyeknek fő funkciója a tápanyagok raktározása és a szaporodás. Rendeltetésük azonos, de morfológiai felépítésük különbözik egymástól.

● A hagyma tulajdonképpen egy óriási föld alatti rügy. Alapi részén, középen egy rövid szártagú kúpos szárrész található, ez a hagyma tönkje. A tönkön helyezkednek el a tápanyagot raktározó húsos hagymapikkelyek (pikkely alakú allevelek), amelyek közül a legkülsők gyakran megszáradnak, megkeményednek és buroklevelekké alakulva védik a hagymát a külső ártalmaktól.

A hagymatönk oldalán, a pikkelylevelek hónaljában gyengén fejlett oldalrügyek (mellékrügyek) találhatók, míg a csúcson egy, ritkábban 2–3 db főrügy helyezkedik el. Később, a kihajtás után a főrügyből fejlődik a virág, míg a mellékrügyek közül a legfelső(k) a következő évi főrügy szerepét veszi(k) át, a legalsók pedig sarjhagymákat képeznek.

A mérsékelt égövi hagymások főrügyében a levél-, majd a virágkezdemény(ek) kialakulása már a nyár eleji behúzódás pillanatától (a nárcisznál ennél is korábban) megindul, és őszre a virágkezdemény stádiumáig jut el, a következő fejlődési fázisokkal:

II. rügyfejlődési szakasz: lomblevélkezdemények képződése.

II. rügyfejlődési szakasz: virág(zati) kezdemények képződése, ezen belül:

P1-stádium: a három külső lepellevél (perianthium) kezdeményeinek kialakulása;

P2-stádium: a három belső lepellevél kezdeményeinek kialakulása;

A1-stádium: a külső porzókör (androeceum) kezdeményeinek kialakulása;

A2-stádium: a belső porzókör kezdeményeinek kialakulása;

G-stádium: a termő (gynoeceum) kezdeményeinek kialakulása.

A tulipán esetében ezt a felosztást az A2-stádiumtól kezdődően még tovább finomítják:

A2-stádium: a belső porzókör kezdeményeinek kialakulása;

A2+-stádium: a belső porzókör közepén a termő kezdeménye is megjelent, de még lapos;

G-stádium: tompán háromszögletű, megduzzadt termőkezdemény;

G+-stádium: az összes virágrész, így a porzószálak és a termő bibéje is világosan kivehető.

Erre a finomításra azért van szükség, mert a hagyma hajtatása akkor a legbiztonságosabb, ha a tárolási és az ültetés utáni hőmérsékleteket nem a naptári időponthoz, hanem a hagymában a rügy- (virág-) differenciálódás üteméhez igazítjuk.

Minden egyes fázisnak más az optimális hőmérséklete, így annak gyorsasága, valamint az azok során képződő levél- vagy virágkezdemények száma és fejlettsége a felszedett hagyma tárolási hőmérsékletével befolyásolható.

A rügy differenciálódásának mértéke a hagyma hosszanti felvágásával és főrügyének nagyító vagy binokuláris mikroszkóp alatti szemrevételezésével egyszerűen megállapítható. Ilyenkor célszerű tintát vagy valami egyszerű vizes-alkoholos festéket cseppenteni a rügyre, hogy egyes részeit jobban láthassuk.

● A gumó gömbölyded vagy hosszúkás, megvastagodott föld alatti szárképlet, csúcsán és oldalán a gumóhoz lapuló vagy abba részben besüllyedt rügyekkel. Az esetek többségében itt is a főrügy hozza a virágot, az oldalrügyek a sarjgumókat. Gumót fejleszt például az odvas keltike (Corydalis cava) és a koronás szellőrózsa (Anemone coronaria), gumósan megvastagodó gyöktörzset (rizómát) a fehér kála (Zantedeschia aethiopica).

● A hagymagumó olyan gumóvá vastagodott szár, amit kívülről száraz buroklevelek (hagymapikkelyek) borítanak. Első ránézésre ezért virághagymának tűnik, csak ha félbevágjuk, akkor látjuk meg, hogy belső felépítése különbözik attól. A virág ez esetben is a csúcson található 1–2 (3) db főrügyből fejlődik majd, míg az alapi mellékrügyek sarjhagymagumókat fejlesztenek. Hagymagumója van a kardvirágnak (Gladiolus), a fréziának (Freesia) és a krókuszoknak (Crocus).

A virághagymák, hagymagumók és gumók méreteit a forgalmazók általában körméretben adják meg, és az árjegyzékekben törtjellel elválasztott számjegyekkel tüntetik fel az alábbiak szerint:

 8/9  =  8–9 cm körméretű;

 9/10 =  9–10 cm körméretű;

10/12 = 10–12 cm körméretű;

11/+  = 11 cm-nél nagyobb körméretű stb.

A gumó és a hagymagumó főrügyeiben a levelek, majd a virág differenciálódása a valódi hagymásokhoz hasonlóan zajlik le és a fázisok is azonosak. A mérsékelt égövi hagymás-gumós dísznövények túlnyomó részénél a virágkezdemény még a hagyma vagy gumó főrügyén belül eljut a G-stádiumig, míg a meleg égövi kardvirágnál, kannánál, a mérsékelt égöviek közül pedig a liliomoknál csak az I. rügyfejlődési szakaszig jut el (levélkezdemények). Az utóbbi csoport esetében a későbbi fázisok csak a kihajtás után, a föld felett zajlanak le, ezért azokat már nem a tárolási, hanem a nevelési körülmények befolyásolják alapvetően (lásd később részletesebben).

A nyugalmán átesett hagyma vagy gumó, illetve hagymagumó a talajban először gyökereket fejleszt, amelyek rögzítik és vízzel látják el a növényt. E növények gyökerei ezenkívül még egy különleges tulajdonsággal is rendelkeznek: a felső szakaszukon képesek utólag megrövidülni (a belső szállítószöveteik hosszukban összezsugorodnak), és ezáltal egyre mélyebbre húzni a hagymát, gumót, ill. hagymagumót. Ez a magyarázata annak, hogy a természetben a geofitonok föld alatti része mindig a számára optimális mélységben helyezkedik el: fiatal korában, amikor még kicsi, a felszín közelében marad. Később egyre lejjebb és lejjebb kerül, ahol jobban védve van az állatoktól, a talajfelszín bolygatásától, kiegyenlítettebb a hőmérséklet, kedvezőbb a vízellátás.

Egyes fajoknál, mint a tulipán, a nárciszok, a hóvirág vagy a gyöngyikék, ezt a húzófunkciót valamennyi gyökér egységesen látja el. Másoknál (kardvirág, liliom, csillagvirág, frézia) jól elkülönülnek a vastag húsos húzógyökerek és a vékonyabb „közönséges” víz- és tápanyagfelvevő mellékgyökerek.

A liliomoknál gyakran még egy harmadik gyökértípust is megfigyelhetünk: az ún. szárgyökereket, amelyek a hagyma fölött, a szár föld alatti részén fejlődnek.

A hagymás-gumós növények fejlődési szakaszai

A hagymás-gumós virágok az ún. geofiton életmódú növények csoportjába tartoznak. Az év számukra kedvező időszakában levelet, virágot és termést hoznak, majd a kedvezőtlen időszakot (mint a nyári szárazság, az erdő mély árnyéka vagy a hideg tél) a föld alatti raktározó szerveik segítségével vészelik át. Ez előtt leveleik elszáradnak, és belőlük a tápanyagok a föld alatti részbe vándorolnak. Ezt a folyamatot nevezzük a növény behúzódásának.

A felhasználás szempontjából két nagy csoportba oszthatók:

  • tavaszi (mérsékelt égövi), és

  • egyéb (többnyire meleg égövi) hagymás-gumós virágok.

1. Tavaszi hagymás virágok

A tavaszi, virágukért hajtatott hagymás virágok a mérsékelt vagy meleg-mérsékelt égöv növényei. Alap-, illetve rokonfajaik nálunk vadon is előfordulnak, vagy a mieinkhez többé-kevésbé hasonló klímában élnek vadon.

Fejlődésük a mérsékelt égöv négy évszakának megfelelően négy szakaszra oszlik: tavaszi, nyári, őszi és téli szakaszra (lásd később részletesebben).

2. Egyéb hagymás-gumós virágok

A dísznövényként termesztett egyéb hagymás-gumós virágok többsége olyan vidékről származik, ahol a hőmérséklet télen sem süllyed 0 °C alá, vagy legfeljebb minimális mértékben. Általában két fejlődési szakaszuk van, a szubtrópusokon uralkodó két évszaknak (esős évszak és száraz évszak) megfelelően (lásd később részletesebben).

Tavaszi hagymás-gumós virágok hajtatása

Ebbe a csoportba tartozik a tulipán, a nárcisz, a jácint, a hagymás törpe íriszek (Iris danforidae, I. reticulata) és a krókusz. Közülük a tulipánt hajtatják a legnagyobb tömegben: február végéig többnyire cserepesen, később elsősorban vágott virágnak. A jácintot március elejéig cserepesen, később vágott virágként, a krókuszt és az Iris reticulatat cserepesen; a nárciszt többségében vágott virágként hajtatják.

A felsorolt virágok hajtatásának menete sok tekintetben közös. Az egyszerűség kedvéért ezért először az egész növénycsoportra egységesen ismertetjük a fejlődési szakaszok és a hajtatás általános menetét. Ezután kultúránként felsoroljuk a termesztés és az értékesítés sajátosságait.

Fejlődési szakaszok a természetben

Első szakasz: a tavaszi kihajtás, virágzás és a hagyma nevelése. Ez a szakasz a február végi, márciusi felmelegedéstől általában május végéig, június elejéig tart, azaz addig, amíg az erdő alján élő fajok felett sötét árnyékba borulnak a fák, a sztyeppék virágainak termőhelyein pedig beköszönt a nyári szárazság.

A növények ezt a viszonylag rövid időszakot használják ki teljes életciklusuk biztosításához: kifejlesztik virágaikat, leveleiket, megérlelik magvaikat, közben pedig a föld alatt kinevelik a hagymát, kellő mennyiségű tartalék tápanyagot halmozva fel benne a következő időszakokra.

Második szakasz: nyári nyugalmi állapot. A május végi, júniusi behúzódástól kezdődően általában két hónapig tart: az augusztus 20. környéki első lehűlésig, illetve a csapadékos időszak beköszöntéséig. A nyári nyugalmi időszak alatt a hagyma nem hoz sem gyökeret, sem új hajtást, még akkor sem, ha erre a környezeti viszonyok optimálisak lennének. Belsejében viszont javában zajlanak a következő időszak előkészítő biokémiai és morfológiai folyamatai, elsősorban a rügydifferenciálódás. A nyári nyugalmi időszak optimuma 20 °C körül van.

Harmadik szakasz: a nyár végi és őszi újraindulás (begyökeresedés és kezdeti hajtásnövekedés).

A nyári nyugalom befejeztével, ha a hagyma a földben van és nedvesség éri, először gyökeret fejleszt (visszagyökeresedik). Ezt követően hajtásnövekedése is megindul, de csak egy bizonyos fejlettségi fokig. A mértéke fajtól függ:

  • A talajfelszín alatt maradnak (épp, hogy megpattannak) a tulipán, valamint a jácint zömök hajtásai.

  • Kevéssel a talajfelszín fölé emelkedik a tőzike, vagy a nárciszok nyelvszerű széles levélkéje.

  • 10–15 cm-es fűszerű leveleket hajtanak a gyöngyikék. Virágozni azonban ezek sem tudnak, bármilyen meleg is legyen később az ősz.

Az őszi begyökeresedés és növekedés optimális hőmérséklete többnyire 9 °C körül van, időtartama 8–10 hét.

Negyedik szakasz: a téli nyugalom vagy vernalizációs időszak.

A téli nyugalom a növény védekező mechanizmusa a túl korai kihajtás és elfagyás ellen. Optimális hőmérséklete 5 °C körül van, időtartama 4–10 hét között változik. Befejeződését általában az jelzi, hogy az ősszel megnyúlott hajtás némileg tovább nyúlik, majd felhúzódik beléje (kitapinthatóvá válik) a virág bimbója.

A déli származású fajok nyugalma rövidebb, mint az északi előfordulásúaké. A nárciszok közül például a legdélebbről származó, nagykoronájú nárciszok hajtanak és virágoznak tavasszal a legkorábban, és ezek hajtásai nőnek késő ősszel a legmagasabbra (1–2 cm-re) a talajfelszín fölé. A nemzetség – areájuk északi határán élő – fajai, a kiskoronájú nárciszok (Narcissus poëticus, N. p. ssp. radiiflorus stb.) hajtása ezzel szemben tavasszal később indul növekedésnek, és ezek a fajok virágzanak a legkésőbb.

A negyedik szakasz (téli nyugalom) elmúlásával, ha felmelegszik az idő, a virág szára megnyúlik, a bimbó a felszínre emelkedik, majd kinyílik: ismét kezdetét veszi az első szakasz.

Fejlődési szakaszok a hajtatásban

A hajtatás sorántulajdonképpen a növények természetes életritmusát utánozzuk, de a nyári-őszi-téli (a föld alatt sötétben lejátszódó) szakaszokat a tárolási és vermelési hőmérséklet szabályozásával, mesterségesen lerövidítjük. Ezután a nyári, őszi és a téli szakaszokon egyaránt átesett hagymát a növényházban a szokásosnál jóval korábban – egyes fajtáknál akár már november–decemberre – virágzásra késztethetjük.

Tavaszi hagymás virágok hajtatási módjai a tulipán példáján. a) ültetés a szabadba kései (anyák napi) virágoztatáshoz (papagáj- vagy liliomvirágú fajtával); b) ültetés a növényház talajába, szakaszos hajtatáshoz; c) ládás hajtatás (előtte gyökereztetés; d) 9 fokos hagymák hajtatása a növényház talajába kiültetve; e) 9 fokos hagymák hajtatása; f) 5 fokos hagymák hajtatása; g) „jegelt tulipánok” késleltetett hajtatása

A hajtatási gyakorlatban az egyes fejlődési szakaszokat, praktikus okok miatt, más kifejezéssel illetik, mint a természetes körülmények között nevelkedő hagymákét. Fontos különbség még, hogy a hajtatásra kerülő hagyma a természetben a föld alatt zajló szakaszok jelentős részén nem a talajban, hanem a tárolóban esik át.

Nézzük hát újra az előbb felsorolt szakaszokat, immár a hajtató kertész szemszögéből:

Első szakasz (tavaszi kihajtás, virágzás, hagymanevelés) és második szakasz (nyári nyugalmi állapot). A virághagymák szabadföldi megnevelése az erre szakosodott üzemekben történik, ahonnan a hajtató kertész azokat készen megvásárolja. Szakosodott üzemben folyik a virághagymák nyári tárolása is, fajonként, sőt sokszor fajtánként is különböző program szerint. A hőmérséklet szabályozásával nemcsak a virágkezdemény kifejlődését gyorsítják a hagymában, de néha különleges virágképződést is provokálnak: jácintnál például 2–3 virágzati tengely szalagszerű összenövését, ami később 60–80 vagy ennél is több harangot hoz. Ezek az ún. preparált hagymák.

A nyári tárolás általában 20 °C-on történik, amit a tárolási idő utolsó két hetében 17 °C-ra csökkentenek. Ez utóbbi hőmérséklet már a nyár végét szimulálja: hatására a hagymában lezárul a virágdifferenciálódás folyamata, majd a rügy felkészül a föld alatti kihajtásra, a virágkezdemény pedig a megnyúlásra.

Harmadik szakasz (nyár végi-őszi újraindulás). A hagyományos hajtatásban, melyhez a hagymát már ősszel eltelepítik a növényház talajába, vagy cserépbe, illetve ládába ültetve elvermelik vagy hűtőbe teszik, a harmadik szakaszt begyökeresedési szakasznak nevezik. Időtartama minimum 3–6 hét, optimális hőmérséklete többnyire 9 °C. Akkor ér véget, ha a hagymák tökéletesen begyökeresedtek, csúcsukon megindult a hajtásnövekedés.

Negyedik szakasz (téli vernalizáció). Ennek során fejlődik ki teljesen a hagyma föld alatti hajtása, felhúzódik belé a virág és megszűnik a kihajtás gátlása. A hajtatásban ezt a szakaszt megnyúlást előkészítő szakasznak nevezik. Hőmérséklete 9–5 °C, később (amint a bimbó a hajtásban kézzel is kitapintható) 2 °C. Ez utóbbi hőmérséklet már a növények „visszatartását”, azaz az idő előtti kihajtás megakadályozását szolgálja.

Tavaszi hagymás virágok hagymatárolásának és hajtatásának sémája

A téli vernalizáció után ismét kezdetét veszi az első szakasz. Maga a hajtatás az első szakasz előre hozott újraismétlése, növényházi (üveg vagy fólia alatti) viszonyok között.

A hajtatás elején arra törekszünk, hogy a virág(zat) a talajfelszín és a levelek fölé nyúljon (ez a megnyúlási szakasz), majd pedig, hogy beszínesedjen vagy nyílásnak induljon: ez a kivirágoztatás. Időtartama a tulipánnál 4 hét körül van, hőmérséklete az újév előtti virágoztatásokhoz 18 (20) °C, később 16 °C körüli hőmérséklet is lehet.

A tavaszi hagymások lehetséges hagymatárolási és hajtatási meneteit először sematikusan mutatjuk be a két folyamatábrán.

A fontosabb fajok tárolási hőmérsékletei:

Tulipán

Nagyon korai hajtatáshoz (XII. 15–I. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: amikor a buroklevél színesedni kezd (V. 15–31.).

  • A hagyma nyári hőkezelése: 1 hétig 34 °C, 5–7 hétig (az A2-stádiumig) 20 °C; 1 hétig 17 °C, utána az ültetésig 9 °C.

  • A hagyma ültetésre kész: a felszedést követő (10–)12 hét múlva, azaz a VIII. hó közepétől.

  • Ültetés: IX. 1.

Korai hajtatáshoz (I. 15–II. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: 6–8 hétig (az A2-stádiumig) 20–23 °C, utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: X. 1. körül.

Szokásos hajtatáshoz (II. 15–III. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: 6–8 hétig (az A2-stádiumig) 20–23 °C, utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: X. hó folyamán.

Kései hajtatáshoz (III. 15. utáni virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: IX. 1-ig 23 °C, utána az ültetésig 17–20 °C.

  • Ültetés: XI. 15–30.

Jácint

Nagyon korai hajtatáshoz (XII. 15–I. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: június 15-ig (részben még zöld levéllel).

  • A hagyma nyári hőkezelése: 10 napig 23 °C, 2 hétig 30 °C, 3 hétig 25,5 °C, az A2-stádiumig 20–23 °C; utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: IX. hó második felében.

Korai hajtatáshoz (I. 15–II. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. 15–25.).

  • A hagyma nyári hőkezelése: IX. hó közepéig 25,5 °C, utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: X. hó folyamán.

Szokásos hajtatáshoz (II. 15–III. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. 15–25.).

  • A hagyma nyári hőkezelése: október 1-ig 25,5 °C, utána az ültetésig 17–20 °C.

  • Ültetés: XI. hó elején.

Késői hajtatáshoz (III. 15. utáni virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. 15–25.).

  • A hagyma nyári hőkezelése: XI. 1-ig 25,5 °C, utána az ültetésig 17–20 °C.

  • Ültetés: XII. hó első fele.

Nárcisz

Nagyon korai hajtatáshoz (XII. 15–I. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó vége – VII. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: 4 napig 34 °C, 2 hétig 17 °C, utána az ültetésig 9 °C.

  • Ültetés: X. 1.

Korai hajtatáshoz (I. 15–II. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó vége – VII. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: IX. 1-ig 17 °C, utána az ültetésig 9 °C.

  • Ültetés: X. hó második fele.

Szokásos hajtatáshoz (II. 15–III. 15 közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó vége – VII. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: XI. hó eleje.

Késői hajtatáshoz (III. 15. utáni virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó vége – VII. hó eleje).

  • A hagyma nyári hőkezelése: az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: XI. 1. – XII. 1.

Iris reticulata, I. danfordiae

Korai hajtatáshoz (I. 15–II. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó közepe).

  • A hagyma nyári hőkezelése: VII. l-ig 23 °C, VIII. 1-ig 20 °C, utána az ültetésig 9 °C.

  • Ültetés: X. hó első fele.

Szokásos hajtatáshoz (II. 15–III. 15. közötti virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó közepe).

  • A hagyma nyári hőkezelése: VII. 1-ig 23 °C, VIII. 1-ig 20 °C, utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: X. hó első fele.

Késői hajtatáshoz (III. 15. utáni virágzással):

  • A hagyma felszedése: behúzódáskor (VI. hó közepe).

  • A hagyma nyári hőkezelése: megfelel a szokásos tárolásnak, 17–23 °C között.

  • Ültetés: X. hó első fele.

Krókusz

Nagyon korai hajtatáshoz (XII. 15–I. 15. közötti virágzással):

  • A hagymagumó felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagymagumó nyári hőkezelése: 1 hétig 34 °C, 2 hétig 20 °C, az A2-stádiumig 17 °C, utána az ültetésig 9 °C.

  • Ültetés: X. 1. körül.

Korai hajtatáshoz (I. 15–I. 31. közötti virágzással):

  • A hagymagumó felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagymagumó nyári hőkezelése: VIII. 1-ig 20 °C, utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: X. 1–15.

Szokásos hajtatáshoz (II. havi virágzással):

  • A hagymagumó felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagymagumó nyári hőkezelése: VIII. 1-ig 20 °C, utána az ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: X. 15. – XI. 15.

Késői hajtatáshoz (III. havi virágzással):

  • A hagymagumó felszedése: behúzódáskor (V. hó vége – VI. hó eleje).

  • A hagymagumó nyári hőkezelése: X. 1-ig 23 °C, XI. 1-ig 20 °C, utána ültetésig 17 °C.

  • Ültetés: XII. 1. körül.

Megjegyzés: Az A2-stádium az az állapot, amikor a hagymában a virágkezdemény valamennyi (6) porzója kialakult. Megállapításához a hagymát hosszában félbevágjuk és a közepét l csepp kék tintával megfestjük. A jácinthagymákban a virágzat legfelső virágkezdeményének is el kell érnie ezt az állapotot.

Hidegkezelt hagymák a hajtatásban

Mintegy 25 évvel ezelőtt forradalmi változást hozott a hajtatásban az a felismerés, hogy a nyár végi-őszi újraindulási, valamint a téli (vernalizációs) szakasz a hagymák elültetése helyett minimum 12 hetes száraz hűtőtárolással is helyettesíthető. Ennek kezdeti hőmérséklete 9 °C, majd 5 °C, végül pedig 2 °C. Ezek az ún. 9 fokos, 5 fokos vagy 2 fokos (hidegkezelt) hagymák.

A 9 fokos hagymákat a virágrügyképződés G-stádiumában erre a hőmérsékletre hűtötték, így a szükséges őszi hideghatás első részét (minimum 2, maximum 8 hét) már szárazon megkapták. Beszerezhetők: szeptember elejétől. Előnyük, hogy ez a hűtés megnöveli az időben való kivirágzás biztonságát. (Az ültetésük ideje és későbbi fejlődésmenetük azonban azonos a hőkezeletlen hagymákéval.)

Az 5 fokos hagymákat a 9 fokos tárolást követően 5 °C-ra hűtve tárolták, összességében minimum 12 hétig. (Az ez utáni tárolási hőmérsékletük 2 °C.)

A 2 fokos hagymák már megkapták hűtésigényük teljes idejére a (9 és 5 °C-os) hideghatást. 2 °C-on azért tárolják őket, hogy a további fejlődést visszafogják. Az ilyen hagymák a januári vagy későbbi ültetéshez javasoltak.

Az 5 fokos és a 2 fokos hagymákban a virág teljesen kialakult és kihajtásra kész (feljött a hagyma felső részébe). A hagymán a kihajtás első jelei is láthatók: csúcsán megnyúlt, alján a buroklevelek alatt megjelentek a gyökérképződmények dudorai.

Ezek a hagymák azonnal a növényházba (üveg vagy fólia alá) ültethetők és hajtathatók. (Nincs szükség tehát őszi ültetésre, vermelésre vagy ládás hűtőtárolásra.) A könnyebb begyökeresedés érdekében szükség van a rájuk keményedett buroklevelek eltávolítására, esetleg rövid előzetes beáztatásra. Fontos továbbá, hogy a megérkezéstől az ültetés pillanatáig továbbra is hűtőben, a megadott hőfokon tartsuk őket. Ellenkező esetben hatását veszti az előhűtés, sőt, túl magas hőmérsékleten tárolva elpusztulhat bennük a virág. Kiültetésük során óvatos bánásmódot, fokozott gondosságot igényelnek. Hajtatásuk nem a szokásos 16–18 °C-on, hanem az első 2–(3) héten 8 majd 10 °C-on indul, hogy a hagymák legalább minimális mértékben begyökeresedjenek. (Magasabb hőfokon azonnal a hajtás- illetve virágfejlődés indulna, érdemi gyökeresedés nélkül). Később a hajtatás során különösen ügyelni kell a rendszeres vízellátásra, mivel gyökérzetük jóval gyengébb a kiültetve („nedvesen”) hidegkezelt hagymákénál. (Megjegyzés: a 9 fokos, 5 fokos, 2 fokos hagymákat a termesztők többnyire Hollandiából importálják. Elvileg nálunk is előállíthatók lennének, de a viszonylagosan kis volumen miatt nem kifizetődő az ilyen speciális hőkezelés.)

A hajtatás során nem árt tudni a következőket:

  • A korábbiakban az egyes fázisokra megadott időtartamok csak az optimális hőmérséklet betartása esetén igazak. Az optimumtól való eltérés elnyújtja azok lezajlását.

  • „Ökölszabály” például, hogy a 9 fokos szakasz idején minden egyes Celsius-fok, amennyivel magasabbra szökik a hőmérséklet, és minden egyes tárolási hét, ameddig ez a magasabb hőmérséklet tart, egy nappal hosszabbítja az azt követő („téli”) 5 fokos hideg periódus lezajlásához szükséges időt. A korai időpontokra történő hajtatásoknál ezért, ahol minden szinte percre ki van számítva, a megadott technológiát (kivált a hőmérsékleteket) igen fegyelmezetten tartani kell. Később, mikor már a vernalizáció lezajlott, kisebb-nagyobb eltérések megengedettek, és következményeik menet közben korrigálhatók.

  • Másik szabály, hogy azonos fajon (fajtán) belül a nagyobb méretű hagymákban nyáron gyorsabban zajlik a rügydifferenciálódás, télen pedig rövidebb a vernalizációs periódusuk, mint a kisebb méretűeknek. Korai hajtatásokhoz ezért mindig minél nagyobb (extra vagy I. osztályú) hagymát vásároljunk, míg a későbbi időpontokban a kisebb (és olcsóbb) hagymák is megfelelnek.

  • Minél tökéletesebben zajlott le a vernalizáció (a megnyúlást előkészítő szakasz), annál könnyebb és gyorsabb lesz később a hajtatás. A minimálisnál valamivel tovább vermelt vagy hűtőtárolt („visszatartott”) hagymák ugyanis már a kényszernyugalomban vannak: „alig várják”, hogy kihajthassanak, akár alacsonyabb hőmérsékleten is. Januártól ezért néhány hetes többlet-hűtéssel (vermeléssel) értékes napokat takaríthatunk meg a drága növényházi hajtatásból (néha akár egy hetet is!).

  • Az egyes fajok természetes virágzási ideje jól jelzi azok hajtatási időtartamát, sőt a kinyílott virág szobatartósságára is következtethetünk belőle. Ennek az a magyarázata, hogy a virágok kifejlődése és elnyílása aktív hőösszeghez (általában az átlaghőmérsékletek 8 vagy a 10 °C feletti értékeinek összege) kötött. A természetben kora tavasszal virágzó fajok (krókusz, hagymás törpe íriszek) aktív hőösszege viszonylag alacsony, a hajtatási ideje pedig rövidebb (2 hét). A később nyílók (késői tulipánok, nárciszok) hajtatási ideje hosszabb: 3–4 hét, esetleg ennél is több.

  • A korai virágzás egyben (sajnos) rövid szobatartóssággal párosul. Tavasszal a szabadban a krókusz virágzása hideg időjárás esetén akár egy hónapig is elhúzódhat, míg a túl meleg szobába bevitt, cserepesen hajtatott növény néha már 3–4 nap alatt elnyílik. A szabadban ugyanis (8–12 °C-os vagy alacsonyabb átlaghőmérsékleten) ilyenkor még többnyire csak napi 1–2 °C aktív hőösszeget kap. A szobában viszont, ahol a hőmérséklet 20–22 °C körül van, egyetlen napon 10–15 °C aktív hőösszeg is összegyűlhet, azaz annyi, amennyihez a szabadban csaknem egy hétre van szükség.

  • Jellemző még, hogy a virágszár, a virág és a lomblevelek általában más és más, többnyire fokozottan növekvő hőmérsékleteket igényelnek a kifejlődésükhöz. A hajtatás során ezért alapvető a hőmérséklet fokozatos, egyenletes emelése és a hőmérsékleti optimumok betartása. Ha ugyanis hirtelen túl nagy melegnek teszik ki a hagymát, a benne kialakult virág azonnal, még a hagymán belül megpróbál kinyílni, aminek eredményeképpen elpusztul. Erre mondják azt, hogy besül a virág a hagymába.

  • Az előbbi szabály alól kivételt képeznek az újév előtt történő hajtatások, az ilyen célra kinemesített, különleges biológiai igényű fajtákkal. Ezen fajták őszi és téli hideg szakasza rövid, utána pedig viszonylag magas (18–23 °C-os) a kezdeti hajtatási hőmérséklet, az idő előtti virágzás kikényszerítője. Virágszáruk azonban a kellően hosszú hideghatás hiányában még nem mindig képes a megnyúlásra: ilyenkor sötét helyen tartva (letakarva, vagy a növényházi asztal alatt) etiolálni kell őket, amíg virágjuk a levelek fölé emelkedik.

  • A bimbók beszínesedésekor csökkentsük a hőmérsékletet (tulipánnál, krókusznál, nárcisznál 10–12 °C-ra, jácintnál 14 °C-ra). Ez lelassítja a nyílási folyamatot, ezáltal növeli a virágok szobatartósságát.

  • A túl hamar bimbóba szökkent virágokat 2 °C-os hűtőtárolással tudjuk visszatartani az értékesítésig: levágva és becsomagolva 3–6 napig, cserepesen pedig 2–3 hétig.

  • Később, a virágüzletben és a lakásban, egyaránt lehetőleg hűvös helyen tartsuk őket, hogy élettartamuk hosszabb legyen. Teljesen más a helyzet a meleg égövi hagymagumós virágokkal (kardvirág), vagy a nyáron nyíló hagymás liliomokkal. Ezek virágzása idején már meleg van: nagyobb a kinyílásukhoz és az elvirágzásukhoz szükséges aktív hőösszeg. Ezért a lakásban (azaz a kintihez hasonló hőmérsékleten) is tovább tartanak: mind vágottan, mind pedig cserepes virágként.

A technológia fő lépései időrendi sorrendben:

  • A hajtatási terv elkészítése, lehetőleg még jóval a szezon kezdete előtt. A terv részét képezi a megrendelés(ek), az ültetés(ek) és a hajtatás(ok) ütemezése, anyagszükséglete és költségvonzata, a megcélzott értékesítési időpontokból és mennyiségekből visszaszámítva.

  • A hajtatási alapanyag megrendelése (legkésőbb júniusban) a mennyiség, a minőség, a színarány, az esetleges előkezelési igény megadásával. Hőkezelt hagymák vásárlásánál a megrendelésben kérjük a hőmérséklet folyamatos regisztrálását a hűtőkamionban a teljes szállítás során!

  • A megérkező hajtatási alapanyag fogadása és kezelése (augusztus végétől folyamatosan). Teendői:

    • Külföldről való szállítás esetén kicsomagolás a vám- és a növényvédelmi hatóság engedélyével.

    • Minden esetben: minőség-ellenőrzés és mennyiségi számbavétel, szemrevételezéssel és „átmetszési próbával”,

      • az esetleg felfedett rendellenességek jegyzőkönyvezése,

      • amennyiben nyirkos az anyag, annak száraz, de nem tűző napos helyen való utószárítása, majd

      • tárolása az ültetésig, az esetenkénti előzetes hőkezelésüknek és virágkezdeményük fejlettségének megfelelően.

  • Az ültetésre való felkészülés: a terület, az edény, a közeg, a vermelőhely vagy gyökereztetőhelyiség előkészítése, esetenként csávázást is végezve.

  • Ültetés: többnyire szeptembertől szakaszosan.

Az ültetéstől (vermeléstől) a hajtatás megkezdéséig:

  • Begyökereztetés:

    • vermeléskor: beöntözéssel és a rágcsálók, a gombás fertőzések, valamint a vízösszefolyás elleni védelemmel,

    • gyökereztetőhelyiségben: rendszeres párásítás, szellőztetés és szükség szerinti öntözés, esetenként növényvédelem mellett.

  • A gyökereztetési hőmérséklet folyamatos ellenőrzése (talajhőmérővel vagy léghőmérővel) és szabályozása (veremtakarással, öntözéssel, hűtéssel).

  • A gyökérfejlődés és a virágkezdemény fejlődésének figyelemmel kísérése szúrópróbaszerű mintavétellel, átmetszésekkel.

  • A hajtatás, illetve a kivirágoztatás megkezdése (behordás, fölengedés, lemosás, a legkorábban novembertől kezdődően).

A hajtatás során:

  • a szokásos ápolási munkák (öntözés, szellőztetés, kórokozók elleni védelem, esetenként tápoldatozás), valamint

  • a virágnyílás szabályozása, szükség esetén visszatartása (hűtéssel, árnyékolással, vízmegvonással).

A virágzáskor:

  • árukezelés, kiszerelés és értékesítés (szedés, válogatás, osztályozás, csomózás, előhűtve felszívatás, csomagolás);

  • szükség szerint: eltartás hűtve (vízben vagy szárazon), utókezeléssel.

A hajtatás befejeztével:

  • Az állomány maradványainak felszámolása a terület tisztításával és az esetleg még tovább nevelhető hagymák utókezelésével.

A hajtatás általános menete

Hajtatásra olyan hagyma a legalkalmasabb, amit kifejezetten erre a célra termesztettek. A már egyszer hajtatott vagy vágottvirág-termesztésre felhasznált hagymák csökkent biológiai értékűek.

A virágzást különböző időpontokra időzíthetjük. Ennek megfelelően megkülönböztetünk:

  • különösen korai hajtatást: virágzás november 19. – december 15. között (november 19. Erzsébet-nap; november 25. Katalin-nap; december 6. Mikulás; december 8. Mária-nap);

  • nagyon korai hajtatást: virágzás december 15. – január 15. között (december 24–25–26. karácsony; január 1. újév);

  • korai hajtatást: virágzás január 15. – február 15. között (január 18. Piroska-nap; január 19. Margit-nap; február 14. Valentin-nap);

  • szokásos hajtatást: virágzás február hó közepétől március közepéig (február 16. Júlia-nap; február 19. Zsuzsanna-nap; március 8. nőnap);

  • kései hajtatást: virágzás március 15. után (április 30. Katalin-nap; május első vasárnapján anyák napja).

A felsoroltak közül gazdaságossági okok miatt a legelterjedtebb a szokásos és a késői hajtatás. Az ennél korábbi időpontokra nehéz kedvező áron jó minőségű anyagot előállítani. (Speciális fajtájú és hőkezelt hagyma, valamint igen nagy technológiai fegyelem kell hozzá.)

A nagyon korai, a korai és a szokásoshajtatás csak fűthető növényházban vagy ilyen fólia alatt valósítható meg. A talaj felmelegítéséhez hasznos a kiegészítő vegetációs fűtés.

A hajtatás megkezdésekor jelentős energia takarítható meg, ha a létesítményen belül váz nélküli fóliát is alkalmazunk. Mivel itt nem fúj a szél, a lyuggatott síkfóliát szükségtelen földeléssel rögzíteni, elég, ha az ágyakra terítjük. Meleg időben vegyük le, mert a túlmelegedés rontja a virágminőséget.

A kései hajtatás fűtés nélküli létesítményekben történhet, helybe kiültetett anyaggal.

A hajtatásnak három hagyományosan kialakult technológiája van:

  • helybe kiültetve,

  • ládásan és

  • cserepesen.

Hajtatás helybe kiültetve

Ezzel a módszerrel a legkorábban február végére-március elejére (nőnap) érdemes hajtatni. A hagymákat ősszel ágyrendszerbe ültetjük ki a szabadba vagy a fűtetlen termesztőberendezés alá.

Helybe kiültetve (fólia alatt) hajtatott tulipán

A talajt faforgáccsal vagy fűrészporral takarjuk, hogy védjük a gyomosodástól és a hőingadozástól. A hajtatás megkezdéséig a termesztőberendezésben kezdetben 8–9 °C körüli, később 5 °C körüli talajhőmérsékletet tartunk.

A nőnap utáni időpontokra történő hajtatáskor már nincs olyan nagy szükség a hőmérséklet pontos betartására, mivel a hagymáknak bőven van idejük arra, hogy a hideg perióduson átessenek. Ezért, ha fűtetlen fólia alá, a szabadban ültetünk, elég, ha február közepén húzzuk fel a fóliát. Ez esetben is meg kell azonban akadályozni az állomány behavazását, vagy a fóliapalást felhúzása előtt a leesett havat el kell távolítani a kiültetett ágyakról. A hó elolvasztása ugyanis túl sok energiát igényelne, és késleltetné a talaj felmelegedését.

A hajtatás megkezdésekor a hőmérsékletet a kívánt értékre emeljük. Ez februárban 16 °C körüli, később 14 °C is elegendő.

Ládás hajtatás

A virághagymák hideg periódusát a cserepeshez hasonlóan ládás hajtatással tudjuk jól szabályozni és lerövidíteni. A februárinál korábbi virágoztatás a cserepesen kívül csak ezzel a módszerrel oldható meg biztonságosan.

Ládásan hajtatott tulipán kb. egy héttel a virágzás előtt

Ládás hajtatás esetén a hagymákat ősszel 10–15 cm mély, rácsos műanyag rekeszekbe ültetjük. A begyökeresedésig 9 °C hőmérsékleten tartjuk: ez minimum 3–6 hetet vesz igénybe, mértékét a leglassabban gyökeresedő tételen (fajon, fajtán) célszerű nyomon követni. Amint a hagymák gyökerei a közeget dúsan benőtték, a hőmérsékletet 1–1,5 hétig 7 °C-ra, később 5 °C- ra csökkentjük. Ezen a hőmérsékleten játszódnak le bennük a leggyorsabban a hajtás megnyúlásához és a virágzás megindulásához szükséges vernalizációs előfolyamatok. Időigényük, a 7 °C-os átmeneti időszakkal együtt, 5–8 hét között változik. (A virághagyma-forgalmazó cégek általában az egyes fajták hűtésigényét is megadják.)

Amikor a hagyma 3 cm-es csúcsot fejlesztett, s ebben a virágzat (bimbó) kitapintható, a ládákat bevisszük a termesztőberendezésbe, és a kívánt hőfokon meghajtatjuk. Amennyiben a hagyma elérte az említett állapotot, de még nem kívánjuk elkezdeni a hajtatását, 2 °C-ra csökkentjük a tároló hőmérsékletét, hogy a további megnyúlást és az idő előtti virágzást visszatartsuk.

A ládás módszer előnye, hogy a növények csak a hajtatás ideje alatt foglalják el a termesztőberendezést. Hátránya, hogy a ládák ki- és behordása munkaigényes.

A ládás előnevelés történhet

  • speciális gyökereztetőhelyiségben vagy

  • a szabadban kiásott vermelőben.

Tárolás speciális gyökereztetőhelyiségben

A legbiztonságosabb és legjobban programozható a hajtatás, ha a ládába ültetett hagymákat a hajtatás megkezdéséig egymásra polcolva speciális gyökereztetőhelyiségben, sötétben tartjuk. Erre legalkalmasabb a külön e célra épített hűtőtároló. Itt a hőmérséklet pontosan szabályozható, s ez különösen a nagyon korai hajtatásnál fontos. Ne tartsunk benne semmi mást (pl. vágott virágot, gyümölcsöt), mert ezek etiléntermelése károsan befolyásolja a hagymákban lezajló folyamatokat. Fontos, hogy a hőmérséklet a tároló minden pontján azonos legyen: ellenkező esetben egyenetlen lesz a vernalizáció, később pedig a virágzás.

Olcsóbb (kisüzemi) megoldás a pincében vagy egyéb földbe süllyesztett helyiségben történő tárolás, ahol a hőmérsékletet éjszakai szellőztetéssel tudjuk többé-kevésbé a kívánt értéken tartani.

A tárolóhelyiséget rendszeresen párásítani, szellőztetni, a ládákban a földet öntözni kell. Szükség lehet még a kórokozók elleni védekezésre is.

Tárolás vermelőben

A hagyományos módszer szerint a ládás anyagot az ültetéstől a hajtatás megkezdéséig elvermelték. A vermelő árnyékos helyen legyen, hogy ősszel, napsütéses időben fel ne melegedhessen. Mélysége 60–80 cm. Aljára homokot terítünk. A berakott ládákat legalább pár cm vastagon homokkal fedjük, majd a vermelőt földdel betemetjük és szalmával takarjuk. Ebben a mélységben a hőmérséklet a verem ki- és betakarásával többé-kevésbé (de sohasem pontosan) a kívánt érték körül tartható.

A vermelés nagy odafigyelést, sok kézimunkát igénylő módszer. Benne a vernalizáció a hőmérséklet-ingadozások miatt elhúzódik és egyenetlen. Ezért látszólagos olcsósága ellenére egyre kisebb mértékben alkalmazzák, főképp a január közepétől kezdődő kivirágoztatásokhoz.

Tulipánhagymák hőkezelésének és hajtatásának sémája

Cserepes hajtatás

A cserepes hajtatáshoz a hagymákat ősszel cserépbe ültetjük, majd a cserepeket rácsos műanyag ládákba rakjuk. A továbbiakban a ládás hajtatásnál leírtak szerint kezeljük őket.

Környezeti igények

Hőigény

A tárolási, valamint az ültetés utáni hőigényről korábban a tavaszi hagymás-gumós növények fejlődési szakaszainál beszéltünk. Említettük, hogy a természetben a növények a föld alatt, míg a termesztés során nagyrészt tárolóban kapják meg a szükséges meleg vagy hideg hatást.

A nyári tárolás hőigénye. A legfontosabb fajok tárolási hőmérsékleteit később részletesen bemutatjuk. Az előírt hőmérsékleti értékek betartása elsősorban az igen korai (decemberi-januári) hajtatásban fontos. Későbbi hajtatás esetén a virágkezdemény a szokásos hagymatárolással (hűvös, levegős tárolóban) az optimálistól némileg eltérő hőmérsékleten is kellőképp differenciálódik.

A nyár végi-őszi újraindulás és a téli vernalizáció hőigénye. A nyári nyugalmukon átesett hagymák „őszi” és „téli” (begyökeresedési és vernalizációs) hőigényét az egyes fajoknál és hajtatási programoknál grafikusan szemléltetjük.

Az ültetéstől (nedves hűtőtárolás kezdetétől) a megnyúlás kezdetéig szükséges időtartam fajtatulajdonság, amit a forgalmazók hetekben adnak meg. E szerint beszélünk 10 hetes, 12 hetes, 14 hetes stb. fajtákról.

A hajtatási hőigény. A hajtatást 11–23 °C közötti léghőmérséklettel indítjuk és fajtól-fajtától függően magasabban vagy alacsonyabban folytatjuk.

A megadott értékektől inkább lefelé térjünk el, mint felfelé. Alacsonyabb hőmérsékleten a virágzás lelassul, de a virágminőség javul. A túl magas hőmérséklet viszont rontja a virágminőséget és virágzási rendellenességeket okozhat.

A lepellevelek színesedésekor csökkentsük a hőmérsékletet, mert ezáltal nő a virágok élettartama.

Fényigény

A vernalizáció idején teljes sötétség, a hajtatás idején teljes fényellátás szükséges. Kivételt képez a tulipán, nárcisz és a jácint nagyon korai és korai hajtatása (november végétől január elejéig terjedően). A téli nyugalom eddig az időpontig még általában nem zajlik le teljesen. Ha fényben kezdjük a hajtatást, a virágszár nem nyúlik meg kellőképpen, ezért a virág a lomb közé szorul, értékesíthetetlenné válik. A virágszár megnyújtása érdekében az említett három kultúrát a nagyon korai és korai hajtatáshoz etiolálni kell. Ennek legegyszerűbb módja, ha az ágyak fölé fekete fóliából alagutat húzunk, és az alatt 18–23 °C-on neveljük az állományt addig, amíg a virágok a levelek szintje fölé emelkednek.

Ekkor a fekete fóliát fokozatosan eltávolítjuk (szoktatjuk a növényeket a fényhez), és a hőmérsékletet lejjebb szállítjuk. Az etiolálás átlagos időtartama tulipánnál és nárcisznál 10–14 nap, jácintnál 8–10 nap, de a kivirágoztatásig is eltarthat.

Talajigény

Hajtatáshoz legmegfelelőbb a jó vízelvezetésű humuszos homoktalaj vagy a laza homokos vályog, 6–7 pH-értékkel.

Cserepes vagy ládás hajtatáshoz többnyire tőzeges keverékeket használnak, a szállítás megkönnyítése érdekében. Alapvető kritérium még, hogy a közeg kórokozóktól, kártevőktől mentes legyen. Óvakodjunk ezért a már többször használt vermelőközeg ismételt felhasználásától.

Tápanyag-utánpótlás

A tavaszi hagymások javarészt a hagyma előző évi tartalékainak felhasználásával fejlesztik ki idei virágaikat. A virágzóképesség elsősorban a hagyma méretétől függ. A hajtatás során csak a tulipán igényel tápoldatozást: a kihajtástól kezdődően kéthetente két ezrelékes CaCO3-mal.

A többiek közül csak az elvirágzás után és azokat a fajokat kell tápoldatozni, amelyek hagymáit tovább neveljük. (Például a nárciszt, amennyiben több évig egy helyben tartva, vágásra hajtatjuk.)

Vízigény

A növények az egész hajtatás során vízigényesek, az ültetéstől kezdve egészen a virágzásig. Ültetéskor a talaj megfelelő nedvességtartalma a jó begyökeresedés alapvető feltétele.

Cserepes hajtatásnál az új agyagcserepeket beültetés előtt áztassuk be. Műanyag cserépnél erre nincs szükség.

Ládás vagy cserepes anyag vermelésekor a kiásott vermet előre be kell öntözni. A ládákat, cserepeket nyirkos homokkal, faforgáccsal, illetve földdel takarjuk be. A száraz takaróföld vizet von el és akadályozza a begyökeresedést.

A hajtatás folyamán mindig a reggeli órákban öntözzünk, hogy a levelekről estig felszáradjon a víz. A túlzott felmelegedés és a párakicsapódás megakadályozására rendszeresen levegőztessünk.

A nyíló állomány túlöntözése a virágszár megnyúlását okozhatja éppen úgy, mint a túl magas hőmérséklet. Ezért a virágzó cserepes növényeket tartsuk hűvösen és tartózkodjunk a túlöntözéstől.

Növényvédelem

Ültetés előtt valamennyi faj hagymáit vagy hagymagumóit gombaölőszeres oldatban csávázzuk. A speciális növényvédelmi munkákat a fajok tárgyalásakor ismertetjük.

Tulipán – Tulipa

A tulipán a legnagyobb mennyiségben hajtatott tavaszi hagymás virágunk. Kisebb részt cserepesen, nagyobb részt vágott virágként kerül forgalomba.

Cserepesen elsősorban az igen korai és korai időpontokra (november vége, december, január) hajtatják. Február-márciusban, a tömeges értékesítési szezon indulásától megnövekszik a vágásra hajtatott tulipánok aránya. Áprilisban, valamint május elején (anyák napja), amikor már a szabadban is nyílik (sőt elnyílik), gyakorlatilag csak vágott tulipánnal találkozunk a piacon. Ennek fő oka, hogy a korai fajták alacsonyak, míg a középkoraiak és a későiek egyre magasabb termetűek. Az alacsony termet és a rövid virágszár a cserepes forgalmazásnál előny (könnyebben szállítható, nem dől meg), vágásra viszont nem alkalmas.

Ráadásul, az igen korai és korai hajtatásban valamennyi fajta rövidebb szárat hoz a normálisnál.

Származás, botanikai sajátosságok, fajtacsoportok

A Liliaceae családba tartozó Tulipa nemzetség több száz fajt számlál. Közülük néhány Európában is honos (nálunk például a T. sylvestris – erdei tulipán), a többségük azonban Közép- és Kis-Ázsiában őshonos. Ma termesztett tulipánjaink szülőfajai Turkesztánból származnak, ahol a hegyvidéki és sztyeppréteken élnek vadon.

Az ezekből kinemesített fajták közel hatezres tömegéből mintegy háromezer az, ami valahol a világon kereskedelmi fontossággal is bír.

Fontosabb fajok és fajtacsoportok

Botanikai tulipánok: a termesztésben elterjedt vad fajok és hibridfajtáik összefoglaló neve. Közülük a hajtatásban időnként a csíkos levelű és piros vagy narancs virágú T.-Greigii-hibridekkel (tigrisfoltos tulipán) és a nagy, skarlátvörös virágú T.-Fosteriana-hibridekkel (óriás v. szamarkandi tulipán) találkozunk.

Kerti tulipánok: többszörös keresztezések eredményei. Közös jellemzőjük a nagy és sokszínű virág, a botanikai tulipánokhoz képest nagyobb igényesség és a virág tarkulását vagy torzulását okozó vírusbetegségekkel szembeni érzékenység. Főbb fajtacsoportjaink a virágzás sorrendjében:

  • egyszerű korai tulipánok,

  • teltvirágú korai tulipánok,

  • Mendel-, Triumph-tulipánok,

  • Darwin-hibridek,

  • papagájtulipánok,

  • liliomvirágú tulipánok,

  • kései egyszerű tulipánok,

  • kései teltvirágú tulipánok.

A hajtatásban a vad vagy botanikai és a kerti alakok elkülönítése mellett a koraiak, a középkoraiak és a késeiek megkülönböztetése szokásos.

Morfológiai leírás, fejlődési sajátságok

A tulipán széles tojás alakú, kihegyezett végű hagymája minden évben újra fejlődik.

Behúzódás után (nyár elején) a hagyma csúcsrügyének kifejlődése folyamán először a levélkezdemények jönnek létre, a szárkezdeménnyel együtt (I. szakasz).

A virágkezdemények kialakulása már a felszedés után megkezdődik, az ezt követő hagymatárolás során 17–20 °C hőmérsékleten mintegy hat hét alatt megy végbe (P1-, P2-, A1-, A2-stádiumok). Befejeződése (a G-stádium elérése) rendszerint augusztus közepén, illetve utóján várható.

A megnyúlást előkészítő szakasz (vernalizáció) a pár mm-es levél-, illetve virágkezdemények kialakulását követi. Az ehhez megkívánt alacsony, kezdetben 9 °C-os, majd 5 °C-os hőmérsékleten még csak lassú ütemű hosszanti továbbnövekedésük következik be.

A kihajtás (hajtatás) legelejét jelenti a megnyúlási szakasz: az előző szakasz végére láthatóvá vált levélcsúcson kívül már a hajtás is feltűnik. A hőmérsékleti optimum megnő (13 °C-ra), majd 3 cm körüli hajtáshosszúságnál tovább emelkedik (17 °C-ra), azután 6 cm-es hajtáshossznál még magasabb lesz (eléri a 20–23 °C-ot).

Tulipán-fajtatípusok a virágzás (hajtathatóság) sorrendjében

Tulipánhagyma felépítése és a teljesen kifejlett növény

A megnyúlást a (ki)virágzás követi, a virágnyílás kezdetétől az elnyílásig tartó rövidebb-hosszabb időtartamban. Ezzel válik teljessé a kifejlődés.

Termesztés

Virágoztatásra alkalmas hagymák minimum 10–11 cm (II. o.), de inkább 11–12 cm (I. o.) és e feletti (E) körméretűek. A hagymák többségét Hollandiából importálják. Ezek fő előnye (az egyöntetűség és a széles fajtaválaszték mellett), hogy tárolásuk szabályozott hőmérsékletű tárolóban történt, ezért bennük a virágdifferenciálódás meghatározott mértéket ért el, a hajtatásuk pontosan programozható. Igen korai és korai hajtatáshoz ezért csak ilyeneket célszerű felhasználni. A megrendelésnél előre megadjuk a kívánt virágoztatási és a tervezett ültetési időpontokat, és a termesztő ennek megfelelően hőkezelt hagymákat fog szállítani.

A megfelelő minőségű hagymák sérülésmentesek, héjuk jól beérett, a fajtára jellemző színű (világosabb vagy sötétebb sárgásbarna) és lehetőleg ép. Felhasználhatók a repedt héjú, esetleg a teljesen csupasz hagymák is, amennyiben egyébként sérüléstől mentesek és nincsenek rajtuk gombafertőzésre utaló foltok. Az ilyen hagymák azonban a többieknél alaposabb csávázást és általában nagyobb gondosságot igényelnek, mivel a betegségektől könnyebben fertőződhetnek.

A hazai előállítású tulipánhagymák minősége vagy külleme ugyan gyakran jobb, mint a hollandoké, de rendszerint még nincsenek hőkezelve (a kis volumen miatt nem éri meg), ezért ezeket nem biztonságos korai virágoztatáshoz felhasználni. Jók viszont a szokásos és a kései hajtatás céljára.

Nem hűtött (hűtetlen) hagymák mindazok, amelyek a szokásos időben történő és a későbbi virágoztatásukhoz, a virágkezdeményeik teljes kifejlődéséig (G) 20–23 °C-os tárolási hőmérsékleten maradnak a tárolóládákban, illetve a szállítás után a kartondobozokban. Ezután az ültetésükig rendszeres szellőztetés mellett, viszonylag magas tárolási hőmérsékleten (17 °C) a szokott módon tarthatók el. Ültetésük előtt tehát ezek a hagymák nem esnek át hideg perióduson (nem kapnak hidegkezelést). Utána a talajban akkor kezdődik meg a megnyúlást előkészítő hideg szakaszuk, amikor a talajhőmérséklet körülbelül 9 °C-ra lecsökken. Ennek a hidegigényük idejének végéig tartania kell (nedves hűtés formájában).

A magyarországi előállítású hagymák már akár a legkorábbi virágoztatási időpontokra is felhasználhatók lehetnek, ha az időben megtörtént felszedésüket követő tárolásuk során a megfelelő meleg-, vagy csak a hidegkezelésük megtörténik.

A hűtetlen hagymák – annak érdekében, hogy normálisan kihajtsanak, megnyúljanak, majd virágot hozzanak – át kell, hogy essenek az őszi, majd a téli hideg perióduson. A hajtatásban ezt a hidegkezelés során kapják meg. A speciális hidegkezelés, vagyis hűtés, bármilyen formájában, mindig csak a belső porzókör (A2) kezdeményeinek a létrejötte után kezdődhet el, és leginkább a jelentősebb kerti fajtacsoportokba tartozó (Mendel-, Triumph- és Darwin-, valamint Darwin-hibrid) fajták egészen koraira időzített virágoztatásakor szükséges. Ezek esetében ugyanis a virágkezdemény termője (G) csak hűtés hatására kezd el időben kifejlődni, miközben a virág már eddig létrejött egyéb kezdeményei növekednek (hagymán belüli megnyúlás).

A hagymákat kétféle módon hűthetik.

1. A száraz hűtés a hagymák elültetésük előtti alacsony hőmérsékleten tartását jelenti, amire általában (hűtő)tárolóban, tárolóládában vagy kartondobozban kerül sor, 9 °C-on 6 hétig, de ez elhúzódhat 8–10 hétig is. 5 °C-on 9–12 héten át tart, és ezután 2 °C-on folytatódik egészen a teljes hidegigényüknek a végéig (12–20 hét 5 °C-os hagymáknál). A virágkezdemény már ezalatt is a hagyma kétharmadáig nyúlik.

2. A nedves hűtés a már beültetett és így földnedves körülmények között levő hagymák alacsony hőmérsékleten való tartását jelenti, a hidegigényük időtartamának végéig, a helybeültetés esetén éppen úgy, mint vermelőben vagy gyökereztető-tárházban. Ez fajtától függően legalább 9 és legfeljebb 14–20 hétig tart. Időközben bekövetkezik a megfelelő begyökeresedés, és a hajtás hagymacsúcsból való kinyúlása is megtörténik.

Ültetés

Az ültetés ideje mindig a kivirágoztatás tervezett időpontjától a teljes hűtési időtartam (igény) visszaszámolásával állapítható meg a legjobban. Ehhez számításba kell venni az adott kivirágoztatási időtartamot (3,5–6 hét). Ezenfelül az 5 °C-os hagymák esetében még legalább 16–21 napot is rá kell számolni (begyökeresedésükhöz). Vermelőben gyökereztetéskor a virágoztatni kívánt fajta teljes hűtési, illetve hidegigényének idejéből le kell vonni még a beültetés előtti, vagyis a száraz hűtés idejét és így állapítható meg a helyes ültetési idő.

A tulipán hajtatásának optimális hőmérsékleti értékei 9 fokon előhűtött hagymákkal

A hűtetlen és 9 fokos hagymák hajtatása

A korai hajtatásokhoz az ültetés szeptember elején kezdődik el.

A középkorai, illetve a szokásos hajtatási időpontokra az ültetés általában októberre marad.

A kései (hideg-) hajtatáshoz november végéig vagy december elejéig szokás elültetni a hagymákat.

Ágyba kiültetve a hagymák csúcsa 4–5 cm mélyre kerüljön. Tősűrűség: 200–300 db/m2.

Cserepes hajtatáshoz 8–10 cm-es cserepekbe 1–3 db hagymát ültetünk olyan mélyre, hogy a hagyma felső harmada a talajszint fölött legyen. Ez azért szükséges, hogy alul a gyökereknek elég hely maradjon és csökkenjen a földből való fertőződés veszélye.

Ládás hajtatáskor az ültetési mélység az előzővel azonos. Az ültetési sűrűség (60×40 cm-es ládák esetén) ládánként 90–130 hagyma. (Később 1 nettó m2-en 4 láda fér majd el.) Az ültetési sűrűség alsó határértéke a korai, a felső érték a késői hajtatásra vonatkozik. Korai hajtatáskor ugyanis nagy hagymákat (11–12-es körméret) kell használni, és ezekből értelemszerűen kevesebb fér el a ládákban, mint a kései időpontra hajtatott kisebb hagymákból.

Néhány fajta érzékeny a vermelő túl magas hőmérsékletére. Ezért előfordul, hogy ennek hatására a hagymában elhal a virág, és csak egy száraz csomó jön elő („papírvirágúság”).

Hajtatás, kivirágoztatás

Az elvermelt vagy ágyba elültetett hagymák hajtatását, kivirágoztatását (a vermelt anyag növényházba hordása és a cserepekről a vermelőközeg letisztogatása után) a kívánt virágzás előtt 3–6 héttel indítsuk.

Helybe kiültetve vágásra hajtatott tulipán zöldbimbós állapotban

Az igen korai és korai időpontok hőmérsékletigénye kezdetben 20–23 °C. A megnyújtó etiolálás a kezdeti magas hőmérsékleten (22–23 °C-on, feketefólia-takarással, sötétben tartással) akkor nélkülözhetetlen a korai hajtatásoknál, ha a nedves hűtés során a gyökereztetéssel együtt járó megnyúlás előkészítése alatt sem (lesz) kellő mértékű a hajtás megnyúlása. Január elejéig lehet ez szükséges olyankor, amikor késedelem vagy bármilyen egyéb okból a hajtásmegnyúlás, illetve ennek gyorsítása a cél.

A szokásos hajtatáshoz 16–18 °C-os hőmérséklet szükséges, amit a virágbimbók megjelenése és a virágszár megnyúlása után (kb. 3 hét múlva) 14–16 °C-ra csökkentünk, egész a kivirágzásig.

A késői hajtatáshoz (február végi indítással) 8–10 °C-os indítási hőmérséklet is elég, mivel ilyenkor a növények már kényszernyugalomban vannak, maguktól is hajtani kezdenek.

Az 5 fokos és a 2 fokos hagymák hajtatása

Az 5 fokos, illetve a 2 fokos hagymákat a kívánt virágzás előtt 6–8 héttel kell elültetni. Az ültetésük előtt az aljukról lefejtjük a rákeményedett buroklevelet, hogy a gyökérkoszorún (dudorok formájában) már meglévő gyökerek előtörését ne akadályozzák. A hagymákat óvatosan és sekélyen a jó porhanyós talaj felszínére nyomkodjuk. Ilyen módon a kényes gyökérkezdemények nem sérülnek az ültetés során.

5 fokos tulipánhagymák két héttel a kiültetés (és a hajtatás megkezdése) után

5 fokos tulipánhagymák ültetése

a) az 5 fokos tulipánok hagymájának aljáról ültetés előtt távolítsuk el a rákeményedett buroklevelet; b) az 5 fokos tulipánok hagymáit sekélyen ültessük és azonnal permetezve öntözzük

A kihajtás utáni legfontosabb növényvédelmi teendők (A kihajtás után távolítsuk el a beteg és torzult egyedeket, helyüket pedig öntözzük be gombaölő szerrel!)

Az 5 fokos és a 2 fokos hagymák hajtatása annyiban tér el az ehhez kiültetett vagy elvermelt, ezért már kellőképp begyökeresedett hagymákétól, hogy a tőállás 320–370 db/m2 (60×40 cm-es ládánként 80–92 db hagyma), és hogy az első 2 (3) héten csak 10–12 °C (a második hét vége felé maximum 15 °C) talajhőmérsékletet tartunk. Erre azért van szükség, hogy a hagymák legalább minimális mértékben begyökeresedjenek. Ennél nagyobb melegben ugyanis gyökér helyett azonnal a virágjukat fejlesztik, ezért megnőne a virágelszáradás veszélye. A harmadik héttől aztán a hagyományos, begyökereztetett hagymákhoz hasonló hőfokon hajtatjuk őket. A teljes hajtatási idő így 1–2(–3) héttel megnyúlik, de még így is megtakaríthatjuk a begyökereztetéssel, elültetéssel járó helyfoglalás, illetve a vermelés költségeit.

Virágszedés, értékesítés

A cserepes tulipán akkor értékesíthető, ha a bimbója színesedni kezd. A teljes kinyílást semmiképp sem szabad megvárni, mert az ilyen áru könnyebben törődik a szállítás közben, a boltban és a vevőnél pedig rövidebb lesz az élettartama.

A vágásra termesztett tulipánt a virágnyílás kezdetén (teljesen kifejletten és színes bimbósan) szedik. Ha ez túl korai, akkor viszont tápanyaghiány miatt elmarad a virágok teljes kinyílása. A szedés időpontja naponta és reggel van, amikor még zárt a virág. A virágszedés módja a teljes lombbal együtt való kihúzás, esetleg a tőben való levágás vagy a hagymával együtt való szedés (ami az értékesítés előtt kerül levágásra).

Cserepes tulipán 3–4 nappal a hajtatás megkezdése után. A hajtás 6–8 cm-re a hagyma fölé emelkedett, kidudorodó közepén a bimbó kézzel is kitapintható

Értékesítésre kész cserepes botanikai tulipán (Tulipa greigii). A nagyméretű hagymát csak félig ültették a cserépbe, hogy alatta elég hely maradjon a gyökerek számára

Minőségi követelmények

A vágott virágok szára legalább 40–45 cm hosszú, virágfejük fejlett, levelük ép.

A korai cserepes tulipánok 6–7 cm-es virágúak, 15 cm magasak, míg a későbbiek 25–30 cm magasak és igen nagy virágúak, hibátlan levélzetűek (I. o.). A széles, nagy levél – különösen feltűnő csíkozottsággal – értéknövelő lehet.

Felszívatás, csomózás után a virágokat, a fejekig szorosan papírba csavartan vagy fóliatasakba húzva egyenes helyzetben, vízzel teli vödörbe állítjuk néhány órára, hogy merevre szívják magukat.

A hajtatott vágott tulipán szedése, tárolása. a) a hajtatott tulipánt hagymástól szedjük, hogy minél hosszabb szára legyen. Tartós tároláshoz hagymával együtt állítjuk a hűtőbe: így több hetet kibír és bimbója valamennyit tovább fejlődik. Értékesítés előtt kötegeljük, a köteg aljáról a hagymákat levágjuk; b) a levágott aljú kötegeket hideg vízben felszívatjuk, majd kartondobozba helyezve hűtőtároljuk a szállításig, illetve az értékesítésig

Hagymájával együtt zöldbimbós állapotban felszedett tulipán. Ha a virágokat álló helyzetben 10–12 °C-on tároljuk, a hagyma tartalékaiból utánnyílik (beszínesedik). A kartonok tetejére nedves újságpapírt terítsünk, ami véd a kiszáradástól

Tárolás

Csak akkor indokolt, ha esetleg a külső enyhe időjárás miatt a virágnyílás túl korán következik be. (Inkább a fejlődést kell alacsony hőmérsékleten visszatartani.)

A cserepes tulipánok zöldbimbós állapotban, 2–3 °C-on néhány hétig eltarthatók, ezzel még nem rövidül számottevően virításuk időtartama.

Értékesítésre kész liliomvirágú vágott tulipán. A bimbók még zártak, de beszínesedtek

Az előző köteg, szállításra előkészítve. Alján gumigyűrűvel összefogatva és fóliatasakba húzva

A vágott tulipánokat rövid időre tervezett tároláshoz félig zöld állapotban szedjük. Ezután vízbe állítva 10–12 °C hőmérsékletű helyre kerüljenek. Hétvégére mindig legjobb hagymájával együtt szedni, ami maradjon a száron, így a virágok tápanyagellátása folyamatos lesz.

Virágoztatható fajták

A választék annyira bőséges, hogy csupán a legelterjedtebbek, legnépszerűbbek sorolhatók fel. A fajtanevek és a virágszín ismertetése után zárójelben feltüntetjük a fajtacsoport szerinti besorolást:

Igen korai és korai hajtatásra (cserepesek)

’Brilliant Star Maxima’ – piros, egyszerű, kisvirágú (korai);

’Charles’ – bíborpiros, egyszerű, kisvirágú (korai);

’Christmas Gold’ – sárga, egyszerű, kisvirágú (korai);

’Christmas Marvel’ – cseresznyepiros, egyszerű, kisvirágú (korai);

’Joffre’ – sárga (Brilliant Star sárga sportja), egyszerű, kisvirágú (korai);

’Kees Nelis’ – sötétvörös, sárga széllel (Triumph);

’Monte Carlo’ – sárga, telt virágú (korai);

’Prominence’ – sötétvörös (Triumph).

Szokásos hajtatásra (fűtött fólia alá is)

Vágásra:

’Apeldoorn’ – piros (Darwin-hibrid = DH);

’Golden Apeldoorn’ – sárga (DH);

’Gudoshnik’ – sárgás-pirosas (DH);

’Lustige Witwe’ – vörös, fehér széllel (Triumph);

Cserepesnek:

’Oxford’ – piros (DH);

’Paul Richter’ – világospiros (Triumph), vágásra is jó;

’Plaisir’ – fehér, piros sávval (Greigii-hibrid), bordó, csíkos levél, vágásra is jó;

’Princeps’ – piros (Fosteriana-hibrid),

’Zwanenburg’ – vörös (T. praestans fajta, sokvirágú).

Késői hajtatásra

Gyakorlatilag az összes tulipánfajta alkalmas. Leginkább ajánlhatók a középkorai, hosszú szárú Darwin-hibridek, valamint a nálunk később virágzó, de rendkívül kecses virágformájú, liliomvirágú fajtacsoport képviselői. Kedveltek még a papagáj fajtatípusba tartozók, továbbá a kései, egyszerű virágú csoport tagjai. Néhány népszerű fajta:

’Aladdin’ – piros, sárga széllel (liliomvirágú);

’Diplomate’ – piros (DH);

’Black Parrot’ – lilás (papagájvirágú);

’Parade’ – vörös (DH);

A kedvező színarány kétharmad részben piros, a többi zömében sárga, némi fehérrel, rózsaszínnel és más, akár tarka színekkel.

Növényvédelem

A hajtatott tulipán legveszélyesebb betegsége a tulipánvész (Botrytis parasitica) és a fuzáriumos szárazrothadás (Fusariumoxysporum f. sp. tulipae).

A fertőzött hagymák mindhárom esetben „ülve maradnak”, nem vagy csak vontatottan hajtanak ki. Megelőzésképp a hagymákat ültetés előtt csávázzuk. A kihajtás után 10–14 naponként permetezzünk.

A kártevők közül a gyökératka (Rhizoglyphus echinopus) a hagyma belsejét morzsalékossá rágja. Ellene csak a tárolás idején védekezhetünk metilbromidos gázosítással.

Rendellenességek

  • elhajlás, nyurgulás vizenyős szárakkal: részben kalciumhiány, másrészt rossz begyökeresedés, túl nagy páratartalom és magas hőmérséklet következménye;

  • a vészes sziromfoltosság feltehetően levegőtlenség, párabőség tünete;

  • a hagyma belsejének rothadása atkafertőzés következtében, etilénártalom nyomán következhet be;

  • a kis növényméret általában a hideg szakasz rövidségének tulajdonítható;

  • a virágelszáradás, elszáradó virágkezdeményekkel, zölden maradó lepellevél-részekkel, fehér színű lepelcsúcsokkal, bibe-, és porzóelszáradással, vízben a nyílás elmaradásával együttesen következhet be. Kiválthatja fajtasajátosság, kis hagymaméret, túl magas tárolási és szállítási hőmérséklet, etiléngázhatás, túlzott légnedvesség, helytelen öntözés, gyökérpusztulás, túlságosan korai vagy elégtelen és hirtelen kezdett hűtés is.

Jácint – Hyacinthus

A jácint leginkább cserepesen hajtatott virágként kerül forgalomba, de vágottan is feltűnik. Cserepesen javarészt holland preparált hagymáról, vágásra hazai termesztésű hagymáról is hajtatják: Szeged–Makó környékén, valamint a Dunakanyarban.

A jácint sematikus fejlődésmenete. A jácinthagyma évről évre folyamatosan növekszik. A virágzáskezdemény a nyári tárolás során alakul ki

Származása, morfológiai és fejlődési sajátosságai

A nemzetség a Hyacinthaceae családba tartozik. A termesztésben lévő kerti jácintfajták szülőfaja a Földközi-tenger keleti részének meleg nyarú hegyi rétjein élő keleti jácint (Hyacinthus orientalis) volt, annak fehér virágú (var. albus) és erős növésű (var. praecox) változataival. Később a nemesítéshez más Földközi-tengeri fajokat is bevontak keresztező partnerként.

A jácint hagymája évről évre folyamatosan növekszik és belülről mindig újabb pikkelyekkel gyarapszik. 4(–5) éves korára, amikor a legjobb teljesítményt nyújtja, 18–20 cm körméretet is elérhet. A hagyma gömb alakú, külsejét elszáradt pikkelylevelek borítják, amelyek fehér, rózsaszín vagy lila színe fajtabélyeg. A virágzóképes hagymák 1–3 db virágzati szárat (tőkocsányt) fejlesztenek, rajtuk 30–40 vagy akár 80 db virágharanggal. Ha két virágkocsányt külön-külön vesz körül a lombozat, akkor kétorrúságról beszélünk.

A jácinthagymában a tenyészőkúp csak a júniusi behúzódás után, júliusban indul fejlődésnek. A fejlődési szakaszok azonosak a tulipánéval, de optimális lezajlásukhoz magasabb hőmérséklet kell. A virágdifferenciálódás az alsó virágokban kezdődik és alulról felfelé folytatódik.

A jácinthagymák felszedés utáni szokásos nyári hőkezelése (preparálása) leginkább a koraiságot fokozza. Speciális hőkezelést igényel a virágzat kezdeményeinek elszalagosítása és a virágszám gyarapítása (elsősorban cserepes hajtatás céljára). Lényege, hogy a hagymát a levélképzés időszakában 10 napig 23 °C-on, majd 2 hétig 30 °C-on tartják, amit háromhetes 25,5 °C-on való tárolás követ. Ennek hatására a hagyma a levélkezdemények után 2–3 virágzatkezdeményt (tenyészőcsúcsot) indít, amelyek az említett hőmérsékleten szalagosan összenőnek, és igen nagy számú (80 db vagy annál is több) virágharangot fejlesztenek. A két hőmérséklet optimális kombinációja fajtánként és méretenként is változik. Helytelen kivitelezése esetén (pl. ha az alacsonyabbat túl hamar követi a magas hőmérséklet), a szalagos (egybenőtt) tőkocsány a csúcsán ismét kettéválik. Az ilyen hagymák virágzata csökkent értékű, mert kettős hengerben végződik.

Termesztés

Hajtatáshoz a jácint ültetése hagyományosan szeptember végén kezdődik és november végéig szakaszosan tart, a különböző virágoztatási időpontoknak megfelelően.

A jácint hajtatásának optimális hőmérsékleti értékei 9 fokon előhűtött hagymákkal

Az igen korai és korai hajtatáshoz csak hőkezelt (preparált) hagymák alkalmasak. Ezeket még a behúzódás előtt, levelesen szedik fel, hogy elegendő idő maradjon a hőkezelésre. (A felszedéskor a levelet levágják róluk.) Az ilyen hagymák ezért gyakran kisebb méretűek, mint a szokásos vagy a kései hajtatásra szántak.

Cserepes hajtatáshoz 18 cm feletti körméretű hagymákat ültetünk 9–11 cm-es cserepekbe. Arányosan nagyobb cserepekbe hármasával, ötösével is szokás már ültetni. A hagyma felső harmada a talaj fölé kerüljön.

Ládás hajtatáshoz (vágásra) 12–15 cm mély ládákat használjunk. A hagymaméret és az ültetési mélység azonos a cserepes hajtatáshoz megadottakkal.

Helybe kiültetve 10–12 cm mélyre ültessünk. Kései hajtatáshoz megfelel az előzőeknél kisebb (14–16 cm körméretű) hagyma is, ez csokros árut szolgáltat. Ültetési sűrűség: ha a hagymát utána tovább neveljük 70–90 db/m2; ha levirágoztatás után eldobjuk, 90–100 db/m2; nagy hagymákból pedig akár 250–300 db/m2 (hagyma hagyma mellett).

Az ültetés utáni begyökereztetés, majd megnyúlás előkészítése (kezdetben 13 °C-os, majd 9–5 °C-os hőmérsékleten) legalább 8 hétig tart.

A hajtatás (a mélynyugalom elmúlása után) 3–4 hetet vesz igénybe. Nagyon korai időpontra november közepétől 23 °C-on, korai időpontra december közepén 18 °C-on, később (januártól) 16–18 °C-on indul, majd a virágszár (tőkocsány) kiemelkedése után 14–16 °C-on folytatódik.

Nagyon korai (decemberi) virágoztatáshoz még etiolálás szükséges, később anélkül is megfelelő mértékű a megnyúlás. Ha a virágzatban a virágok színesedni kezdenek, 10– 12 °C-ra csökkentjük a hőmérsékletet, a szín javítása és a tartósság fokozása érdekében.

A cserepesen való értékesítés akkor kezdődhet el, amikor a fürtvirágzat alsó két virágkörében a harangok már kinyíltak. A cserepesek vágva értékesítése csak rendellenes kivétel (menti ez a még menthetőt).

A szálas vagy csokros értékesítéshez szintén megkezdhető a szedés a legalsó virágok nyílásakor. Jobb azonban ezzel megvárni a teljes virágnyílást.

A hűtőtárolóból (vermelőből) a hajtatáshoz frissen behordott, virágzattól duzzadó cserepes jácintok. A rájuk terített papír véd a hirtelen kiszáradástól, napégéstől, árnyékolásával (etiolálás) pedig elősegíti a virágzati tengely megnyúlását

Értékesítésre kész, hajtatott cserepes jácintok. Ezeknek legfeljebb az alsó néhány virágharangja legyen nyílott, jól beszínesedett és illatozó is. A levelek pedig ne nyúljanak túl a virágzaton

A virágszedés módja szinte kizárólagosan a virágzati szár tőből való kitépése. Ha még a hagymatalpat is hozzávágják a virágzathoz, akkor tartósabb lesz szobahőmérsékleten és egy, de hűvösebb helyen akár két hétig is szépen díszít.

Minőségi követelmények

A korai cserepes jácint elszalagosodott virágzati szárán 70–80 virágharang az optimális, de mindenképpen 50 fölött kell lennie, a levelek közül kinyúló, de még nem elhajló virágzati száron. A vágott jácintvirág megkívánt harangszáma 30–40 vagy még több. A kevesebb harangszámú jácintszálakat kezdetben ötösével, később tízesével és puszpángzölddel kiegészítve, csomókban értékesítik.

Virágoztatható fajták

Választékuk régóta szinte változatlan. A következőkben felsorolt fajták neve után megadjuk azok virágszínét, majd a szín után zárójelben közöljük a decemberi, januári, februári, illetve márciusi kivirágoztatáshoz szükséges hideg periódus (vermelés) időtartamát, hetekben számolva. (Az egyes számokat ; jellel választjuk el egymástól.)

Különösen korai és nagyon korai, valamint korai hajtatásra (preparáltan is)

’Anne Marie’ – világos rózsaszín; (8; 8; 7; 7) – vágásra is (–;–;–;10 vagy 12);

’Bismarck’ – kék; (9; 9; 8; 8);

’Delft Blue’ v. ’Delft’s Blaauw’ – középkék; (9; 9; 8; 8) – márc.-tól vágásra is (–;–;–;14);

’Delight’ – rózsaszín (?);

’L’Innocence’ – fehér (görbülhet); – márciustól vágásra is (–;–;–;10);

’Ostara’ – sötétkék; (10; 8; 8; 7) – márciustól vágásra is (–;–;–;12);

’Pink Pearl’ – sötét rózsaszín; (10; 9; 8; 8) – márciustól vágásra is (–;–;–;14);

’Yellow Hammer’ – sárga (?);

’Yellow Queen’ – sárga; (?).

Középkorai, vagyis szokásos hajtatásra

az előzőek hőkezelés (preparálás) nélkül, továbbá:

’Carnegie’ – fehér (késhet); (11; 10; 9; 9) – márciustól vágásra is (–;–;–;14);

’Yan Bos’ – piros; (9; 9; 8; 8);

’Marconi’ – rózsaszín; (–; –; 10; 10);

’White Pearl’ – fehér (legszebb fehér); (10; 9; 8; 8) – márciustól vágásra is (–;–;–;14).

Késői hajtatásra

az előbbiek, továbbá:

’Amsterdam’ – piros; (9; 8; 8; 8);

’Blue Jacket’ – kék (?);

’City of Haarlem’ – sárga (?);

’King of the Blues’ – kék; (–; –; –; 10);

’Mont Blanc’ – fehér; (10; 9; 8; 8);

’Queen of the Pinks’ – rózsaszín; (–; –; –; 10).

A felsorolt fajták többségét cserepesen hajtatják.

Vágáshoza már megismerteken kívül még megfelelőek a telt virágú, nagy virágfürtű,hosszú virágzati szárú és ezért csakis vágásra való régi fajták (’Dunabogdányi krémszínű’, ’Makói rózsaszín’ tájfajták).

A színarányfele fehér, egyharmada rózsaszín és egy-egy tizede piros, illetve kék, valamint némi sárga összetételben a megfelelő.

Növényvédelem

Leginkább azokban az évjáratokban szükséges, amikor a hagymák gyökératkákkal fertőződnek. A kórokozók közül gyakoribb az erviniás betegség, a jácintrozsda (Uromyces muscari), a penicilliumos betegség, a rizoktóniás betegség, a xantomónászos sárgarothadás (Xanthomonas campestris pv. hyacinthi). Ellenük a fellépésükkor a szokásos módon kell védekezni.

Rendellenességek

  • A virágbeszáradás (a virágfürt csúcsán egy vagy több virág elpusztulása) legtöbbször a hőkezelt hagymák korai virágoztatásakor fordul elő. Az oka leginkább hőkezelési hiba.

  • Levélcsúcs beszáradása a kivirágoztatási időszakban mutatkozhat: a levélcsúcsok sárgára színeződnek, majd megbarnulnak és elszáradnak. Leginkább a már megnyúlt hagymacsúcs fagykárosodásakor következik be. Felléphet a kiszáradástól és az erős fénytől akkor is, ha a kivirágoztatás kezdetén elmarad a védőtakarás.

  • A virágzat kiszakadása, kilökődése általában akkor következik be, ha még azelőtt, hogy a virágzat kiemelkedne a levelek közül, a hőmérséklet hirtelen megemelkedik. (Többnyire a gyökereztetőből-vermelőből a megnyújtásra és kivirágoztatáshoz való átkerüléskor). Ilyenkor a hagyma csúcsán a kialakuló levelek közé beszorult virágfürt elszakad, leesik az őt fogva tartó levélcsokor gyorsabb növekedése következtében.

  • Virágzatkiszakadás nyálkásodással ugyancsak bekövetkezhet. Ilyenkor is eltörhet a gyorsan nyúló levélzetbe beszorult virágfürt kocsánya, de ez esetben ennek egy kis csonkrésze a hagymatönkön visszamarad.

  • Az egész virágzat leválása a hagymanyak felett anélkül, hogy rothadás látszana, többnyire a hagymatermesztésben elkövetett hiba következménye. Legtöbbször az erőszakos visszahúzódtatás idézi elő.

  • A zöld virágok és a hagymamérethez viszonyítva kis virágzat a visszaszáradással együtt arra utalnak, hogy a hagymákat már egyszer felhasználták hajtatásra, vagy szabadföldi virágtermesztésre.

Nárcisz – Narcissus

A nárciszt a tulipánnál lényegesen kisebb mennyiségben hajtatják, elsősorban vágásra. Cserepes nárcisszal jóval ritkábban találkozunk, főképp a kis termetű és kis hagymájú fajták többesével egybeültetett hagymáiból.

A nárcisz morfológiai felépítése. A nárcisz két csúcsú (a), egy csúcsú (b) hagymája és a virágzó növény tavasszal (c); a nárcisz következő évi virágkezdeménye már az elvirágzás után közvetlenül differenciálódni kezd. A felszedés idejére a virágkezdemény csaknem teljesen kialakul

Származás, fajtacsoportok

A nárciszok a hegyvidéki rétek, alhavasi legelők növényei.

A nagyvirágú fajták szülőfajai a Földközi-tenger vidékén honosak, míg a kisvirágúak hazája a Kárpátoktól az Alpokig húzódik. Nálunk az Őrségben él a N. poëticus ssp. radiiflorus (csillagos nárcisz).

A nárcisz fontosabb fajtatípusai

Virágjukat kétféle lepellevél alkotja: csillagszerűen széttáruló valódi lepel és a virág közepén tölcsér-, tányér- vagy gyűrűszerű, összeforrt, ún. melléklepel. A jelenlegi fajtáktöbbsége hibrid, és az alábbi fajtacsoportok valamelyikébe sorolhatók:

I. Csupros vagy trombitanárciszok, N. pseudonarcissus-csoport.A melléklepel cső vagy tölcsér alakú, nagyméretű, virágzásuk korai (március közepe, április eleje).

II. Nagy koronájú (koronás) vagy pompás nárciszok, N. × incomparabilis-csoport.A melléklepel tányérszerűen szétnyílik, kb. feleakkora, mint a valódi lepel. (IV. hó közepén-végén nyílnak.)

III. Kis koronájú nárciszok. Virágzási idejük és a virág általános megjelenése hasonló a nagy koronájú nárciszokéhoz, de a melléklepel kb. feleakkora.

IV. Fehér nárciszok, N. poëticus-csoport.Virágjuk a legkisebb és a legkésőbbi (V. hó eleje). A lepel fehér vagy vajszínű, a melléklepel apró, sárgás, vörös szegéllyel. A leginkább illatosak.

V. Telt virágú kerti nárciszok.Származását tekintve meglehetősen vegyes csoport, egyetlen közös tulajdonságuk a telt virág. A méret és a nyílási idő fajtától függően erősen változó, egy kocsányon egyesével vagy többesével áll.

VI–VII–VIII. A jonquilla, a tazetta és a hasadt leplű fajtacsoportba tartozók a hajtatásban ritkábbak.

Morfológiai és fejlődési sajátosságok

A nárcisz virágainak sajátos felépítéséről az előbb már szó volt. Jellemzője még, hogy közvetlenül a virág alatt egy hártyaszerű fellevél található, ami a kinyílás előtt burokként védi a bimbót, utána elszárad.

A nárcisz hagymája a ’Bosc kobak’ körtére hasonlít: alul gömbölyded, felül elkeskenyedik és gyakran egész hosszú „nyakban” végződik. Ez a hagymaforma az üde termőhelyre utal: a „nyak” vége nyáron is kevéssel a talajfelszín közelében marad és gondoskodik a hagyma levegőzéséről. A hagyma az elvirágzás után nem pusztul el, hanem évről évre gyarapszik, közben elágazik, egycsúcsúból két-három csúcsúvá válik, és alul az oldalán sarjhagymákkal is bokrosodik. Az alján a gyökerek, az Amaryllidaceae család legtöbb tagjára jellemző módon, a talajban a hagyma behúzódásakor nem száradnak el, hanem megvárják az őszi új gyökerek kifejlődését. (Termesztésben a felszedett hagymák gyökérzetét leszárítják, de ez nem befolyásolja érdemben a további fejlődést.) A hagymán belül a virágrügy differenciálódása már a tenyészidő alatt, kb. 2 héttel az elvirágzás után megindul. A június végi-júliusi behúzódásig a virágkezdemény a melléklepel (az ún. paraperigonium) kivételével kialakul, így ez a nyári tárolás alatt már nem befolyásolható.

Termesztés

Hajtatásra a legalább 10 cm körméretű (II. osztályú) és rendszerint többcsúcsú hagymák alkalmasak. Ezek hagymánként több virágot hoznak, az egycsúcsúak pedig általában csak egyet. Még jobbak a 12–14-es vagy a 14 cm feletti körméretű (extra méretű) hagymák. Ez utóbbiak hajtatásban valószínűtlenül hatalmas virágokat fejlesztenek. A kistermetű fajtacsoportokból (cserepesnek) ennél kisebb hagymákat használunk.

A nárcisz hajtatásának optimális hőmérsékleti értékei 9 fokon előhűtött hagymákkal. Április közepe után már a szabad földön is minden fajta kivirágzik, kora őszi ültetésből

A hajtatásra szánt nárciszhagymák nagy részét ugyancsak Hollandiából importáljuk hőkezelten, bár azok nagy hányada Dél-Angliában, a nárcisznemesítők hagyományos központjában került megtermelésre. (Hollandia rendezkedett be leginkább a hagymák hőkezeléses preparálására és nemzetközi kereskedelmére.)

A hagyományosan termelt hagyma nem hőkezelt, ezért elsősorban a középkorai, vagy annál későbbi hajtatásra alkalmas.

Október elejétől szakaszosan ültetik, a kívánt virágzási időnek megfelelően.

Cserépbe és ládába olyan mélyen ültessük, hogy a hagymák fele-kétharmada kiálljon a közegből. Tősűrűség: 14 cm-es körméret felett 140–200 db/m2, 10 cm-es körméret felett 200–260 db/m2.

Ha kiültetve hajtatunk, a hagymák csúcsa 4–6 cm mélyre kerüljön, a tősűrűség 100–120 db/m2. Az ágyat gyaluforgáccsal takarjuk. Az ültetést követően a begyökeresedéshez, majd a megnyúlás előkészítéséhez a legkorábbi fajtáknál minimum 8 hétre, a legtöbb (későbbi) fajtánál pedig 10–12–14–(16) hétre van szükség.

A hajtatás

A hajtatás, a vernalizációs időszak lezajlása után, lényegében a tulipánhoz hasonló időpontokra és módon történik, azzal a fő különbséggel, hogy a nárcisz hajtatási hőigénye kisebb (cserepesen a nagyon korai és korai hajtatáskor 15–18 °C, a szokásos és kései hajtatáskor 14–16 °C; vágáshoz 10–12 °C). A kivirágzásig is kevesebb időre van szükség: mindössze 2–3 hétre. Hűtőben tárolt vagy vermelt ládás anyagból ezért egy szezonban (decembertől–márciusig) akár 4–5 tételt is lehajtathatunk ugyanazon a helyen.

Nárciszból is kaphatók 5 fokos és 2 fokos hagymák, ezek kezelése és gyorsított hajtatása a tulipánéhoz hasonló elvek szerint történik.

Virágszedés

A nárcisz virágja akkor szedhető, ha bimbója teljesen kifejlődött, de már oldalra fordult („libanyak-állapot”) a buroklevél felszakadt és a lepel megszínesedett. (A teljesen nyílott virágok helyigényesebbek, törékenyek és hamarabb elnyílnak). Egyes fajták, pl. a ’Flower Record’ virágát ennél érettebben (nyílottabban) kell szedni, mert különben a virágok egy része nem nyílik ki.

Fóliás hideghajtatásra kiültetett hároméves nárciszállomány

A virágokat minél mélyebben, a tőkocsány aljáig lenyúlva szedjük: kézzel törjük (kicsípjük) vagy késsel, ollóval vágjuk. A virágokat többnyire tízesével csomózzuk és a szár alsó és felső harmadában kötjük össze. A csomó lehet „körkörös” (sugarasan kifelé néző virágokkal, illetve bimbókkal) vagy „diadémos” (egy irányba néző, de egymás alá rakott virágokkal).

A virágszedés után minden esetben permetezzük le az állományt 1–2 ezrelékes kaptántartalmú oldattal, mert a virágszedéskor keletkező nyílt, könnyező sebfelületek szürkepenésszel fertőződnek, és az állomány a fertőzéstől elrothad (a földben levő hagyma is).

A növényház (fóliasátor) talajában kiültetett hagymákat szokás több évig egy helyben hagyni, vagy 2–3 évente egy évig „pihentetve” újra hajtathatók; a hozamuk egyre nagyobb lesz (elbokrosodnak), ha a virágméretük csökken is. A virágzás után, a behúzódásig rendszeresen tápoldatozzuk őket.

Virágoztatható fajták

A bőséges választékból a legkedveltebbeket soroljuk fel. (A fajtanév után megjelöljük a virágtípust, majd a virágszínt; elöl a lepelcimpa színe, utána a melléklepelé szerepel.)

Nagyon korai hajtatásra

’Magnificence’ – csupros (trombita), aranysárga/aranysárga.

Korai hajtatásra

’Golden Harvest’ – csupros (trombita), aranysárga/aranysárga;

’Magnet’ – csupros (trombita), krémfehér/sárga (cserepesnek is jó);

’Fortune’ – nagy koronájú (koronás), sárga/narancssárga;

’Helios’ – nagy koronájú (koronás), citromsárga/aranysárga;

’Van Sion’ – telt virágú, sárga.

Középkorai hajtatásra

’Salmon Trout’ – csupros (trombita), világossárga/rózsaszín;

’Spring Glory’ – csupros (trombita), fehér/sárga;

’Carlton’ – nagy koronájú (koronás), sötétsárga/krémsárga;

’Goblet’ – nagy koronájú (koronás), sárga/sárga (cserepesnek is jó);

’Ice Follies’ – nagy koronájú (koronás), citromsárga/aranysárga (merev szárú);

’Prof. Einstein’ – nagy koronájú (koronás), fehér/narancspiros;

’Scarlet Elegance’ – nagy koronájú (koronás), aranysárga/piros;

’Birma’ – rövid (kis) koronájú, sárga/narancspiros (legfeljebb fólia alá való);

’Texas’ – telt virágú, sárga;

’Cheerfulness’ – telt virágú, fehér (cserepesnek is jó);

’Yellow Cheerfulness’ – telt virágú, sárga (cserepesnek is jó).

Szokásos és kései hajtatásra

Gyakorlatilag az összes fajtacsoport képviselője alkalmas erre a célra (elsősorban vágásra). Az egyik legbeváltabb, nagy hozamú és edzett fajta a

’Flower Record’ – nagy koronájú (koronás), sötétsárga/sárga.

Cserepes virágoztatáshoz

Legmegfelelőbbek az örökletesen alacsony termetű fajták: a ’Bridal Crown’, az ’Easter Joy’, a ’Gold Medal’, a ’Little Beauty’, a ’Little Gem’, a ’Primeur’ és a ’Quince’, valamint a csokros növekedésű ’Paperwhite’.

Az ajánlott kedvező színaránytúlnyomórészt sárga, némi fehérrel kiegészítve.

Növényvédelem

Egészséges hagymák használatakor nem lépnek fel kórokozók vagy kártevők. Több évig egy helyben nevelt állományon a levél- és szárrozsda fordulhat elő. Ellene gombaölőszeres permetezéssel védekezhetünk.

Rendellenességek

  • A tőkocsány rövid marad rossz begyökeresedéskor és melegben, vagy túl alacsony hőmérsékleten való tároláskor. Bekövetkezhet akkor is, ha rövid hideghatás után vagy magas hőmérsékleten kerül sor a hajtatásra.

  • Az állomány egyenetlensége a túl rövid és alacsony hőmérsékletű hideghatás következménye.

  • Nyúlottság a nagyon korai ültetés, illetve a túl hosszú hideghatás után fordul elő.

  • A tőkocsány elfekvése túl rövid hideghatás esetén fordul elő.

  • Gyenge kihajtás, kis növényméret, csavarodottak a tőkocsánnyal együtt a levelek, amelyek sárgászöldre színeződnek, a hagymatalp szürke elszíneződése, ami a hagymapikkelyeknél kezdődik – mindezeket a hagyma fagykárosodása okozza, a földben vagy még a tárolás során.

  • Virágbeszáradás oka lehet a kis hagymaméret, az idő előtt kezdett virágoztatás, magas virágoztatási hőmérséklet, talajkiszáradás, párahiány.

Alacsony hőigényű, apró virágú, kora tavaszi hagymás és hagymagumós növények

Ebbe a csoportba tartoznak a nálunk is őshonos kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), a kertekbe ültetett pompás vagy kis-ázsiai hóvirág (Galanthus elwesii), a krókuszok (Crocus spp.) és a törpe növésű hagymás íriszek (Iris reticulata, I. danfordiae). A természetben vagy a kertben általában február végén – márciusban nyílnak. Apró hagymáikat, hagymagumóikat ősszel többesével cserépbe ültetve, majd a hűtőben vagy vermelőben lezajlott hideg periódus után, decembertől 10–18 °C-on 2–3 hét alatt, később pedig akár egy hét alatt kihozzák bimbóikat és ilyen állapotban értékesíthetők. Hajtatásuk kis volumenű (boltban és a lakásban hamar elnyílnak), inkább választékbővítő célú.

Közülük most csak a kompakt növésük és színes virágaik miatt leginkább hajtatott krókuszok és hagymás törpe íriszek hajtatását ismertetjük.

Hagymás törpe íriszek – Iris reticulata, I. danfordiae

Az Iridaceae családba tartozó nemzetség tagjai, a Földközi-tenger hegyvidékein honosak. A hajtatásban leggyakoribb a recéshagymájú írisz (I. reticulata). Kobaltkék virágait alacsony tőkocsányon hozza, szálas, fűszerű levelei az elnyílás után nőnek magasra és júliusig zöldek maradnak.

Hajtatásra a 6 cm-es körméretűnél nagyobb hagymák alkalmasak. Ezeket 8–10 cm-es cserepekbe ültetjük 3–5-ösével és cserepesen értékesítjük. A túl korai hajtatás gyakran nagy lombfejlődéssel jár, és a virágzás százaléka kicsi lesz. Rövid ideig nyílik, ezért a virágzás kezdetén értékesíteni kell. Korai hajtatásra a sárga virágú I. danfordiae (török írisz) is alkalmas.

Krókuszok (sáfrányok) – Crocus

A krókuszok (Iridaceae) a magashegyi rétek, legelők hagymagumós növényei, a Földközi-tenger vidékétől egész a Kárpátokig.

A krókuszok hajtatásának optimális hőmérsékleti értékei 9 fokon előhűtött hagymagumókkal

A hajtatás többnyire Hollandiából importált, hőkezelt hagymagumókkal történik. A nagyon korai és a korai hajtatáshoz 10 cm körméret feletti, a későbbi hajtatásokhoz a 9–10 cm körméretű hagymagumók alkalmasak. 6–8 cm-es cserepekben 3–5 db-ot ültetünk belőlük, kb. 1 cm mélyen. A szokásosnál sekélyebben vermeljük, nehogy nagyon megnyúljanak a hajtások. A hajtatás hőmérséklete 16 °C, időtartama a decemberi – január eleji virágoztatáshoz két hét, később egy hét.

Crocus hagymagumók

Iris reticulata hagymák

Ha januártól hajtatunk, hazai termesztésből származó, hőkezelés nélküli hagymagumók is felhasználhatók. Ehhez októberben cserepezzük a hagymagumókat, majd csak olyan mélyen vermelünk, hogy az átfagyást megakadályozzuk (0–9 °C közötti vermelési hőmérséklet). Hőkezeletlen hagymagumó hajtatásakor a hőmérséklet az első két héten nem lehet 12 °C-nál magasabb, mert „besül” a virág. Ezen a hőmérsékleten a hajtatás 1–2 héttel tovább, azaz 3(4) hétig tart.

Cserepes krókuszok a hajtatás kezdetén, a hűtőtárolóból (vermelőből) való behordás után

Bimbós állapotú (értékesítésre kész), hajtatott cserepes krókuszok

A növények bimbós állapotban értékesíthetők.

Leggyakrabban a nagy virágú Crocus vernus (kerti krókusz) fajtáit hajtatják. Ilyenek:

’Remembrance’, ’Purpureus’, ’Grandiflorus’ – kék;

’King of the Striped’, ’Flower Record’ – csíkos;

’Jeanne d′Arc’ – fehér;

’Grosse Gelbe’ – sárga.

A kisebb virágú Crocus chrysanthusból (korai krókusz) színkeveréket hajtatnak (lila, sárga, fehér) februári vagy márciusi időpontokra.

Az egyéb fajok közül a kék színű C. sieberi („sárgaszirmú” krókusz), valamint a sárga C. flavus (arany krókusz) fajokkal találkozunk még a hajtatásban.

Egyéb hagymás, hagymagumós és gumós virágok időzített virágoztatása

Életritmus, biológiai és hajtatási sajátosságok

A dísznövénytermesztésben felhasznált egyéb hagymás, hagymagumós és gumós növények többsége a meleg égövből (szubtrópusi és trópusi területekről) származik.

Fejlődésüknek két alapvető szakasza van:

1. Első szakasz: vegetáció és virágzás. Ennek során a hőmérsékleti optimum 20 °C körül van, vagy ennél magasabb;

2. Második szakasz: nyugalmi időszak. Kiváltója vagy a nyári forró szárazság, (mint például a kálánál és fréziánál) vagy a téli hideg szárazság, azaz a száraz monszun időszaka (például a kannánál, a dáliánál és a kardvirágnál).

A meleg égövi hagymás-gumósok nyugalmi időszakára nem lehet általános optimális hőmérsékletet mondani: a hideg nyugalmat igénylők 4–5 °C vagy 10–15 °C körüli hőmérsékletet, míg a nyári szárazság miatt nyugalomba vonulók 20–30 °C fok körüli hőmérsékletet igényelnek ahhoz, hogy a következő kihajtáshoz szükséges folyamatok minél gyorsabban lejátszódjanak bennük.

A meleg égövi hagymás-gumós virágok származása és életciklusa sokkal heterogénebb, mint a mérsékelt égövi kora tavaszi hagymásoké. Hagyma- és gumótárolásuk különböző programok szerint zajlik, virágoztatásuk más és más időpontra és technológiákkal történik.

Ezeket az illető fajok ismertetésénél egyedileg tárgyaljuk. Közös tulajdonságuk azonban, hogy viráguk általában nem a kihajtást megelőzően, a hagymán (gumón, hagymagumón, ill. rizómán) belül, hanem a kihajtás után, a leveles hajtás csúcsmerisztémájából differenciálódik. Később, a virág fejlődése nemcsak a hagyma tartalékaitól, hanem a lombozat méretétől és az asszimilációs tevékenységétől is nagymértékben függ. Az időzített virágoztatás során ezért a fényellátás (és többnyire a nappalhosszúság is) igen fontos szerepet játszik.

Kerti kardvirág – Gladiolus

A kardvirág – Gladiolus × gandavensis(Iridaceae) egyike a legfontosabb szabadföldi nyári vágott virágoknak. Nyílása – a kiültetés idejétől függően – júliustól szeptember végéig tart.

Növényházban vagy fűthető fólia alatt azonban már április végétől virágoztatható, így a virágforgalom szempontjából is igen fontos anyák napjára és a május-júniusi ballagások idejére jól felhasználható vágott virágot kapunk.

Származása

A kerti kardvirág többszörös hibrid, amelynek kialakulásában a papagájkardvirágon (G. dalenii) és a bíboros kardvirágon (G. cardinalis), kívül valószínűleg még más fajok is részt vettek. Fajtáinak száma 4–5 ezerre tehető. Keresztezéses nemesítésével a világ sok országában jelenleg is foglalkoznak.

A kerti kardvirág hagymagumói. A virágzat a kihajtás utáni 2. levél megjelenését követően kezd iniciálódni a) buroklevelekkel; b) csupaszon; c) leveles növény

A kerti kardvirág hagymagumójának fejlődése. a) a kihajtás idején; b) 4–6 leveles korban, a régi hagymagumón átnövő húzógyökerekkel; c) ősszel, a felszedés idején (sarjakkal)

Környezeti igényei

Hőigény. A kerti kardvirág fagyérzékeny növény, ezért hazánkban szabadban csak április közepétől ültethető, és a hagymagumókat október közepén fel kell szedni, majd fagymentesen kell tárolni. A fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 20 °C körüli. Talajhőmérsékleti igénye a fejlődés első szakaszában is már 14–16 °C, ezért a korai virágoztatásnál talajfűtésre lehet szükség.

Talaj- és tápanyagigény. Gyorsan felmelegedő, humuszos homok-, illetve homokos vályogtalaj a legalkalmasabb számára. Tápanyagigénye jelentős, ennek maradéktalan kielégítése gyorsabb fejlődést, korábbi virágzást eredményez.

Fényigény. Fényigénye igen nagy, ez behatárolhatja a korai ültetési időt.

Vízigénye közepes.

A virágkezdemények kialakulása nem a tárolás alatt megy végbe, hanem a kiültetést követő 4–6. hétben, a második lomblevél kifejlesztésével egy időben.

Termesztés

A korai virágoztatásra kerülő hagymagumókat októberben szedjük fel, majd az előszikkasztás, tisztítás, osztályozás és szárítás következik. A hagymagumók ilyenkor mintegy 50 napig mélynyugalmi állapotban vannak, a kihajtásuk csak ez idő után következhet be.

A hagymagumókat 5–6 °C-on tároljuk. Nagyon fontos az előírt tárolási hőmérséklet betartása, mert ennek elhanyagolása a hagymagumók egyenetlen kihajtását, a virágzás elhúzódását okozza. A korai virágoztatásra szánt hagymagumókat november elejétől december közepéig 9–17 °C-on tartsuk.

A korai virágoztatás előfeltételei:

  • A fajta e célra alkalmas legyen.

  • A hagymagumók ép, egészséges állapota.

  • 12–14 cm körméretűek a legmegfelelőbbek. A 14 cm felettiek rendszerint deformáltak vagy két virágszárat nevelnek. Emiatt késik a virágzásuk és a virágzatuk az egyszálasokénál rövidebb lesz. A 12 cm-nél kisebbek csak egyes fajtáknál jöhetnek számításba, de ezek csak kisebb virágzatot hoznak és később nyílnak. Kivételt képeznek a mini kardvirágok, melyek extra méretű hagymagumói is csak 8–9 cm körméretűek.

  • A hagymagumók ne legyenek mélynyugalmi állapotban. Ezt hőkezeléssel oldhatjuk fel. A rekeszekben 1–2 sorosan elhelyezett hagymagumókat világos, 60% relatív páratartalmú helyen, előbb 5–6 °C-on, majd november elejétől december közepéig (9–)17 °C-on, míg az ültetésüket megelőzően 1 hónapig 28–30 °C-on tartjuk. A hőkezelés hatására a száraz hagymagumó főrügyéből 1–2 cm-es hajtás fejlődik, és a gyökérkoszorú erősen megduzzad. E kezelés nélkül még az egyöntetű hagymagumó-állomány esetében is csak vontatott, több hétig elhúzódó virágzás várható, és emiatt a szakaszos ültetés is hiábavaló.

  • A hagymagumók csávázása, közvetlenül az ültetés előtt.

A biztonságosabb virágoztatás érdekében a hagymagumókat célszerű a kiültetés előtt 4–6 héttel, tehát január 20–30-tól kezdődően, a szakaszos kiültetéshez igazodó ütemezésben előnevelni. Cserépbe vagy tőzegcserépbe, tápdús közegbe ültessük a hagymagumókat, majd világos helyen, 12–16 °C-os hőmérsékleten, csak mérsékelten öntözve tartsuk. A cserepes előnevelés ne tartson sokáig, mert ha miatta a növény fejlődése leáll, vagy megnyúlás, gyökérsérülés következik be, akkor elveszhet az előnevelés minden előnye.

Virágoztatáshoz legalkalmasabb a talaj- és légtérfűtéses, kevésbé a fűtés nélküli növényház vagy a fóliás termesztőberendezés. A laza szerkezetű, tápanyagban gazdag talaj a legmegfelelőbb. Célszerű, ha az N:P:K arány 2:2:6, ez négyzetméterenként 3 dkg nitrogén, ugyanennyi foszfor és 9 dkg kálium hatóanyag kijuttatásával állítható be.

Az ültetés ideje a kívánt virágzási időponttól és a termesztőberendezéstől függ. Az ültetéstől virágszedésig fajtától és a tartási körülményektől függően 80–120 nap (2,5–4 hónap) telik el.

Fűtött növényházban az ültetés hazai előállítású hagymagumók felhasználásával legkorábban január 20-a körül időszerű. A becserepezve előnevelt hagymagumók február második felétől rakhatók ki.

Fűtetlen üvegházban a szokásos szabadföldi ültetési időpontnál egy hónappal korábban, március közepén ültessünk, míg a fűtés nélküli fóliafelületek alá március végén, április elején. Ilyen módon a szabadföldinél 20–25 nappal korábban kapunk vágható, jó minőségű virágot.

A váz nélküli síkfólia-takarásos hazai szabadföldi kiültetéssel mindig meg kell várni a talaj 10–12 °C-ra való felmelegedését, azaz április közepét. A takarás 1–1,5 héttel korábbi kihajtást és 2 héttel korábbi virágzást eredményez.

Az ültetési mélység a hagymagumók méretétől és a fajta növekedési sajátosságától függően 6–12 cm.

A javasolt tőszám 60–70 db/m2. Az ültetési távolság a kedvező fényviszonyokat jobban biztosító ikersoros ültetéskor 10–18 + 7,5×7,5 cm.

A mini kardvirágokból 1 m2-re 80–100 db is ültethető.

Az ültetést követő beöntözés csak mérsékelt legyen, és ne hűtse le túlságosan a talajt. A talajhőmérséklet 6 héten át ne legyen több 12 °C-nál. A léghőmérséklet a 10 cm-es hajtáshosszúság eléréséig 14 °C fölé csak napfényes időben emelkedjék. Ezt követően a hőmérséklet eleinte 18 °C, később 20–21 °C is lehet. A mini kardvirágok egészen a virágzásig beérik 5–10 °C-kal. Amint a virágzat láthatóvá válik, a növényeket alacsonyabb hőmérsékleten tartsuk, mert ez adja a jó virágminőséget.

A napi egyszeri párásítást akkor kezdjük, amikor a hajtások a 10 cm-t elérték, és mindaddig folytassuk, amíg a virágok a hajtásban ki nem tapinthatók. Öntözéssel a talajt kissé nyirkosan tartsuk, az erős átnedvesedést kerüljük.

Tápanyag-utánpótlásról folyamatosan gondoskodni kell. Ez először kétleveles korban esedékes, majd a négyleveles állapot elérésekor meg kell ismételni, alkalmanként és négyzetméterenként 10–12 g nitrogén és kálium hatóanyagú műtrágyával. Ezen kívül 2–3 leveles kortól, különösen jó fényellátás esetén, hetente 2–3 ezrelékes töménységű, 16% N, 8,5% P és 7% K hatóanyag-tartalmú műtrágyával, Wuxallal vagy más levéltrágyával tápoldatozzunk.

Mivel a kardvirág magasra nő, hálózásra is szükség van. A háló kifeszítésére a 40 cm-es növénymagasság elérésekor kerüljön sor.

Az időzítés alapja, hogy a tenyészidő hossza alapján megkülönböztethetünk rövid (80 nap körüli), közepes (90 nap körüli) és hosszú (90 napnál hosszabb) tenyészidejű fajtákat. Ezek helyes összeválogatásával lehet megoldani a folyamatos virágellátást. Korai ültetés és rövid tenyészidejű fajták esetén a virágszedés már április elején elkezdődhet.

Szedés, tárolás, értékesítés

Vágásra, szedésre akkor érett a virágzat, ha a legalsó virág már feslik és a színét mutatja, mert ilyen állapotban szállítható a legjobban.

Ha a hagymagumóra a továbbiakban nincs szükségünk – és ez többnyire így van – a virágszárat tőben levághatjuk. Ha tovább akarjuk nevelni a hagymagumót, akkor a levelek egy részét hagyjuk meg oly módon, hogy szedéskor a kést a levelek és a szár köré nyomva vágjuk el a szárat.

Így azonban csak kis méretű és többnyire gombás betegségekkel fertőzött szaporulatot kapunk.

Az I. osztályú minőséghez szükséges a 130 cm-es szárhosszúság, amelynél a virágzat nem lehet 50–60 cm-nél rövidebb.

A csomózás, illetve kötegelés során a virágszálakat tízesével úgy rakjuk össze, hogy a bimbók felfelé álljanak, és az így összekötött csomó hátul lapos legyen. Ezt követően vízbe állítva és lehetőleg 4–6 °C-on tárolva több órán át szívassuk fel.

Szállítás előtt a kötegeket néhány órán át ajánlatos elfektetve szárazon tartani. Az így kissé meglankasztott virágszálak csomagban sem törnek. A fóliával bélelt kartondobozokban a virágzatok 1–2 napos szállítást, tárolást is károsodás nélkül elviselnek.

A másik tárolási mód az, hogy közvetlenül a vágás után a szárazon, kristályfóliába csomagolt virágokat –0,5 és +0,5 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. Ez hosszabb ideig tartó tárolást is lehetővé tesz.

Az elárusítóhelyen a levágott virágzatok függőleges helyzetben vízbe állítva, 12 °C-on 10–12 napig eltarthatók.

Virágoztatásra alkalmas fajták

Korai virágoztatásra azok a rövid tenyészidejű fajták alkalmasak, amelyeknek legalább a 70–80%-a értékesíthető virágzatot, egyenes és merev szárat hoz, virágai szép színűek és alakúak, továbbá ezek egymáshoz közel és egyenlő távolságra állnak.

A legkorábbi virágoztatásra alkalmasak

’Early Yellow’ – sárga;

’Friendship’ – rózsaszín;

’Goldstaub’ – sárga;

’White Friendship’ – fehér.

Középkorai vagy késői virágoztatásra ajánlottak

’Bonos Memory’ – lila;

’Blue Herold’ – kék;

’Eurovision’ – piros;

’Oscar’ – bordó;

’Red Majesty’ – piros;

’Rose Supreme’ – rózsaszín.

A színarány akkor kedvező, ha készáru 50%-a bordó és piros, 25%-a rózsaszín, 12%-a fehér és sárga, míg a fennmaradó 13% a választék gazdagítását szolgálja.

Növényvédelem

A legfontosabb a megelőzés, a korábban említett talajfertőtlenítés és a hagymagumó csávázása. Kihajtás után rendszeresen, lemosásszerűen permetezni kell a szúró-szívó szájszervű rovarok (pl. több tripszfaj) ellen, mert ezek nappal behúzódnak a levélhüvely alá, és csak így éri őket a permetlé. A kórokozók közül a leggyakoribb a botrítisz és a fuzárium. Fellépésükkor védekezni kell ellenük.

Rendellenességek:

  • A kihajtás elmaradása leggyakrabban a túl korai vagy túl mély ültetés következménye, de az ültetéskori alacsony talajhőmérséklet is előidézheti.

  • A virágzás kezdetén bekövetkező lankadás, virágpetyhüdtség és deformáltság utáni elhalás oka a gyökérváltás idején bekövetkezett kiszáradás. Kiválthatja a talaj levegőtlensége is.

  • Szárgörbülés a víz- és tápanyagellátás zavaraiból ered.

  • A levélcsúcs beszáradása a fokozat nélkül végzett szellőztetés következménye.

  • A levelek foltosodását a túl magas hőmérséklet okozza.

  • A virág foltosodását a rájuk kerülő öntözővíz idézheti elő.

Kála, tölcsérvirág – Zantedeschia spp.

A kála (Araceae család) immár 300 éve ismert növény. Magyarországon a menyaszszonyi csokor gyakori virága volt, az 1970-es években azonban háttérbe szorult. Napjainkban újra reneszánszát éli, a modern virágkötészet elemeként. Termesztését az import nem veszélyezteti, hiszen nagyon súlyos, éppen ezért szállítása igen költséges. Tartós vágott virág, de az utóbbi évtizedben nemcsak vágási célra, hanem cserepes növényként is nevelik. Termesztése mérsékeltházi körülmények között, üvegházban és fóliás berendezésben egyaránt lehetséges.

Zantedeschia aethiopica – kála

Származás, nemesítés

A kálanemzetségnek 8 faja ismert, valamennyi Afrika trópusi és déli részéről származik. Hazájukban évelő mocsári növények, húsos rizómát vagy gumót fejlesztenek, levelük lándzsa vagy nyíl alakú, az egylaki virágok torzsavirágzatba tömörülnek. A spatha tölcsér alakú.

A termesztésben 4 faja terjedt el:

  • a Zantedeschia aethiopica (syn.: Calla aethiopica)fehér tölcsérvirág – kertészeti szempontból a legjelentősebb faj. Fehér virágú, rizómás növény.

  • a Zantedeschia albomaculata – pettyes tölcsérvirág – virága fehér színű, sötét pöttyökkel,

  • a Zantedeschia elliottiana – aranysárga tölcsérvirág – virága sárga, kívül kissé zöldessárga árnyalatú,

  • a Zantedeschia rehmannii – piros tölcsérvirág – virága a nyílás kezdetén fehér színű, amely később lilás színűre változik, mindhárom faj pöttyös levelű.

A színes virágú fajok és a belőlük előállított hibridek gumót fejlesztenek.

A nemesítés további hibrideket hozott létre. A nemesítőmunka eredménye az igen változatos virágszínválaszték, amely a sárgától a piroson át az ibolyaliláig terjed.

Nemesítésével Németországban, Hollandiában, Angliában, Svájcban, az USA-ban és Új-Zélandon foglalkoznak. A nemesítési cél a vágott virágok esetében a nagy virágú, hosszú szárral rendelkező fajták, a cserepes növények esetében pedig a kompakt növekedési formájú, díszes lombozatú, rövid virágszárral rendelkező, gazdagon virágzó fajták előállítása.

A hazai termesztésben a legelterjedtebb faj a Zantedeschia aethiopica, amelynek őshazája Fokföld, Natal, ahol az ún. Calla-mocsarak jellegzetes növénye. Ezek a mocsaras rétek az esős évszakban megtelnek vízzel, a száraz évszakban kiszáradnak. Az esős évszakban a növény kizöldül, virágzik, termést érlel és növeli rizómáit, sarjakat képez. A száraz évszakban behúzódik, és az időszakot földbeli képlete, rizómája segítségével vészeli át. A virág – a többi meleg égövi hagymás, ill. gumós dísznövénytől eltérően – a rizómákon levő rügyeken belül, a száraz évszakban differenciálódik. Termesztésében is ezt az életritmust kell követni. Torzsavirágzata van, levele kalcium-oxalát-kristályokat tartalmaz, emiatt mérgező.

Hazánkban októbertől májusig virágzik. Vágási célra és cserepes termesztésre is felhasználják. Magyarországon vágott virágként a ’Weisser Herkules’ fajtát alkalmazzák a legelterjedtebben. Cserepes fajtái közül nálunk a legismertebb a ’Perle von Stuttgart’.

Környezeti igénye

Fényigény

A Zantedeschiaaethiopica virágképződése a nappalhosszúságtól független, azonban tűri és hasznosítja a nagy fényintenzitást, ezért célszerű kevés árnyékot adó termesztőberendezésben nevelni. A fő virágzási időben (a déli órákban) ajánlott enyhe árnyékolást teremteni számára a hőszabályozás miatt.

Virágzási idejét pihentetési idejének beállításával szabályozhatjuk.

Hőigény

Mérsékeltházi növény, fóliás termesztőberendezésben is virágoztatható. Hőmérsékletigénye a növény fejlődési stádiumától függ. Ültetés után 15–18 °C-on kell tartani. Miután a hajtások megjelentek, a levél növekedésének időszakában 12–15 °C-ra csökkenthető a hőmérséklet. A virágzási időszakban 12–18 °C az optimális. 18 °C fölött a virágszár és a levélnyél megnyúlik, a virágok eltarthatósága jelentős mértékben romlik, a 8–10 °C közötti hőmérséklet a virágnyílást késlelteti. A pihentetési idő alatt 18–20 °C-on, szárazon tartjuk az állományt, ekkor 25 °C-ot is elvisel. Ajánlatos enyhe talajfűtést is alkalmazni a termesztőberendezésben.

Vízigény

A kála rendkívül vízigényes, hiszen mocsári növény. A vízellátást a fejlődési stádiumnak megfelelően kell végezni. Telepítés után kis vízadaggal beöntözzük az állományt, hiszen a sérüléseken könnyen megindul a rizóma és a szár rothadása. A kihajtás után a vízadagot emeljük. A felülről történő öntözés növeli a páratartalmat, ezt az öntözési módot reggel alkalmazzuk, hogy a levelek estére felszáradjanak. A virágzási időszak előtt a vízmennyiséget lecsökkentjük, virágzáskor pedig ismét bőségesen öntözünk. A virágot óvni kell a nedvességtől a botrítiszfertőzés miatt. Április végén, május elején az öntözést befejezzük, ekkor a növény sárgulni kezd, lassan behúzódik, felkészül a nyugalmi szakaszra.

Talajigény

A talaj iránt nem túl igényes, kedveli a mélyen átdolgozott, laza vagy középkötött szerkezetű, humuszos, jó vízelvezető képességű talajokat. A közömbös és gyengén savas, 5,5–7,0 pH-érték közötti kémhatás optimális számára, de az enyhén lúgos talajt is elviseli.

Az utóbbi időben terjed a hidrokultúrás termesztése, különböző ásványi vagy szintetikus közegekben.

Tápanyagigény

Tápanyagigényes növény. Az optimális NPK-arány 2:0,8:1,2. Egész éven át kiemelkedő a nitrogénigénye, azonban a N-túladagolás hatására a fejlődés vegetatív irányba tolódik el, a szövetek lazábbá válnak, így a növények fogékonyabbak lesznek az Erwinia carotovora ssp. carotovora iránt. Ültetés után hetente egy, majd két alkalommal 0,2%-os töménységű N-túlsúlyos, a virágzás kezdetétől pedig hetente 2–3 alkalommal 0,2%-os P- és K-túlsúlyos tápoldatozást igényel. A tápanyagellátás megoldható lassan feltáródó műtrágyák (pl. Osmocote) adagolásával is.

Termesztés

A kultúra virágoztatása az év bármely szakára időzíthető. A következőkben a hazánkban legelterjedtebb technológiát ismertetjük. Eszerint a virágoztatás a késő ősztől késő tavaszig terjedő időszakban történik, míg a pihentetés a nyári holtszezonra esik.

Szaporítás és ültetés

A termesztésben a vegetatív szaporítási módokat, a tőosztást, a sarjak leválasztását és a szövettenyésztést alkalmazzák, valamint a színes virágú fajok esetében a gumóról történő szaporítást.

Virágzás után a növényeknek szükségük van 7–10 hetes nyugalmi időre, amely május vége és július vége közé esik. Ez idő alatt nem öntözzük a növényeket, azok teljesen behúzódnak. A töveket kétévente szedjük fel. Felszedés után a rizómát megtisztítjuk, leválasztjuk róla a továbbnevelésre alkalmas sarjakat, és feldaraboljuk úgy, hogy 2–3 rügyet tartalmazzon. Augusztus elején történik az ültetés, amely lehetséges a növényház talajába, ágyrendszerbe, 40×40 cm-es tenyészterületre (6–7 db/m2) vagy 5 literes konténerbe. A konténeres termesztés előnye a mozgathatóság. Ültetést követően beöntözzük a töveket és 7–8 hét múlva várható az első virág megjelenése. Ha nem szedjük fel a töveket, akkor nyugalmi időszakban nagyadagú szerves trágyát és 2%-os műtrágyaoldattal átitatott tőzeget juttatunk ki, majd bemunkáljuk a talajba.

Növényápolás

Ápolási munkái közül ki kell emelni az alsó és az elszáradt levelek eltávolítását. Nagyon levegőigényes kultúra, ezért gondoskodni kell a rendszeres szellőztetésről (a levelezés a növények jó levegő-ellátottságát is szolgálja). A termesztés során felmerülő egyéb ápolási munkákat a növény igényei szerint végezzük.

Virágszedés

A virág az optimális szedési állapotot akkor éri el, amikor a spatha kezd kicsavarodni, a spadixon láthatóvá válnak az első pollenek. A kála áltengelyes növekedésű, három levelenként két virágot hoz. A szedést kiszakítva végezzük: mutatóujjunkkal benyúlunk a levélnyélbe, és vigyázva, hogy a kialakulóban lévő másik virágot meg ne sértsük, kiszakítjuk a már kifejlődött virág szárát. (A vágásnál csonk marad, ami hamar rothadni kezd. Szakítással kisebb sebet ejtünk a növényen, amely hamar beszárad.) Az erőteljes tövek hozama októbertől májusig 12–16 szál között változik.

Osztályozása a virágszár hossza alapján történik:

Extra:

60 cm felett;

III. oszt.:

III. oszt.:

III. oszt.:

50–60 cm;

35–50 cm;

35 cm alatt.

Felhasználás előtt a virágokat néhány óráig vízben felszívatjuk. A szár felrepedését megakadályozhatjuk, ha a vízben 1% cukrot oldunk fel. A kála vázatartóssága igen jó, szobahőmérsékleten 2–3 hétig díszít. Hűtőtárolóban 4 °C-on 1 hétig tárolható, sok etilént fejleszt, ezért nem ajánlatos más virággal társítani.

Növényvédelem

Vírusos betegségek:

Kálasárgacsíkossága –(paradicsom-bronzfoltosság vírus);

Kálamozaik – (kála mozaik vírus).

Baktériumos betegségek:

Fitoftórás gyökérrothadás – (Phytophthora richardiae);

Ervíniás lágyrothadás – (Erwinia carotovora ssp. carotovora).

Gombás betegségek:

Fillosztiktás levélfoltosság – (Phyllosticta richardiae);

Cercospora, Colletotrichum, Gloeosporium fajok.

Állati kártevők:

Takácsatka (Tetranychus urticae);

Levéltetű (Neomyzus circumflexus).

Élettani betegség:

Levélsárgulás.

Frézia – Freesia hibridek

A frézia (Iridaceae család) elegáns formája, finom illata miatt kedvelt vágott virág. A nálunk leginkább elterjedt termesztéstechnológia szerint nyílási időszaka általában február-márciusra (Valentin-nap, nőnap) és részben áprilisra esik, de időzíthető május-júniusra, esetleg december-januárra is. Hőigénye a szegfűhöz hasonlóan alacsony, kultúraideje rövid (8–12 hónap).

Frézia-hagymagumó. a) felszedéskor a sarjakkal; b) a buroklevél alatt; c) keresztmetszetben

Botanikai leírás

A frézia nemzetség 19 faja Dél-Afrikában őshonos. Közülük elsőként a Freesia refracta fajt (visszahajló frézia) kezdték termeszteni, majd a nemesítés során az újabb fajtákat a F. armstrongii és a F. sparmannii bekeresztezésével állították elő. Az említett három faj a Fokföldi-fennsíkon él vadon. Szubtrópusi hazájukban a forró, száraz nyarat hagymagumó formájában nyugalomban töltik. A nyári hőség elmúltával, ősszel hajtanak ki, és a hűvös (8–10 °C-os átlaghőmérsékletű), csapadékos tél folyamán virágoznak. Virágindukciójukhoz 16 °C alatti hőmérséklet szükséges. A tél és a kora tavasz elmúltával nyárra ismét nyugalomba vonulnak.

Hagymagumójuk kihegyesedő tojás alakú. Gyökérzete egy-két darab erős, húsos húzógyökérből és számos vékony szívógyökérből áll. Az új hagymagumó a kihajtás után a régi fölött képződik, a szár aljának megvastagodásával. Közben az új húzógyökerek átnőnek a régi hagymagumón, és annak helyére húzzák a növényt. Virágzata egyszerű vagy összetett füzér, az ívesen oldalra hajló száron egy irányba néző virágokkal.

A frézia nemesítése mintegy 110 éve kezdődött, az első színfajtákat az 1920-as, 1930-as években állították elő.

Virágzó frézia növény. a) fővirágzat; b) oldalvirágzat; c) szár és tőlevelek; d) hagymagumó; e) húzógyökér

Míg az első fajtákat magról szaporították, a második világháború után a klónfajták is megjelentek. Ezek előnye az egyöntetűség és a kiemelkedő minőség (van köztük teltvirágú is). Hátrányuk, hogy idővel a vírusos betegségek miatt leromlanak. (A vírus a maggal nem terjed.) A Staaveren cég hozta elsőként forgalomba azokat a vírustesztelt, különleges minőségű klónfajtákat, melyek STER-ELIT megjelöléssel ma is a legjobbnak számítanak.

Környezeti igényei

Hőigény

A magvak optimális csírázási hőmérséklete 21–22 °C.

Nyáron a felszedett hagymagumók speciális hőkezelést kívánnak. Ezt a hagymagumókról való termesztésnél ismertetjük.

A magról nevelt állományt nyáron a szabadban neveljük. A túlzott felmelegedés ellen egy réteg zöld raschel-hálóból magasárnyékolót húzhatunk föléjük. Ilyenkor a természetes hőmérséklet jóval magasabb 17 °C-nál, és ez egyértelműen a vegetatív növekedést segíti elő.

Szeptember végén a növények fölé fóliaházat húzunk.

Ősszel és tél elején, a virágzás kezdetéig az optimális hőmérséklet nappal 12–15 °C, éjjel 10–12 °C. 17 °C felett a levélfejlődés felerősödik a virágképződés rovására, túl alacsony hőmérséklet hatására viszont a virágzatban csak 1–2 virág fejlődik ki.

A virágszár megjelenésétől a nappali hőmérsékletet napos időben 20 °C-ig emelhetjük.

Télen, ha tartósan borús az idő, 10 °C-on tartsuk az állományt.

A talaj hőmérséklete télen ne menjen 10 °C alá (öntözővíz előmelegítése), nyáron pedig ne emelkedjék 17 °C fölé (mulcsozás).

Fényigény

A frézia a szegfűhöz hasonlóan fényigényes növény. A nyári nagy fényintenzitást jól hasznosítja. Télen a hőmérsékletet a fényellátásnak megfelelően szabályozzuk. A nappalhosszúság iránt közömbös: nyáron és ősszel kinevelt tartalékából a téli rövidnappalos időszakban is virágzik.

Vízigény

A fiatal növények talaját – akár magról, akár hagymagumóról szaporítottuk – állandóan nyirkos, de nem túl nedves állapotban kell tartani.

A későbbiekben víz- és páraigénye a szegfűéhez hasonló. Kerüljük a kiszáradást, de a túlöntözést is. A növényházban a lomb kifejlődése után alsó öntözőberendezéssel vagy tömlővel öntözzünk, hogy a levelekre minél kevesebb víz jusson.

Talaj- és tápanyagigény

Ne termesszünk több évig egy helyen fréziát. Ne ültessük kardvirág vagy az Iridaceae család más képviselői után, mert sok betegségük, kártevőjük közös.

Talaj-előkészítése, alaptrágyázása, valamint N-, P- és K-igénye gyakorlatilag megegyezik a szegfűével, azzal a különbséggel, hogy alaptrágyaként 10–15 kg/m2 érett istállótrágya elegendő a szegfűnek adott 20–25 kg/m2 helyett.

A magról nevelt állomány fejtrágyázását a magvetés után 2 hónappal, a hagymagumóról nevelt növényekét az ültetés után 5–8 héttel kezdjük el, a szegfűnél leírt tápoldattal és időközökben.

Amint a szárban a bimbó megjelenik, megszüntetjük a tápoldatozást és a talajt is szikkadtan tartjuk, egészen a virágzás kezdetéig.

A virágzás megindulásával ismét tápoldatozunk, amit az elvirágzás utáni második hétig folytatunk, ezután végleg beszüntetjük a tápoldatozást.

Fajták

A magról szaporítható fajtákat általában szín szerint, ritkábban fajta szerint lehet beszerezni. A színek sohasem tökéletesen egyöntetűek. A színek ajánlott megoszlása: 40% sárga, 10% fehér, 25–25% kék és piros. Színkeveréket lehetőleg ne vásároljunk, mert a virágot a kereskedelem színek szerint kéri, keverékből a szétválogatás körülményes. Az import hagymagumóról termesztett klónfajták drágábbak, de egyöntetűbb, jobb minőséget adnak.

Termesztés

A frézia téli környezeti igénye a növényházi szegfűéhez igen hasonló, termesztésére ezért ugyanazok a berendezések alkalmasak. (Gyakran egy növényházegységen belül termesztik a két növényt.) Fóliás termesztőberendezésben különös gondot fordítsunk a szellőztetőberendezésre, mert a frézia nagyon levegőigényes növény.

Termesztésére két alapvető technológia terjedt el:

  • a magvetésről és

  • a hagymagumóról történő termesztés.

Termesztés magvetésről

A magvetés ideje április-májusban van. A program két részből áll, a palánta-előállításból és a palánták továbbneveléséből, majd virágoztatásából.

1 gramm magban körülbelül 100 szem van. A magvak kemény héjúak, ezért vetés előtt 24 óráig vízben áztatjuk (előtte a vízben kézzel átdörzsöljük, hogy lemerüljenek), majd nedves homokban elrétegezve, 20 °C-on 12–14 napig előcsíráztatjuk.

A megpattant magvakat szaporítóládába vagy a növényházban 1,2 m széles ágyakban, finoman elmunkált felszínre, szemenként vetjük, 5×12 vagy 4×12 cm sor- és tőtávolságra (a sárga és kék fajtákat ritkábban, a többieket sűrűbben).

A magvetést 1 cm vastagon darált tőzeggel takarjuk, és egyenletesen nyirkosan tartjuk. Hűvös időben az ágyakat fóliával borítjuk, az optimális hőmérséklet (22 °C) megteremtése végett. A nyár folyamán az állományt a tűző napon is nevelhetjük, esetleg 1 réteg raschelhálós magasárnyékolóval védve.

Sűrűn gyomláljuk, mert a frézia gyökerei kényesek a bolygatásra, különösen a kelés után.

A fréziát a szegfűhöz hasonlóan hálózni kell. A célra a 10×10 cm-es szegfűhálók megfelelőek. Három szint rendszerint elegendő.

Ha a szabadban neveltük, szeptemberben fóliát húzunk az állomány fölé.

A virágzás január végén kezdődik és április elejéig tart, a fővirágzás február-márciusban van. A virágzás után 2 héttel a tápoldatozást befejezzük. Az öntözővíz menynyiségét a virágzás után 4 héttel fokozatosan csökkentjük, a hatodik héttől a talajt hagyjuk teljesen kiszáradni. Eközben a lombozat fokozatosan lesárgul, szárad, a hagymagumó beérik. Az érett hagymagumókat felszedjük és letisztítjuk.

A frézia fontosabb virágoztatási sémája. 1. magvetésről; 2. hagymagumóról, a szokásos módon ültetve; 3. hagymagumóról, késleltetett ültetéssel

A hagymagumó tárolása

Ahhoz, hogy ősszel elültetve normálisan kihajtson, a május elején felszedett hagymagumó tárolási hőigénye (hőkezelése) a következő:

  • maximum 14 napig 18–20 °C-on (szárítás, osztályozás),

  • 13 hétig 27–31 °C között (nyári nyugalom),

  • ezt követően 1 hónapig, de legalább 2 hétig 13 °C körüli hőmérsékleten tároljuk, 65–70%-os relatív páratartalom mellett (virágindukció előkészítése).

A hőkezelés teljes időtartama tehát 2+13+2(+2) hét, azaz összesen 17–19 hét (4–4,5 hónap).

A megfelelő körülmények legegyszerűbben úgy teremthetők meg, hogy az anyagot először lyukacsos fenekű műanyag rekeszekben, árnyékolt növényházban vagy fóliasátorban tároljuk (a tűző nap ártalmas!). Ha a levegő túl száraz, lyukacsos fóliát borítunk a ládákra. Három hónap elteltével a rekeszeket 2–4 hétre hűvös helyiségbe (pl. száraz pincébe) visszük, ahol a virágindukciót előkészítő folyamatok lejátszódhatnak.

Helytelen tárolás (hőkezelés) esetén a hagymagumó „bebábozódik”: a tárolóban saját magából egy újabb hagymagumót fejleszt, ami csak további tárolás és ismételt hőkezelés után hajlandó kihajtani. (Tulajdonképpen egy éven át „elfekszik”.)

Virágoztatásra a legalább 4–5 cm körméretű hagymagumó alkalmas. Az ennél kisebbeket és a sarjakat ne dobjuk ki, hanem 2 °C-on (pl. hűtőszekrényben) a következő év februárjáig tároljuk. Ezután az előbb leírt hőkezelésben részesítjük, majd májusban a szabadba ültetjük és a magoncokhoz hasonlóan neveljük őket. Virágzásuk többnyire már novemberben megkezdődik.

Termesztés hagymagumóról

A hagymagumót saját magvetésből nyerjük vagy (klónfajták esetén) importból vásároljuk. Az állomány 4–5 éves utántermesztés után leromlik, ezért fel kell újítani.

Az ültetés ideje:

1. a hagyományos termesztésnél augusztus vége–szeptember (fővirágzás február–márciusban),

2. a késleltetett ültetésnél december– január (fővirágzás május–júniusban).

A kultúraidő mindkét esetben 4 hónappal rövidebb, mint magvetés esetén (elmarad a hagymagumó megnevelésének ideje). A hűtőtárolt hagymagumókat elvileg bármikor ültethetnénk és bármely időpontra virágoztathatnánk. A gyakorlatban azonban tavasszal és nyáron hiába ültetnénk, mivel utána sem a növényházban, sem a szabadban nem tudjuk biztosítani a virágindukcióhoz szükséges 13 °C-os, később pedig a virágzáshoz szükséges 15 °C-os (maximum 20 °C-os) hőmérsékletet.

A frézia-hagymagumók elültetése

Ültetéshez a hagymagumókat kézzel sekélyen az ágy talajába nyomkodjuk, majd 2–3 cm vastagon tőzeggel takarjuk. A tősűrűség a sárga fajtákból 150 db/m2, a piros és a fehér fajtákból 160 db/m2, a kékekből 130 db/m2.

1. Hagyományos termesztés (Magyarországon ez a program általános)

Ültetési idő: augusztus közepe és október közepe között. A fő virágzás február-március hónapra esik (6–7 hónapos kultúra). A virágzás az első virágok kinyílása után 4–6 hétig is elhúzódhat.

A program előnye, hogy különösen az augusztus-szeptemberi ültetésű kultúra induláskor még kedvező fény- és hőmérsékleti viszonyok között fejlődhet, a gumók beérésekor pedig ismét kedvezőek a környezeti tényezők. Jó a virágminőség és a hozam.

Ültetés után 6 hétig 16–17 °C-os talaj- és 18–20 °C-os levegő-hőmérsékletet tartsunk (begyökeresedés, levélfejlődés). Utána a virágindukcióhoz fokozatosan csökkentjük a hőmérsékletet 15–13 °C-ra. (A fényszegény január-februári időben még alacsonyabb is lehet.)

A továbbiakban a nevelés, virágszedés, behúzódtatás, majd a hagymagumók felszedése és hőkezelése a magról történő termesztésnél elmondottak szerint történik.

Virágzóképes hagymagumók:

4–5 cm körméretű,

5–6 cm körméretű,

6–7 cm körméretű,

7 cm körméret felett,

Sarjhagymagumók:

3 cm alatti körméretű,

3–4 cm körméretű,

4 cm feletti körméretű.

Az újra kiültetésre szánt hagymagumók felszedése, szárítása és hőkezelése között a hagyományos termesztésben legfeljebb 14 nap telhet el. Az osztályozás után a virágzóképes hagymagumókat 13–17 hétig (legfeljebb 17 hétig) 28–30 °C hőmérsékleten, 60–70%-os relatív páratartalomban hőkezeljük. A 17 hétnél hosszabb hőkezelési idő rontja a hagymagumók minőségét (kövesednek).

A további hőkezelés kétféleképpen történhet:

  • (2–)4 hetes tárolás 13 °C-on. Ez a módszer 7–15 nappal korábbi virágzást idézhet elő.

  • Tárolás 2 hétig 17 °C-on, majd 2 hétig 13 °C-on. Ez valamivel későbbi virágzást, de a virágszár megnyúlását indukálja.

A felszedéstől a kiültetésig így 4–5 hónap telik el. Az újraültetés augusztus közepétől október közepéig esedékes.

2. Termesztés késleltetett ültetéssel:

Ültetési idő: december-január.

A késői ültetésű kultúrához a hagymagumókat az előző évben a felszedés, válogatás után a szükséges ideig 1–2 °C hőmérsékletű hűtőházban tároljuk, nyugalmi állapotban tartjuk. Az ültetés előtt 4 hónappal kezdődően, azaz szeptember-októbertől el kell végezni a hagyományos termesztési programban leírt hőkezelést.

Az ültetés utáni 6–7 hétben 12–14 °C hőmérséklet szükséges, majd a hőmérsékletet 10 °C-ra csökkentjük. A fényerősség növekedésével a hőmérsékletet újra emeljük. A program lefutási ideje 5–7 hónap (virágzás május–júniusban). A levelek kisebbek, a szár rövidebb lesz. A javasoltnál alacsonyabb hőmérsékleten a minőség erősen romlik. Ez a program kevésbé alkalmas az elvirágzás utáni hagymagumó-nevelésre.

Virágszedés

A virágokat ollóval vágjuk. Egy virágzati száron több füzér is fejlődhet, ezek külön is levághatók, ha a száruk legalább 20 cm hosszú. A füzér akkor érett a szedésre, ha az első virág nyílni kezd.

A megszedett virágot méret és szín szerint osztályozva, 20–25-ösével kötegeljük, úgy, hogy a legkülső bimbók mindig körkörösen kifelé nézzenek, illetve laposan egymásra feküdjenek (így nem sérülnek, hanem védik egymást). Szállítás előtt vízben felszívatjuk.

A frézia kötegelése és dobozolása

Növényvédelem

A fréziának számos vírusos betegsége van. Ezek csíkoslevelűséget, szár-, levél- és virágtorzulást okozhatnak. A beteg növényeket időben távolítsuk el, a vírust terjesztő rovarok (elsősorban a tripszek) ellen permetezzünk, a leromlott állományt újítsuk fel.

A talajlakó kórokozók közül legveszedelmesebb a fuzáriumos hervadásé. Tünetei és az ellene való védekezés a szegfű fuzáriumos hervadásához hasonlóak, de magát a betegséget más gomba okozza (Fusarium bulbigenum). A gomba, ha a hőmérséklet túl magas, a hagymagumó tárolása folyamán is terjed. Védekezésképp a hagymagumót higanytartalmú szerekkel csávázzuk.

A levelet károsító kórokozók közül a heterospóriumos levélfoltosság (Heterosporium gracile), a szürkepelyhes rothadás (Sclerotinia fuckeliana) és a szürkepenész (Botrytis) fellépésére számíthatunk, különösen túlöntözött, sűrű állományban.

Kártevői elsősorban a tripszek, részben pedig az atkák és a levéltetvek.

A betegségek és kártevőik ellen hasonló időközönként permetezzünk gomba- és rovarölő szerek keverékével, mint a szegfűnél.

Holland nőszirom – Iris-Hollandica-hibridek (syn.: I. × hollandica)

A holland (hajtatási) nőszirom az év elején és részben a végén, de máskor is kivirágoztatható és tartós „egyvirágos”, szálas vágott virág.

Származása, morfológiai és fejlődési sajátosságai

Az Iridaceae családba tartozó faj hibrid származású, emiatt nem egységes az egyes fajták viselkedése. A két legfontosabb szülőfaja az ÉNy-Afrikában élő Iris tingitana, valamint a DNy-Európában őshonos I. xiphium. Eredeti termőhelyén mindkét faj kora tavasszal virágzik, majd a május-júniusi behúzódás után a forró nyarat nyugalmi állapotban tölti.

Ősszel, amikor a hőmérséklet 17 °C alá esik, újra indulnak és a talajfelszín fölé nyúló levélrozettát hoznak. Az enyhe mediterrán tél folyamán a hagyma átesik a vernalizáción, majd virágot differenciál. Az egyes virágrészek kezdeményeinek képződése a szokásostól eltérő és a következő sorrendben történik: A-, P1-, P2-, G-stádium.

Az I.-Hollandica-hibridek földfelszín alatti része valódi hagyma, ami évente újjáalakul (esetenként helytelenül még hagymagumóként szerepel a szakirodalomban). A virág színe fajtától függően kék, fehér, ill. sárga, valamint ezek különféle árnyalatai, ritkán kétféle színű is lehet.

Környezeti igényei

Fényigény

Fényigényesnövény. A fényszegény téli félévben ez a hajtathatóságának, illetve kivirágoztatásának az egyik korlátozója is lehet. Kiváltképpen nagy a fényszükséglete 3–4 héttel a kiültetés után, illetve 4–5 héttel a virágzás előtt. A nyári közvetlen erős napfénytől viszont árnyékolással védjük, ami egyben a talaj túlmelegedése ellen is hatásos.

Hőmérsékleti igény

A holland nőszirom mindig legalább valamivel fagypont felett lévő hőmérsékletet kíván.

A hajtatási hőmérséklet optimuma 15 °C, ezen a hőfokon 10–12 hét alatt kivirágzik.

27 °C feletti talajhőmérsékleten a hagyma virágzás helyett nyári nyugalomba vonul. A mi klímánkban ezért a nyár folyamán csak a talaj hatékony hűtésével tudjuk termeszteni, illetve virágoztatni: az állomány árnyékolásával, a talaj mulcsozásával és a talajfelszínre (a mulcs alá) fektetett gégecsövekkel, amelyen hideg kútvizet folyatunk át.

A behúzódás után a nyári nyugalom hőoptimuma 27–30 °C, időtartama minimum 2 hét. A további 30 °C-os hőmérséklet kényszernyugalomban tartja a hagymát. Ezen a hőmérsékleten történik akár 10–12 hónapig is a késleltetett virágoztatásokra szánt, ún. visszatartott hagymák tárolása.

A nyári nyugalmat (kényszernyugalmat) követő (és a mediterrán őszt imitáló) „hűvös periódus” hőmérsékleti optimuma 17 °C, időtartama minimum 2 hét, maximum 4 hét.

A 17 °C-os hűvös periódust követő „hideg periódus” (vernalizáció) optimális hőmérséklete 9 °C, időtartama 4–6 hét.

Termesztés

A virágoztatásra szánt hagymákat többnyire Hollandiából, esetleg Izraelből importáljuk. A korai termesztéshez mind a 27–30 °C-os, mind pedig a 17 °C-os, majd a 9 °C-os hőszakaszt általában a hagymaforgalmazó cégnél, a tárolóban kapják meg a hagymák. Mint említettük, a 30 °C-os szakasz akár 12 hónapig is nyújtható: ezt követően a 17 °C-os, majd 9 °C-os tárolás már a virágoztatásra való felkészítést szolgálja: a kettő időtartama együttesen 8 hét. (Korai-középkorai hajtatásokhoz 2+6 hét, később 4+4 hét). Az ezután, rendszerint repülőgéppel szállított hagymák ilyen hőkezelt állapotban, rövid hajtással a csúcsukon érkeznek meg, optimális esetben pontosan a virágoztatáshoz szükséges elültetésük időpontjára.

A holland nőszirom virágoztatási sémája

Korai hajtatásra csak a fajták egy része alkalmas. Középkorainak és későinek (a február eleje utáni hajtatásokhoz) már csaknem minden fajta hagymája alkalmas, többnyire ugyancsak teljesen hőkezelt állapotban, de a téli ültetésekhez, amikor a növényházban amúgy is alacsony a hőmérséklet, előzetes hűtés nélkül is.

A hagymák körmérete a február eleje előtti (korai) virágoztatásnál minimum 9–10 cm. Kivételt képeznek a ’Wedgewood’ fajta és sportjai, amelyekből a 8–9 cm-es körméretű hagymák is megfelelőek. A későbbi időpontokra időzített virágoztatásokhoz már minden fajtából megfelelnek a 8–9-es, vagy esetleg ennél is kisebb hagymák.

Az ültetés ideje oly módon határozható meg, hogy a kívánt virágzási időponttól (lásd 18. táblázat) visszaszámoljuk a kivirágoztatáshoz szükséges hetek számát (10–15 hét). Az ültetést a piac igényeinek megfelelően szakaszosan végezhetjük, egy-két hetes időközökkel.

18. táblázat - A holland nőszirom hajtatása, illetve időzített virágoztatása

Virágoztatási időszak

Elnevezése

Ültetés ideje

Virágzás ideje

Megjegyzés

1.

(igen) korai

szeptember elejétől

decemberben-januárban

első hagymatermésből, a legnagyobb méretű hagymákkal

2.

korai

október elejétől

február elejétől márciusig

első hagymatermésből, a legnagyobb méretű hagymákkal

3.

középkorai

november elejétől (vagy végétől)

márciustól–májusig

növényházban vagy fólia alatt

4.

szokásos (természetes, ill. normális)

február végétől vagy március elejétől

májustól–júniusig

nevelés többnyire már a szabadban, de még növényházban, ill. fólia alatt is lehet

5.

késői

május elejétől

augusztusban–szeptemberben

visszatartott hagymákkal, többnyire még a szabadban vagy már újra növényházban

6.

nagyon késői

júliustól

októbertől–decemberig

visszatartott hagymákkal, növényházban


A hagymákat, a tulipánhoz hasonlóan, általában a 20 cm mély rácsos, ill. lyuggatott aljú műanyag ládákba ültetjük, de ültethetők a helyi talajba is. Az ültetési távolság 6–9 cm, így a nettó négyzetméterenként elültetett hagymamennyiség 100–200 db.

Korai virágoztatáshoz ültetéskor a hagymák csúcsát legfeljebb éppen csak takarja az ültetőföld vagy -közeg. Késői virágoztatáshoz a hagymák mélyebb ültetése vált be.

Korai virágoztatások, hűtött hagymákkal

A korai virágoztatásokhoz biztonságosan fűthető termesztőberendezés – üvegház vagy nagy légterű fűtött fólia – szükséges. A hagymákat a megérkezés után azonnal ültetni kell. (Rövid ideig 9 °C-os tárolást kibírnak.) A begyökeresedés elültetés után meginduló folyamatával együtt jár a levél- és szárképzés is. A virág kezdeménye a fajták egy részénél (pl. a ’Wedgewood’ és sportjai) már a hidegkezelt hagymában kialakult, másoknál a kihajtás közben, illetve után differenciálódik. A jó fényellátás ezért létfontosságú. A léghőmérséklet az első két hétben 10–12, majd legfeljebb 13 °C körüli legyen, ami – különösen a hűtött hagymák esetében – fontos követelmény (különben a hűtés hatása elveszik). A megfelelő hőmérséklet a továbbiakban a kivirágoztatáshoz 15 °C. Napos időben se emelkedjen 18 °C fölé. Borús, vagy akár csak ködös, és emiatt fényszegény időben, kiváltképpen télen, néhány fokkal ezt még csökkenteni is kell, egészen a gyökereztetési értékre (10–12 °C). A hajtatás időtartama – az ültetéstől a virágzásig – fajtától és körülményektől függően 10–15 hét. Az éppen uralkodó fényviszonyoknak megfelelő optimális hőmérsékleti értéktől való elmaradás fokonként akár egy héttel is késleltetheti a virágzást.

Középkorai és kései virágoztatások hűtetlen hagymákkal

A későbbi időpontokra főképp fóliás berendezésekben hajtatnak. Novembertől februárig fólia alá, márciustól pedig a szabadba is ültethetünk. E célra az olcsóbb, hűtetlen és kisebb méretű hagymák is megfelelők, helybe kiültetve. Ez esetben azonban a hűtött hagymákhoz képest megnyúlik a hajtatási (kivirágoztatási) időszak, mivel a hagymák a hideg perióduson nem a tárolóban, hanem a kiültetés után a talajban esnek át. A kiültetett hagymákat legalább fagymentesen kell tartani. Ezt legkorábban januártól kezdődően fokozatosan váltsa fel a hajtatásuk megindítását szolgáló mérsékelten meleg hőmérsékletre történő felmelegítés, 13–15 °C-ra.

Virágszedés

Szedni naponta egyszer, a kora reggeli időszakban a legkedvezőbb. A korán virágzók akkor vághatók, ha bimbóik megnyúltak. A későbbiekben a virágok színe már jól látható legyen. A virágszárat késsel tőben kivágjuk vagy inkább kitörjük. Gyakoribb azonban a hagymából való kihúzása, miáltal megnő a szárhosszúság. Ezután az alsó, etiolált szárrészt legkésőbb vázavízbe állítás előtt le kell vágni.

Iris × hollandica ágyásba kiültetve

Iris × hollandica levágott és kötegelt virágai

Előírt a legalább 40 cm körüli szárhosszúság. Az épp fakadó, bimbós, 6–7 cm hosszú virágot a levelek nem takarhatják. Le szokás vágni a levelek túl hosszúra nyúlt, vagy elhalt, sárgásbarna csúcsát.

A csomózás, illetve kötegelés tízesével történik, a szárak alsó harmadában, valamint a virágfejek alatti szoros átkötéssel. Gumigyűrűk felhasználásával gyorsabb a munka. A kötegelt virágokat 6–8 órán át, de legalább 90 percig hideg vízben felszívatjuk.

A tárolás hűtőben 2 °C-os hőmérsékleten, vízbe állítva vagy szárazon is megoldható. 1000 m2-es termesztőterület hűtőtárolótér-igénye mintegy 7 m3.

Kiszerelés, csomagolás. A csomókat egyenként műanyag-, illetve kristályfólia tasakokba csúsztatjuk, ami a virágok védelme mellett a teljes kinyílásukat is gátolja.

Virágoztatható fajták

A legfontosabb fajtákat soroljuk fel, zárójelben a termesztőberendezésekben lehetséges virágoztatási időszakukkal:

’Wedgewood’ – kék (1.,–2.,–3.,–4.,–5.,–6);

’White Wedgewood’ – fehér (1.,–2.,–3.,–4.,–5.,–6);

’Ideal’ – kék (1.,–2.,–3.,–4.,–5.,–6);

’Prof. Blaauw’ – sötétkék (2.,–3.,–4.,–5.,–6);

’Yellow Queen’ – sárga (3., 4.);

’Marquette’ – krém-fehér (3., 4., 5);

’White Excelsior’ – fehér (3., 4., 5);

’White Perfection’ – fehér (3., 4., 5);

’White Superior’ – közel fehér (3., 4., 5);

’White van Vliet’ – fehér (3., 4., 5);

’Dominator’ – kék (3., 4., 5);

’Hildegarde’ – világoskék (3., 4., 5);

’Imperator’ – indigókék, sötétkék (3., 4., 5);

’Purple Sensation’ – ibolyaszín (3., 4., 5);

’Sapphire Beauty’ – azúrkék (3., 4., 5);

’Toreador’ – sötétkék (3., 4., 5);

’Golden Harvest’ – aranysárga (3., 4., 5);

’Symphony’ – sárga + fehér (3., 4., 5);

’Blue Magic’ – sötétkék (3., 4., 5., 6);

’Royal Yellow’ – sárga (4.).

A kedvező színarány: zömében kék, illetve kékeslilás, kiegészítve némi fehérrel és sárgával.

Növényvédelem
  • A fuzáriumos gyökérrothadás korai fertőzése elgörbüléseket idéz elő.

  • A mikoszferellás betegség mindeddig a holland nőszirom legismertebb betegsége. Miatta sárga pettyek mutatkoznak. Védekezés: kihajtástól kezdve egy-két hetenkénti kombinált hatóanyagú gombaölőszeres permetezés, nedvesítőszerrel kiegészítve.

  • A penicilliumos betegség és a rizoktóniás betegség által fertőzött hagyma sokszor már ki sem hajt.

  • A (dohány-) tripsz a bimbók borítólevelein fehértől szürkébe játszó és nem élesen határolt szívásfoltokat idéz elő. Védekezés a megelőzésen kívül a kártevők vagy kórokozók fellépésekor a hatékony növényvédőszeres kezelés.

Rendellenességek

  • Virágelvetélés a sikertelenségek leggyakoribb oka, emiatt alaposabban kell vele foglalkozni:

    • fellépése minden fejlődési szakaszban fenyeget. Legnagyobb a veszély akkor, amikor a virágszár erősen kezd növekedni,

    • kiváltó okai pontosan és egyértelműen még nem mindig határozhatók meg. Valószínűnek látszik azonban, hogy a növekedésben beállt zavar idézi elő: tápanyag- vagy nedvességhiány, esetleg mindkettő.

  • A virágbimbó hüvelyben rekedése, vagy a szárra szögben álló virág, a magház alatti szárrész elgörbülése miatt, leginkább a túlhűlésnek a következménye.

  • A virágzás elmaradása, vagyis a teljes meddőség akkor következik be, ha a hajtatott hagymában a virágrügy fejletlen, és/vagy nem tud kifejlődni. A leggyakrabban akkor fordul elő, ha az előkezelt hagymák szállításuk közben és kiültetés előtti esetleges tárolásuk során rosszul hűtött térben vannak. Hasonlóan káros hatású még a korai hajtatásban az ültetés utáni túl magas talaj- és léghőmérséklet.

  • A „vékonynyakúság”, ami miatt a virágszár (kocsány) képtelen megtartani a virágfejet, mészhiányból adódhat.

  • A levélcsúcsszáradás, a határán barnásvörös elszíneződéssel, leginkább a nyár közepén és a víz hiányában adódó szárazság miatti korlátozott gyökérműködés látványos következménye.

  • A túl erős lombképződés oka főképpen tápanyag-kiegyenlítetlenségből adódó egyensúlyzavar.

Liliom – Lilium

A liliomok az elmúlt 10 év során az egyik legfontosabb növényházi vágott virággá küzdötték fel magukat. Nyugat-Európában a 3–4. helyen, nálunk a 6–8. helyen szerepelnek a toplistán. Népszerűségüket az új fajták szépségének, jó vázatartósságának és kiváló időzíthetőségének köszönhetik. Míg hajdan a hagyományos fehér vagy madonnaliliom (Lilium candidum) elsősorban szabadföldi parasztkerti virág volt, és július elején, virágzásának idején esetleg a templomok díszítésére használták, a mai színes virágú fajtákat az év minden szakában szívesen vásárolja a nagyközönség. A törpe növésű vagy törpésített fajtákat a vágott liliomnál ugyan jóval kisebb mennyiségben, de cserepesen is forgalmazzák.

Magyarországon a vágott liliomok túlnyomó többségét holland import hagymából hazai termesztők állítják elő, és ez valószínűleg a jövőben is így lesz. A liliomhagymát ugyanis a virágoztatáshoz szükséges minőségben Magyarországon nehéz gazdaságosan megnevelni és hidegkezelni. A levágott virág viszont rosszul bírja a szállítást nagy terjedelme és törékenysége miatt. A hagymák rendszeres importját (esetleg egy-kétszeri gyengébb minőségű utánvirágoztatással) a folyamatos fajtaváltás is szükségessé teszi.

A liliomok származása és nemesítése

A nemesítésben részt vevő fontosabb alapfajok

A Liliaceae családba tartozó Lilium nemzetség mintegy 74 faja az északi félteke mérsékelt és meleg-mérsékelt égövében él. Közülük a kertekből közismert L. candidum (fehér vagy madonnaliliom), L. bulbiferum var. croceum – (syn.: L. croceum – sáfrányszínű liliom) és a hozzá igen hasonló alapfaj, a L. bulbiferum (tűzliliom) Dél-Európában honos. Árnyas, üde erdeinkben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek) nálunk is előfordul a L. martagon (turbánliliom).

A ma vágásra vagy cserepes hajtatásra termesztett fajták szülőfajai főként a Távol-Keletről származnak. Közülük a L. auratum (aranycsíkos liliom), a L. dauricum (dauriai liliom) és a L. speciosum (pompás v. japán liliom) magas termetűek, 100–180 cm-es virágszárral. A L. longiflorum (húsvéti v. hosszúcsövű liliom) alacsony termetű (60–80 cm magas), feltűnően hosszú csövű és ferdén lecsüngő fehér virágokkal.

Az európai fajok közül a L. bulbiferum var. croceum és a L. bulbiferum vett részt a nemesítésben.

Nemesítés, fajtacsoportok

A liliomok nemesítése már a század elején megindult, de csak a II. világháború után vett nagy lendületet. A felsorolt (és néha egyéb kisebb jelentőségű) fajok keresztezéséből létrejött fajtacsoportok több generációja váltotta azóta egymást: A 20 éve még legdivatosabb Mid-Century-hibridek ma már történelmi ereklyének számítanak, illetve beolvadtak az ázsiai hibridek csoportjába. Nem lehet tudni, hogy a most elterjedt fajtacsoportokat mikor váltják fel a még újabbak. Ennek előrebocsátásával napjaink legfontosabb fajtacsoportjai a következők:

Liliom-fajtacsoportok virágtípusai

Ázsiai hibridek

Vágott virágként a legelterjedtebb fajtacsoport, de cserepesen is nevelhetők. Virágszáruk 80–120 cm magas, rajta 5–7, esetleg több virággal. A virágok kinyílva 7–11 cm átmérőjűek, széttárt tölcsér alakúak és igen változatos színűek: a mélyvöröstől a liláspiros árnyalatokon keresztül a világos narancssárgáig. Illatuk alig van. Tenyészidejük viszonylag rövid (a hagyma elültetésétől a virágzásig 70–80 nap), vázatartósságuk igen jó: a 2–2,5 hetet is elérheti. Igényeik viszonylag mérsékeltek: a kertbe kiültetve humuszban gazdag talajon és védett fekvésben, a szabadban is több éven át megmaradnak.

Oriental hibridek

Az oriental-hibridek az utóbbi években terjednek nálunk. Magasságuk és felhasználásuk mint az ázsiai hibrideké, de egy száron kevesebb (1–3–5), viszont igen nagyméretű, 15–18 cm átmérőt is elérő virágot hoznak. Az egyes virágok oldalra állnak és különlegesen szép megjelenésűek: a tányérszerűen széttárt, ívesen visszahajló végű, széles lepelleveleket fehér alapon széles bíborvörös vagy lilásrózsaszín sávozás díszíti, elmosódó pettyezett szegéllyel.

A virágok kellemes, egzotikus illatúak. Az oriental hibridek szépsége hoszszabb tenyészidővel (110–120 nap), nagyobb érzékenységgel és valamivel rövidebb (1,5–2 hetes) vázatartóssággal párosul. Előállítási (és értékesítési) áruk ezért nagyobb, mint az ázsiai hibrideké. (A kertbe kiültetve általában 1–2 év alatt elpusztulnak, „kikopnak”, részben a talaj, részben pedig a téli hideg miatt.)

Vágásra hajtatott liliom a virágzás idején

Cserepesen termesztett (törpített) liliom

L. longiflorum fajták és L. longiflorum-hibridek

A L. longiflorum fajták főleg az USA-ban népszerűek, mint húsvétra időzített cserepes virágok („Easter Lily”), de kisebb mennyiségben Nyugat-Európában és nálunk is feltűnnek cserepesen vagy vágottan. Termetük alacsony (60–80 cm), 1–3-asával fejlődő, lehajló, csöves trombitaszerű virágaik fehérek vagy krémszínűek és igen nagyok.

LA-hibridek

A L. longiflorum (L) és az ázsiai hibridek (A) keresztezéséből jöttek létre. Szármagasságuk 80 cm körüli, 2–3-asával fejlődő nagy és keskeny tölcsér alakú virágaik ferdén lefelé hajlanak, változatos pasztellszínűek.

Vágásra és cserepes virágnak alkalmasak.

Botanikai leírás, növekedési és fejlődési sajátosságok

A liliomok kivétel nélkül az üde talajú termőhelyek növényei. A fajok és fajták nagy része nálunk is télálló, vagy legalábbis őszi kiültetésből a talaj takarásával a szabadban is átteleltethető. Ez esetben a kihajtásuk tavaszra, virágzásuk pedig a nyár elejére (június végére vagy inkább július elejére) esik. Elvirágzás után magot érlelnek, majd nyárra behúzódnak, és csak a következő év tavaszán hajtanak ki újra. Kivétel a L. candidum, amelyik rövid nyári pihenő után augusztus végére levélrozettát fejleszt, és azzal telel át.

A liliomok hagymája – a többi virághagymától eltérően – nem zárt, hanem lazán „csokrosan” szétálló, vaskosan húsos pikkelylevelekből áll. A szélső, laza pikkelylevelek könnyen leválnak és alapjukon sarjhagymácskákat képeznek.

Gyökereik ugyancsak húsosak és a hagyma behúzódása után is megmaradnak. Fontos szerepük van a tápanyagtárolásban, ezért a felszedett hagyma gyökereit védenünk kell a kiszáradástól.

A legtöbb liliomfaj többféle gyökeret fejleszt.

A hagyma tönkjéből

  • vastag húzógyökereket (szerepük a hagyma rögzítése és mélyebbre húzása) és

  • vékonyabb tápanyagfelvevő gyökereket.

A hagyma fölött, a szár föld alatti részéből gyakran

  • ún. szárgyökereket is fejleszt, amelyek a talaj felső rétegeinek víz- és tápanyagkészletét hasznosítják.

A szárgyökerek a virágszár megtartásában (kipányvázásában) is szerepet játszanak, többek között ezért is fontos, hogy a liliom hagymáját elég mélyre ültessük.

A liliom hagymája évről évre folyamatosan növekszik. A szabadföldi termesztésben kb. 3 év szükséges, míg a kiindulási anyag (mikroszaporított vagy pikkelyről nevelt, kisebb borsó nagyságú hagyma) eléri a virágzóképes (minimum 10–12 cm körméretű) méretet.

A liliom virágoztatási sémája

A virágoztatásra szánt hagymák a felszedés után megfelelő hőfokon hűtőtárolva kb. 6 hét alatt átesnek a nyugalmi stádiumon. Ezután tárolásuk – igénytől függően – akár 15 hónapig is folytatható, vagy a tárolóból kiszedve, bármikor indíthatjuk a hajtatásukat.

Környezeti igények

Hőigény

A frissen felszedett hagymák optimális tárolási hőmérséklete az ázsiai és az oriental hibridek esetében 0–2 °C, a L. longiflorum és hibridjei esetében 4–7 °C körül van. Ezen a hőmérsékleten kb. 6 hét alatt átesnek a nyugalmi állapoton. (A pontos hidegkezelési optimum fajtánként változik.) Ezután, ha tartós tárolásra szánják őket, –0,5 – –1,5 °C-ra fagyasztják. Az ilyen hagymákat később fokozatosan kell kiengedni és néhány órára langyos vízbe áztatni. Rövid időtartamú tároláshoz 2 °C körüli hőfokon tartjuk a hagymákat. Fontos, hogy ültetésig a hőmérséklet ne emelkedjen 10 °C fölé, mert a hidegkezelés elveszti hatását és később elmaradhat a virágzás.

Az elültetett hagymák az első 2–4 héten a begyökeresedéshez alacsonyabb, később a kihajtás után a virágzásig magasabb hőmérsékletet igényelnek. A begyökeresedés optimális hőmérséklete fajtacsoporttól függően 3–6 °C, a hajtatási hőmérséklet éjjel 13–17 °C (ázsiai hibrideknél 13 °C, orientál hibrideknél 17 °C) között változik, nappal 20–22 ° C között az optimális.

Fényigény

A liliom közepes fényigényű növény. A növényházban a tavaszi és az őszi hónapokban árnyékolás nélkül neveljük, a nyári virágoztatásnál célszerű árnyékolni a túl nagy meleg és a napégés ellen.

Ha viszont a késő őszi vagy a téli fényszegény hónapokban, a rövid nappalok idején indítjuk a virágoztatását, a kihajtás pillanatától kezdve feltétlen hosszúnappalos pótmegvilágítást kell adni: október közepétől március elejéig az ázsiai hibridek 24 órás, az oriental hibridek 18 órás megvilágítást kívánnak (napos időben is!), minimum 4000 lux fényerősséggel. Ez azért fontos, mert a liliom virágkezdeménye nem a hagymán belül (a tárolás során) alakul ki, hanem a kihajtás után 6–8 héttel, a 10–15 cm-es hajtások csúcsmerisztémájából. A természetben ez május elején, a hosszú nappalok idején van. A téli hajtatásban, ha kevés a fény és rövid a nappal, a hajtásokon nem differenciálódik virág, sőt a növény a már kialakult virágbimbóit is elrúghatja.

Nyáron viszont a túlzott fényerősség ugyancsak rendellenességeket (pl. napégést) okozhat, ezért árnyékolni kell (2 hétig dupla, utána szimpla raschel-háló).

Víz- és talajigény

A liliomok laza szerkezetű, tápanyagban és humuszban gazdag talajt és állandó, egyenletes vízellátást igényelnek. A talaj kémhatása mérsékelten savanyú legyen (6–6,5 pH). Különösen fontos ez az oriental hibrideknél, melyek a lúgos kémhatású, erősen meszes talajokon szenvednek, sőt elpusztulnak. A sótartalom nem lehet nagy (maximum 1 g/l, illetve 1–2 mS-es EC érték), az öntözéshez és tápoldatozáshoz pedig lágy vagy lágyított vizet használjunk.

Jó termesztőközeg például a humuszban gazdag termőföld, vagy ennek (1:1 arányú) tőzeges keveréke. Ha a növényház talajában többször egymás után termesztünk liliomot, a talajt fertőtleníteni kell.

A fejlődéshez szükséges tápanyagokat kezdetben a hagyma tartalékai adják. Kiegészítő tápanyag-utánpótlásra általában azután van szükség, hogy a növények elérték a 20 cm-es magasságot, csak eddigre fejlődik ki ugyanis a szárgyökérzet, amely a tápanyagok felvételében szinte kizárólagos szerepet játszik. A tápanyag-utánpótlást 0,5–1 ezrelék töménységű tápoldattal végezzük, amelynek NPK-aránya 4:1:3 vagy 3:0:3. A tápoldatozás minden egyes vagy minden második öntözésnél ajánlott.

Termesztőberendezések

A liliomot, a termesztés szezonjától függően, a legkülönbözőbb berendezésekben virágoztathatjuk: fűtött vagy fűtetlen növényházakban és fóliasátrakban is. Egy a fontos: télen és nyáron egyaránt tudjuk tartani az optimális hőmérsékletet, nyáron pedig legyen jól átszellőztethető és ne melegedjen túl a berendezés. Nyári virágoztatáshoz elvileg ősszel vagy tavasszal a szabadba is ültethetjük a hagymát. A bimbók megjelenésétől kezdődően azonban ilyenkor is védeni kell az állományt az időjárás viszontagságaitól, nehogy a szél vagy jégverés összetörje, vagy az erős napsütés megperzselje. A védelem legegyszerűbb módja, ha az ágyások fölé raschel-hálóból magasárnyékolót húzunk.

Termesztés

A hagymák elültetésétől a kivirágzásig az ázsiai hibrideknek minimum 70–84 napra (10–12 hét), az oriental és a L. longiflorum-hibrideknek 100–120 napra (14–17 hét) van szüksége. Ennek ismeretében a hűtőtárolt hagymák megrendelésének, tárolásának, majd ültetésének ütemezésével a virágzást gyakorlatilag az év bármely szakára időzíthetjük.

A liliom folyamatos növényházi virágoztatásának menete

Frissen leszállított, hidegkezelt liliomhagymák, rostos tőzegbe rétegezve. Jól láthatók a hagymák lazán álló pikkelylevelei, valamint a húzógyökerek, amelyek a behúzódás után (és a tárolás folyamán) is megmaradnak

A növényház talajába kiültetett liliom, egy héttel a hajtatás kezdete után. A hálót már a telepítéskor a talajfelszínre fektették, hogy megkönnyítse a sorok és tövek elrendezését. Az ültetés az ágy két szélén ikersorba, középen egyes sorokba történt

Mint már említettük, a növényházi liliomtermesztéshez a hagymákat többnyire Hollandiából importáljuk. Ezek hidegkezelten, fóliával bélelt kartondobozokban, nedves tőzegbe vagy faforgácsba rétegezve, hűtőkamionban érkeznek. Megérkezésük után azonnal ültessük, vagy az ültetésig 0–2 °C közötti hőmérsékleten tartsuk őket, hogy virágzóképes állapotukat ne veszítsék el.

Az ültetés vágási célra a növényház talajába, ágyrendszerbe vagy rácsos hagymaládába történhet, többnyire tőzegbe.

A ládás ültetés előnye, hogy az első 3–4 héten (a kihajtásig) a ládákat egymásra rakva a hagymák sötét helyen is tárolhatók, így kevesebb ideig foglalják a növényházat.

A tősűrűség 10–12-es körméretű hagymákból 70–80 db, a 12–14-esekből 60–70 db, a 14–16-osokból 50–60 db egy nettó négyzetméterre számolva. A nagyobb hagymák térigénye nagyobb, de ez a helyveszteség megtérül a jobb virágminőségben és a nagyobb értékesítési árban.

Nyáron általában sűrűbben, míg télen ritkábban ültetünk a gyengébb fényellátás miatt. Olyan mélyre ültessünk, hogy a hagymák csúcsa télen 6–8 cm-re, nyáron 8–10 cm-re kerüljön a talajfelszín alá. Erre a mélységre az egyenletesebb talajhőmérséklet érdekében és a szárgyökerek kifejlődéséhez van szükség.

Növényházba kiültetett liliom a bimbófejlődés kezdetén. A tápoldatozást ilyenkor már el kell kezdeni

Egy hagymástól kiemelt, tő az előző képen bemutatott állományból. Alul jól látható az anyahagyma, fölötte a tápanyagfelvételre képes szárgyökerek

Ládásan hajtatott liliom. A ládás hajtatás előnye, hogy hely- és energiatakarékos, hátránya, hogy igen munkaigényes

A cserepes értékesítésre szánt hagymákat mérettől függően 12-es, 14-es, esetleg 16-os cserépbe ültetjük tőzeges földkeverékbe. Annak érdekében, hogy a hagyma elég mélyre kerüljön, csak félig, harmadig töltsük meg földdel a cserepet, és utána helyezzük bele, majd takarjuk földdel a hagymát. A cserepes liliomot a kihajtásig általában rácsos műanyag ládákban tartják, és csak a hajtások megjelenése után hordják be a növényházba.

A továbbiakban az egyes fajtacsoportok nevelése és kivirágoztatása némileg különböző technológia szerint folyik.

Ázsiai hibridek virágoztatása

Az elültetett hagymákat az első 2–4 héten (a begyökeresedés idején) 3–6 °C-on tartsuk. A kihajtás után 15–21 °C körüli nappali és 10–13 °C-os éjszakai hőmérsékletre törekedjünk.

A hajtások előtörésig nem, vagy csak minimálisan, később valamivel bővebben öntözzük. Rendszeres öntözés attól kezdve kell, hogy a hajtások 10–15 cm magasak és leveleik kibomlottak. A bimbókezdemények megjelenésétől kezdve tápoldatozunk, a korábban leírtak szerint.

Virágzásukhoz decemberi és január eleji ültetésből minimum 80 napra, későbbi ültetésekből körülbelül 70 napra van szükség.

Oriental hibridek virágoztatása

Termesztésmenetük hasonló az ázsiai hibridekéhez, azzal a fő különbséggel, hogy a számukra optimális hőmérsékleti értékek részben magasabbak. Bár az ültetés után a begyökeresedéshez itt is 3–6 °C-ot tartunk, a kihajtás után éjjel-nappal 17–18 °C az optimális (nappal árnyékolni, szellőztetni kell, ill. ajánlott a levegő keverése, mozgatása). Kultúraidejük is lényegesen hosszabb: 120 nap körül van.

L. longiflorum- és az LA-hibridek virágoztatása

Kultúraidejük az ültetéstől a virágzásig fajtától függően minimum 90–120 napig tart. Általában magasabb hőmérsékleteket igényelnek az előző két csoportnál a fejlődés valamennyi fázisában.

A hagyma nyugalmi állapotának lezajlásához fajtától függően 5–7 °C-os hűtőtárolás szükséges, legalább 6 héten át.

Az így hidegkezelt hagymákat az ültetés után a hajtások megjelenéséig 18–20 °C-on, a hajtás megjelenésétől a viráginiciálás kezdetéig (12–16 cm-es hajtásméret) 15–18 °C-on tartsuk. Ezután 15 °C körüli éjszakai és 18 °C-os nappali hőmérsékletre törekedjünk, egészen a szabad szemmel is látható virágbimbók megjelenéséig. A virágbimbós állapottól a virágzásig 14–17 °C közötti értékeket tarthatunk, attól függően, hogy lassítani vagy gyorsítani kívánjuk a virágnyílást.

Virágszedés

A virág szedésre akkor érett, ha a legalsó bimbók teljesen kifejlődnek és fajtákra jellemző színüket mutatják. Félig vagy teljesen nyílott virággal a liliom rosszul tűri a szállítást (törik). Ha elkezdődött a virágzás, lehetőleg naponta szedjük, mert a tövükön hagyott virágok kinyílnak, „leöregednek”.

Oriental hibrid vágott liliom a szedés és kötegelés után

A virágot általában tőből vagy a tőhöz közel, éles késsel vagy ollóval vágjuk le, hogy szára minél hosszabb legyen. Különlegesen hosszú szár érdekében a szárat hagymástól vagy anélkül tőből kitépjük, és úgy vágjuk az alját simára.

A vágott virágot mérethosszúság és a virágzatban lévő bimbók száma alapján osztályozzuk, majd tízesével kötegeljük. Ezután célszerű Chrysal-oldatba állítva 20–30 percig felszívatni, majd lehetőleg mielőbb értékesíteni. A vágott liliom vízbe állítva, 4–5 °C-on legfeljebb 5–6 napig tárolható. A tovább tárolt virág elöregszik, bibéje túlnő vagy az alsó bimbók kinyílnak. Az esetleg kinyílt virágok portokjait le kell csípni, mert a sok sárgásbarna virágpor beszennyezi a lepelleveleket, de később a vásárló ruháját is.

Cserepes liliomok nevelése

Cserepes liliomnak az alacsony termetű fajták, elsősorban a L. longiflorum és hibridjei a legalkalmasabbak, de az ázsiai és az oriental hibrideket is nevelik ilyen módon.

A termesztésmenet – a cserepezéstől eltekintve – lényegében azonos a vágott lilioméval, azzal a fő különbséggel, hogy nem magas, hanem lehetőleg minél alacsonyabb növények elérésére törekszünk, erős, zömök és sűrűn leveles szárral. Ennek érdekében minél több fényt (télen pótmegvilágítást) adunk, hogy ne nyúljon meg a növény; alacsonyabb vagy speciális „fordított” nappali-éjszakai hőmérsékletet tartunk, vagy – ami a legegyszerűbb és legáltalánosabb – a növényeket 10 cm-es hajtásállapottól kezdve törpítőszerekkel kezeljük.

Növényvédelem

A kórokozók közül leginkább a szürkepenész léphet fel a bimbókon, túl nagy páratartalom esetén. Vigyázni kell ezért, hogy a növények éjszakára (az esetleges nappali párásítás után) mindig leszáradjanak.

A különböző gyökérrothadásos betegségek hiányos talajfertőtlenítés vagy erős túlöntözés esetén jelentkezhetnek. A vírusos betegségek a liliomhagymák fokozatos leromlását okozzák. Ezért is fontos a rendszeresen importált (vírusmentes) szaporítóanyag felhasználása. Ha utántermesztjük a hagymákat, a termesztőházat vektorhálóval védjük és/vagy rendszeresen permetezzünk a vírusokat terjesztő levéltetvek ellen.

A kártevők közül elsősorban a levéltetvek, néha pedig a meztelen csigák ellen kell védekeznünk.

Rendellenességek

  • vontatott kihajtás, törpeszártagúság, a virágzás elmaradása – az elégtelen hidegtárolás;

  • virágzás elmarad, lehullik a bimbó – a téli fényhiány;

  • leszárad a bimbó, megég a levélszél – nyáron a magas hőmérséklet és a száraz levegő;

  • „megég” a gyökér, visszaesik a fejlődés – a talaj túl nagy sótartalma, vagy nyers istállótrágya felhasználása.