Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

16. fejezet -  Rodenticidek

16. fejezet -  Rodenticidek

A rágcsálók irtására egymástól eltérő hatású szereket használnak. Ha a rágcsálót föld alatti járatában akarják elpusztítani, a régi, füstös lőpor hatóanyagaiból álló keveréket használnak. A KNO3, kénpor és faszénpor elegye például hörcsög járatába helyezve és meggyújtva mérgező gázokká (SO2, CO) ég el, a nem mérgező, de az oxigént a járatból kiszorító CO2 hatása sem elhanyagolható. Szintén a járatba helyezik a mérgező foszfor-hidrogénné (PH3) alakuló vegyületeket. A cink-foszfid (Zn3P2) víz hatására alakul foszfor-hidrogénné.

Zn3P2 + 6 H2O = 3 Zn(OH)2 + 2 PH3

Kukoricaszemre viszik fel a cink-foszfidot, és néhány szemet a mezei pocok járatába helyeznek.

A kalcium-foszfidot (Ca3P2) nem csalétekként használják, hanem magát a hatóanyagot a pocok, ürge, hörcsög járatába helyezve a járatot elföldelik. A talaj nedvességtartalma miatt keletkező, gáz alakú foszfor-hidrogén végez a rágcsálóval.

A hatóanyagok másik csoportját alkotják azok a vegyületek, amelyeket a mezei pocok mellett a ház körül élő egér, patkány irtására is használnak. A K-vitamin nagyon fontos szerepet játszik a véralvadásban. A K-vitamin antagonistái a kumarin és indán származékai. A humán gyógyászatban főként a kumarin származékait használják a véralvadás gátlóiként.

Madarakra és kérődzőkre nem vagy kevéssé hatnak, mint láttuk, a melegvérűekre igen. A rágcsáló által kedvelt magra, pl. kukoricára felvíve azok használhatók jól, amelyek a rágcsálóban nem váltanak ki undort vagy félelmet a csalétekkel szemben. A véralvadás gátlásával az érfalat is áteresztővé teszik, a rágcsáló belső vérzés következtében pusztul el. Melegvérűeknél esetleg előforduló mérgezés esetén K-vitamint használnak ellenszerként. Hazánkban mindkét vegyületcsoportból engedélyezett egy-egy hatóanyag. Kumarinszármazék a brodifakum, indánszármazék a klórfacinon.