Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

15. fejezet -  Talajfertőtlenítők

15. fejezet -  Talajfertőtlenítők

A talajfertőtlenítés célja, hogy a talajban élő káros hatású szervezeteket – amelyek lehetnek mikrobák, állati eredetű kártevők és gyomnövények is – elpusztítsuk. Általában azok felelnek meg e célnak, amely vegyületek elég jól gázosodnak és a peszticid gázai a talaj kapillárisait is betöltve hatnak. Nem gázosodó peszticid esetén túlságosan nagy mennyiséget kellene alkalmazni a megfelelő hatás eléréséhez. A másik követelmény az szokott lenni, hogy a talajfertőtlenítő szernek ne legyen nagy a perzisztenciája, azaz a természetes „talajélet” hamar visszaálljon. Ha csak apró állati kártevők, rovarok elpusztítása a cél, akkor jól gázosodó inszekticideket, így például lindánt, néhány szerves foszforsavszármazék hatóanyagot, például fenitrotiont, malationt vagy karbamátszármazék inszekticidet, például karbofuránt, karboszulfánt, a piretroidok közül a teflutrint használják. Valódi talajfertőtlenítőknek azokat a vegyületeket tekintjük, amelyek a talajban mind a mikrobákat, mind az állati kártevőket, mind a növényeket, növényi magvakat elpusztítják.

A metam a talajban metil-izotiocianáttá bomlik, ami toxikus hatású. Fungicid, inszekticid, nematocid és gyommag elleni hatása egyaránt jelentős. A dazomet gyűrűs vegyület, amely a talajban szintén metil-izotiocianáttá bomlik, a képletben be is jelöltük a metil-izotiocianáttá alakuló részt. Ennek is érvényesül a fungicid, inszekticid, nematocid és csírázó gyommagok elleni hatása.