Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

Műtrágyázási szaktanácsadás

Műtrágyázási szaktanácsadás

A műtrágyaadagok megállapításánál figyelembe kell venni a növények igényét, a talaj tápanyag-szolgáltatását és a műtrágyák várható érvényesülését az adott talajon.

A növények igényét, az elméleti tápanyagszükségletet a tervezett terméssel kivonható tápanyagtartalom határozza meg, amely a termés nagyságából és az egységnyi termésmennyiség tápelemtartalmából számítható (63. táblázat).

T = Q · f,

ahol T = elméleti tápanyagszükséglet (kg/ha),

Q = várható termés (t/ha),

f = fajlagos tápanyagszükséglet (kg/t).

63. táblázat - A szántóföldön termesztett növények terméssel felvett NPK-, Ca-, Mg-tartalma (kg/t)

Növény

N

P2O5

K2O

CaO

MgO

Őszi búza

27

11

18

6

2

Rozs

27

12

26

8

2

Őszi árpa

27

10

26

10

3

Tavaszi árpa

23

9

21

8

2

Zab

28

12

29

6

2

Rizs

22

10

20

6

2

Kukorica

25

13

22

8

3

Szemes cirok

29

10

31

8

3

Szudánifű

4,5

1,2

3,5

1

0,5

Cukorcirok

4,2

1,4

3,2

1,5

0,5

Silókukorica

3,5

1,5

4,0

2,0

0,7

Cukorrépa

3,5

1,5

5,5

4,5

1,5

Burgonya

5,0

2

9

3

1

Borsó

50

17

35

32

6

Zöldborsó

19

5,6

15,2

10

2

Szója

62

37

51

42

9

Bab

55

25

40

38

8

Zöldbab

13

2,8

11,9

13

3

Lóbab

52

23

46

35

7

Fehér virágú csillagfürt

70

28

37

24

10

Sárga virágú csillagfürt

77

21

45

25

9

Lucernaszéna

27

7

15

45

3

Vörös here

23

5

20

35

5

Napraforgó

41

30

70

24

12

Repce

55

35

43

50

10

Mustár

50

25

40

35

3

Olajlen

40

13

50

18

3

Rostlen

12

6

12

13

2

Kender

9

8

16

16

2

Seprűcirok

33

37

25

8

3

Dohány

45

15

80

18

2

Egynyári szálas zöldtakarmány

2,5

1,2

3,5

1,1

0,6

Füves here széna

18

5

20

30

4

Egyéb pillangós széna

20

5

15

34

5

Rét

17

6

18

10

7

Legelő

20

7

22

12

8


Az elméleti tápanyagszükséglet azonban nem egyezik meg a műtrágyaszükséglettel. A műtrágyaszükséglet függ a talaj tápanyag-szolgáltató képességétől és a műtrágyák érvényesülésétől az adott talajon. Gyenge tápanyag-ellátottságú talajon több tápanyagot, jó ellátottságú talajon kevesebbet kell adnunk. A műtrágyák érvényesülése is változik a talajtulajdonságoktól függően, a kedvezőtlen tulajdonságú talajon rosszabb az érvényesülés, ezért ezeken több műtrágyát, míg a jó tulajdonságú talajon, ahol kedvezőbb az érvényesülés, kevesebbet kell adni.

A növények igénye, a talaj tápanyagtartalma, valamint a műtrágyák érvényesülése sokféle módon vehető figyelembe. A szaktanácsadási módszerek ebben különböznek egymástól. A legtöbb módszer a mérlegelven alapszik, figyelembe véve a talaj tulajdonságait.

Szántóföldi növények NPK-szükséglete

Magyarországon Debreczeni és munkatársai 1977–78-ban javaslatot dolgoztak ki a szántóföldi növények NPK-trágyázásához, amelyet a MÉM-NAK: „Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer”-ként vezetett be a gyakorlatba. A szerzők 1987-ben a számítási alapelvek megtartásával módosították javaslatukat. Növelték az ellátottsági kategóriák számát, és megváltoztatták a határértékeket.

A megemelt határértékek helyessége szakmai körökben vitatott, mivel a korábbihoz képest többletfelhasználásra ösztönöznek. A „Műtrágyázási irányelvek” ma is érvényesek, azonban gyakorlati alkalmazásuk során fokozottan figyelembe kell vennünk a gazdaságosságot és a környezetvédelmi szempontokat.

A műtrágyaszükséglet számítása azon alapszik, hogy a várható termés tömegét a növényfajra jellemző fajlagos értékkel szorozzák. A szorzófaktor értékét a talajok tápanyag-ellátottságának, továbbá a termőhelycsoportokba sorolt talajok fizikai-kémiai tulajdonságainak megfelelően növelik, illetve csökkentik. Az így módosított fajlagos értéket a továbbiakban korrigált fajlagos értéknek nevezzük. A várható termés számértékét e szorzóval szorozva az elméleti tápanyagszükséglet helyett közvetlenül a műtrágyahatóanyag-szükségletet kapjuk:

M = Q · fkor

ahol M = műtrágyahatóanyag-szükséglet (kg/ha),

Q = várható termés (t/ha),

fkor = korrigált fajlagos hatóanyag-szükséglet (kg/t).

Az fkor számértéke alapvetően a növény igényétől (faj, fajta) függ, azonban a talaj tápanyag-ellátottsága, valamint a műtrágyák várható érvényesülése szerint termőhelycsoportonként is változik (lásd pl. a 68. táblázatot).

A műtrágyahatóanyag-szükséglet számításának lépései:

• A tábla termőhely-kategóriába sorolása.

• A termésszint becslése.

• Az NPK-ellátottság megítélése.

• A fajlagos műtrágyahatóanyag-szükséglet (fkor) kikeresése a táblázatokból.

• A műtrágyahatóanyag-szükséglet számítása.

• Módosító tényezők figyelembevétele.

Termőhelycsoportok

A talajokat tulajdonságaik alapján hat szántóföldi termőhelycsoportba osztották:

III. Csernozjom talajok.

III. Barna erdőtalajok.

III. Réti és egyéb kötött talajok.

IV. Homok- (laza) talajok.

IV. Szikes talajok.

VI. Sekély termőrétegű talajok.

A szántóföldi kategóriákat a talajok agronómiai tulajdonságainak figyelembevételével alakították ki. Egy-egy csoportban több, hasonló tulajdonságú genetikai típus szerepel. A csoportok jellemzői:

A csernozjom talajok csoportjában a legjobb a tápanyagok érvényesülése. Jellegzetes agronómiai tulajdonságuk a mély termőréteg, a jó tápanyag-szolgáltató képesség, levegő- és vízgazdálkodás és a könnyű művelhetőség.

A barna erdőtalajok csoportjában a viszonylag kedvező tulajdonságú és megfelelően művelhető típusokat egyesítették. A tápanyagok érvényesülése azonban e típusokon valamivel gyengébb.

A réti és egyéb kötött talajokat a rosszabb levegő- és vízgazdálkodás és ennek megfelelő gyengébb tápanyag-feltáródás jellemzi. A tápanyagok lekötődése nagyobb, s ennek következtében a műtrágyák érvényesülése kisebb mértékű.

A homoktalajokon a kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságok akadályozzák a tápanyagok érvényesülését. A tápanyag-lekötődés nem befolyásolja a tápanyag-gazdálkodást, a téli csapadékkal léphet fel tápanyagveszteség.

A szikes talajokon a kedvezőtlen kémhatásviszonyok és a rossz vízgazdálkodási tulajdonságok akadályozzák a tápanyagok érvényesülését.

A sekély termőrétegű talajokon a termőréteg vastagsága és az ebből adódó kis víztároló képesség akadályozza a műtrágyák érvényesülését, illetve a növények fejlődését.

A termésszint becslése

A várható termésszint az előző öt év termésadatai alapján, táblánként becsülhető. A különböző kultúrák termésének egyszerű összehasonlíthatósága érdekében termőhelycsoportonként táblázatok állnak rendelkezésre, amelyekből megállapítható, hogy egy-egy kultúra adott termése a termőhelyen milyen termésszintnek felel meg. A várható termés a két legjobb évben elért termésszint alapján, a helyi tapasztalatokat is figyelembe véve tervezhető.

A tápanyag-ellátottság megállapítása

A talajvizsgálati adatok alapján meg kell állapítani a termőhelycsoportba sorolt tábla NPK-ellátottságát a 64., 65., 66. táblázat segítségével. Az 1987-ben módosított irányelvekben hat ellátottsági kategóriát különböztetnek meg: igen gyenge, gyenge, közepes, megfelelő, jó és sok.

A táblázatokból megfigyelhető, hogy azonos tápanyagtartalom különböző ellátottságnak felel meg az egyes termőhely-kategóriákban, és a módosító talajtulajdonságoktól függően is változik. A nitrogénellátottságot a talajok humusztartalma, a foszfor- és káliumellátottságot az AL-P, illetve AL-K értékek alapján ítélik meg. Az ellátottságot módosító talajtulajdonságok a nitrogén esetében a talajok kötöttsége, a foszfornál a kalcium-karbonát-tartalom, illetve pH-érték, a káliumnál a kötöttség.

64. táblázat - A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez)

Szántóföldi termőhely

KA

Humusz %

igen gyenge

gyenge

közepes

megfelelő

igen jó

I.

–42

–1,50

1,51–1,80

1,81–2,30

2,31–2,80

2,81–3,25

3,26–

42–

–2,00

2,01–2,30

2,31–2,80

2,81–3,30

3,31–375

3,76–

II.

–38

–1,00

1,01–1,25

1,26–1,60

1,61–2,00

2,01–2,50

2,51–

38–

–1,25

1,25–1,50

1,51–2,00

2,01–2,50

2,51–3,00

3,01

III.

38–50

–1,25

1,26–1,75

1,76–2,55

2,56–3,20

3,21–3,75

3,76–

51–60

–1,50

1,51–2,00

2,01–2,50

2,51–3,25

3,26–4,00

4,01

61–

–1,75

1,76–2,25

2,26–2,75

2,76–3,50

3,51–4,25

4,26–

IV.

–30

–0,50

0,51–0,75

0,76–1,00

1,01–1,40

1,41–1,75

1,76–

31–38

–0,75

0,76–1,00

1,01–1,50

1,51–2,00

2,01–2,50

2,51

V.

38–50

–1,60

1,61–1,90

1,91–2,25

2,26–2,80

2,81–3,60

3,61–

51–60

–1,80

1,81, –210

2,11–2,45

2,46–3,00

3,01–3,80

3,81–

60–

–2,00

2,01–2,30

2,31–2,75

2,76–3,20

3,21–4,00

4,01

VI.

–42

–1,00

1,01–1,35

1,36–1,75

1,76–2,15

2,16–2,75

2,76–

42–

–1,30

1,31–1,75

1,76, –215

2,16–2,75

2,76–3,25

3,26–


65. táblázat - A talaj oldható foszfortartalmának határértékei (a foszforellátottság megítéléséhez)

Szántóföldi termőhely

CaCO3 % vagy pHKCl

AL-oldható P2O5 mg/kg talaj

igen gyenge

gyenge

közepes

megfelelő

túlzott

I.

– 1 %

–80

81–110

111–150

151–190

191–250

251–

1 % –

–120

121–160

161–200

201–240

241–300

301–

II.

pH–5,5

–45

46–90

91–130

131–180

181–200

201–

5,5–6,5

–60

61–110

111–150

151–200

201–240

241–

6,5–

–75

76–120

121–170

171–220

221–280

281–

III.

– 1 %

–60

61–100

101–140

141–180

181–220

221–

1 % –

–100

101–140

141–180

181–220

221–260

261–

IV.

– 1 %

–50

51–80

81–120

121–160

161–200

201–

1 % –

–80

81–110

111–150

151–190

191–230

231–

V.

pH–6,5–

–50

51–100

101–140

141–180

181–220

221–

6,5–

–100

101–150

151–180

181–220

221–260

261–

VI.

pH–5,5

–45

46–75

76–100

101–145

146–180

181–

5,5–6,5

–75

76–110

111–145

146–190

191–230

231–

6,5–

–100

101–140

141–175

176–235

236–275

276–


66. táblázat - A talaj oldható káliumtartalmának határértékei (a káliumellátottság megítéléséhez)

Szántóföldi termőhely

KA

AL-oldható K2O mg/kg talaj

igen gyenge

gyenge

közepes

megfelelő

igen jó

I.

–42

–150

151–200

201–240

241–280

281–320

321–

42–

–200

201–250

251–300

301–340

341–380

381–

II.

–42

–120

121–150

151–180

181–210

211–250

251–

43–50

–140

141–170

171–200

201–235

236–275

276–

50–

–160

161–190

191–200

221–255

256–300

301–

III.

–150

151–210

211–300

301–380

381–450

451–

IV.

–30

–50

51–75

76–110

111–170

171–250

251–

31–38

–75

76–100

101–140

141–200

201–280

281–

V.

38–50

–150

151–200

201–275

276–365

366–445

446–

51–

–180

181–225

226–300

301–380

381–480

481–

VI.

–42

–120

121–160

161–200

201–250

251–300

301–

42–

–160

161–200

201–240

241–290

291–340

341–


64/a. táblázat - A talaj humusztartalmának határértékei (a N-ellátottság megítéléséhez) (MÉM–NAK 1979)

Szántóföldi termőhely

KA

Humusz (%)

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I.

< 42

< 1,50

1,51–1,90

1,91–2,50

2,51–3,50

3,51–

42–

< 2,00

2,01–2,40

2,41–3,00

3,01–4,00

4,01–

II.

< 38

< 1,20

1,21–1,50

1,51–2,00

2,01–3,00

3,01–

38–

< 1,50

1,51–1,90

1,91–2,50

2,51–3,50

3,51–

III.

< 50

< 1,60

1,61–2,00

2,01–2,80

2,81–4,00

4,01–

50–

< 2,00

2,01–2,50

2,51–3,30

3,31–4,50

4,51–

IV.

< 30

< 0,40

0,41–0,70

0,71–1,20

1,21–2,00

2,01–

30–

< 0,70

0,71–1,00

1,01–1,50

1,51–2,50

2,51–

V.

< 50

< 1,40

1,41–1,80

1,81–2,60

2,61–3,50

3,51–

50–

< 1,80

1,81–2,30

2,31–3,10

3,11–4,00

4,01–

VI.

< 42

< 0,80

0,81–1,20

1,21–1,90

1,91–2,80

2,81–

42–

< 1,30

1,31–1,70

1,71–2,40–

2,41–3,30

3,31–


65/a. táblázat - A talaj oldható foszfortartalmának határértékei (a P-ellátottság megítéléséhez) (MÉM–NAK 1979)

Szántóföldi termőhely

CaCO3

(%)

AL-oldható P2O5 (mg/kg)

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I.

< 1

< 40

41–80

81–130

131–200

201–401

1–

< 50

51–90

91–150

151–250

251–450

II.

< 1

< 30

31–60

61–100

101–160

161–360

1–

< 40

41–70

71–120

121–200

201–400

III.

< 1

< 30

31–60

61–100

101–150

151–350

1–

< 40

41–70

71–110

111–180

181–380

IV.

< 1

< 30

31–60

61–100

101–200

201–400

1–

< 50

51–80

81–130

131–250

251–450

V.

< 1

< 30

31–60

61–100

101–140

141–340

1–

< 40

41–70

71–120

121–180

181–380

VI.

< 1

< 30

31–60

61–100

101–150

151–350

1–

< 50

51–80

81–130

131–200

201–400


66/a. táblázat - A talaj oldható káliumtartalmának határértékei (a K-ellátottság megítéléséhez) (MÉM–NAK 1979)

Szántóföldi termőhely

KA

AL-oldható K2O mg/kg

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I.

<42

<80

81–130

131–200

201–300

301–500

42–

<100

101–160

161–240

241–350

351–550

II.

<38

<60

61–100

101–160

161–250

251–450

38–

<90

91–140

141–210

211–300

301–500

III.

<50

<120

121–200

201–330

331–450

451–650

50–

<150

151–250

251–380

381–500

501–700

IV.

<30

<50

51–80

81–120

121–180

181–380

30–

<90

91–120

121–160

161–220

221–420

V.

<50

<150

151–230

231–330

331–450

451–650

50–

<200

201–280

281–400

401–550

551–750

VI.

<42

<80

81–120

121–180

181–250

251–450

42–

<120

121–160

161–220

221–300

301–500


A 64/a, 65/a, 66/a táblázatban szereplő határértékek helyett napjainkban a szaktanácsadók egy része a korábbi (1977/78-as) határértékeket használja, amelyek alapján kisebb a számított műtrágyaszükséglet. Kádár és Csathó kísérleti eredményeik alapján kisebb foszfor- és kálium-határértéket javasolnak.

A műtrágyaszükséglet számítása

A NPK-műtrágyahatóanyag-szükséglet a növényfajok igénye, a termőhely sajátossága és a tápanyag-ellátottság mértéke szerint differenciált fajlagos értékekkel (fkor) számítható ki, a várható termés ismeretében.

Az 1987-ben kiadott „Új műtrágyázási irányelvek” MÉM-NAK-kiadványban 33 kultúra korrigált fajlagos értékei találhatók táblázatos formában. A táblázatokban a szorzófaktorok tápelemenként (N, P, K), továbbá termőhelyenként és ellátottsági kategóriánként szerepelnek.

A korrigált fajlagos értékek a kedvezőtlen termőhelycsoportokban nagyobbak, mint a jó adottságú termőhelycsoportokban. A fajlagosok számértéke a talaj tápanyag-ellátottságától függően változik nagyobb mértékben, a tápanyag-ellátottság javulásával csökken. Számértékük általában a „megfelelő” tápanyag-ellátottság esetén egyezik meg a tényleges fajlagos értékekkel. Ebből következik, hogy az első termőhely-kategóriában megfelelő ellátottságnál az elméleti tápanyagszükséglet pótlása javasolt, gyengébb ellátottságnál több, jó ellátottságnál kevesebb. (A korábbi javaslatban a közepes ellátottságnál javasolták az elméleti szükséglet pótlását.)

Példaként az őszi búza fajlagos műtrágyahatóanyag-igényét mutatjuk be a 67. táblázatban. A környezetkímélő és gazdaságos tápanyag-gazdálkodás szempontjából vitatott, hogy a jó foszfor- és káliumellátottságot meghaladó (sok) kategóriában szükséges-e a trágyázás. Napjainkban ez nem indokolt.

67. táblázat - Őszi búza fajlagos műtrágyaigénye hatóanyagban kg/tonna terméshez (MÉM–NAK 1987)

Szántóföldi termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

megfelelő

sok

NITROGÉN

I.

32

30

28

24

20

15

II.

34

32

30

27

21

16

III.

33

31

29

26

22

17

IV.

38

36

32

28

24

20

V.

36

34

32

28

23

17

VI.

36

34

32

28

23

18

FOSZFOR

I.

24

22

20

16

11

7

II.

26

24

22

18

14

9

III.

27

25

22

17

13

8

IV.

30

28

26

21

16

9

V.

30

28

26

22

18

10

VI.

29

27

24

21

18

10

KÁLIUM

I.

21

20

19

15

11

7

II.

24

22

20

15

11

8

III.

25

23

20

15

11

7

IV.

28

26

24

20

15

9

V.

26

24

22

18

14

8

VI.

26

24

22

19

16

9

A műtrágyamennyiség megosztása a felhasználandó hatóanyag százalékában

Őszi búza

Szántóföldi termőhely

Kötöttség KA

N-műtrágyázás

P- és K-műtrágyázás (az összes %-ában)

ősszel

(%)

max. N-adag kg/ha

tavasszal (%)

ősszel

tavasszal

I.

42

40

80

60

100

42

30

 

70

  

II.

38

40

70

60

100

38

30

 

70

  

III.

38–50

30

 

70

  

51–60

40

80

60

100

60

40

 

60

  

IV.

30–38

40

60

60

80

20

30

30

 

70

  

V.

38–50

30

 

70

  

51–60

40

70

60

100

60

40

 

60

  

VI.

42

40

60

60

80

20

42

30

 

70

  

67/a. táblázat - Őszi búza fajlagos műtrágya-igénye hatóanyagban kg/tonna terméshez (MÉM–NAK, 1979)

Szántóföldi termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

sok

NITROGÉN

I.

33

30

27

20

10

II.

33

31

28

23

12

III.

33

31

29

25

12

IV.

36

33

30

27

15

V.

34

32

29

25

13

VI.

36

33

30

27

15

FOSZFOR

I.

27

23

19

14

6

II.

30

25

20

15

7

III.

30

26

22

17

7

IV.

32

28

23

16

6

V.

29

27

24

18

7

VI.

28

25

22

16

6

KÁLIUM

I.

22

20

17

12

5

II.

26

22

18

13

6

III.

23

20

16

11

4

IV.

27

25

22

16

5

V.

24

22

19

14

5

VI.

24

22

20

16

6

A műtrágyamennyiség megosztása a felhasználandó hatóanyag százalékában

Őszi búza

Szántóföldi termőhely

Kötöttség KA

N-műtrágyázás

P- és K-műtrágyázás (az összes %-ában)

ősszel

(%)

max. N-adag kg/ha

tavasszal (%)

ősszel

tavasszal

I.

<42

70

100

30

100

42–

80

 

20

  

II.

<38

60

90

40

100

38–

70

 

30

  

III.

<50

75

100

25

100

50–

75

 

25

  

<30

40

80

60

80

20

IV.

30–

50

 

50

  

<50

75

90

25

100

V.

50–

75

 

25

  

<42

50

70

50

80

20

42–

60

 

40

  

VI.

<42

70

100

30

100

42–

80

 

20

  

A szaktanácsadási irányelvekben található táblázatok a javasolt mennyiségeken kívül a tápanyagok őszi-tavaszi megosztására nézve is tartalmaznak ajánlásokat. Az őszi nitrogénadagok csökkentése környezetvédelmi szempontok (kimosódás veszélye) miatt javasolt.

A műtrágyaszükséglet korrigálása

A számított műtrágyahatóanyag-szükséglet az elővetemény és egyéb módosító tényezők figyelembevételével csökkenthető, illetve növelhető.

A nitrogénadag kedvező (pillangós) elővetemény után, megfelelő humusztartalmú talajokon 30–50 kg/ha hatóanyaggal csökkenthető. Kedvezőtlen adottságú termőhelyeken, nagytömegű szerves anyag (kukoricaszár, szalma stb.) alászántása esetén kiegészítésként 8–10 kg nitrogént kell adni minden tonna szerves anyagra, ha a számított adag nem éri el a 150 kg N/ha-t.

A foszforadagokat szélsőségesen savanyú (pH < 5) talajokon, illetve 20% feletti kalcium-karbonát-tartalmú talajokon 15–20%-kal növelni kell.

A káliumadagok kukoricaszár, napraforgószár, illetve szalma alászántása esetén – a beszántott szerves anyag káliumtartalmának megfelelően – csökkenthetők.

Figyelembe kell venni az istállótrágyázás utóhatását is.

10 t közepes minőségű almos trágya tápanyag-szolgáltató képessége kg hatóanyagban:

Idő N P2O5 K2O

Az első évben 18 20 40

A második évben 12 15 20

A mésztrágyázás

Minden esetben indokolt, ha a hidrolitos aciditás (y1) értéke laza talajokon nagyobb, mint 4,6, illetve középkötött talajokon nagyobb, mint 8. Mésztrágyázás szükséges továbbá minden talajon, amelynek kálium-kloridos pH-értéke kisebb, mint 6. A mésztrágya adagok a talaj pH-értékétől, illetve hidrolitos aciditásától és kötöttségétől függően 0,5–2,0 t/ha kalcium-karbonát nagyságrendűek. A javasolt mésztrágya adagokat a 68. táblázat tartalmazza. A mésztrágyázás nem helyettesíti a kémiai talajjavítást ott, ahol erre szükség van, de alkalmas lehet a javítás hatásának fenntartására.

68. táblázat - Javasolt mésztrágya adagok CaCO3-hatóanyagban, t/ha (MÉM-NAK 1987)

Kötöttség KA

pH (KCl) < 5,6

pH (KCl) 5,6–6,0

hidrolitos aciditás (y1)

4–8

8–12

12–16

16

< 38

1,0

0,5

1,0

0,5

38–50

1,5

0,8

1,3

1,8

2,0*

> 50

2,0

1,0

1,5

2,0

2,0*

* A javasolt műtrágyamennyiségek a melioratív szintű meszezés szükséges dózisáig növelhetők az üzem, illetve a meszezőanyag beszerzésének lehetőségeitől függően.


A magnéziumtrágyázás

A talajok magnéziumellátottságát hazánkban a M KCl-ban mért magnéziumtartalom alapján ítéljük meg. A határértékeket a 69. táblázat tartalmazza. A magnéziumtrágyázás csak magnéziumhiányos talajokon és különösen a magnéziumigényes kultúráknál indokolt. A magnéziumtrágyák javasolt adagját a 70. táblázat tartalmazza.

69. táblázat - A talajok magnéziumellátottsági határértékei (M KCl-kivonatban mérve)

KA

Mg ppm

gyenge

közepes

<30 (homok)

<40

40–60

60–

31–42 (homokos vályog, vályog)

<60

60–100

100–

>43 (agyagos vályog, agyag)

<100

100–200

200–


70. táblázat - Magnéziumtrágyázási javaslat (Mg kg/ha)

K-adag

KA

<30

31–42

>43

200 kg/ha K2O alatt

20

30

40

200 kg/ha K2O felett, illetve egyidejű CaCO3 pótlása esetén

30

45

60


A magnéziumot permettrágya formájában is alkalmazhatjuk. Permetezésre általában 5%-os keserűsóoldat használható. A permetezés a vegetációs időszak meghatározott szakaszaiban javasolt.

Kalcium és magnézium együttes visszapótlása

Savanyú, magnéziumszegény talajokon a magnézium és a mészállapot együtt is rendezhető dolomittartalmú javítóanyagokkal. Erre a célra az önporló dolomitok a legalkalmasabbak, de felhasználhatók a szabványkövetelményeknek megfelelő minőségű és őrlésfinomságú dolomitőrlemények is.

Dolomitokat célszerű alkalmazni abban az esetben, ha a talaj pH-értéke (KCl) 5,5 alatti, y1 értéke nagyobb 4-nél, KCl-oldható magnéziumtartalma pedig 60 mg/kg-nál kevesebb.

A hektáronként kijuttatandó dolomitmennyiség az alábbi képlet szerint számolható:

D = K A . y 1 .0,0175 x 100 C a C O 3 e k v . %

ahol D =1 ha területre kijuttatandó javítóanyag mennyisége (t),

KA =Arany-féle kötöttségi szám,

y1 = hidrolitos aciditás értéke,

CaCO3 ekv.% = a dolomit Ca + Mg-tartalma CaCO3 egyenértékben kifejezve:

Ca% · 2,50 = CaCO3%,

Mg% · 4,12 = CaCO3%.

A mikroelemtrágyázás

A MÉM-NAK-irányelvek konkrét ajánlásokat tartalmaznak a mikroelemtrágyázásra is. A hazánkban alkalmazott egységes mikroelemvizsgálati módszer határértékei azonban nem eléggé tisztázottak. Ezért a trágyázásnál elsősorban a mikrotápelemek felvételi viszonyait kell szem előtt tartani, amelyeket az általános agrokémia és a mikroelemtrágyázás című fejezetben ismertettünk.

Az állókultúrák trágyázása

A MÉM-NAK 1979-ben kiadta az „Állókultúrák telepítését és ültetvények korszerűsítését megelőző alaptrágyázások irányelvei”-t. 1981-ben elkészült az Állókultúrák fenntartó műtrágyázási irányelvei című kiadvány. Az alaptrágyázás biztosítja az ültetvények jó tápanyagszinten való indítását. A fenntartó trágyázás során kell pótolni az éves termés, valamint a hozzá tartozó fa-, illetve vesszőnövedék által felhasznált tápanyagok mennyiségét.

A fenntartó trágyázásra vonatkozó javaslat és számítási módszer hasonló elveken épül fel, mint a szántóföldi kultúráké. A számítás alapja az 1 t gyümölcs előállításához szükséges tápanyagmennyiség, amelyet a talaj tápanyagtartalma, pH-értéke, kötöttsége és humusztartalma szerint korrigálnak. Az ellátottság megítéléséhez figyelembe veszik a levélanalízisek adatait.

Kérdések

 1. Mi a különbség a tápanyagszükséglet és a műtrágyaszükséglet között?

 2. Min alapszik a hazánkban a MÉM-NAK-módszer néven elterjedt számítási módszer?

 3. Milyen termőhelycsoportokat különböztetünk meg, melyek ezek jellemzői?

 4. Hogyan becsülhető meg a várható termésszint, miért fontos ennek ismerete?

 5. Hogyan történik az NPK-ellátottság megítélése?

 6. Milyen talajtulajdonságoktól függ a fajlagos műtrágyahatóanyag-szükséglet (fkor) értéke?

 7. Hogyan számíthatjuk a műtrágyaszükségletet, és milyen tényezők figyelembevételével korrigáljuk a számított értéket?

 8. Milyen szempontok alapján határozzuk meg a mésztrágyaadagokat?

 9. Hogyan számítjuk a magnéziumszükségletet magnéziumtrágyázás, illetve talajjavítás esetén?

10. Mennyiben tér el az állókultúrák trágyázása a szántóföldi kultúrákétól?