Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

Mésztrágyázás, kémiai talajjavítás

Mésztrágyázás, kémiai talajjavítás

Mésztrágyázás

A műtrágyázás, az intenzív talajhasználat, és a savas esők hatására végbemenő kilúgzási folyamatok csökkentik a talajok oldható kalciumtartalmát, fokozzák a savanyúságot. A terméssel évente elvont kalcium mennyisége gabonaféléknél 15–30, kapásoknál 50–90, pillangósoknál 150–200 kg/ha. A növények kalciumellátása karbonátos és telített talajokon zavartalan. A kis adszorpciós kapacitású, savanyú homoktalajokon kicsi a Ca2+-koncentráció a talajoldatban, ezért e talajokon a növények táplálása szempontjából is fontos a kalciumutánpótlás. A kis pufferkapacitású talajokon a savanyító hatások erőteljesebben érvényesülnek.

A növények kalciumigényének egy részét a szuperfoszfát, illetve annak gipsztartalma fedezi. A talajsavanyúság megszüntetésére azonban mésztrágyázással és kémiai talajjavítással kalcium-karbonátot vagy kalcium-karbonát-tartalmú anyagokat kell adnunk.

A kis adagú (0,5–2,0 t/ha CaCO3 nagyságrendű) mésztrágyázás célja a talajok savanyodásának megelőzése, illetve a savanyú talajok aciditásának mérséklése, a kalciumhiány csökkentése. A nagyobb műtrágyaadagok valamennyi karbonátmentes talajon szükségessé teszik a műtrágyák savanyító hatásának ellensúlyozását mésztrágyázással.

Kémiai talajjavítás

A kémiai talajjavítás célja a talajok kedvezőtlen fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltoztatása, ami csak lényegesen nagyobb adagokkal érhető el. A savanyú talajok javítására általában 5–20 t/ha kalcium-karbonátot tartalmazó javítóanyagot használnak fel.

A savanyú talajok javítása kalcium-karbonáttal azon alapszik, hogy a kalcium-karbonát szénsavas vízben kalcium-hidrogén-karbonáttá alakul:

CaCO3 + CO2 + H2O = Ca(HCO3)2

A lúgosan hidrolizáló kalcium-hidrogén-karbonát tompítja a talajoldat savanyú kémhatását. A vegyület disszociációjában keletkező Ca2+-ionok kicserélik a kolloidokon megkötött H+-ionokat. A kicserélt H+-ionok a HCO3-ionokkal szénsavat képeznek. A savanyú talajok pH-ját ásványi talajok esetében nem célszerű 6,5 fölé emelni, mert ez a mikroelemellátásban okozhat zavart, nagy szervesanyag-tartalmú talajokon pedig csak pH = 6-ig javasolt a kémhatás javítása. A javítóanyag adagokat a hidrolitos aciditás és a kötöttség alapján állapítják meg.

A kolloidokon adszorbeált kalciumionok a kolloidokat koagulálják, morzsaelemek képződését teszik lehetővé, amelyek megfelelő szerves ragasztóanyagok jelenlétében morzsákká állnak össze. A savanyú kémhatás megszűnése kedvezően hat a növények tápanyagfelvételére és a talaj mikrobiológiai életére. A morzsás szerkezet kialakulása jobb levegő- és vízgazdálkodást tesz lehetővé, ami ugyancsak kedvezően befolyásolja a növények tápanyag-gazdálkodását és a tápanyag-gazdálkodás szempontjából fontos mikrobák élettevékenységét is.

Savanyú talajokon a hidrolitos aciditás és a talajok kötöttsége alapján számított dózisoknál kisebb adagokkal is kedvező hatás érhető el. A kisadagú meszezés nagyobb területek eredményes javítását teszi lehetővé a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló, jó minőségű javítóanyagokkal.

A kémiai talajjavítás hatása a javítóanyag dózisnagyságától és a talajtulajdonságoktól függően 5–15 évig érvényesülhet. A már egyszer javított területek újbóli elsavanyodását megakadályozó kisadagú meszezést fenntartó meszezésnek nevezzük.

Lúgos kémhatású talajok javítására gipszet használnak. A javító hatás azon alapszik, hogy a gipsz karbonátos talajon (lúgos szikesen) is jól oldódik. Az oldatban jelen lévő nátrium-karbonáttal kémiai reakcióba lép:

Na2CO3 + CaSO4 = Na2SO4 + CaCO3

A gipsz disszociációjából származó Ca2+-ionok pedig kicserélik a kedvezőtlen hatású Na+-ionokat is az adszorpciós felületről. A javítás eredményessége nagymértékben függ attól, hogy az előző kémiai reakcióban képződő nátrium-szulfát, illetve az ioncsere során felszabaduló Na+-ionok ki tudnak-e mosódni.

A lúgos kémhatású talajok javítására felhasználhatók más savanyúan hidrolizáló sók is, valamint kéntartalmú anyagok, pl. lignit, amelyekből mikrobiológiai oxidációban kénsav, illetve szulfátok képződnek. A javítóanyag-szükségletet kationcsere-vizsgálatok és ülepítési próbák alapján állapítják meg.

A kémiai talajjavítás csak a megfelelő tápanyag-ellátáshoz szükséges trágyázással egybekötve eredményes, mint ahogy a trágyázás hatása is függ a talaj kémhatásától. Éppen ezért a talajjavítás és a trágyázás két, egymástól el nem választható agrotechnikai művelet, amelyet mindig összhangban kell elvégezni.

Kérdések

1. Mi a mésztrágyázás és a kémiai talajjavítás célja?

2. Min alapszik a savanyú, illetve lúgos talajok javítása? Hogyan állapítják meg a javítóanyag-szükségletet?

3. Mi a különbség a kisadagú és a fenntartó meszezés között?