Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

A molibdén

A molibdén

A molibdén katalitikus hatása a Mo/V/ Mo/VI/ vegyértékváltozáson alapszik. Különböző enzimek fémkomponense, közülük legismertebbek a nitrogenáz és a nitrátreduktáz, amelyek a növények nitrogénellátásában nélkülözhetetlenek.

Molibdén a talajban

A molibdén a talajban főleg molibdenát (MoO42–) formában található, viselkedése ennek következtében lényegesen eltér a többi nehézfém (Fe, Mn, Cu, Zn) viselkedésétől. A molibdenátion a foszfátionhoz hasonlóan kötődik a talaj adszorpciós komplexumán. Ez a kötés annál erősebb, minél savanyúbb a talaj. Emiatt a növények molibdénellátása savanyú talajon veszélyeztetett, de meszezéssel javítható. A molibdén különböző kristályok rácsában, továbbá molibdén-szulfid, kalcium-molibdenát formájában és különböző molibdén-oxidokban fordul elő. A talaj molibdéntartalmának egy része szerves kötésben van jelen. A szerves anyag lebomlása során a molibdén szabaddá válik, és így savanyú kémhatású talajban is biztosíthatja a növények molibdénellátását.

A talaj összes molibdéntartalma rendkívül kicsi (0,5–10 mg/kg). Legkisebb a homokokban, viszonylag több fordul elő a vályog-, illetve agyagtalajokban és a legtöbb a rosszul szellőző hidromorf (réti és láp) talajokban.

A különböző alapkőzetek közül a savanyú alapkőzetek tartalmazzák a legtöbb molibdént. A molibdénben gazdag talajokon, mállás révén nagymennyiségű molibdén válhat szabaddá, ami az állatokra nézve toxikus mértékű molibdénfelhalmozódáshoz vezethet a takarmánynövényekben.

A molibdén felvétele, eloszlása és szerepe a növényben

A növény a molibdént molibdenátion formájában veszi fel. Felvételét a szulfátionok akadályozzák, a foszfátionok elősegítik. A növény a tápelemek közül a molibdént veszi fel a legkisebb mennyiségben, a szárazanyag molibdéntartalma többnyire 1 mg/kg-nál kisebb. Sok molibdén jelenléte esetén a növény a molibdént lényegesen nagyobb mennyiségben is felveheti anélkül, hogy fejlődésére káros lenne, ebben eltér a többi nehézfém hatásától.

A molibdén számos enzim fémkomponense. Legfontosabbak: a nitrátreduktáz és nitrogenáz, a hidrogenáz és aldehidoxidáz. A nitrátreduktáz a nitrátredukcióban, a nitrogenáz a szimbiotikus nitrogénkötésben nélkülözhetetlen. Utóbbi vas-, molibdéntartalmú enzim. Az oxido-reduktázok flavoproteinek, a légzési láncban fejtik ki hatásukat, amely a molibdén és más fémek vegyértékváltozásán alapszik. A molibdén és a foszfor szinergizmusa, amely a felvételben és esetenként az élettani hatásokban is megnyilvánul, eddig még nem tisztázott.

A molibdénhiány és következményei

Nem megfelelő molibdénellátás esetén csökken a cukortartalom, és az aszkorbinsav bioszintézise gátolt. A molibdénhiányos növényekben a klorofilltartalom kisebb, és ennek megfelelően a fotoszintézis csökken, a nitrogénhiányhoz hasonló tünetek, többek között gátolt növekedés figyelhető meg.

A molibdénhiány jellemző tünetei: a levelek szürkészöld színe, illetve a középső és idősebb leveleken fellépő nekrózis. A karfiolnál a levéllemezek képződése nem teljes. Előfordulhat, hogy csak a középső levélborda alakul ki (whip-tail = ostornyél betegség).

Az egyes kultúrnövények molibdénigénye eltérő. A keresztesvirágúak és ezek közül a káposztafélék (karfiol, bimbós kel) több molibdént igényelnek. A karfiolnál a molibdénhiány a rózsaképződés elmaradását okozza. A kétszikűek molibdénigénye nagyobb, mint az egyszikűeké. A pillangósok, illetve a pillangósok gümőbaktériumai is molibdénigényesek.

Kérdések

1. Mi szabja meg a molibdén viselkedését a talajban, milyen formákban fordul elő?

2. Milyen tényezők szabják meg a molibdén felvételét?

3. Milyen enzimek alkotórésze a molibdén, és mi ezek szerepe?

4. Melyek a molibdénhiány jellemző tünetei, és elsősorban milyen kultúrákra jellemzőek?