Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

A tápanyagellátás hatása a termés minőségére

A tápanyagellátás hatása a termés minőségére

A termés minőségét alapvetően a növények genetikai tulajdonságai határozzák meg, a környezeti tényezők (talaj, éghajlat) és az agrotechnikai tényezők (trágyázás, öntözés) pedig módosítják.

A trágyázás hatásáról megállapítható, hogy a hiányos tápanyagellátás rontja a minőséget, míg a termésképzés szempontjából optimális ellátás biztosítja a jó minőséget; kivételt képez a cukorrépa és a sörárpa. Az optimálist meghaladó ellátás egyes kultúráknál javítja, másoknál pedig rontja a minőséget (16. ábra).

16. ábra - A trágyázás hatása a termés mennyiségére és minőségére

kepek/16abra.png


Ebből következik, hogy a termék minőségi követelményeihez igazodó, céltudatos tápanyagellátás javítja, és csak a túlzott trágyázás rontja a minőséget.

A mezőgazdasági termékek egy része élelmiszer vagy takarmány, másik részét pedig ipari nyersanyagként használják fel, minősítésüket is ennek megfelelően kell végezni. Mások a sörárpa és a takarmányárpa vagy a rost- és olajlen minőségi követelményei. Az ipari felhasználás szempontjából döntő jelentőségű a termények cukor-, keményítő-, cellulóz-, zsír- és olajtartalma. A tápértéket az energiatartalom, az ember, illetve az állatok számára nélkülözhetetlen tápanyagok, ásványi anyagok és a vitamintartalom határozza meg. A minősítés alapja általában a felsorolt mutatók mennyisége.

A minőség jellemzését nehezíti, hogy a közvetlen fogyasztásra alkalmas mezőgazdasági termények számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek elsősorban szubjektív módon ítélhetők meg, pl. íz, illat, zamat, szín.

A növényi tápelemek egyrészt építőkövei a minőséget meghatározó vegyületeknek, másrészt az anyagcsere-folyamatok szabályozásán keresztül fejtik ki hatásukat. Éppen ezért döntő jelentőségű, hogy a fejlődés különböző szakaszaiban a tápanyagok megfelelő mennyiségben és arányban álljanak rendelkezésre.

Általánosságban elmondható, hogy a bőséges nitrogénellátás a fehérjeképződést, a jó káliumellátás a szénhidrátképződést segíti elő. A szénhidrátok képződését a fotoszintézisben és citromsavciklusban szerepet játszó K+-, és Mg2+-ionok szabályozzák, szükség van azonban megfelelő foszfor- és brómellátásra is. A jó káliumellátás fokozza a szénhidrát-anyagcserét, több asszimiláta képződik. A bőséges nitrogénellátás viszont az aminosavak és aminok képződését segíti elő, növekszik a nyersfehérje-tartalom.

A vitamintartalom genetikailag erősen determinált, mégis kimutatható a trágyázás hatása. A nitrogénellátás növeli az A- és B-vitamin csoport, a kálium pedig a C-vitamin mennyiségét.

Kérdések

1. Milyen mutatókkal jellemezhető a mezőgazdasági termékek minősége?

2. Hogyan befolyásolja a trágyázás a termékek minőségét, mit tudunk az egyes elemek hatásáról?

Gabonafélék

Az élelmezési célokra felhasznált búza fontos minőségi követelménye, hogy a szemtermésben a viszonylag nagy (70%) keményítőtartalom mellett minél nagyobb (legalább 13%) legyen a fehérjetartalom. A fehérjetartalom kedvezően befolyásolja a liszt sütőipari értékét és a kenyér emészthetőségét. A takarmányozásra felhasznált gabonaféléknél is kívánatos, hogy az energiaszolgáltató keményítő mellett minél több legyen a fehérje.

A nitrogéntrágyázás, megfelelő adagban és időben alkalmazva, a termés mennyiségét és minőségét egyaránt kedvezően befolyásolja. Hatása gabonánál nagymértékben függ a trágyázás időpontjától.

A vetéssel egyidejűleg adott nitrogén alaptrágya elsősorban a vegetatív fejlődésre hat, növeli az állománysűrűséget, de a dőlési veszélyt is fokozza. A tavaszi fejtrágyázás ugyancsak növeli az állománysűrűséget, de kedvező hatású a kalászonkénti szemszámra is. A szemképződés idején adott kiegészítő nitrogéntrágya a gabonaszem nyersfehérje-tartalmát emeli. N-15-ös izotópokkal végzett kísérletekben kimutatták, hogy a szemképződés időszakában adott kései nitrogénadagok elsősorban a szemben, és csak kisebb mértékben a vegetatív szervekben halmozódnak.

A fehérjetartalom növekedését általában a keményítőtartalom csökkenése kíséri. A kiegészítő nitrogénadagok esetenként a termés nagyságát is növelik, ami a fehérjehozam növekedéséhez vezet (15. táblázat).

15. táblázat - Kiegészítő nitrogénadagok hatása a búza termésére és minőségére (Amberger 1976)

Trágyázás

Termés

t/ha

Fehérjetartalom

%

Fehérjehozam

kg/ha

PK+140 kg N

4,98

13,8

690

Kiegészítés:

+ 40 kg N

5,21

14,5

760

+ 80 kg N

5,40

15,3

830


A kései nitrogénadagok a tartalékfehérjék: a glutelin és a prolamin mennyiségét növelik (17. ábra). A különböző fehérjefrakciók aránya is változik hatásukra: a glutelin és prolamin mennyiségének növelésével csökken a globulin és az albumin részaránya. E megfigyelés az emberi és állati táplálkozás szempontjából egyaránt fontos, mivel a fehérjefrakciók arányának megváltozásával az esszenciális aminosavak aránya is változik. A lizin pl. a globulinban és albuminban nagyobb mennyiségben van jelen, mint a prolaminban, így a lizin viszonylagos mennyisége a kései nitrogénadagok hatására csökken. A lizin csökkenését nagy nitrogénadagok használatánál a kukorica esetében is kimutatták.

17. ábra - A fehérjefrakciók változása kiegészítő N-trágyázás hatására (Amberger 1977)

kepek/17abra.png


Közép- és Nyugat-Európa több országában a tavaszi nitrogénadagot megosztják. Az enyhébb éghajlatú és csapadékosabb országokban a nitrogén nagyobb részét tavasszal, több, kisebb adagban adják. Hazánkban elsősorban az őszi alaptrágya, tavaszi fejtrágya megosztás szokásos. Környezetvédelmi megfontolásból célszerű az őszi nitrogénadagot minimálisra csökkenteni, esetleg a helyi viszonyoktól függően elhagyni, mivel az őszi és téli időszakokban a legnagyobb a kimosódás veszélye.

A kései, kiegészítő permetező trágyázás karbamidoldattal végezhető. Hazánkban Debreczeni és Ragasits(1994) közölt adatokat a növekvő nitrogénadagok tavaszi megosztásának kedvező hatásáról. A kiegészítő trágyázás mégsem terjedt el, mivel hatása országosan nem igazolódott.

A gabonamagvak fehérjetartalma és a B-vitamincsoportba tartozó vitaminok (tiamin, riboflavin és nikotinsav-amid) mennyisége között szoros a kapcsolat, így a fehérjetartalom növekedésével a vitamintartalom is nagyobb lesz.

A sörárpa termesztésénél a nagyobb szénhidrát- és kisebb fehérjetartalom elérése a cél, ezért ez esetben a nitrogénadagokat mérsékelni, a kálium- és foszoradagokat pedig növelni kell a takarmányárpa NPK-adagjaihoz képest.

Kérdések

1. Milyen hatást fejtenek ki a különböző fejlődési szakaszokban alkalmazott nitrogénadagok a gabonafélékre?

2. Hogy alakul a fehérjetartalom, a fehérjefrakciók aránya, az aminosav-összetétel, illetve a B-vitamin-tartalom a kései nitrogénadagok hatására?

3. A gabonfélék nitrogéntrágyázásának hazai gyakorlata.

4. Miért kell a sörárpát és takarmányárpát eltérően trágyázni?

Gyökér- és gumós növények

Cukorrépa

A cukorrépa termése 1960 és 1975 között országos átlagban növekedett, a cukortartalom pedig csökkent. A termés növekedése ebben az időszakban nem kompenzálta a cukortartalom csökkenését, tehát a cukorhozam is csökkent. Az 1970-es évek közepétől a gyökértermés és a cukortartalom egyaránt növekvő tendenciájú (lásd öt éves átlagok), azonban évenként ingadozik (16. táblázat).

16. táblázat - A cukorrépa vetésterülete, termése és cukortartalma Magyarországon (cukoripari adatok)

Évek

Vetésterület (1000 ha)

Gyökértermés (t/ha)

Átvételkor cukortartalom (%)

1971–75

93,3

32,6

14,8

1976–80

116,5

33,9

15,7

1981–85

115,0

38,9

15,7

1986

1987

1988

1989

1990

104,0

117,0

106,8

104,9

112,4

36,1

36,3

39,7

44,0

36,0

16,9

16,5

15,3

15,2

16,4

1986–90

109,0

38,3

16,1

1991

1992

1993

1994

1995

136,0

96,0

83,0

106,0

123,0

40,8

28,9

25,1

34,0

35,4

15,2

15,7

15,1

14,9

15,0

1991–95

108,8

32,8

15,2

1996

1997

1998

1999

2000

111,0

96,0

83,0

63,6

54,6

41,7

41,5

47,3

51,7

36,8

15,3

16,3

14,2

15,0

16,1

1996–2000

81,6

43,8

15,4

2001

2002

67,6

55,5

44,9

43,0

14,0

14,3


A nitrogéntrágyázás növeli a cukorrépa termését, azonban a nitrogénfelesleg kedvezőtlen hatású, mivel a nagyobb termésben általában kisebb a cukortartalom. A nitrogénfelesleg növeli a cukor kinyerését akadályozó ún. „káros” nitrogéntartalmat, amelyet a kék számmal jellemeznek (18. ábra).

18. ábra - A N-adagok hatása a cukorrépa termésmennyiségére és -minőségére (Amberger 1977)

kepek/18abra.png


A szénhidrátok képzésében jelentős szerepe van a káliumnak. A szénhidrát-anyagcserében közbülső termékként ketosavak keletkeznek, ezekhez kapcsolódik a szervetlen formában felvett nitrogén, aminosavak, majd fehérjék képződnek. A kálium elősegíti e folyamatokat. Amennyiben a növény több nitrogént vesz fel, mint amennyi a ketosavak aminosavakká alakításához szükséges, savamidok képződnek. Az amidok közül a glutamin képezi a cukorkinyerés szempontjából „káros nitrogén” legnagyobb részét.

A termés nagysága és minősége szempontjából a répalevélben lejátszódó folyamatok döntő jelentőségűek. A minőséget az asszimiláták vándorlási sebessége, a szénhidrát-transzport zavartalansága is meghatározza, ezért a bőséges káliumellátás nélkülözhetetlen.

Kiegyensúlyozott trágyázással elő kell segíteni, hogy megfelelő mennyiségű ketosav képződjön, és így a növény a felvett nitrogént aminosavvá, fehérjévé tudja átalakítani. A répának elsősorban a kezdeti fejlődéshez kell nitrogént biztosítani. Kerülni kell, hogy a fejlődés kései szakaszában nagyobb mennyiségű nitrogént vegyen fel, mert ez káros nitrogénfelhalmozódáshoz vezethet. Az optimálist megközelítő nitrogénellátást az nehezíti, hogy nem tudjuk elég pontosan megbecsülni a tenyészidőszak alatt a talajból mobilizálódó nitrogén mennyiségét.

A jó cukorrépaterméshez a pontosan kiszabott nitrogénadagok mellett megfelelő mennyiségű foszfor és kálium szükséges. A növekvő káliumadagok hatását a cukortartalomra, a cukorhozamra és a káros nitrogént jellemző „kék számra” (α-amino-N mennyisége) a 17. táblázat szemlélteti.

A szénhidrátok képzésében a magnéziumnak és a bórnak is fontos szerepe van.

17. táblázat - A K hatása a cukorrépa cukor- és káros nitrogéntartalmára (Amberger 1976)

Megnevezés

K2O kg/ha

0

160

320

480

Cukortartalom (%)

17,8

17,9

18,2

18,2

Cukorhozam (t/ha)

8,55

8,84

8,70

9,0

„Kék szám”

43

38

36

37


Burgonya

A burgonya szárazanyagának több mint 70%-a keményítő és mintegy 10%-a fehérje. A keményítő mint energiahordozó játszik fontos szerepet a táplálkozásban. A fehérje döntő többsége tuberin, amely esszenciális aminosav-tartalma miatt értékes, és jól kiegészíti a gabonafehérjéket. Az emberi táplálkozás szempontjából még a burgonya C-vitamin-tartalma is fontos.

Nitrogéntrágyázással jelentősen növelhető a burgonya termése, fehérjetartalma és a fehérjehozam (18. táblázat). A káliumtrágyázás növeli a burgonya termését, keményítő- és C-vitamin-tartalmát (19. táblázat), a foszfor pedig a keményítő minőségére hat kedvezően.

18. táblázat - A nitrogénellátás hatása a burgonyagumó fehérjetartalmára (Kämpf 1961)

Fajta

N-adag (kg/ha)

Gumó

(t/ha)

Fehérjetartalom (%)

Fehérjehozam (t/ha)

Maritta

0

40

80

120

30,0

36,5

44,7

44,1

6,8

6,2

7,3

9,6

2,0

2,3

3,3

4,2

Éva

40

80

120

48,8

54,0

54,5

6,3

7,7

9,2

3,1

4,2

5,0


19. táblázat - A kálium hatása a burgonya termésére és keményítőtartalmára (Braunschweig 1972, Mengel 1961)

K2O

(kg/ha)

Gumó

(t/ha)

K2O

(kg/ha)

Keményítő (zöldtömeg) (%)

  0

27,5

  0

15,3

120

30,8

120

15,7

160

31,7

160

15,9

220

33,8

220

16,0


A kálium-klorid nagyobb adagban alkalmazva csökkenti a burgonya keményítőtartalmát, mivel a kloridionok nagy koncentrációja kedvezőtlenül befolyásolja az asszimiláták vándorlását a levélből a gumóba. Ezért a nagyobb káliumműtrágya-adagoknak legalább a felét kálium-szulfát formában célszerű adni. A bór a szénhidráttranszportot segíti elő, ezért bórhiányos talajon szükséges a burgonya bórtrágyázása is.

A magnézium a fotoszintézis és citromsavciklus egyes folyamatainak aktiválásán keresztül részt vesz a szénhidrátok képzésében, ezért magnéziumhiányos talajokon magnéziumtrágyázás is szükséges. Kemenessy és Nyéki somogyi, magnéziumszegény homoktalajokon végzett kísérleteiben a magnéziumkezelések hatására növekedett a burgonya termése és keményítőtartalma.

Az étkezési burgonya minősége függ a redukálócukor- és a szabadaminosav-tartalomtól is, mivel e vegyületek a sült burgonya ízére és színeződésére hatnak. A burgonya nagy káliumtartalma csökkenti az említett vegyületek mennyiségét, és mérsékli a barnulást kiváltó enzimatikus folyamatokat. Többnyire a káliumtartalommal arányos a burgonya citromsavtartalma is, amely megakadályozza a mechanikai hatásokra fellépő kék foltosságot és a főzés során bekövetkező feketedést.

Kérdések

1. Milyen a növekvő nitrogénadagok hatása a cukorrépa termésére, illetve a cukortartalomra?

2. Milyen feltételek között alakul ki káros nitrogéntartalom a répában, és mi a következménye?

3. Miért nehéz megállapítani a cukorrépa optimális nitrogénadagjait?

4. Melyek a burgonya minőségi mutatói, milyen szerepe van a nitrogén-, foszfor-, káliumtrágyázásnak a termés és a minőség alakításában?

5. Nagy káliumadagok alkalmazása esetén miért nem célszerű kálium-klorid műtrágyát használni?

6. Milyen szerepe lehet a magnézium-, illetve bórtrágyázásnak a burgonya esetében?

7. Milyen hatású a káliumtrágyázás az étkezési burgonya minőségére, milyen tulajdonságokat javít?

Olajnövények

A napraforgó, a repce és a len termésében nagy az olaj- és nyersfehérje-tartalom. A napraforgó meghálálja az optimális nitrogénellátást, de a nitrogénfelesleg káros, csökkenti az olajtartalmat, továbbá a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, és elnyújtja az érést. Különösen fontos a napraforgó jó káliumellátása, mivel növeli az ezermagtömeget és az olaj telítetlen zsírsavtartalmát. A foszfor pedig a zsírsavak szintézisét segíti elő. Emiatt a jó minőség feltétele a mérsékelt nitrogén-, illetve a bőséges foszfor- és káliumellátás (20. táblázat). Az olajtartalmat és olajhozamot a magnéziumtrágyázás is kedvezően befolyásolja.

20. táblázat - A káliumtrágya hatása a napraforgó termésére és minőségi mutatóira (Glas 1988)

Kezelés K2O (kg/ha)

Termés

(t/ha)

Ezerszemtömeg (g)

Olaj

(%)

Fehérje

(%)

  0

5,10

49,4

40,9

20,3

275

2,18

65,0

48,7

16,0

350

2,52

66,0

49,5

13,7

400

2,50

65,4

48,8

15,8


A nitrogéntrágyázás az olajnövények termését és nyersfehérje-tartalmát is növeli. A nagy nitrogénadagok hatására azonban a nyersfehérje-tartalom az olajtartalom rovására növekszik (19. ábra).

19. ábra - A N-adagok hatása a lenmag olaj- és nyersfehérje-tartalmára (Amberger 1977)

kepek/19abra.png


A jódszám, amely a biológiailag értékes telítetlen zsírsavak mennyiségével arányos, kedvező irányban változik nitrogéntrágyázás hatására (21. táblázat).

21. táblázat - Növekvő nitrogénadagok hatása az őszi repce termésére és minőségére (Amberger 1976)

N

Szemtermés

Nyerszsír

Nyersfehérje

Jódszám

(kg/ha)

(t/ha)

%

kg/ha

%

kg/ha

0

2,07

45,4

810

24,6

430

96

 50

2,64

45,0

1020

25,7

570

96

100

2,69

44,0

1020

27,0

610

98


A telítetlen zsírsavak mennyisége függ a tenyészidőszak hőmérsékleti viszonyaitól is: alacsonyabb hőmérsékleten több telítetlen sav képződik. Az egykori Szovjetunióban a különböző szélességi fokokon termesztett olajlen jódszámai között jelentős különbségeket mértek (Taskent 156, Arhangelszk 200).

Kérdés

1. Miként befolyásolja a nitrogéntrágyázás az olajnövények termését, olajtartalmát és a jódszámot; mitől függ még a telítetlen zsírsavak mennyisége?

Gyepek

A természetes gyepek, rétek és legelők, valamint a telepített gyepek takarmányminőségét több tényező: az emészthetőség, a nyersfehérje- és ásványianyag-tartalom határozza meg.

Az emészthetőséget nagymértékben befolyásolja a cellulóz-, hemicellulóz- és lignintartalom. Gyakori kaszálással fehérjegazdag és viszonylag rostszegény takarmány nyerhető, mert ekkor a fű nem öregszik el. A fű öregedésével a nyersfehérje-tartalom csökken, a rosttartalom nő. Az ásványianyag-tartalom szintén a fiatal füvekben nagyobb.

A trágyázásban különbséget kell tennünk a természetes és a telepített gyepek között. A nitrogéntrágyázás általában növeli a terméshozamot és a nyersfehérje-tartalmat. Szélsőségesen nagy (400 kg N/ha feletti) adagok alkalmazásakor a füvek fehérjetartalma megduplázódhat. Ebben az esetben azonban a szabad aminosav és a nitrát-nitrogén-tartalom is nagymértékben megemelkedik, ami nem kívánatos (22. táblázat).

22. táblázat - A növekvő nitrogénadagok hatása a perje frakcióinak változására (Goswami és Willcox 1969)

(kg/ha)

Összes N

Fehérje-N

Szabad-aminosav-N

Nitrát-

és nitrit-N

  0

1,32

0,98

0,16

0,04

 55

1,53

1,10

0,16

0,04

110

1,89

1,26

0,21

0,06

220

1,69

1,75

0,31

0,17

440

3,73

2,06

0,56

0,35

880

3,93

2,34

0,59

0,35


A kedvezőtlen hatások elkerülésére a nitrogént kisebb adagokban és kaszálásonként megosztva kell adni. A kisebb nitrogénadagok is jelentősen növelik a termés nagyságát és a keményítőhozamot (23. táblázat).

23. táblázat - Növekvő nitrogénadagok hatása a gyep termésére és a keményítőhozamra (háromszori kaszálás) (Schechtner és Deutsch 1966)

Kezelés

(kg/ha N)

Termés

(t szárazanyag/ha)

Keményítőhozam (t/ha)

PK

6,1

3,0

PK + 60 N

7,0

3,3

PK + 120 N

7,9

3,7

PK + 240 N

9,4

4,1


A természetes gyepek trágyázásánál azt is figyelembe kell venni, hogy megváltozhat a rétek és legelők növényi asszociációja s ennek következtében a takarmány minősége. A nitrogéntrágyázás hatására megváltozik a pázsitfűfélék, pillangósok és egyéb lágyszárúak aránya, nő a füvek mennyisége a pillangósok és egyéb lágyszárúak rovására. A nitrogénszegény trágyázás kedvez a nagyobb pillangósaránynak (24. táblázat).

24. táblázat - A botanikai összetétel változása gyepen, a trágyázástól függően (Mengel 1976)

Kezelés

Füvek

Pillangósok

Egyéb lágyszárúak

Ø

67

 6

27

NP

67

 7

26

NK

59

 9

32

PK

63

21

16

NPK

77

 8

15


A pillangósok és egyéb lágyszárúak több nyersfehérjét és ásványi anyagot tartalmaznak, mint a füvek, ezért részarányuk csökkenése kedvezőtlen (25. táblázat). Mivel nitrogéntrágyázással a termés nagysága és a füvek fehérjetartalma is növelhető, a gyakorlatban kiegyensúlyozott NPK-adagokkal elsősorban erre törekednek.

25. táblázat - A füvek, a pillangósok és az egyéb lágyszárú növények nyersfehérje- és ásványianyag-tartalma szárazanyag-százalékban (König 1957)

Megnevezés

Füvek

Pillangósok

Egyéb lágyszárúak

Nyersfehérje

10,5

18,0

12,4

SiO2

2,83

0,44

1,46

Tiszta hamu

5,58

8,57

9,43

K2O

2,45

2,14

2,83

Na2O

0,04

0,05

0,10

CaO

0,84

2,75

2,29

MgO

0,41

0,64

0,89

P2O5

0,59

0,58

0,76

Cl

0,67

0,28

0,55


A táplálkozás-élettani szempontból fontos ásványianyag-összetételt a foszfor-, a kálium-, a kalcium-, a magnézium- és mikroelemellátottság határozza meg. Az állatok zavartalan anyagcseréje megkívánja, hogy a széna foszfortartalma legalább 0,25–0,30% legyen. A rétek és legelők trágyázására gyakran használnak trágyalevet. Ebben az esetben a foszfor pótlásáról külön kell gondoskodni, mivel a trágyalé foszfortartalma egy nagyságrenddel kisebb, mint a nitrogén- és káliumtartalom (N = 1,0%, P2O5 = 0,1%, K2O = 1,5%).

Kedvező, ha a takarmányok mintegy 0,4%-nyi kalciumot és 0,25% magnéziumot tartalmaznak. A túlzott káliumtrágyázás visszaszoríthatja a kalcium és magnézium felvételét, ezért ezt kerülni kell. A magnézium hiánya a takarmányban tetániát válthat ki a tejelő teheneknél, ilyenkor a magnéziumszint a vérszérumban 1 mg/100 cm3 kritikus érték alá csökken. A fű nagy káliumtartalma rontja a magnézium reszorbeálhatóságát az állati szervezetben.

A takarmány csökkent mikroelemtartalma az állatoknál hiánybetegséget okozhat. Így pl. rézhiányos talajon rézhiány betegséget figyeltek meg. A rézhiány betegség azonban nemcsak a talaj rézhiánya miatt léphet fel, a molibdénfelesleg is kiválthatja, mivel a réz és a molibdén élettani hatása antagonisztikus. A kobalt, mint a B12-vitamin fémkomponense, elsősorban az állati táplálkozás szempontjából jelentős, így a kobalthiány is megbetegedéseket okoz. A kobaltellátottságot is kedvezőtlenül befolyásolja a molibdénfelesleg. A mikroelemek hiánya mikroelemtrágyázással pótolható.

Az előzőekből kitűnik, hogy a rétek és legelők trágyázásánál is nagy körültekintéssel kell eljárni. Külön figyelmet érdemel, hogy a talaj mikroelemhiánya a talaj–növény–állat–ember láncolaton keresztül olyan esetekben is kedvezőtlen hatású lehet, amikor nem mutatkozik terméscsökkenés.

Kérdések

1. Milyen mutatókkal jellemezhető a rétek, legelők takarmányminősége?

2. Mitől függ és hogyan javítható a takarmányok emészthetősége?

3. Hogyan hat a nitrogéntrágyázás a termés mennyiségére és minőségére, miként kerülhető el a nagy adagok káros hatása?

4. Hogyan változik meg a természetes gyepek növényi asszociációja trágyázás hatására, és a változás miként befolyásolja a minőséget?

5. Melyek az ásványianyag-tartalommal szemben támasztott követelmények, mi a makro- és mikroelemek szerepe?

6. Milyen szempontokat kell figyelembe venni a gyepek trágyázásánál?

Zöldség és gyümölcs

A zöldség és a gyümölcs minőségét is alapvetően a genetikai tulajdonságok határozzák meg, a trágyázás pedig módosítja. A zöldségfélék trágyázásánál különös figyelmet kell fordítani a közvetlen fogyasztású levélzöldségek (saláta, spenót, sóska) nitrogéntrágyázására, mivel a nitrogénfelesleg nem kívánatos nitrátfelhalmozódáshoz vezet. Spenótnál 2 mg NO3-N/g a kritikus érték. A spenót nitráttartalma a növekedés egyéb feltételeitől is függ. A kedvező fényviszonyok között nevelt tavaszi spenót nitráttartalma kisebb, mint a gyenge fényviszonyok között termett spenóté.

Alapvetően nem a nitrát mérgező, hanem a belőle mikrobiológiai redukció során képződő nitrit, amely a tárolás és feldolgozás során keletkezik. A nitrit a hemoglobin oxigéntranszportját akadályozza, így fejti ki mérgező hatását. Különösen veszélyes csecsemőkre. A nitrátredukció esetenként karcinogén hatású nitrozo-aminok képződéséhez vezethet.

Vitamintartalom. A nitrogén növeli a sárgarépa és paradicsom karotintartalmát. A kálium elősegíti, a nitrogén viszont visszaszorítja a C-vitamin képződését.

A paradicsom kalciumhiány betegsége a gyümölcscsúcsrothadás, amely különösen káliumfelesleg esetén tapasztalható.

A gyümölcsök minőségét nagymértékben meghatározza a szénhidrát-, a sav- és a C-vitamin-tartalom. Legismertebb a káliumtrágyázás kedvező hatása a szénhidrát és a C-vitamin képződésére. Egyes tápelemek feleslege, illetve hiánya károsan befolyásolhatja a minőséget. A jó minőség biztosításához elsősorban megfelelő kálium- és foszforellátásról kell gondoskodni.

Az almánál, mészben szegény talajon, a kalcium-utánpótlásra is szükség lehet, mivel kalciumhiány miatt gyümölcsszövet-megbetegedés, keserűfoltosság (stippesedés) léphet fel. A beteg gyümölcsre jellemző, hogy az almahús szárazanyagában a kalciumtartalom kisebb, mint 200 mg/kg, ilyenkor a kálium- és magnéziumtartalom többnyire nagy. A kalciumhiány lehet a nitrogénfelesleg következménye is.

A gyümölcsök íz- és zamatanyagait a fény- és hőviszonyok is determinálják. Hazánkban viszonylag kedvezőek a klímaviszonyok a gyümölcstermesztéshez.

Kérdések

1. Miért káros a sok nitrogén használata a zöldségféléknél?

2. Milyen a trágyázás hatása a zöldségfélék vitamintartalmára?

3. Hogyan befolyásolja a trágyázás a gyümölcsök minőségét?

4. Mire kell ügyelni a zöldség- és gyümölcstermesztésben kalciumszegény talajon?