Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK

A társadalmi változásokat elemző vizsgálatok közül itt egy több országra kiterjedő kutatást mutatok be, amelyben 17 társadalmi folyamat és a demográfiai és gazdasági keretfeltételek területéről összegyűjtött, egységesen definiált társadalmijelzőszám-idősorok alapján elemezték és hasonlították össze az 1960 és 1990 közötti változási tendenciákat. Eddig négy ország, az Egyesült Államok (Caplow et al. 1991), Németország (Glatzer et al. 1992), a kanadai Quebec (Langlois et al. 1990) és Franciaország (Dirn 1990) elemző kötetei jelentek meg. Közülük a Németországot bemutató kötetben felsorolt tendenciákat foglalom itt össze (a német kötetben megadott számozás szerint):

0. Keretfeltételek:

0.1. Demográfiai trendek. Az NSZK népességszáma erősen nőtt 1980-ig. 1972-től a halálozások száma nagyobb a születésszámnál, a hiányt a bevándorlás kiegyenlítette. A népesség erősen elöregszik.

0.2. Makrogazdasági trendek. A gazdasági növekedés lelassult. A közkiadások folyamatosan nőttek a társadalombiztosítási rendszer kiterjedése következtében.

0.3. Makrotechnológiai trendek. Az 1973. évi olajválság olyan technológiák kifejlesztésének kiindulópontja volt, amelyek kevesebb energiát fogyasztanak és diverzifikálják az energiaforrásokat.

1. Korcsoportok

1.1. Fiatalok. A fiatalok egyre hosszabb időt töltöttek az oktatási rendszerben, ugyanakkor nőtt a fiatalok körében a munkanélküliség. Ezzel kitolódott a serdülőkor felső határa. A családalapítás átlagos életkora is emelkedik.

1.2. A várható élettartam meghosszabbodása és a nyugdíjba vonulás életkorának fia- talodása következtében az időskori életszakasz meghosszabbodott. Az idősek átlagos anyagi helyzete javult.

2. Mikrotársadalmi jelenségek

2.1. Identifikáció. Az állampolgárok növekvő része a középosztály tagjának tartotta magát. Nőtt a barátokkal, kollégákkal való kapcsolatok intenzitása, az egyesületekben való részvétel.

2.2. Rokonság. Csökkent a három- és többgenerációs háztartások aránya, de a rokoni kapcsolatok intenzívebbekké váltak.

2.3 Szomszédság, helyi közösség. A magasabb jövedelmű családok kiköltöztek a városokat körülvevő zöldövezetekbe, a városok belső kerületei egyre inkább a szegényebbek lakóhelyeivé váltak.

2.4. Helyi autonómia. Az alkotmány biztosítja a helyi önkormányzatok önállóságát saját ügyeik intézésében, ténylegesen azonban nőtt ezeknek az önkormányzatoknak a függősége a központi kormányszervektől.

2.5. Önkéntes egyesülések. Aktivitásuk intenzitása növekedett, megjelentek az állampolgári kezdeményezések és az önsegélyező csoportok.

2.6. Társas kapcsolatok. A családok mellett növekvő szerepet játszottak más kiscsoportok.

3. Nők

3.1. Női szerepek. Alapvetően megváltoztak, de a nők ma is hátrányosabb helyzetben vannak a családi munkamegosztásban, a foglalkoztatás és jövedelem területén, a közéletben.

3.2. Gyermekszülés. Az 1950-es évek „gyermekhullámhegyét” 1963-tól kezdődően a születésszám drasztikus csökkenése követte.

3.3. Házasság. Egyre kevesebb házasságot kötnek, nőtt a válások, a házasság nélküli együttélések, a házasságon kívüli születések és az egyszülős családok aránya.

3.4. A nők foglalkoztatása. Növekedése jelzi, hogy terjedt az igény a család és a foglalkozási karrier kombinálására.

3.5. Reprodukciós technológiák. Elterjedtek a modern születésszabályozási módszerek.

4. Munkaerőpiac

4.1. Munkanélküliség. Az 1970-es években nőni kezdett és az 1980-as évek közepén közel 10 százaléknál tetőzött. A munkanélküliség koncentrálódása egyes csoportokban és tartósabbá válása arra enged következtetni, hogy strukturálissá vált és a munkaerőpiac szegmentálódott.

4.2. Foglalkozás és szakképzettség. Nőtt a szellemi foglalkozású és a szakképzett foglalkoztatottak aránya.

4.3. A foglalkoztatás típusai. Nőtt a nem tipikus foglalkoztatási formák, különösen a részfoglalkozások aránya.

4.4. A munkaerő szektorok szerinti megoszlása. Nőtt a szolgáltatási szektor, de még mindig kisebb, mint a hasonló fejlettségű más országokban.

4.5. A munka számítógépesítése. Erősen elterjedt.

5. Munka és vezetés

5.1. Munkaszervezet. A taylorizmust egyre inkább felváltották a rugalmasabb munkaszervezési formák.

5.2. Személyzeti ügyintézés. A munkahelyen történő továbbképzés nagyon elterjedt. Más országoktól eltérően Németországban nem nőtt a bérek egyéni meghatározása.

5.3. Vállalatméret. A vállalatok száma erősen nőtt. A kisvállalatok száma különösen a szolgáltatási szektorban nőtt erősen. Az új munkahelyek főképpen a kisvállalatokban jönnek létre.

6. Társadalmi rétegződés

6.1. Foglalkozási státus. Az önállók és a munkások aránya csökkent, a közhivatalnokoké és a tisztviselőké nőtt.

6.2. Társadalmi mobilitás. A mobilitási esélyek nőttek, ebben szerepet játszott a gazdasági struktúra átalakulása és az oktatási lehetőségek bővülése. A mobilitási esélyek azonban még távolról sem egyenlőek.

6.3. Gazdasági egyenlőtlenség. Bár a jövedelem- és a vagyonszínvonal erősen emelkedett, azok egyenlőtlensége nem csökkent.

6.4. Társadalmi egyenlőtlenség. Szubjektív osztályidentifikáció szempontjából a lakosságnak több mint a fele a középosztály tagjának tartja magát. Az utolsó tíz évben kissé csökkent a magukat a munkásosztályhoz tartozóknak és nőtt a magukat a közép- és felső osztályhoz tartozóknak mondók aránya.

7. Társadalmi viszonyok

7.1. Konfliktus. A munkahelyi konfliktusok kezelésének intézményesített mechanizmusa jól működött, nem voltak éles politikai konfliktusok, a hagyományos kulturális konfliktusok majdnem teljesen eltűntek. A nők hátrányos helyzete és az ökológiai problémák jelentek meg új konfliktusforrásokként.

7.2. Tárgyalások. A konfliktusok megoldásának módja legtöbbször a felek tárgyalása volt.

7.3. Viselkedési normák. Nőtt a tolerancia a többségtől eltérő véleményekkel és viselkedésekkel szemben.

7.4 Tekintély. A családi életben az engedelmesség és fegyelem helyére liberálisabb értékek léptek. A munkahelyen a pozícióból adódó tekintély háttérbe szorult a hozzáértésen alapuló funkcionális tekintéllyel szemben. A politikai intézmények bírálata erősödött.

7.5. Közvélemény. A választásokon részt vevők aránya magas. A hagyományos választási rendszerrel szembeni kritika azonban nőtt.

8. Az állam és a szolgáltatóintézmények

8.1. Oktatási rendszer. A nyugatnémet oktatási rendszer a második világháború óta kevésbé változott, mint más országoké. Az 1960-as években az oktatás erősen kiterjedt.

8.2. Az egészségi ellátás rendszere. Nőtt az orvosok, közöttük a szakorvosok száma, de alacsony maradt az ápolónőké. Miután a GDP-nek az egészségi ellátásra fordított részaránya 1950-től 1975-ig megháromszorozódott, ezt követően a kormányzat erőfeszítéseket tett a kiadások csökkentésére.

8.3. Jóléti rendszer. A német jóléti állam intézményei erősen kiterjedtek, a szociális kiadások aránya a GDP-n belül 20 százalékról 30 százalékra nőtt, jelenleg azonban stabilizálódni látszik.

8.4. Az állam. A társadalombiztosítás kiterjedése következtében az állami tevékenységek részaránya a GDP-n belül erősen kiterjedt.

9. Mozgósító intézmények

9.1. Szakszervezetek. A második világháború után egységes szakszervezetek jöttek létre. Tagságuk az 1960-as évektől kezdve nőtt, az 1980-as években kissé csökkent.

9.2. Vallási intézmények. A katolikus és protestáns egyházak helyzete mindig erős volt. Az 1960-as évektől kezdve a lakosságnak a vallási élet iránti érdeklődése csökkent. Az egyházak a vallási gyakorlat modernizálásával válaszoltak.

9.3. Hadsereg. Körülbelül félmillió tagja van. A belső parancsnoki struktúrát a demokratikus elvekhez igazították.

9.4. Politikai pártok. 1949 óta néhány nagy párt léte jellemezte a német pártstruktúrát. Támogatottságuk viszonylag kevéssé ingadozott. Az 1980-as években új pártként jelentek meg a Zöldek.

9.5 Tömegkommunikációs médiák. Az elektronikus médiák területén magán- és közületi szervezetek egymás mellett működtek. A nyomtatott médiákban nőtt a monopolizálódás.

10 A társadalmi erők intézményesítése

10.1. A viták eldöntése. Hosszú távon nőtt a németeknek az a készsége, hogy gazdasági és magánkonfliktusaikat bíróság elé vigyék.

10.2. A szakszervezetek nem korlátozták tevékenységüket a bérvitákra, hanem fokozatosan egyre inkább részt kívántak venni a demokratikus, társadalmi és politikai rend alakításában. Munkahelyi szinten számos kérdésben érvényesült az alkalmazottak részvétele a vállalati döntésekben.

10.3. Társadalmi mozgalmak. A békemozgalom, a nőmozgalom és az antinukleáris mozgalom, amely egyre inkább ökológiai orientációt vett, játszottak tartós szerepet a nyugatnémet politikai kultúrában.

10.4. Érdekcsoportok. A „klasszikus” érdekcsoportok, mint a szakmai és foglalkozási csoportok, a szabadidő eltöltésére összpontosító klubok, hagyományőrző csoportok mellett újfajta érdekcsoportok jelentek meg, amelyek a nők, a béke, a környezetvédelem érdekeit képviselik.

11. Ideológiák

11.1. Politikai nézetkülönbségek. Négy nagy párt uralta a nyugatnémet politikát, az 1980-as években ötödikként csatlakozott hozzájuk az ökológiai párt. A két legnagyobb párt, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták közötti ideológia egyre hasonlóbbá vált. Szélsőséges pártok nem játszottak jelentősen tartós szerepet. Politikai közvélemény-kutatások szerint a középutas reformista nézetek voltak erős túlsúlyban, 10 százalék körül volt azoknak az aránya, akik a rendszer forradalmi megváltoztatását kívánták.

11.2. Bizalom az intézményekben. A politikai és gazdasági rendszer támogatottsága a társadalomban hosszú távon nőtt és magas szinten stabilizálódott.

11.3. Gazdasági orientációk. A második világháború utáni gyors gazdasági újjáépítéssel és azt követő növekedéssel párhuzamosan kialakult az erős bizalom a szabad piacgazdaságban és a magánvállalkozásban. Az 1970-es és 1980-as évek válságai némileg megingatták ezt a bizalmat.

11.4. Radikalizmus. A második világháború után a szélsőjobboldal befolyása erősen lecsökkent, az 1980-as években a szélsőjobboldali szervezetek ismét kisebb sikereket értek el. A radikális baloldali csoportok támogatottsága is folyamatosan zsugorodott, ez a folyamat az 1970-es években kissé lelassult.

11.5. Vallási hitek. A vallási szekták befolyása mindig csekély volt. A protestáns és katolikus vallás befolyásolta a vallási életet, bár az 1970-es évek óta egyre több keresztény fejezte ki azt a véleményét, hogy hite nem felel meg teljesen a hivatalos egyházi tanításnak.

12. A háztartások erőforrásai

12.1. Személyi és családi jövedelem. A jövedelmek az 1950-es években igen gyorsan, az 1960-as és 1970-es években lassabban nőttek, az 1980-as évek első felében stagnáltak. A jövedelemegyenlőtlenségek nem változtak.

12.2. Informális gazdaság. Definíciója: azok a gazdasági tevékenységek, amelyeket a hivatalos GDP-nek tartalmaznia kellene, de nem tud felmérni, vagy másképpen azok a termelési és szolgáltatási tevékenységek, amelyek nem kerülnek bele a GDP-be. Ez a meg nem figyelt gazdaság különböző közvetett mérések szerint növekedett az elmúlt évtizedekben.

12.3. Személyes és családi vagyon. 1950 óta a vagyon is erősen megnőtt. Különböző típusai eltérő mértékben koncentrálódnak kevesek kezében, a termelési eszközök koncentrációja különösen nagyfokú volt.

13. Életstílus

13.1. Piaci javak és szolgáltatások. A lakosság fogyasztása folyamatosan nőtt. Igazolódott az Engel-törvény, hogy a kiadások növekedésével párhuzamosan az élelmiszerekre fordított kiadások aránya csökken. Ugyanakkor a lakásra fordított kiadások aránya nőtt.

13.2 Minden állampolgár használja a rádiót és a televíziót. A napilapok példányszáma stagnált, a magazinoké nőtt. Az új médiák gyorsan terjedtek.

13.3 Egészség- és szépségápolási szokások. A kevés rendelkezésre álló adatból nem lehet kikövetkeztetni, hogy az egészségi szolgáltatások igénybevétele nőtt-e. A testi egészségi állapottal kapcsolatos attitűdök erősen változtak, az egészség megőrzésére növekvő gondot fordítottak, növekedett a nem konvencionális gyógyítási módszerek használata.

13.4. Időfelhasználás. Az egyén teljes életideje megnőtt, ezen belül erősen nőtt az oktatásban töltött idő és a nyugdíjba vonulás utáni „harmadik életszakasz”. Egyes otthon végzett munkák időtartama nőtt.

13.4. Napi közlekedés. Erősen megnőtt a közlekedéssel töltött idő és a magánközlekedési eszközök használata. Ez összefügg a szuburbanizációval.

13.6. Háztartásban végzett termelés. A GDP-n belüli arányára vonatkozó adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ez az arány nőtt vagy csökkent-e.

13.7. Az erotikus kifejezés formái. Az 1960-as évekbeni „szexhullám” idején a szexualitással kapcsolatos pozitív attitűdök megerősödtek, az AIDS megjelenése óta azonban a szexuális szabadság egyes megnyilvánulásaival szembeni fenntartások felerősödtek.

13.8. Kedélyállapot-változtató szerek. A második világháború után a klasszikus ke- délyállapot-változtató szerek (kávé, dohány, alkohol) fogyasztása erősen nőtt, az 1980-as években a dohányzás és az alkoholfogyasztás kissé visszaesett. Emelkedett viszont a kábítószer-fogyasztás.

14. Szabadidő

14.1. A szabadidő mennyisége és felhasználása. Nőtt a szabadidő és csökkent a munkával töltött idő. Az attitűdökben is változás következett be: a munka fontossága csökkent, a szabadidőé nőtt.

14.2. Vakációs minták. A nyugatnémet lakosság növekvő része tölti vakációját utazással, sok esetben külföldi utazással. Az évi többszöri utazás irányába mutató tendencia is erősödött.

14.3. Sport. Az elmúlt évtizedekben a sport az egyik legfontosabb szabadidős tevékenységgé vált. Korábban főképpen klubokban sportoltak, ma már egyre inkább egyénileg. Korábban „elitnek” számító sportok tömegesen elterjedtek. Újsporttevékenységek jelentek meg, mint a szörfözés, joggolás.

14.4. Kulturális tevékenységek. A sportolásnál kisebb mértékben nőtt a kulturális tevékenységekkel töltött idő. A televízió hatására visszaszorult a mozi- és színházlátogatás. A múzeumlátogatás és az olvasás gyakorisága viszont nőtt.

15. Iskolai végzettség

15.1.Általános oktatás. Az oktatásban töltött évek száma és a magasabb végzettséget elérők száma erősen nőtt. A nemek, régiók és vallások szerinti különbségek csökkentek, de az elért iskolai végzettségnek osztályok szerinti különbségei fennmaradtak.

15.2.Szakképzés. Egyre többen szereztek foglalkozási karrierjük kezdetén valamilyen szakképzettséget. A leggyakoribb forma ma is a tanoncképzés.

15.3. Felnőttképzés. Nőtt a felnőttképzésben részt vevők aránya, ez a képzési forma elsősorban a munkaerő szakképzettségének emelésére szolgál.

16. Integráció és marginalizáció

16.1. Bevándorlók és etnikai kisebbségek. A bevándorlók és nem német nemzetiségűek aránya állandóan emelkedett. 1987-ben 4,6 millió lakosnak, az egész népesség 7,6 százalékának volt külföldi állampolgársága. Az illegális bevándorlók számát ezen felül több mint egymillióra becsülik.

16.2. Bűnözés és büntetés. Hosszú távon emelkedett a bűnözési ráta. Elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények száma nőtt, az erőszakos bűnözés jelentős növekedés után stabilizálódott.

16.3. Emocionális zavarok és önpusztító magatartás. Az anómia tünetei gyakoribbakká váltak. A mentális betegségek és kábítószer-függőség szintén. Az öngyilkosság okozta halálesetek aránya 1977 óta csökkent.

16.4. Szegénység. A szegénység tendenciája attól függ, milyen kritérium alapján definiálják a szegénységet. A jövedelemminimumnál kisebb jövedelműeknek járó szociális segélyben részesülők száma 1950-től körülbelül 1970-ig csökkent, 1969-1970-ben 1,2 százalékos minimumot ért el, utána emelkedett, 1987-ben 5,5 százalék volt. Ha az átlagos jövedelem felét tekintik szegénységi küszöbnek, akkor 1983-ban a lakosság 7 százaléka volt szegény. Ez az arány alacsonyabb, mint 1963-ban, de magasabb, mint 1973-ban.

17. Attitűdök és értékek

17.1. Elégedettség. Hosszú távon az elégedettség kissé emelkedett. A magánélettel való elégedettség általában nagyobb, mint a közügyekkel való elégedettség.

17.2. A társadalmi problémák percepciója. A németek a béke megőrzését és a gazdasági prosperitást tekintik a legfontosabb társadalmi céloknak. A háború és a munkanélküliség miatti aggodalom csökkent. Újabban újra jelentkezik a szegénység miatti aggodalom. A környezetszennyezést súlyos problémának tekintik.

17.3. Vélemények a jövőről. Az 1980-as évek második felében nőtt azoknak az aránya, akik a következő évben javulásra és békés viszonyokra számítottak, de a hosszú távú jövőt illető optimizmus csökkent.

17.4. Értékek. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején határozott változások következtek be egyes értékek fontosságában, előtte és utána állandóság látszik. Az egyenlőség értéke az egész időszak alatt változatlan maradt. A teljesítmény, a munka értéke csökkent. A politika iránti érdeklődés és ezzel együtt a politikai döntésekbe való beleszólás értéke nőtt. A vallásosság csökkenő tendenciát mutatott.

17.5. Nemzeti identitás. A nyugatnémetek leginkább a háború utáni gazdasági teljesítményekre és a szabadságra büszkék, továbbá a német múlt nagy kulturális alkotóira.

Nyugat-Németország nemcsak és nem is elsősorban azért érdekes, mert egy hozzánk közel fekvő, de nálunk lényegesen fejlettebb és 1945 óta demokratikus körülmények között élő társadalom fokozatos változásait mutatja be, hanem ennél is inkább azért, mert szemlélteti: milyen jelenségek leírására lehet figyelmet fordítani, ha összképet akarunk adni egy társadalomról. Az olvasónak nyilván feltűnik, hogy a fenti német elemzésben megkülönböztetett jelenségek, tendenciák sok hasonlóságot mutatnak az ebben a tankönyvben szereplő fejezetekkel. Ennek egyszerű oka, hogy mind a német könyv, mind a jelen tankönyv nagy vonalakban követi a társadalmijelzőszám-rendszerek alrendszerek szerinti felépítését. A magyar társadalmijelzőszám-rendszer kialakításánál pedig a nemzetközi példák közül leginkább a nyugat-németországi rendszert követtük.